Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10-12 / 135. szám
2000. június 10-12.. szombat-liótlö A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kunkovács fotói Akinek megadatott, hogy táltosokkal találkozhasson... Az „ünnepi” színész Nyomozónak készült a hetvenéves Bitskey » Gergely Ágnes vallomása A Kossuth-díjas írónő napfényszín házban született... _________Művésznő, a klasszikus már nem kell, találjon ki valami újat!_________ Dániel Éva útja Erdélyből Svédországba Dániel Éva festőművész Sepsiszentgyörgyön született és Svédországban él. Impresszionistaként indult, hazai tárlatai után képezte magát, országos népművészeti versenyen első díjat nyert, művei eljutottak külföldre is. A többdimenziós festészettel, a Hillmannal újszerű technikát honosított meg, svéd kiállításai után Magyarországon először májusban Gyulán, majd június 3-ától Békéscsabán, a Jókai Színház Vigadó Galériájában láthatja műveit a magyar közönség. A művésznővel a két kiállítás között beszélgettünk küzdelmes életéről és pályájáról. — A férje és nagyobbik fia 1988-ban hagyta el szülőhazáját. Azt a lépést nyilván nehéz időszak előzte meg, míg eljutottak a döntésig, és talán még nehezebb évek vártak a család otthon maradt tagjaira. — Ha nem jön a forradalom, talán sosem tudtam volna a férjemet és a fiamat követni, pedig nagyon vágytunk arra, hogy a család újra együtt lehessen. Borzalmas volt az a néhány év, és nemcsak nekünk, hanem az egész tá- gabb családnak, hiszen mindkét ág eredeti, tősgyökeres erdélyi. A két kisebb fiammal végül a rendszerváltás után mehettünk ki Svédországba. — A kalandos élet, a sok-sok megpróbáltatás, tragédia viszont — bár kegyetlenül hangzik — inspirálta, kedvezett az alkotásnak. — Igen. Mindig arra törekedtem, hogy valami különöset alkossak — szabadon! Szabadon akartam gondolkodni, de ez sajnos nálunk sokáig lehetetlen volt. — Amit nem lehetett nyíltan kimondani, azt sokan megtették művészi formába burkolva: megfestették, zenébe, költészetbe foglalták. — így volt valóban. A szabadság eszménye adja sokszor az embernek az új ötleteket, gondolatokat, ami nagyon sokat jelent egy művésznek, ami nélkül egyszerűen nem tud alkotni. — Mikor kezdett rajzolni, festeni? — Már gyermekkoromban, kilencéves voltam, amikor érződött a tehetségem, de mivel szegény családban születtem, semmi lehetőségem nem volt az iskoláztatásra. Végül 1980- ban, harmincévesen, három kisgyermek mellett kezdtem el festészetet tanulni, hároméves tanfolyamot végeztem. 1990-ben kikerültem Svédországba, és újra megpróbáltam festeni, de sajnos nagyon gyorsan közbeszólt a sors; megállapították, hogy agydaganatom van. '93 decemberében az orvosok 18 órán át küzdöttek az életemért. Hosz- szas kórházi kezelésem alatt akvarell és ceruzarajzokat készícsabai volt Dániel ^ Éva második kiállttá- mes®* írtam, sa Magyarországon ezeket illusztráltam. —A betegségéből szerencsére teljesen meggyógyult. — Nem mondanám, hogy teljesen, mert a fél fejem érzéketlen, elvágták az idegszálat. De boldog vagyok, hogy élek, nem bénult le a kezem, látok és tudok dolgozni! Azt mondták az orvosok, hogy bármit szabad, amit egy egészséges embernek. Csak gyakran kellemetlen ez az állapot, sokan nem is tudják elviselni. A műtét után két évig súlyos depresszióm volt, de elmúlt, és pont ezalatt az idő alatt sikerült a legtöbb képet létrehoznom. — Azt olvastam, hogy a világon egyedülálló az a többdimenziós technika, amivel fest. Elárulja a titkát? — A műtét után, '94-ben kezdtem gondolkodni, hogy valami nagyon nagy dolgot kellene csinálnom, egészen különöset és egyedülállót... — Miért vélekedett így? Talán hálás akart lenni, hiszen megmentették az életét? — Valóban nagyon boldog voltam, hogy életben maradtam. S ez az öröm még inkább felerősítette a ragaszkodást az élet szépsége, a család szerete- te iránt. Három fiúgyermekem 23, 27 és 30 éves, két kisunokám 7, illetve 3 és fél éves. A férjemmel is mindig nagyon szépen éltünk, mindez segített, reméltem, hogy életben maradok. Ami sikerült is, de a testem nagyon legyengült, fizikai munkát nem tudtam végezni. Ezért gondoltam úgy, hogy valami csodálatosat kellene művelnem, amivel kissé erőt tudok gyűjteni, fel tudok emelkedni, és akkor csak a művészetnek éltem. '94-ben tehát újra ecsetet ragadtam és olajjal dolgoztam klasszikus stílusban. '97-ben és '98- ban Anderstopban, ahol élünk, bemutattam a képeimet. Azt mondták, ügyes művész vagyok, de valami újat kellene kitalálni, mert a régi, a klasszikus, a hagyományos festészet már nem megy, az múlandó; új korszak jön, új művészet kell, ami másolhatat- lan. Tisztáznom kellett magamban, mit jelent az, hogy új, nyilván nemcsak technikában, hanem tartalmilag is. '99 januárjában egy zsűrizésre az újszerű, vonalas technikával elkészítettem néhány képet: a vonalak játékából sikerült kihozni valami nagyon különlegeset. Megfestettem például a Mona Lisa arcát, és összedolgoztam a mai modem élettel. Hogy hogyan, arról sokat nem akarok elárulni, mert a világon egyedi darabok ezek, amiket nem lehet lemásolni. S honnan ered a Hillman elnevezés? — A múzeumban megkérdeztem, milyen nevet adjak, mihez lehet hasonlítani ezt az új módszert. Azt Vörösmarty portréja es a Szózat mondták, semmihez, rám bízták az elnevezést. Azért lett Hillman, mert így hívják az orvost, aki megmentette az * életemet, és hálám jeléül róla neveztem el ezt a technikát. A vonalvezetésben van azonosság, amit impresszionista, pop, absztrakt és más stílusban, még a klasszikusban is kipróbáltam. — Mondhatom, hogy a svédországi sikerek után hazajött bemutatkozni? — Igen. Stockholmban sokan látták 2-3, sőt, 4 dimenziós képeimet, melyekkel egyrészt a sokrétűséget, másrészt az életörömöt igyekszem kifejezni. Ezek a képek különböző irányból mást és mást mutatnak. Húszéves művészi pályám során mindig a sokoldalúságra törekedtem, mindent megpróbáltam a klasszikustól egészen az absztraktig. A svéd szakértők szerint olyan újdonságról van szó, amit érdemes megmutatnom a világnak. Ezt megfogadva először Magyarországra jöttem. Karsai István és Ernő családja Gyulán, akik gyermekkori jó barátaink, segítettek abban, hogy létrejöhetett a gyulai és a békéscsabai kiállításom. A dobozi Póker Tamáséknak is nagyon hálás vagyok, hogy június 20-án a Budapesti Rendőr-főkapitányságon rendezett kiállításon mutatkozhatok be képeimmel, utána pedig a többi megyeszékhelyen is. — Annyit még elárul, hogy milyen anyagot használ? — Csak vászonra festek olajjal, illetve vegyes technikával. — Ha jól tudom, a festményeken és a meséken kívül mást is rejteget a tarsolyában. — Szertefoszlott álomvilág című regényemen dolgozom, anyagát erdélyi életemből merítettem, egészen a gyermekévektől. Önéletrajzi elemekkel átszőtt regény lesz egy családról, amely kivándorol; kicsit rólunk is szól, meg nem is. S talán írok majd egy második regényt is első kisunokámról, Emilről, aki tehetségesen rajzol. Egyébként mindkét idősebb fiam magyar nőt vett feleségül, az unokák mindkét nyelvet beszélik. A legkisebb fiam énekes, és zenekarával éppen most, magyarországi kiállításom idején új szerzeménye bemutatójára készül. A férjemmel jöttem Magyarországra, aki mindenhová elkísér, és én nagyon rászorulok a segítségére. — Kedves Éva, művészi pályájához és családi küldetéséhez elsősorban egészséget és további sikereket kívánva köszönöm a beszélgetést! Niedzielsky Katalin A többdimenziós képek különböző irányból mást mutatnak: D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A NEMZET MEGMENTÉSE Szeretem a politikusokat. A pártelnököket különösen. Pláne, amikor titkos szavazás után határozottan állítják, a másik tábor sumákolt. Hogy történetesen az új köztársasági elnök választásakor támogató ígéretük ellenére nem-mel szavaztak. Mintha a mindenek felett álló pártelnök mindenekbe belelátó isteni szemeivel észlelte volna a szavazó kezeket s a voksokat. Tévedhetetlenségének riasztó az a mítosza, amit nyilatkozataival újra és újra maga körül teremt. Más megfogalmazásban: aggasztó, ahogy póker arccal újra és újra belehazudik a kamerába, az ország képébe. Ezt a rezzenéstelenséget elégelhették meg azok a gazdák is, akik kivonultak az elmúlt napokban az utakra. (Hogy joggal tették vagy sem, azt most ne firtassuk, alighanem nehéz lenne igazságot tenni az egymással homlokegyenest szemben álló nézetek között.) Jobban foglalkoztatnak viszont az utakat eltorlaszoló traktorokon látott feliratok: „Isten, Haza, Család. Isten veled Torgyán család!” „Orbán tudja, mit csinál Torgyán?” „Mezőgazdasághoz értő minisztert akarunk!”. Miként a politikának, úgy egy tüntetésnek is van stílusa. No meg kapcsolata egymással. Egyik merít a másikból. Jó magyar közmondás szerint, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Vagyis nem mindegy, ki mond nagyot, ki beszél mellé, ki hazudik először. Mert a következő nagyot mondó, mellébeszélő, hazug joggal érezheti, menlevelet kapott az előtte szólótól. S ha egyszer egy nagyotmondásból, mellébeszélésből, hazugságból épített láncot elkezdenek szemenként összekapcsolni, Isten a megmondhatója, hol és mivel ér véget. Az új köztársasági elnök legelső nyilatkozatában a kulturált politizálás, a pártok közötti béke mellett tett hitet. Azt mondta, ennek megteremtésével szeretne több lenni elődjénél. Kétségtelen, a magyar politikai életre ráférne egy kis regula. Nem nehéz ugyanis belátni, amilyen a politika, olyan az ország. Ha egy képviselő vagy miniszter hazudhat, vagyonokat nyúlhat le, lóghat a hivatalából, a parlamentből, elfogadhat kiváltságokat, házasságon kívüli kapcsolatban gyereket hozhat össze, akkor az állampolgár joggal gondolhatja azt, ez a norma. Ha neki lehet odafönn, nekem is lehet idelenn. így esik szét egy ország tartása, erkölcse, puhul lakóinak gerince. Könnyen lehet, az utolsó órában vagyunk, amikor még lehet stílust váltani. Amikor még lehet példát mutatni, fáradozni egy nemzet megmentésén. Ha nem, idő kérdése, s elkövetett bűneink példává magasztosulnak. Árpási Zoltán ...amilyen a politika, olyan az ország. Gyula, 1908. Egy réges-régi képeslap a József Sanatorium víztornyáról. Azóta több, mint kilencven év telt el...
