Békés Megyei Hírlap, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

6. OLDAL - 2001. FEBRUÁR 3-4., SZOMBAT-VASÁRNAP KULTÚRA Tízéves a Békéstáj társaság Szakmai és baráti közösséget alkotnak A Békéstáji Művészeti Társaság képviseletében Lonovics László, Gnandt János, Szereday Ilona, Széri-Varga Géza. Továbbra sem tettek le arról az álmukról, hogy egyszer Békéscsabán is lesz kortárs képzőművészeti galéria. A megvalósulás érdekében aktív segítségüket is felajánlották... d-fotó, kovács Erzsébet A Békéstáji Művészeti Társaság tíz évvel ezelőtt, 1991-ben alakult. Mi volt a kezdeti célkitűzés, a tervekből mennyi va­lósult meg, és mi maradt álom egy évtized alatt? Erről ül­tünk le beszélgetni a művészeti társaság néhány tagjával. Békés megye — A művészetet illetően, a rend­szerváltást követően megszűnt az állami irányítás és támogatás, ezért határoztuk el, hogy megala­pítjuk a Békés megyében élő hi­vatásos képző- és iparművészek közösségét. Saját lábunkra kellett állnunk, a közös ügyeink intézé­se érdekében jött létre önszerve­ződő egyesületünk, ám a társaság szakmai és baráti közösség is egyben - eleveníti fel a kezdete­ket Lonovics László festőművész, a társaság elnöke. — Tagjaink kö­zött olyan művészeket tudha­tunk, akik szakmailag már letet­tek valamit az asztalra, jelenleg harminchármán vagyunk a kö­zösségben - teszi hozzá.- Azt szeretnénk - és ez tíz év alatt mit sem változott -, hogy a megyeszékhelyen legyen egy kor- társ galéria, amely az önkor­mányzat részbeni támogatásával- mivel teljes mértékben önfenn- tartóak nem tudunk lenni - mű­ködne. Műkereskedelem létezik ugyan a megyében, ám Békéscsa­bán hiányzik egy valódi szellemi műhely. Ne is csodálkozzunk, ha a képző- és iparművészeti főisko­lákra bejutott fiatalok nem jön­nek vissza - mondja Széri-Varga Géza szobrászművész. — Sok nemzetközi kapcsolat is elvész amiatt, hogy nem tudjuk hová visszahívni azokat a kiállító­kat, akik bennünket meghívnak- fogalmaz Gnandt János képző­művész.- Az önmenedzselést még most is tanuljuk. Mivel sokan kö­zülünk békéscsabaiak, pályázati úton támogat bennünket a város önkormányzata, viszont a megye nem - pedig a megyét átfogó tár­saság vagyunk - mondja Lono­vics László, aki az egyesület tevé­kenységével kapcsolatban hang­súlyozza: kiállításokat szervez­nek, kiadványokat jelentetnek meg, fiatalokat támogatnak - lé­vén, hogy a tagok közül sokan ta­nítanak, gondoskodnak az „után­pótlás-nevelésről”. A Békéstáji Művészeti Társa­ság „1000 év” című, a millenniu­mi ünnepségsorozathoz kapcso­lódó kiállítása nemrégiben nyílt meg a Békés Megyei Jókai Szín­ház Vigadójában. Május 3-án Szolnokon, júniusban Vácott mu­tatkoznak be, őszre pedig jubile­umi kiállítás tervét is fontolgat­ják. VÁRADI KRISZTINA Megfiatalított gépmatuzsálemek Éppen negyedszázada alakult meg a helyi Mezgében Hajnóczi Vilmos, akkori igazgató bábáskodásával a magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre békési csoportja. ___________Békés Az alakuláskor kitűzött célok, múltunk emlékeinek megőrzése, ápolása, az országos gyűjtőmun­kába való bekapcsolódás azóta sem változott. Mindez ismételten megfogalmazódott a baráti kör közgyűlésén, amit a napokban tartottak. Kissné dr. Balogh Ibolya, a Far­kas Gyula Mezőgazdasági, Ipari Szakképző Intézet és Gimnázium igazgatója, a múzeumi baráti kör elnöke beszámolójában kiemelte: — Az elmúlt évek gyorsütemű fej­lődéséből, az iskola képzésének sokoldalúságából adódóan a