Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29-05-01 / 100. szám
2000. április 29-május ] ., szombat-hétfő A Békés Megyei Hírlap Melléklete Csók a szádra Történetek, emlékek az elsőről, óvodástól a nagymamáig Szandiék babáznak Megfogadták, nem kényeztetik, aztán minden megváltozott A nőkereskedelem ellen Évente félmillió nőt adnak el és kényszerítenek prostitúcióra a világban Ordöngös mesterség tudója A fazekassággal foglalkozó szakirodalmak nevezik így e ritka mesterség művelőit. Elődeik a tűz és az anyag igézetében dolgoztak. Napjaink fazekasa telente legfeljebb a kályhába gyújt be; villanykemencéjét csak bekapcsolnia kell. És persze vállalkozóként dolgozik. A békéscsabai Hugyecz Lászlót műhelyében kerestük fel. A fazekasságot a legenda szerint az ördög találta ki, de kapkodva és idegeskedve nem lehet művelni ■ d fotó: such tamás — Diákkoromban, a hetvenes évek végén a békéscsabai piacon sokszor lehetett látni fazekas munkákat Több híres fazekas dinasztia árulta rendszeresen a munkáit. Sok fazekasműhelyben is jártam. Amikor 1982-ben leérettségiztem, nem volt számomra kérdéses, hol tanuljak tovább. Beiratkoztam Hódmezővásárhelyre, a Majolika gyár mellett működő szakiskolába. Két évig jártam oda, Száva Nagy Mátyás volt a mesterem. — Gondolom emlékszik rá, mikor ült először a koronghoz, s milyen munkadarabok kerültek ki elsőként a kezei közül? — Egy macskatányér és egy hamutál. Ezeket aztán magasabb edények követték, mint a csupor és a csésze. Az iskolában az ipari termelést tanultuk meg, ennek is a teljesítmény-centrikus jellegét. Volt olyan, hogy napi 200 darabot kellett korongoznunk. — Mi a nehéz a korongozás műveletében? — Hogy középen maradjon az anyag. Mint minden mesterséget, úgy gondolom, szorgalommal ezt is meg lehet tanulni. Amikor már munkásként dolgoztam a Majolika gyárban, iparművészek terveit kellett megvalósítsam. Itt pár ezer darabos normák voltak az egyszerűbb darabokból. A legjobb szakmunkások, a legördöngösebb kezűek tízezer darabot is megcsináltak a bonyolultabb edényekből, mint amilyen a bütykös. Ezt egy hónap alatt értse. — Napjaink fazekasa már villanykemencével dolgozik... — A kemencémmel úgy 1000 fok körül égetek. Az a nagy előnye, hogy nem kell állandóan tüzelni benne. Én is fatüzelésű kemencével kezdtem tanulni a szakmát. A régi fazekasokkal bizony megesett, hogy nagyon megrakták a tüzet, s amikor megfeledkeztek a fazekakról, azok szégyenszemre összeégtek. Afféle szállóige volt szakmai körökben: „Asszony zárd be a kaput, hozd a csákányt, bontjuk a kemencét!” Én is mindig figyelem az órát, amikor égetek. — Soka vesztesége? — Nem. Egy-két százaléknyi. — Különféle tálakat, csuprokat, csészéket készít agyagból. A formái sajátosak? — Egészen pontosan saját, védett formák. — Egy Anna Seghers-novellában melynek az a címe, hogy Az igazi kék, egy fazekas amikor elfogyott a festékje, messze földre zarándokolt el, hogy megtalálja azt a színt, a kéket, amely mindig is az övé volt. Az ön munkái zöld színűek. Ez lenne az „igazi zöld" ? — A színek tájegységeket jelentenek. A zöld alföldi szín. Fekete edényeket csak két településen, Szentesen, és Nádudvaron készítenek. A békéscsabai szlovákság a mezőtúri és a Hódmezővásárhelyen használatos színeket ötvözte. Tudok mutatni egy ritka darabot még 1876-ból. Pálinkás butel- la. Készítőjét Szabó Mihálynak hívták. Valószínű, a cimboráját lepte meg vele. A következő vehető ki rajta, igaz kissé nehezen: „Szép kulacs az én nevem, mikor pálinka van bennem. De ha pálinka nincs bennem, mindjárt cserép az én nevem.” — A fazekasok mindig a falu szélén laktak. Poros mesterség lévén, bizony gyakran kellett a torkukat öblíteniük. — Hát igen, erről legendák szólnak. A falu szája sárvargának, rövidharis- nyásnak hívta őket, mert az agyagot feltúrt nadrágban, mezítláb taposva gyúrták. Ennek ellenére a fazekasok közössége mindig vidám csapat volt. A vásárok nemcsak a kész korsók, fazekak eladására jelentettek alkalmat, hanem utána a poharazgatásra is. Három-négy napig ittak, mulattak egyfolytában. A régi mesterek rettentően szabadszájúak voltak. Emlékszem, minket még úgy tanítottak „fülezni”, hogy a mester azt mondta, olyan lögyön a köcsögnek a füle, hogy amikor a cselédlány mögfogja, olyan érzése lögyön, mintha a béröslegény f...t fogná. O mesélte azt is, hogy amikor fiatal volt; le se szálltak a makói vonatról addig, amíg el nem kártyázták és mulatták, a vásáron keresett pénzt. A cigányzenekar pedig még a vonaton is kísérte őket. — Három évvel ezelőtt a békéscsabai Diáktanya katalógusfüzete Ördöngös mesterség címmel csábította a látogatókat az ön kiállítására. — Szabadfalvi József fazekasságról szóló könyvében nevezi a fazekasságot ördögi mesterségnek. Legenda szól erről is. Aszerint a korongot az ördög találta volna fel, mint ahogy az is neki jutott eszébe, hogy korsót is lehetne csinálni. Megkereste hozzá az agyagot, és el is készítette a formát. Majd felült a korongra, maga elé tette az agyagot, és elmarkolta úgy, ahogy manapság csinálják a mesterek, de száraz kézzel. Émiatt valahányszor maga elé ütötte az agyagot, az mindig a kezében maradt. Erre dühbe gurult, hiszen már minden megvan hozzá, és a korsó mégsem akar elkészülni. Erre ráköpött a korongra. Mérgében még sírt is. Kicsordult a könnye rá az agyagra, a korong ekkor megszaladt, és a nedvességtől megcsúszott rajta a keze. így jött rá, hogy csak vízzel lehet korsót csinálni. Ezért hívják a fazekasságot ördögi mesterségnek. Hát annyi igaz, hogy ebben nem lehet kontárkod- ni. Az ember a lelkét teszi bele. A lelkét abban az értelemben is, hogy ideges lelkiállapotban nem lehet fazekakat formázni. — Hogyan készülnek az ön fazekai, nyugodt lelkiállapotban? — Először meggyúrom az agyagot, azután a korongozás következik. Az agyagot bőrkemény állapotig kell szárítani, mert csak így lehet fülezni, díszíteni. Az újabb szárítást az első égetés, majd a mázazás követi. A munka folyamata az utolsó égetéssel zárul. — Ha már készek, eladja őket. Nem hiányoznak? — Nem ragaszkodom egyikhez sem. Azt szokták mondani, él még aki csinálta. Bármikor csinálok helyettük másikat. — Felesége, Ibolya is fazekas... — Még Hódmezővásárhelyen ismerkedtünk meg. Eddig a gyerekek nevelésével foglalkozott. Tízéves kihagyás után tért vissza a fazekaskoronghoz. Együtt dolgozunk. *** Hugyecz Mátyás és felesége, Ibolya munkái az Amerikai Egyesült Államokban élő keramikusművész, Carolyn M. Bárdos Cserépcsodák című, a mai magyar kerámiát bemutató reprezentatív kiadványában is megtalálhatók. Békéscsabáról ők ketten képviselik a szakmát a kiadványban. Pánics Szabó Ferenc „Szép kulacs az én nevem, mikor pálinka van bennem. De ha pálinka nincs bennem, mindjárt cserép az én nevem. ” Kutya egy politikai történet Már egy hete csak a kutyára gondolok. Körülbelül olyan erősen, ahogy József Attila a mamára, aki nyikorgó kosár- • ral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Talán akkora serénységgel, ahogy a gondolataimba újra és újra visszatérő harci eb őrzött egy önkényesen elfoglalt Volkswagen Golfot másfél hete, szerdán Egerben. Fáj, hogy méltatlanul elfelejtették a szerencsétlen jószágot. Pedig története tipikusan magyar, némi politikai selejttel. De kezdjük az elején! Azon a bizonyos szerdán egy egri polgár gyanútlanul kiszállt a kocsijából, ám mielőtt bezárta volna, annak hátsó ülésére surrant az eb. Ugyancsak harcias lehetett, mert többszöri kérésre se mászott elő. Az autós ekkor rendőrt hívott, aki trélert hozatott, azzal elvitette a kutyás Golfot a kapitányság udvarára, ahol aztán egy állatorvos kábítógázt fecskendezett az utastérbe. Eredménytelenül, mert a jószág vad vicsorításba kezdett, végül a gyepmester — mifelénk sintérnek mondják — oldotta meg a problémát egy nappal később, csütörtökön: kivette (kihurkolta) a kutyát a kocsiból. Eddig a történet. És most tessenek figyelni! Újabb nap elteltével a városi kapitányság sajtótájékoztatót tartott — ahogy nagy bűneseteknél szokás. Ha már van sajtótájékoztató, legyen hír is — gondolták az egri kollégák — és feladtak az MTI-nek egy húszsorost. Onnan pedig azonnal kiadták a hírt — Autófoglaló harci kutya Egerben — az árvízi jelentések, a kormányfői és államelnöki programok közé illesztve, ahogy dukál. Itt kellene most jönni az eszmei mondanivalónak felelőtlen kutyatartókról, betoji ebtulajdonosokról. De hagyjuk a tanulságokat, nézzük inkább az ígért politikai selejtet. Súlyos mulasztás, megmagyarázhatatlan hiba történt, amikor ekkora felhajtás láttán nem hívták össze sürgősséggel a parlament ülését. Másodsorban felháborító, hogy nem kérdezték meg az esetről Torgyán doktort, aki három szempontból is illetékes az ügyben. Egyfelől, mert Eger vidéken van, másfelől mert az eb egy állat (még ha házi is), harmadsorban mert a Golfnak négy kereke van. Végezetül nem világos, miért nem találtak ebben a nyilvánvaló politikai történetben kivetni valót a pártok. A kutya ugyanis — ha jól megfigyelték — a kocsi ajtaját zárni készülő autós mellett surrant be az utastérbe. A bal oldalon, ahol a sofőr is ül (egyelőre). Ez senkinek nem tűnt fel? Sárdobáló politikus urak! Lankad a figyelem? Nem lesz jó vége! Ébresztő! Árpási Zoltán , < % y -.i ff ... nem kérdezték meg az esetről Torgyán doktort. Gyulavári, 1912. Egy réges-régi képeslap az akkor még önálló Gyulaváriról. így nézett ki közel kilencven évvel ezelőtt a Főtér az állami óvodával. Sokat változott a kép azóta
