Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-02-03 / 282. szám

2000. december 2-3., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A szonettek békési mestere Nagy Mihály Tibor szeret a háttérben maradni 6 Drága kincs az anyanyelv Kányádi Sándor Békéscsabán járt 6 A hamis bor nyomában A bírság háromszáz millió forint 7 Lakodalom van a mi utcánkban... Ka pontosak akarunk lenni, akkor a Dobozi úton, Zsigmond József éttermé­ben, Gyulán. A lagzikra (is) berendezkedett Zsigmond-konyha nevezetes menyegzőt szolgált ki, épp egy hete. A házigazda lánya, Zsigmond Klára és vőlegénye, dr. Beleznai Csaba tartotta lakodalmát, amelyen Hunyadvári Jó­zsef volt a vőfély, akinek ez volt a hatszázadik lagzija. Kevés hasonlóról tud a szakma. Ez a történet tehát csak érintőlegesen szól az ifjú párról. ,A násznagyurat keressük!" — toppan be Zsigmondék házába a vőlegénnyel az oldalán Hunyadvári József. Ahogy előáll a násznagy, folytatja a szöveget: ,Menyasszony kell nekünk, eladó az it­ten, ha idehozod nekünk, éltessen az Isten.” A násznagy ,,veszi a lapot”, a hóna alól egy koszorúslányt varázsol elő azzal, hogy ő a menyasszony. ™ ,,Megfelel-e ne­künk?" — fordul a vőfély a vőle­gényhez, aki taga- dólag rázza a fe­jét. Csakhamar előkerül a meny­asszony, felsora­kozhat a kocsikkal a násznép, hogy elinduljon a vá­rosházára, az es­küvői szertartás­ra. — Mint vőfély, az elmúlt 32 év­ben az ország szinte minden szögleté­ben megfordultam, a legtöbbet termé­szetesen Békés megyében szerepel­tem. A Zsigmond étterem ajtaján a bejá­ratot csomóra kötött szalag zárja el. Hunyadvári József jelképnek szánja a görcsöt, amelyet közös életük első lé­pései után együtt kell kioldania az ifjú párnak. — Amikor belekezdtem, kétféle vő­fély dolgozott a szakmában. Az egyik vallásos szöveget mondott, a másik erősen pikánsát. Akkor elhatároztam, hogy a kettő közé helyezem magam, rigmusaim és a játékok szalonképesek lesznek. A Himnusz közös eléneklésével hiva­talosan is kezdetét veszi a lakodalom. Hunyadvári József mindjárt a leves fel­kínálásánál rögtönöz: „Úgy álljon reg­gel a menyasszony két lába az ágyban, ahogyan a két kanál áll a leveses tál­ban. Ha nem úgy áll reggel a menyasz- szony két lába az ágyban, akkor a vőle­gény üssön a farára, s úgy fog állni a menyasszony két lába az ágyban, ahogy a két kanál a levesestálban." Később, a pör­költtel a konyha üzenete érkezik (Hunyadvári mód­ra): „Döglött volt a dám amit esztek, lehet, hogy tőle gyorsjáratúak lesz­tek. Itt van a faka­nál, nincsen hibá- ■ ja, állandóan nyal­ta ' a szomszédék kutyája." 11 — Az országban 300 vőfély lehet, ebből ötven Békés megyében, öt pedig Gyulán. A vőfélykedésnek vannak írott és íratlan, vidékenként is eltérő szabályai. Egyes vőfélyek maguk is teremtenek hagyo­mányokat. Én magam is ezek közé tar­tozom. Hunyadvári József postás ruhában jelenik meg a színen, kezében halom dísztávirat. Felolvassa valamennyit, de az utolsónál kiszólítja a vőlegényt. Amikor Beleznai Csaba kezébe veszi a díszes borítékot, meglepve látja, hogy üres. Kérdőn a vőfélyre néz, aki ri- poszttal válaszol: „Csabikám, az ösz- szes jog, ami a házaséletben megillet, benne van a borítékban.” — Eddig több, mint száz híresség, művész, színész vett részt a lakodal­maimon, az elmúlt bő három évtized­. AZ ÜNNEPI MENÜ Vacsorára — tyúkhúsleves csigatésztával, főtt hússal, — dámvad- és sertéspörkölt, — tyúksült, — torta. Éjfélkor — torta. Éjjel kettőkor — Wellington bélszín, — sajttal töltött pulyka, — malacsült. ben 67 zenésszel és 28 zenekarral dol­goztam együtt. Jön a tyúksült, s hozzá a rigmus: ,Meghoztam __ a kakast piros tarajával, JÉHÉfck nem pitéi már többet a szom széd tyúk- jóval. Tyúkok a kakast idt is követték, M ~j \ kopóvíz- a ben tollúk 1 szépen le- jÉ vetették. ,1 J Beültek W ,,Fülharmonikusokat” Hunyadvári József, majd magához kéri a menyasz- szony násznagyát, az ifjú pár körüli rend felelősét. Közli vele, hogy vált­ságdíjat kell fizetnie a cipőért. Egy 28 évvel korábbi történet ad alapot a pe- nitencia módjára. A násznagy akkor Megtörtént a leánykérés, együtt az a városházára, házasságot kötni aztán sorban a sütőbe, mint akik félig megvannak ütődve. Megsültek pirosra mind-mind valamennyi, a kedves násznépnek meg lehet így enni." : — A sikerhez mindenekelőtt adottság kell. Aztán szeretni kell az embereket, a Rozi nénit ugyan­úgy, mint egy hírességet. Végeze­tül elengedhetetlen a határozott- ság. Fontos szabály, hogy minden úgy történjen, ahogy én akarom — nyilván a családokkal és az ifjú párral egyeztetve —, de a násznép • ” ebből semmit ne érezzen. ,JJem mehet tovább a zene! El­lopták a menyasszony cipőjét, de visz- szaszereztem” — állítja le a kígyósi ifjú pár, indulhatnak a vőfély oldalán D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET pár éves gyerekként a menyasszony szüleinek lakodalmán megette a meny­Hunyadvári József sikerei Első helyezés a 293 versenyző részvételével rendezett országos vőfélytalálkozón, Baján (1993), háromnapos lakodalom levezénylése Fenyőharaszton (1993), első helyezés az orszá­gos grillsütő bajnokságon a Hunguest és a Gyu­lai Húskombinát csapatával közösen (2000), 600 vőfélykedés lakodalmakon (1968-2000). asszonyi csokor felét, ezt kell megis­mételnie: bele kell kóstolnia a mostani virágkölteménybe. — Mindig be kell iktatni valami­lyen kis játékot vagy tréfát. A cipő el­lopása és a „tolvaj” megbüntetése csaknem valamennyi lakodalom prog­ramján szerepel. A „büntetés” módja és mértéke természetesen különböző, vannak ízléstelen, és vannak hangulat­hoz illő, a családi hagyományokból táplálkozó, játékos váltságdíjak. Én ezeket szeretem. A gyertyafénykeringő következik, fi­atal lányok és fiúk sorakoznak fel, ke­zükben égő gyertyával. Ok adják a ke­retet az ifjú pár táncához, akik így mondanak köszönetét a szülőknek a neveltetésért, a násznépnek pedig a fe­lejthetetlen lakodalmi estéért. A tánc után a kínálás következik: a menyasz- szony és a vőlegény mindenkit meg­ajándékoz egy mézeskalács szívvel. — A kínálás régi magyar szokást elevenít fel. A vendéget a háznál tiszta forrásvízzel, sóval és kenyérrel kínál­ták. Mi ezt egy pohár itallal — amit mindenki maga tölt ki — és egy em­lékbe is eltehető süteménnyel pótoljuk. Csakhamar újabb szerepbe bújik a vőfély. Vasutas ruhát ölt, fejére vas­utas sapkát tesz, még egy igazi síp és egy sárga vasutas zászló is előkerül. Elkezdődik a zakatolás, a lakodalmak elmaradhatatlan programja. Elöl a masiniszta, maga a vőfély, utána a „szerkocsi”, a menyasszony és a vőle­gény, majd a szerelvény. — Addig szeretnék vőfélykedni, amíg örömet találok benne. Egyetlen vágyam van csupán, egy asztal­hoz ültetni azokat, akiknek a la- || kodalmán én voltam a vőfély. Ki­számolhatja, ezerkétszáz ember. A menyasszonytánc után nem sokkal a vőfély leköszön a szere­péről, jelképesen elbúcsúzik a la­kodalmas néptől: ,A tisztem most lejárt, kívánom, érezze mindenki jól magát. Táncoljunk, nótázzunk , ameddig csak lehet, a zene rövid szünet után mehet. Utolsó szóm­mal, mely itt észre vétetett, kívánok nektek boldog életet!" Á. Z. Ország az erkölcsi züllés űtján Kétségtelen, szemléletes példákat hoztak fel az ellenzéki politikusok abban a hatórás parlamenti vitában, amelyben Torgyán doktor javaslatát tárgyalták meg a képviselők. Mint ismeretes, a kisgazdapárt elnöke — akit mellesleg az egyik ellenzéki (nem szocialista) párt elnöke pojácának ne­vezett — titkos vagyonnyilatkozatának bemutatását parlamenti vizsgálóbizott­ság felállításához kötötte, melynek fel­adata valamennyi képviselő vagyoni helyzetének átvilágítása lenne. Ami pe­dig a szemléletes példákat illeti, az egyikben Torgyán doktor viselkedését ahhoz a részeghez hasonlították, aki amikor a buszon lehányja a körülötte álló­kat, azzal védekezik: „én vagyok gusztustalan, hát akkor nézzenek magukra!?” A másik példa szerint a magyar me­zőgazdaság megváltója, falufejlesztési és halastó-telepítési miniszterünk pont úgy tesz, mintha Bili Clinton amerikai el­nök, az emlékezetes Monica Lewinsky-botrány idején, az egész amerikai szenátus szexuális szokásainak vizsgálatát indítványozta volna. A hasonlatok ülnek, kiváló poénok, helyük lenne a Ludas Matyiban vagy más vicclapban, bizonyítandó, milyen gon­dolatokat szül Torgyán doktor szellemi kacsatánca. Az igaz kérdés azonban mégsem az, hogy mekkora poént lehet lehúzni a kisgazda pártelnök blöffjeiből (blöff: nagy­hangú, üres kijelentés, porhintés, ügyes elhitetése annak, aminek semmi alapja nincs). Arra kellene végre választ ád- nia valaki(k)nek — kormányfőnek, kisgazda politikusok­nak — meddig lehet még blöffölni? Meddig lehet miniszterként, kormány­tagként hazudozni (Torgyán doktor leg­alább háromféle magyarázatot adott a villaépítésének a forrására, cáfolva mindegyikkel az előző verziót)? Meddig lehet az ország ügyeinek intézése helyett értelmetlen parla­menti vitákra és semmitmondó bizottságok felállítására és működtetésére fecséreli az időt? Meddig lehet szórni a pénzt álbizottságok álüléseire, vagyis ki fizeti a számlát? Ne feledjük, egy miniszter, egy pártelnök mértékadó sze­mélyiség. Ha hazudik, ha hülyének néz másokat, akkor mi is hazudhatunk (APEH-nek, Démásznak, Dégáznak, rend­őrségnek, közterület-felügyelőnek, polgármesteri hivatal­nak), és mi is hülyének nézhetünk másokat. Mi, valameny- nyien, akik ebben az országban élünk. Nyugodtan megtehetjük, az erkölcsi züllést miniszteri rangra emelte a politika. Arpási Zoltán . meddig lehet még blöffölni? Dévaványa, 1905. „Kitűnően mulattunk” — tudatják a Dévaványáról Jász­berénybe, Juliska kisasszony részére küldött képeslap feladói

Next

/
Oldalképek
Tartalom