ba­ráti kör tevékenysége is bővült, if­júsági, kulturális, oktatási és szo­ciális feladatokat magába foglaló programokkal. A beszámoló taglalta az elmúlt esztendő célkitűzéseit. Az iskola páratlan értékű gyűjteménnyel rendelkezik, ezeket rendszerezve, tárlatszerűen tárolják. Az erőgé­pek, a lokomobilok, az öntözési gépek, a növényvédelem eszközei, a lóvontatású talajmunkáló, vető- és szállítóeszközök, a kovácsmű­hely felszerelései, az agrártörténel­mi dokumentumok és szemléltető eszközök, a tovatűnt évszázadok az elődök életébe nyújtanak bepil­lantást. A diákok Gyaraki Imre - műszaki tanár, a baráti kör elnöké­nek titkára - vezetésével nemcsak megóvják, de bővítik is a gyűjte­ményt, új, ipartörténeti ritkaság­nak számító matuzsálemeket, szerzeményeiket üzemkésszé tet­ték. Befejező szakaszához érkezett a T-28—as Vlagyimirec és a Lanz- Buldog traktor felújítása. A gyűjteményt az elmúlt év­ben is sokan megcsodálták, ugyanis több városi és városkör­nyéki rendezvény programját szí­nesítették és gazdagítják az idén is. -sz­A határidő: március 1. A továbbtanulni szándékozók március elsejéig juttathatják el felvételi kérelmüket a felsőoktatási intézményekbe. Az előző évek gyakorlatának megfelelően felvételi kérelmet idén is korlátlan számú helyre nyújthatnak be a diákok. A jelentkezési lapok kitöltése so­rán már az integrált egyetemek és főiskolák karait, illetve a szakokat kell feltüntetni. A felvételi eljárás díja jelentkezésenként 2500 fo­rint. Az idén 55 ezer hallgatót vár­nak az egyetemek, főiskolák álla­milag finanszírozott képzésre, 48 ezren nappali, kétezren esti, ötez­ren pedig levelező tagozaton kezdhetik meg tanulmányaikat. A várakozások szerint az előző évek növekvő tendenciája folyta­tódik, a felvételi kérelmet benyúj­tók száma az idén várhatóan meghaladja a 140 ezret. Az idén felvételizőket már egy új felsőoktatási rend várja. Esze­rint minden felsőoktatási intéz­mény kötelező módon 120 pon­tos rendszert alkalmaz a felvételi eredmény meghatározásakor. A felvételi eljárás során a megsze­rezhető pontok ötven százaléka a felvételi jogszabályi minimum. Az intézmény által adható plusz­pontok nélkül számítva, ez egy­ségesen vonatkozik az államilag finanszírozott és a költségtéríté­ses képzésekre is. Többletpontot csak egy nyelv ismeretéért, felső­fokú szakmai képzettségért és sportteljesítményért adhatnak. A többletpontok száma legfeljebb 6 lehet, így a maximális pontszám­határ egységesen 126 pont lesz. _________________ ______ V. K. Ny itnak a fiatalok előtt Az orosházi Petőfi Művelődési Központ februárban számos új programot indít útjára, amelyek célközönsége a fiatalok. Ezen korosztály számára ez idáig is szervezett a kulturális intézmény rendezvényeket, a most induló kezdeményezé­sek azonban merőben mások, mint az eddigiek. Orosháza- Induló programjainkhoz kikér­tük a Települési Gyermek és Ifjú­sági Önkormányzat véleményét, ötleteit is. Február 14-én indul a Kamacity, ahová játszani, barát­kozni, kikapcsolódni és szóra­kozni várjuk az ifjúságot. Ezenfe­lül ismerkedési technikákat, önis­meretet, konfliktuskezelést és problémamegoldást is tanulhat mindenki, alu betér Kamacitybe - tudtuk meg Tóth Erikától, az intézmény megbízott igazgatójá­tól. Hagyományteremtő szándék­kal ugyancsak február 14-én ren­dezzük meg először a Valentin- partit, ahol egyebek mellett a sze­relmespároknak vetélkedőt és táncversenyt rendezünk és meg­választjuk a legszebb szerelmes­párokat. Itt hirdetjük ki a Valen- tin-napi versíró pályázat eredmé­nyét is. A Valentin-partin bárki el­készítheti a szerelmének szánt ajándékot is. A rendezvény egy koncerttel ér véget, aminek sztár­vendége a Bon-Bon együttes. Február 24-én álarcosbálba és activity bajnokságra várják a diá­kokat. Az álarcosbálon a megjele­nés fekete-piros öltözékben, és természetesen álarcban! KOVÁCS ERIKA Koncerthelyszínek a templomokban „A templomok egyebek között kitűnő koncerthelyszínek is lehetnek, ha megfelelő az akusztikájuk. Természetes központjai lehetnek nem csak a lelki, hanem a szellemi, kulturális és közösségi életnek is” — nyilatkozta Lengyel Zoltán zongoraművész, a www.templomok.hu internet­eimen található oldalak megalkotója. talmazó lapokra lehet eljutni, így az internetet kevésbé ismerők is hozzájárulhatnak egy olyan or­szágos szintű gyűjtemény létre­hozásához, mely egyúttal a temp­lomokhoz kapcsolódó kulturális életet és az internet ebben játszott szerepét is vizsgálja, azzal a céllal, hogy olyan kommunikációs folya­matokat is elindítson, mely hosz- szabb távon igen jó hatással lehet, a pillanatnyilag túlnyomórészt a fővárosban koncentrálódó zenei életnek, az egész ország területé­re való kiszélesítésére is. <fmi Megjelent a Kamarási Kakas A nagykamarási Általános Művelődési Központ gondozásá­ban a napokban Kamarási Kakas néven látott napvilágot egy új települési újság, amely a tervek szerint havonta „ kukorékolja” majd körbe a községet, hogy friss hírekkel tájékoztassa a lakosságot. Nagykamarás Mint azt dr. Sásné Balda Dorottya ÁMK igazgató, felelős kiadó el­mondta, immár harmadik éve dé­delgette a gondolatát a helyi újság létrehozásának, amelyre az idén nyílt lehetőség. A főszerkesztői teendőket Köböl Zsolt magyar ta­nár vállalta magára, és az első próbaszám 300 példányban ké­szült. A tervek szerint a havonta meg­jelenő lapban bárki nyilvánossá­got kap, akinek mondanivalója van a lakosság felé. Az oldalakon helyet kapnak az ifjú toliforgatók, a gyermekrajzok, versek, tanulói írások, valamint a tanárok és a szülők gondolatai, ületve az ön- kormányzati hírek, egyházi prog­ramok vagy a civü szervezetek közlendői. A lap a mezőhegyesi Petrina László nyomdájában ké­szül, melynek első számában a beköszöntő mellett található „Múltba tekintő” rovat, Humor­zsák, Ibi néni hírei és még sok ér­dekes olvasnivaló. h. m. A pusztán tanult hitet és emberséget ,,Haaz ősi kultúra elvész, már nem nemzet leszünk, csak nép” Csudabala pusztán megvolt mindaz, amit Petőfi a puszta va­rázsának nevezett. A szívemben őrzöm azt a tájat a tanyái­val, a pásztoraival, a parasztjaival. A fülemben ott van a ke­nyeret dagasztó asszonyok éneke, az ősi furulyaszó, bennem él a szántó-vető emberek mérhetetlen ügyessége — emléke­zett az annyira kedves vidékre Vaszkó Irén, endrődi nyugdí­jas pedagógus, akit A falvak kultúrájáért alapítvány a közel­múltban A magyar kultúra lovagja címmel tüntetett ki. Gyomaendröd A pusztai gyűjtőkörúton régi barátokkal (az előtérben, fehér ruhában Vaszkó Irén) Vaszkó Irén a gyermekkorát töltöt­te Csudabala pusztán. Tizenegyen voltak testvérek, nyolcán nőttek fel. Az a vidék emberségre, becsü­letre, tiszta életre tanította a népét.- Nem könyvekből tanultam meg hinni. Aratáskor, amikor ki­hallatszott a harangszó, a férfiak a kalapjukat levéve a kaszájukra tá­maszkodtak, a fehérnép és a gye­rekek pedig letérdeltek és úgy imádkoztuk el az Úr angyalát - idézte a régmúltat Vaszkó Irén. — Amikor Rákosi nekifogott a ta­nyák tönkretételének, akkor éb­redtem rá, hogy a parasztok az ősi magyar kultúrát örökítették apá­ról fiúra. Ha az elvész, már nem nemzet leszünk, csak nép. Ez in­dított arra, hogy a tanítványaim­mal járjuk a határt, s összegyűjt- sük a parasztemberek maguk ké­szítette eszközeit. A tájházat azonban nem a tárgyak miatt hoz­tuk létre, hanem azért, hogy a hi­tet és a hazaszeretetei fellobbant- suk a látogatókban. Emlékszem, egy gyerek megkérdezte: „Ki az a bácsi a kereszten?”. „A világ meg­váltója” - mondtam, mert mást nem lehetett. A gyerek ebből nem sokat értett, de biztos voltam ben­ne, hogy otthon újra kérdez, s az övéi majd elmagyarázzák neki.- Ezzel a misszióval nem kis kockázatot vállalt.- Sok megaláztatásban volt ré­szem, sőt, akadályoztak is. De a szüleim és a testvéreim szegé­nyen ugyan, de mindig mellettem álltak. Ez adott erőt, no meg a ta­nítványok lelkesedése. 1970-ben levelet kaptam Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatótól. „Vállalsz-e? Két kiszessel jövök” - írta. A két kiszest a szomszédok lefoglalták. Az alsó kapun­kon pedig jöttek a népek, le­énekeltek és elmen­tek. - A nagyany­ja imáját mondja el! - kérte az asszonyokat Zsu­zsa. Szebbnél szebb ősi imákat gyűjtött.- A falvak kultúrájáért alapít­vány a szellemi és tárgyi emlékek mentéséért tüntette ki. Hogyan fo­gadta az elismerést?- Aki nem a kitüntetésért dol­gozik, hanem menteni akar, az nem nézi, milyen a csónak, amibe beleül. Ennek a kitüntetésnek mégis azért örültem, mert a kis senkik kapták, azok, akik hittek Istenben, emberben és szerették a hazájukat.- Arról, hogy a tájház milyen szerepet töltött be Endrőd életé­ben, sokat elmond a húsz évvel ezelőtti betlehemes műsor.- Nyolcvankettő telén határoz­tuk el, hogy leadjuk a betlehemet. A tájházban próbáltunk, a gyere­kek örömmel tanulták a szerepe­ket. A hír hallatára a település ve­zetése, a tantestület és a kulturális dolgozók ellene vagy mellette mind megmozdultak. Az iskola- igazgató felelősségre vont és durva szavakkal illetett. A szülők azon­ban mindannyian pártoltak min­ket. Advent idején eljött a leadás napja. Az ajtókat, ablakokat le­szedtük, mert nem fért a nép. Nemcsak a ház, de az udvar is szűknek bizonyult. Nyolcán eljöt­tek a tantestületből is. Mindenki átadta magát az előadásnak. „Isten áldja meg e háznak gazdáját” - énekelték a végén kérés nélkül a szereplőkkel. Amikor az emberek az udvaron is rázendítettek, a spic­lik elhúzták a csíkot. Megtört a jég. Visszaadtuk a népnek ami az övé: a hitét, az alkotást, s ezzel vissza­adtuk őseik emlékét is. CSATH RÓZA Névjegy: Született: 1922. május 5-én Dévaványán. Tanulmányai: a budapesti testnevelési főiskolán szerzett testnevelő szakos tanári diplomát Harmincöt évet töltött el a tanári pályán. Gyomaendröd díszpolgára. A paraszti kultúrát men­tő tevékenységét Életfa kitüntetéssel, továbbá A magyar kultúra lovagja címmel ismerték el. lágon bármely érdeklődő számá­ra. A templomokra vonatkozó in­formációkat nemcsak maguk a templomok, de „külsős” segítők is ingyen tehetik fel. A zökkenő- mentes regisztráció érdekében a főoldalról hasznos tanácsokat tar­A honlap célja, hogy minden ma­gyar templom megtalálható le­gyen rajta, a templomok történe­tét, művészettörténeti érdekessé­geit, képeket (és akár hangzó anyagokat is) közzétéve nemcsak a magyar, hanem a későbbiekben az angol nyelvű oldalak által a vi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom