Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-07 / 183. szám

2002. AUGUSZTUS 7., SZERDA - 7. OLDAL HÁTTÉR Nemes ügy, gyógyítható sérüléssel (Folytatás az 1. oldalról) A helyi lapban megjelent írás szinte olajat öntött a nálunk pa- naszkodók tüzére. Az ülésen el­hangzottak szerint főként gyulavá­riakból álló „puccsisták” szeretnék megbuktatni a jelenlegi vezetést. A helyi lap úgy tudta, a „puccsisták” fellebbezést terjeszthetnek az au­gusztus 10-ei küldöttgyűlés elé. A „puccsistákat” - ha egyre gondolunk - az etikai és fegyelmi bizottság már március 22-ei ülésén kizárta. A sarkadi Ibrányi Jánost például több okból is. Az olvasható a bizottság határozatában, hogy egy másik gyulai egyesület alakítá­sakor kilépett innen, s a visszalé­pést sem szóban, sem írásban nem közölte a vezetőséggel. (Jó, ahol így emlékeznek tízezerből egyre...) Továbbá: 1998 óta nem fizetett tag­díjat. „Ennek ellenére az év elején többször járt az egyesületnél, sze­mélyesen az elnököt kereste. Fel­ajánlotta segítségét. Elmondása alapján szeretett volna hozzájutni az Alapszabályhoz, az egyesület működésével kapcsolatos ügyirat­okhoz. Ez az elgondolása nem sike­rült. ” - áll a határozatban. De va­jon miért nem lát­hatja (például) egy belépni akarónak tekintett előre az alapszabályt? S ha 1998-ig fizetett, de nem találták tag­nak, mi lett a pénz­zel? „Ezek után több esetben az egyesület tagjai kö­zött olyan bomlasz­tó tevékenységet fej­tett ki, amellyel az érdekképviseleti munkát akadályoz­ta. Erkölcsi kárt okozott ezzel az egyesület megítélésében. 2002. feb­ruár 25-én a sarkadi csoportvezető­nél befizetett 2.500.- Ft-ot a lÖéÖ3W sz. bizonylaton, 2002. évi tagdíj megjegyzéssel. Tagkönyvet nem mutatott, így a tagdíj befizeté­sét a csoportvezető nem tudta beje­gyezni. ” - zárul a határozat. Bandur Mihálynét április 15-ei hatállyal zárták ki az egyesületből: „...az egyesület tagjai között bom­lasztó tevékenységet fejtett ki." Egyebek között az is bűne volt, hogy „Nyilvánosan megrágalmaz­ta az egyesület több felelős beosztá­sú munkatársát." Galbács István is bomlasztott a határozat szerint, s „...magatar­tása szétzilálja a meglevő, össze­tartó közösséget”. És így tovább. Az érintettek azt mondják, a bizottság meg sem hallgatta őket, sőt a határozatok­ban olvasható nagy általánosságo­kon túl konkrétan senki nem fo­galmazta meg a „bűneiket”: ki, mit, hol, mikor tett, vagy mondott. Az érintettek fellebbezést nyúj­tottak be. Az egyesület etikai bi­zottsága elnökének kezéhez küld­ték. (Aki nyilván az illetékes fó­rumhoz továbbította, továbbítja Gál Ottó elnök a gyulai egyesület székháza előtt D-FOTÓ: VERESS ERZSI azt...) Sorra nehezményezik, hogy nem értesítették őket a fegyelmi el­járás megindításáról, a bizottság üléséről, meg sem hallgatták őket, márpedig ők nem ismerik el az el­lenük felhozottakat. (Azt már mi tesszük hozzá, hogy a kizártak fi­gyelmét nem hívták fel a fellebbe­zési lehetőségre, annak címzettjé­re és a benyújtás határidejére.) A már említett Ibrányi János, Galbács István, Bandúr Imréné, valamit Bartáné Ambruzs Ida, Sza­Csoportosan elkövetett jogérvényesítés Úgy tűnik, hogy nem szükséges előzetes elnökségi hozzájá­rulás (például) a gyulai helyi csoport megalakulásához: né­hány tucat tag egy tanácskozáson jegyzőkönyvezve, jelenléti iwel ellátva akár még a küldöttközgyűlésig is megteheti, s az alapszabályban meghatározott számú küldöttet is választhat. A taglétszám nagyságának jelentőségét is megfejtettük: az egyesületek személyenként és évenként 300 forintos támo­gatást kapnak, s csoportonként még (átlagosan) 15 ezret. Azt viszont senki sem tudta megmondani, hogy ahol helyi csoport nem működik, vajon kik és milyen módon választják meg (ki) a küldötteket. Az sem világos, hogy a helyi csopor­tok vezetői, s a „segítő kezek", akiket meghívtak a küldött­közgyűlésre, vajon szavazati joggal vesznek-e részt azon. Ibrányiék csaknem szétverték az egyesületet - fakadt ki Gál Ottó. - Uj egyesülettel próbálkoztak, de mi erősödtünk meg. A gyulai ön- kormányzat sem nagyon segített. Ezek az emberek négy éve kezdték az aknamunkát azzal, hogy ezt a vezetést alkalmatlannak mondják. Az alapszabály szerint megméret­hették volna magukat, nem tették. Az alapszabályba betekinthet bár­ki, aki bejön ide. De miért adnánk ki? Egyébként most javasoljuk mó­dosítani az bó Károly és Rostás Károly (a „puccsisták”?) még áprilisban le­velet juttatott el Balogh Zoltánhoz, a Mozgáskorlátozottak Egyesüle­tei Országos Szövetsége ellenőrző bizottságának elnökéhez. Ebben kérték, hogy vizsgálja ki mindazt, amit kifogásolnak a gyulai egyesü­let, annak vezetése és elnöke munkájában. Az említett kifogása­ikon túl az is szerepelt e levélben, hogy az egyesület vezetése elsza­kadt a tagságtól, melyet nem tájé­koztatnak megfelelően a szervezet ügyeiről, a döntő többség szinte csak a tagsági díj beszedésekor ta­lálkozik vezetői megbízottaival. Emlékeztettek, hogy véleményü­ket már a vezetőknek is elmond­ták, de nem volt eredménye. A tag- nyüvántartás pontatlanságát rész­letezték is. A sok elhunyt „tag” kö­zött van olyan nyilvántartottjuk is 2002-ben, aki 8 éve halott. Gál Ottó szerint a kizártakat az egyesületi vagyon érdekli, amit ő hozott össze, illetve vezetésével gyűjtöttek. Arra a kérdésre, hogy vajon mi lehet vonzó az e vagyon feletti rendelkezésben, nem sike­rült választ kapnunk.- Amíg 1992-ben jártam az or­szágot az egyesület érdekében, alapszabályt, ha elfogadják, az elnökség tagja lesz az elnökön, el­nökhelyette­sen, a titkáron és a gazdasági vezetőn kívül a huszonhét­ből két helyi csoport veze­tője, az etikai és fegyelmi bi­zottság, illetve a felügyelő bizottság elnöke is.- A felügyelő bizottságé1- Igen.- Az alapszabály szerint négy . fő­ből áll az elnökség, ön ötről nyilat­kozott, de elnökhelyettesük két éve nincs is.- Kooptálásról van szó.- Akkor most van gyulai cso­portjuk vagy nincs?- Nem jött létre. A később ki­zártak petíciót küldtek, megvála­szoltunk nekik: a küldöttközgyű­lés után alakulhat csoport. Ahol az anyaegyesület működik, ott nem szokott helyi csoport alakulni, s nem is volt rá igény eddig.- Tíz éven át miért nem volt tit­kárjuk?- Nem kötelező titkárt alkalmazni. Gál Ottó elmondta, hogy az idei tagdíjat a 2001. december 31-ei álla­pot alapján gyűjtötték be. Ha évek óta elhunyt, elköltözött tagok is szerepeltek az egyesület által ki­adott számítógépes listán, akkor „a csoport vezetőjét teszem érte felelős­sé” — mondta az elnök. (Szépséghi­ba: a gyulai listán is találtunk üye- neket, ott viszont nincs csoportve­zető, hiszen csoport sincs... A cu­kor- és olajügyben nem tekinti az egyesületet felelősnek, azt mondja, a cukorügyben indított nyomozást a gyulai rendőrök lezárták, ők meg visszafizették az embereknek az egyesület által összegyűjtött 1,8 millió forintot, amikor kiderült, hogy cukor egy szem se. A „kizártak” a küldöttközgyűlés előtt néhány települési csoporttal meg­beszéléseket tarthattak a választás­ról, mert Gál Ottó említést tett erről: az egyesület egységének megbon­tásaként értékelte ezt.- A kizártak fellebbezése az au­gusztus tizedikéi küldöttközgyűlés elé kerül?- Mire föl?! - csattant fel Gál Ottó. - Elfogadtuk a MEOSZ fe­gyelmi és etikai szabályzatát. Mi erős, összeforrott egyesület va­gyunk, nekünk nincs problémánk. De az ügyben a budapesti vezér- igazgató véleményét kikérem, nél­küle nem döntök. (A budapesti vezérigazgató ci­vilben tényleg az, amúgy a MEOSZ ellenőrző bizottságának elnöke, Balogh Zoltán.) Dr. Chikán Csaba, a MEOSZ egyik alelnöke, sokat tud az ügy­ről, találkozott is a panaszosokkal.- Gál Ottó jó ember, sokat tett az egyesületért, ám erőteljes egyéni­ség - állapította meg Chikán Csa­ba. - Autokratikus vezető. Néhány probléma felmerült a gyulai egye­sület működésével kapcsolatban, a panaszosoktól függetlenül is. Ezek­ről tájékozódunk, most is folyamat­ban van ilyen vizsgálódás. Problé­ma látszik a mozgássérültek laká­son belüli akadálymentes mozgá­sát megkönnyíteni hivatott vissza nem térítendő állami támogatás odaítélése körül. A törvény a támo­gatás megítélésében a MEOSZ-nak adott hatáskört, melybe az egyesü­leteket is bevonjuk. Békés megyé­ben és Gyulán viszont úgy tűnik, hogy igen meglepően nagy számú igényt elégítettek ki. Megnézzük, nem történtek-e visszaélések.- A panaszosok úgy érzik, kizá­rásuk,, környékén ” egy sor jogukat szabálytalan eljárásokkal korlá­tozták.- Ügyüket a MEOSZ ellenőrző bizottsága is vizsgálja. Az adott esetben, amikor sem a MEOSZ Eti­kai és Fegyelmi Bizottsága, sem a küldöttközgyűlés nem hozott az ügyben döntést, úgy tűnik, jogerő­sen nincsenek kizárva.- Az elnökség ilyen javaslatot nem tett a küldöttközgyűlés napi­rendijavaslatába, s nincs „egyéb" címszavú napirendi pont sem.- Ha törvénysértően járnak el, a végén az ügyészségnek lesz dol­ga az üggyel. Gyulán erőteljes hiba az, hogy a mi mozgalmunk fejlett­ségi szintjéhez képest visszama­radt eljárási gyakorlat alakult ki. Ha törvényt sértenek, a felelősség elsődlegesen a vezetőségé.- Miként lehetséges, hogy el­nökségi tagokat az egyesületi veze­tőség közgyűlési megválasztás nél­kül kooptál?- A törvény kifejezetten tiltja a kooptálást. A végső szót persze a tagság küldöttei mondják ki, ha meg tör­vénytelenül teszik, az arra hivatott szervek. kiss a. jános Magatartása ma is példaadó Kötetbe rendezték Tessedik Sámuel írásait A tessediki mindenre nyitott, újat, jobbat kereső, áldozat­kész emberi magatartás min­den időben példamutató - dr. Patay István főiskolai rektor így ajánlotta az olvasók fi­gyelmébe a szarvasi lelkész­tanár összegyűjtött írásait. Szarvas Szarvas újratelepítésének 280. év­fordulóján a Tessedik Sámuel Főis­kola az iskolaalapítóként és népne­velőként tisztelt névadó írásait kö­tetbe rendezve jelentette meg. A Reformer Tessedik cí­mű könyv bemutatóját a közelmúltban, a jubi­leumi ünnepség része­ként a Bolza-kastély kertjében tartották. A hallgatóságot Bá­lint Péter főszerkesztő avatta be a könyvszer­kesztés folyamatába. A gondos váloga­tás, s az eredeti szö­veg nyelvezetének formálása eredmé­nyeként élvezetes ol­vasmány született. A könyv önéletírással indul, amit Tessedik 1817-ben, papi pályája végén vetett papírra. Itt szerepel a hitvallá­sáról és a munkássága korabeli megítéléséről szóló sokat idézett gondolat: „Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, me­lyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó re­mény fejében elvetettem”. Az összegyűjtött írások jól szemléltetik, hogy Tessedik újító, jobbító szándéka milyen sok te­rületen megmutatkozott. Több írás az oktatással, az iskola­ügyekkel foglalkozik, egyebek mellett a szarvasi gyakorlati gaz­dasági szorgalmatossági intézet 1779-től 1806-ig tartó működésé­vel. Tessedik a népművelői szere­pet is felelősséggel viselte. A kötet egyik írásában a mező- gazdasági ismeretekben tapasztalt nagy lemaradásra hívta fel a figyel­met. A hiányosság pótlását a gaz­dasági szorgalomiskola egyik fel­adatául szabta. Az ismeretek frissí­tését a földművelés, a rétművelés, a természetes és mesterséges állat- tenyésztés, a kertgazdálkodás, a méhészet, a selyemhernyó-te­nyésztés és a szőlészet területén egyaránt indokoltnak látta. Hatá­sos módszerként javasolta, hogy a tanítók állítsák párhuzamba a gaz­dálkodás elavult módját a korsze­rű módszerekkel, s a gyakorlatban szemléltessék az utóbbi előnyeit. A képekkel illusztrált, szép ki­vitelű könyv a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben készült. Az álorvosok ellenszere Tessedik Sámuel a megelőzésben az egészségügyi ismereteknek nagy szere­pet tulajdonított, és aggasztotta, hogy a falusi iskolákban elhanyagolják az egész­ségtan oktatását: „Sohasem lesz képes a néptanító egészségesnek és betegnek megfelelő egészségügyi tanácsokat adni, sohasem fogja a paraszt addig a jótanácsokat elfogadni, sohasem lesz ké­pes sem a falusi tisztviselő, sem a falusi bíró az álorvosokat - akik gyógyszer he­lyett valóságos mérget árulnak - elker­getni, sohasem lesznek képesek a falu környékéről elűzni a falusi embereknek ezeket a nyilvánvaló gyilkosait mindaddig, amíg a parasztember az egészségtanból meg nem ismeri az egészségügyi tudat­lanságnak oly szomorú, gyakran végzetes következményeit." - figyelmeztetett a gazdasági és szorgalmatossági intézet tananyagához tett ajánlásában. A névadó szobra a Tessedik Sámuel Főiskola szarvasi mezőgazdasági karának épülete előtt. A szobor Keviczky Hugó munkája p-fotó: kovács Erzsébet Vízi vadnyugat a városok alatt Élő és holt növények uralják az Élővíz-csatornát A gyulai Sós Imre felkérésére nemrégiben három város — Bé­kés, Békéscsaba és Gyula — polgármesterei is részt vettek azon az evezőtúrán, amely az Élővíz-csatornán civil környezetta­nulmánynak is beillett. A három várost összeköti a csatorna, s az úton Sós Imre tapasztalhatta, a városvezetők jószomszédi kapcsolatokra törekednek. Gyula A kétnapos út alatt mintegy 40 ki­lométert tett meg a csoport, két csónakban. A polgármesterek egy csónakba ültek Pankotai Gábor kajak-világbajnok kapitánysága alatt. Úgy is mondhatnánk, a vá­rosvezetők közös hajóban evez­tek, és talán a közeljövőben már ennek az Élővíz-csatorna is hasz­nát látja. — Változatos környezetben ha­ladtunk, Gyulának is voltak olyan területei, ahol eléggé elburjánzott a nád — mondta az útról Sós Imre. - Az első akadályt még Gyulán az első zsilip okozta, ahol a csónako­kat át kellett emelnünk. A követ­kező természetes akadály volt, ugyanis a vízbe egy fa borult bele. Két horgásztól kérdeztük, nincs-e náluk fűrész? Egyikőjük hazasza­ladt érte, mi a csónakból kettévág­tuk a fát, úgy mehettünk tovább. A következő faakdályt úgy intéz­tük el, hogy a csónakot átbujtat­tuk alatta és mi pedig átmásztunk a fán. Mindenki örömmel fogadta a Veszély csárdái pihenőt, hiszen addigra két órát eveztünk. Útköz­ben ért utol bennünket az ml te­levíziós csatorna csapata, a csó­nakban ülve adtunk interjút úgy, hogy a hídról lógatták közénk a mikrofont. Békéscsabán, a volt KlSZ-tá- bornál integető emberek kíséreté­ben haladtunk tovább, majd a Lencsési lakótelepnél újabb zsilip és emelés következett. Egy me­gyeszékhelyi horgász pácba ke­rült, mert horga fennakadt egy fűzfán. Mi „pecáztuk le” csónak­jainkból. A békéscsabai konzerv­gyári zsilipnél, az átemeléskor azt gondoltam, ennél már semmi nem lehet nehezebb, de nem így történt. Békés felé haladva, hínár­tengerbe gabalyodtunk sokszor. A víz felülete összeállt, a csónak nem a vízen ment, hanem a növé­nyeken, valósággal át kellett tolni rajtuk járműveinket. A békési zsi­lipnél - amely a többihez képest elég magas - nem volt könnyű felvinni a csónakokat a hínáros, kimerítő evezés után. A békés- dánfoki önkormányzati üdülőben éjszakáztunk, a három városveze­tő a beszélgetésen érdemesnek látta, hogy továbbra is foglalkoz­zanak az Élővíz-csatorna helyze­tével. Értékeket rejt a csatorna nö­vény- és állatvilága, de azt is lát­ták, hogy ilyen állapotában ide­genforgalmi vonzerőt nem jelent. A csoport tagjai másnap Békés­nél, a csatorna gerlai szakaszánál tet­ték újra vízre a csónakokat és indul­tak el visszafelé az úgynevezett Ős- Körös szakaszán. — Itt is az uszadé­kos növényzetet szinte át kellett tör­nünk, és a békéscsabai reptérrel pár­huzamos szakaszon alig tudtunk haladni, mivel a nád benőtte a vizet. Fellélegeztünk, amikor elértük a ha­lastavat, és pihenhettünk végre. Már a végső erőnket szedtük össze arra az egy kilométeres szakaszra, amely a Veszély csárdáig, utunk végállo­másáig hátra volt. Sós Imre elmondta, nem kis próbatétel volt a 40 kilométeres evezés, melyen a polgármesterek kiválóan teljesítettek. A gyulai Er­kel Ferenc Gimnázium ismét biz­tosította a csónakokat, Lupsán Ist­ván tűzijátékról gondoskodott, a Görög étterem utánuk hozta a bográcsos vacsorát Dánfokra, Tóth József ebéddel várta a cso­portot a Veszély csárdában, ahon­nan a Gyulai Városgazdálkodási Igazgatóság munkatársai szállítot­ták vissza a vízi járműveket. A há­rom polgármesteres csapatot a bé­kési Pankotai Gábor vezette, kapi­tánysága alatt evezett Sós Imre mellett a gyulai Nagy Zoltán kisfi­áival, Márkkal és Zsomborral. SZŐKE MARGIT Növényevő halak? Felmerült, hogy az Élővíz-csatorna rehabilitációját végigkotrás- sal kellene kezdeni. Szóba került növényevő halak folyamatos betelepítése és foglalkoztak azzal a gondolattal is a polgármes­terek, hogy a vízi sportok jeleseinek idehívásával a víz oxigén- tartalma növekedne azáltal, hogy megmozgatnák a csatorna vi­zét. A helyzetfelmérés után következhet a szakemberek meg­keresése. Az út után elindulhat valami a csatorna jövőjével, de a három város közös érdeke ennél is messzebbre mutat - fo­galmazott Sós Imre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom