Békés Megyei Hírlap, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-26 / 250. szám

12. OLDAL - 2001. OKTÓBER 26., PÉNTEK T É R ■ K É P A címer Csücskös tal­pú, oldalt kar­csúsított pajzs. Színei a ma­gyar zászlóval megegyező, pi­ros, fehér, zöld. A pajzs alsó harmadában domborodó zöld mező, a község nevében is sze­replő „domb” szót adja. A dom­bon álló templom, a település templomának stilizált mása. Ural­kodó szimbólum a búzakalászt tartó páncélos kar, amely a Bíró család címeréből átvett örökség. A kalász a mezőgazdaságra, a do­hánylevél a dohánykertész tele­pesekre utal. Az aranykoronán le­vő „Isten báránya”, az államalapí­tásra és a keresztény vallásra utal. Településleltár A lakók száma 319. Ebből 112 aktív korú, akik közül 41-en munkanélküliek. Legidősebb polgár: Szilasi Jánosné, Jenei Er­zsébet, aki Magyardombegyhá- zon született 1911. november 17- én. Legfiatalabb Simon Béla, aki 2001. október 24-én született Gyulán. Általános iskola nincs, a 36 iskolás gyermek Dombegyhá­zon tanul. Óvodások száma 17. Középiskolába 16-an járnak. Van egy templom (református), egy művelődési ház, könyvtár, két élelmiszerbolt és három kocs­ma. Orvos, rendőrség, ipari vagy mezőgazdasági üzem nincs. Te­lefont 86 lakásba kötöttek be. Vezetékes ivóvíz 54 százalék, ve­zetékes gáz 49 százalék. Tömeg- közlekedési eszköz: autóbusz. Múltmorzsák Magyardombegyház környéke már a kőkorszakban is lakott hely volt. A XVIII. század elejétől a tér­ség kincstári birtok, melyet bérbe­adással hasznosítottak. Az 1800- as évek kezdetén Marczibányi Ist­ván dohánykertészeket telepített ide. Közigazgatásilag Dombegy­házhoz tartozott, majd 1946-tól 1970-ig önállóan intézte ügyeit. Az 1970-es Tisza-völgyi árvíz tönkretette a terméseket, így a há­rom dombegyház szövetkezni kényszerült, amit közigazgatási összevonás követett. A település a rendszerváltáskor lett újra önálló. Néveredet Egyik elmélet szerint a falu a ne­vét arról kapta, hogy dombra épült a temploma. A másik sze­rint 1800-as években idetelepült földbirtokos nevével függ össze. Miután a hagyomány szerint Dombegyházát szlovákokkal te­lepítették be, itt pedig magyarok éltek, bizonyára megkülönböz­tetésül kapta a nevét. Az oldal a Magyarbánhegyesi Önkormányzat támogatásával készült. Szerkesztette: Halasi Mária, fotók: Kovács Erzsébet Magyardombegyház élni akar Rácz Mihályné Rácz Mihályné, Magyardombegyház pol­gármestere két önkormányzati ciklusban is elnyerte a lakosság bizalmát. A rend­szerváltás után nehéz körülmények között kellett újjáépíteni a települést, ahol a pol­gármester kitartó munkájának köszönhe­tően mára jelentős fejlődés tapasztalható. Magyardombegyház különleges helyzetben lévő, úgynevezett zsáktelepülés. Ez azt jelenti, hogy a Kisdombegyház, Kunágota és Battonya által hatá­rolt kisközségbe bemenni és visszajönni lehet, de áthaladni rajta nem. Ez az adottság az itt lakók éle­tére, helyzetükre máig rányomta bélyegét.- Milyen alapokról kezdték a munkát?- Az általános iskola 1969- ben, a tanács 1970-ben, az óvoda 1974-ben megszűnt. A szövetkezetét 1973-ban ösz- szevonták. Ezzel megpecséte­lődött a falu sorsa. A lakosság száma évről évre csökkent. Szinte a semmiből kellett fel­emelni a települést, rendbe hozni a középületeket, épüle­teket. Csak az állami támoga­tás maradt, és amit a nagy ha­gyományokkal rendelkező társadalmi munkával meg tudtunk oldani - fogalmazott Rácz Mihályné polgármester.- Milyen lépéseket sikerült tenni a fejlődés érdekében?- 1990-ben felújították és bebútorozták a polgármesteri hivatalt. A Petőfi és Ságvári utcákban szilárd burkolatú utakat építettek. Az irá­nyításom alatt elsőként 1995-ben leaszfaltoztuk a buszfordulót, garanciában kijavíttattuk a Petőfi ut­cai utat és a hivatal előtti járdát. Ekkor készült el sa­ját erővel a ravatalozó előtere. 1996-ban megvásá­roltuk az Áfész élelmiszer- és tápboltját, a volt kocs­MAGYARDOMBEGYHAZ LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA fő (1941-2001) 1000 Névjegy Született: Dombegyház, 1944. május Családi állapot: férjezett, férje Rácz Mihály, nyugdíjas, gyermekük Rácz Ilona (1975) rendőr Budapesten Iskolai végzettség: Orosházi Mező- gazdasági Technikum (1962-1966), közgazdasági kiegészítő, Békéscsa­ba, Sebes György Közgazdasági Technikum (1966-1968), mérlegké­pes könyvelő (1969-1972) Munkahely: Rákóczi Mgtsz, Magyar­dombegyház (1958-1963), Domb­egyház, ÁFÉSZ (1964-1975), Dom­begyház, Petőfi Mgtsz (1975-1994), polgármester 1994-iől napjainkig Hobbi: kertészkedés, kézimunkák, olvasás, vezetés 1941 1949 1960 1970 1980 1990 mát, majd kialakítottuk az óvoda és konyha épüle­tét. A választás után nem sokkal szólt az Afész- elnök, hogy az élelmiszerboltot bezárják. Sem pén­zük, sem emberük nincs az üzemeltetéshez. Mivel az alapellátás fontos, úgy döntöttünk, hogy bérel­jük, de végül megvettük az épületet. Eladtuk az ön- kormányzati telkeket, az 1 hektár mezőgazdasági földünket, hogy újra kinyithasson a bolt. A betöré­sek és a költségtakarékosság miatt azonban később bérbe adtuk, mellyel mindenki jól járt. Az óvodát és a konyhát pályázaton nyert 4,5 millió forintból hoz­tuk rendbe. 1997-ben a gázva- gyonra és a villamos energiá­ra kapott előlegből felújítot­tuk az orvosi rendelőt, és a Zalka utcai egy kilométeres járdához megvásároltuk az anyagot. A Dózsa utca egy­millió forint önerővel és 3,1 milliós pályázattal szilárd burkolatot kapott. 1998-ban TELEPÜLÉSI KÉPVISELŐK Rácz Mihályné polgármester (független) K. Nagy József alpolgármester (független) Kisházi Györgyné (független) Túri Ferenc (független) Dús László (független) Sztankovánszki Lászlóné (független) Jegyző: Stubemé dr. Eckert Ella elkészült a Zalka utcai járda, a temetőút és a parkoló, vala­mint garázst építettünk a hiva­tali autónak. Közel ötmilliós pályázati pénzből bővítettük a volt pártházat és átadtuk a nyugdíjasoknak. A művelődé­si házba székeket, asztalokat vásároltunk. Miközben az elöl­járók a fejlődésen fáradoztak, a polgármesteri hivatalból ellopták a számítógépet. Pótoltuk, majd riasztóval láttuk el az épületet. — A következő év jelentős előrelépése, hogy el­készült a belvízelvezető árkok felújításának első üteme. Ehhez a megyei területfejlesztési tanács­tól 6,2 millió forintot kap­tunk, valamint a kézi mun­kaerőt a munkaügyi központ támogatásával sikerült meg­oldani. 1998-ban pályázattal emlékparkot alakítottunk ki, kopjafát avattunk, ahol meg­emlékezünk a jeles ünne­pekről. Ugyanezen évben egy Suzuki Wagon Rt. gép­kocsi beszerzésére is lehető­ség nyílt, mely a falugondno­ki szolgálat létrehozásával társult. Sok egyedül élő idős ember lakik a településen, így egyre nagyobb feladat a róluk való gondoskodás. A gépkocsival megoldható a gyógyszerbeszerzés, kór­házba szállítás, ebédkihor­dás, kedvezményes áruvá­sárlás és még sorolhatnám. 1999-ben vettünk egy kistraktort, hozzá fűkaszát és hókotrót a közterü­letek rendben tartására. A betörések miatt körbe­kerítettük a hivatal udvarát. Befejeztük a belvízel­vezető árkok második ütemét, és 150 ezer forint pályázati támogatással 1,3 millióért játszóteret építettünk. 2000-ben számítógépe­ket vásároltunk, illetve a rendelő­nél és a kultúrháznál lecseréltük a régi konvektorokat. Minden év ok­tóber 6-án tartjuk a település önál­lóságának ünnepét. A képviselők egy havi tiszteletdíjukat ajánlották fel a hivatal előtti emlékmű felállí­tásához.- Milyen eredményeket mutat az idei esztendő, és milyen elképzelése­ik vannak?- Megoldottuk a közvilágítás korszerűsítését, a Petőfi utca szi­lárd burkolatának felújítását, amely a tervvel együtt 6,5 millióba került. Szerencsére megkaptuk a gázprivatizáció­ból járó pénzt, mely sokat segített a beruházások­nál. A munkák elvégzése után 4 millió forint tar­talékunk maradt, amit további pályázatokhoz szeretnénk hasznosítani. Sajnos a községben 41 százalékos a munkanélküliség, a legtöbben nyug­díjból és szociális segélyből élnek. Nagy ered­ménynek tartom, hogy nincs ellátatlan ember a faluban. Az önkormányzat a különböző közmun­kák biztosításával és egyetlen hivatalként a ma­gán- és közügyek intézésével igyekszik segíteni ________________ az itt élőknek. A falu számá­ra kitörési lehetőség lenne, ha Magyardombegyház és Mezőkovácsháza között ki­épülhetne az úgynevezett Cikó-halom és a Purguly- tanyák nyomvonalán megle­vő földút, amely közelebb hozná a kistérség települése­it egymáshoz. 20 01 RÉGMÚLT IDŐK EMLÉKE. A magyardombegyházi református templom, mel­lette az első és második világháborús emlékmű. Az első világháborús emlékművet a visz- szaemlékezések szerint 1920-ban Fehérvári János és neje készíttette két fiuk és az eleset­tek tiszteletére Az óvoda születéséről A rendszerváltás után lassan magára találó, újra önállósodó község, Magyardombegyház leglátványosabb beruházása a 20 személyes óvoda volt, mely­nek konyhája, a kisgyermeke­ken túl, 20-30 idős embernek is meleg ételt biztosít. —1996 nyarán ismerkedtem meg a településsel, előtte sohasem jártam Magyardombegyházon. Augusz­tusban az óvoda épülete még az át­alakulás időszakában volt, nem lát­szott, hogy mi lesz belőle - emlé­kezett a kezdetekre Pidiczkiné Gregor Katalin óvodavezető. — Ak­kor vakoltak, szereltek, teljes „ká­osz” uralkodott az épületben. Át­menetileg a művelődési házban kaptak helyet a gyerekek. Székek, asztalok, egy polc és néhány kis­ágy. így kezdődött az óvodai élet. A lakosság is dicséretet érde­mel, hiszen a falu apraja-nagyja igyekezett segíteni, hogy az apró­ságok birtokba vehessék leendő otthonukat. A szülők játékokat ajándékoztak, homokozógödröt ástak, udvart rendeztek. Sok ked­ves és lelkes ember várta, hogy a falunak legyen újra óvodája. — Mielőtt a tényleges helyünk­re költöztünk volna, új eszközö­ket, játékokat vásároltunk az ön- kormányzat segítségével — foly­tatta az óvodavezető. - Az első évben az óvodabál bevételéből tornaszőnyeget vettünk, majd szép lassan, évről-évre bővült az eszköztár. Például tornaszerek­kel, hangszerekkel és újabb játé­kokkal gazdagítottuk az óvodát, így alakult az épület igazi kis óvodává az elmúlt években. Nemrég ünnepeltük az intéz­mény 5. születésnapját, és köszö­netét érdemel minden önzetlen ember, aki részt vett és segített az óvoda megszületésében. Ovisok az udvaron. A község összefogásával, pályázati pénz segítségével és a lakosság szorgos munkájával hozták létre öt évvel ezelőtt az óvodát. A jól felszerelt, családias han­gulatú termekben szívesen játszanak a gyerekek, de örömmel veszik birtokba a fából ké­szült udvari játékokat is A MEGÚJULT KÖZSÉGHAZA. A magyardombegyházi polgármesteri hivatal épülete és az előtte felállított millenniumi emlékmű. Ez utóbbi a képviselő-testület tagjai ál­tal felajánlott tiszteletdíjból készült Az önállóság ad erőt és jövőt a falunak Magyardombegyházon nincs se tanító, se pap. A mintegy 319 lelket számláló kis falu minden ügyes-bajos dolgával a polgár- mesteri hivatal foglalkozik.- Ahol kivonul az értelmiség, ott előbb-utóbb megszűnik az élet - állítja K. Nagy József alpolgár­mester, aki szerint fontos, hogy a falu megőrizze önállóságát. Nagy úr szerencsés helyzetben van, mi­vel képviselőként 1990 óta vehet részt az önkormányzat munkájá­ban.- Az önkormányzatiság kez­dete nagyon szegényes volt, mert a közös tanácsi rendszerrel min­den elkerült Dombegyházra. A szó szoros értelmében egy asztal­lal és egy székkel kezdődött a munka. A községháza épülete olyan romos volt, hogy a tetején be lehetett látni — emlékezett a kezdetekre. - Megoldást a kár­pótlás nyújtott, amikor a reformá­tus egyház visszakérte a Zalka ut­ca 77. számú épületet. így jutot­tunk az első 4,1 milliós induló „tőkéhez” pályázat formájában. A tudással is gondok voltak, hisz az önkor­mányzatiságot is ta­nulni kellett. Az alpolgármester szerint a korábbi ösz- szevont körjegyzőség nem volt jó, mert a közügyek intézése sokszor akadályba üt­között. A község a rendszerváltáskor lett önálló, 1996-ban óvo­dát nyitottak. Kicsi a település, és sok az idős ember, akik min­den problémával a hi­vatalt keresik fel. A korszerűbb feltételek érdekében azért ma­radtak közös feladatok, mint pél­dául Dombegyházon az általá­nos iskola és a Kisdombegy- házzal együtt foglalkoztatott or­vos és védőnő. A falu nagy eré­nye, hogy összetartok az embe­rek. Több civil szervezet műkö­Mozgalmas életút K. Nagy Józsefet, Magyardombegyház alpolgár­mesterét sokan úgy ismerik, hogy a falu minde­nese. 1959-től a Körös Volánnál dolgozott, majd a közös körzeti iskola megalakulásakor — 1969-től 1991 -ig - autóbusz-vezetőként tevé­kenykedett. Most nyugdíjas. A rendszerváltás kezdetétől képviselő-testületi tag, jelenleg alpol­gármester. Többek között a református egyház gondnoka és a földrendező bizottság elnöke is volt. Munkája, érdeklődése révén figyeli a min­dennapok változásait és mindenről van vélemé­nye. A hozzáfordulóknak szívesen ad tanácsot. dik, és igyekeznek idősnek, fia­talnak megfelelő programot biz­tosítani. Sajnos, nagy a munka­nélküliség, emiatt a fiatalok isko­la után csak látogatóba járnak haza. A kárpótlással tulajdonhoz jutott emberek nem tudták, hogy mit kezdjenek a földdel. Legtöb­ben a szövetkezethez adták mű­velésre. Az idősek nö­vekvő száma miatt nagy szükség lenne egy bent­lakásos szociális ott­honra, ahol a nyugdíja­sok megfelelő ellátás mellett tölthetnék nap­jaikat, és az intézmény 5-6 lakosnak is munkát adna. Tervük, hogy az egyházzal megállapo­dást kötnek egyik épü­letük átvételére, és ott kialakítják az idősek otthonát. — A testület minden tagja azon van, hogy a lehetőségekhez mérten az előre­lépést szolgálják - mondta végül az alpolgármester.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom