Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29-05-01 / 100. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN 2000. április 29-május L, szombat-hétfő Verselő Jézus Pilátus előtt (Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhítattal: Ez ő! Ilyen volt! így képzeltem én; Almomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúi: Az a te nagy telkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi öntudatlanul. Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon, S világrendünk hány bús kérdőjelét! A két kezet, mely áld, kötözve látom, Hallom a csőcselek «feszítsd meg »-ét. És hallom azt is, százszor hango sabban, De nem a trón, a vádlott hirdeti, Hogy a mi nem veszendő, halhatatlan: Halandó ember meg nem ölheti! Nincs a ki védje, nincsen pártfogója, Vérét szomjazzák a zsidó papok. Jósképpel áll; azt olvasom le róla: «Feszítsetek föl! Én meg nem halok!» Nézzétek őt! Két keze megkötözve. A nép üvölt: «Feszítsd, feszítsd meg őt!» Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge. Leborulok ily óriás előtt. Oly szelíd, alázatos, lemondó, - O az erény, igazság mártira. S oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó: Ez ő! a Messiás, isten fia! Pilátus tétovázik... Nincs segítség! Látom, hogy el fogják veszíteni. De érzem: kikel sírjábul ismét... Meghal, mert ember; él, mert isteni. Száz éve, 1900. május 1- jén hunyt el Munkácsy Mihály, aki 1844- ben született Munkácson, de a művészi pályára ez a táj, Békéscsaba és Gyula indította el. Munkácsy monumentális és ka- tartikus képeivel európai hírnévre tett szert. A magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, máig a legismertebb magyar festők közé tartozik. Művészete valamennyi kritikai realista művészünkre, de főleg az alföldi festők munkásságára hatott. Reviczky Gyula versével idézzük emlékét. Történetek, emlékek az elsőről, óvodástól a nagymamáig Csók a szádra és mindenüvé, ahová jólesik Természetesen nemcsak az ajkakra lehet adni, ha két ellentétes nemű, szerető szív imádja egymást. Kellemes annak is, aki kapja, annak is, aki adja, holott emberöltőkkel korábban ha valaki nyílt utcán csókolózott, bizony számíthatott a törvény szigorára. Ismétlődés esetén az „efféle” paráználkodásért 25 „páltza-ütés” dukált, ha ez mások szeme láttára történt. Azóta nagyot fordult a világ kereke, más a megítélése egy hosszan tartó utcai száj a szájon akciónak. Vajon ki, mikor csókolt először és hol? Egyáltalán hány éves volt, amikor először átesett ezen a felettébb jóízű műveleten? Kellemes annak is, aki kapja, annak is, aki adja Húszéves, szép arcú, barna hajú lány, V. Edit. — A legelső csók furcsa körülmények között csattant el. Otthon tartózkodtam a szobában, a másikban a húgom aludt. Ketten voltunk egy 16 éves fiúval, aki egy évvel volt idősebb nálam. Péknek tanult, és játszott a vállig érő hajammal, hogy most fonott kalácsot csinál belőle. Ide-oda dobálta a fürtöket, majd egyszer csak elém perdült, és se szó, se beszéd, megcsókolta a szám. Noha nekem korábban ez a srác nem volt szívesetem, nagyon jólesett az első, igazi csók. Azóta is barátok maradtunk, bár az útjaink szétváltak. Persze, nem mindenki vár tíz-egy- néhány esztendőt a legelső csókra. A harmincegy éves, gyerekes és ma is mutatós hölgy korán kezdte. — Nagycsoportos óvodás voltam, és ketten öltözködtünk az egyik fiúval. Hirtelen szájon csókolt. Mit mondjak? Érzéki volt nagyon. Az az érdekes, hogy ugyanabba az óvodába járnak a gyerekeink, és ha találkozom vele, mindig elmosolyodik. Mert a legelső, igazi csók tőle származik. Nagy a szerelem a két tini között. A lány kezdi. — Kezdetben mással jártam, de már akkor is tetszett. Mert magas, mert idősebb nálam, mert komoly. Amikor szakítottam az előzővel, odajött egy szünetben, és beszélgetni kezdtünk. Három óra múlva megcsókolt. Lehunytam a szemem, nagyon jólesett, és mások is észrevették. De nem szóltak, mert akadtak ott párok jócskán. — Azóta? — Dúl a szerelem. Remekül csókol, lehetett korábbi gyakorlata. Kaptam már tőle puszit a nyakamra, kezemre, hátamra. Soroljam? — Gyanítjuk, gondoljuk... A fiú veszi át a szót. — Vele remekül lehet csókolózni, mert viszonozza, élvezi a puszikat. — Hogyan jelzi? — Az arckifejezéseivél, a sóhajaival, a szájával, a mosolyával. Úgy, ahogy átölel. Volt már nálunk is, elfogadják a szüleim és az ő szülei is engem. Pedig egykoron sokáig kellett várni az első igazi csókra. Nagyné Marika néni 77 éves, és sokszor előfordul a csabai piacon. Apró házi kertje termékeit árulja. — ’42-ben esküdtünk az urammal, és a legelső igazi csókot akkor kaptam, amikor a gyűrűt felhúzta az uj- jamra. Korábban volt egy udvarlóm, de vele még a kézfogásig sem jutottunk — nevet, és még most is elpirul, ahogyan a hajdani eljegyzést meséli... Égyébként puszit bárhová lehet adni egy fiúnak is, meg egy lánynak is, ez elsősorban két ember ügye és ízlés dolga. Ha nekik úgy jó, kinek lehet kifogása? Van, aki teljes nevével vállalja élete soha el nem múló legelső csókját. A már ezüstös hajú Kontra József így emlékezik rá. — Talán nyolcadikos lehettem, ő meg valamivel fiatalabb. Tél volt, hideg, este a könyvtárból ballagtunk haza. Nagykabátban, sapkában. Hirtelen odafordultam hozzá, megcsókoltam, és viszonozta. — Később? — A feleségem lett, született két szép lányunk. A sors irigykedhetett ránk, mert a lányokat már én neveltem, nevelem. Tíz éve meghalt... D. Sz. M. Megfogadták, nem kényeztetik, aztán minden megváltozott SZANDIÉK BABÁZNAK - ÉJJEL-NAPPAL Néhány hete Szandi és Bogdán Csaba CD-jein egy érdekes példányra lehet bukkanni. Kalligrafikus betűkkel ez a szöveg áll a tetején: „Bogdán Blanka első hangpróbálgatásai, születése után öt perccel. Időpont: 2000. március 11., hajnali négy óra tíz perc. Helyszín: Budapest, Margit Kórház.” — Felvettem videóra kislányunk életének első perceit, zenének is beillő sírását pedig erre a CD-re írtam! — mesélte a büszke atya. — Ezzel a gyérekkel amúgy is felnőtt dolgok történnek. Még a kórházban volt, amikor becsengetett a postás, és halál komoly arccal közölte, hogy levelet hozott Bogdán Blankának. Bevallom, annyira meglepődtem, hogy rávágtam: nincs itthon! Kiderült, hogy egy héttel a születése után már megkapta a személyazonosító kártyáját az önkormányzattól. — Ha fellépni megyek, teljes lelki nyugalommal a páromra merem bízni a kicsit — mondta Szandi mama. Blanka egész nap mindenhol velünk van, betoljuk a kocsiját a nappaliba, a konyhába, az étkezőbe, éjjel a hálószobába, hogy a legkisebb nyik- kanására is egyszerre pattanhassunk. Nem lehet rá panaszunk, nem bömböli tele a házat, csak akkor háborog, ha egy-két perccel később érkezik a kajája. Csaba nagyon várja, hogy mikor viheti le magával a stúdióba, mert a zene szeretetére akarja nevelni. Én viszont azt tervezem, hogy mielőbb viszem úszni! — Miért lett ilyen komoly a neve? Egy lánynál nem hátrány, ha már a startnál ,,B. B.” lesz belőle: Bogdán Blanka! — felelte a kérdésre Csaba. — Ez eleve becézett név, habár mi „Blankickára” tudtuk fokozni. Akkor is jó, ha a példánk nyomán színpadra akar lépni, és persze akkor is, ha tudós nő lesz belőle. A név egyébként tisztát, fehéret jelent. — Három héttel korábban érkezett. Az oka: elöregedett a méhlepény, és odabent már nem tudott volna tovább növekedni. Nosza: jöhet a császármetszés, epidurálérzéstelenítéssel, tehát mindent tudtam, láttam, érzékeltem. Csabi, miután autón kirohant Szentendrére a szülésznőért, az üvegfal mögül nézte és izgulta végig a „primadonna kilépőjét” — idézte fel a történetet a kismama. — Utána én tíz napig voltam bent, a pici két hétig. Igaz, naponta bementem szoptatni, de azok a napok borzasztóak voltak, amikor nem volt velem, mellettem! — Csaknem kilenc hónap alatt sok mindent megfogadtunk — vallotta be Szandi. — Nem fogjuk magunk mellé fektetni az ágyba, nem fogjuk állandóan kivenni a kocsijából, nem fogjuk éjjel fel-alá járkálva a karunkban altatni... sorolhatnám. Egyiket se tartottuk be. Ha éjszaka Csaba a karjában ringatja a lányát, és elkapja részben megrovó, részben irigykedő pillantásomat, azt mondja: figyelj csak, így nem szabad csinálni! Én már hat-hét éve szerettem volna babát, de jó volt, hogy hallgattam Csabára, aki a földön jár. Azt mondta: az anyaságra meg kell érnie egy nőnek, és a gyerekváráshoz meg kell teremteni a családi hátteret. (somos) Névjegy Eredeti neve: Pintácsi Alexandra Született: Budapest, 1976. júl. 7. Pályája: megjelenik első, Kicsi lány című lemeze (1989), azóta további hét lemezét adták ki, összesen egymillió példányban, s piacra került 3 műsoros videokazettája is. Három platinalemez tulajdonosa. 1997-ben angol nyelvű lemezt készített. 1998- a Tv2-ben műsort vezetett (Azok a szép napok). Az év énekesnője háromszor, Arany Zsiráf-díjat és eMeRTon-díjat kétszer. Filmje: Szerelmes szívek (1991). Hobbi: lovaglás, síelés, barkácsolás, sütés, főzés. Uj FESTMÉNY A MUNKÁCSY MIHÁLY EMLÉKHÁZBAN A Magyar Nemzeti Galéria letétjeként Munkácsy Mihály 21 eredeti festményét csodálhatjuk immáron ötödik éve Békéscsabán, az emlékházban. A megnyitáskor elhelyezett képek közül a „Holdkelte” címűt időközben elvitték, a „Park Monceau” című nagy méretű képre cserélték. Utóbbi alkotásnak külön érdekessége, hogy még nem volt restaurálva, kizárólag csak a mester ecsetjének nyomát őrzi. Most újabb kép „távozott”, egy Krisztus-tanulmány, amelynek helyére az „Anya gyermekével” került. A Magyar Nemzeti Galéria által most visszakért — eddig egyedül Békéscsabán kiállított — egyik leggazdagabb mondanivalójú festményt, a Krisztus-tanulmányt Munkácsy a „Krisztus Pilátus előtt” című képhez készítette 1880-ban. Jó volt leolvasni erről a profil nézetű, őszinte, szelíd, de elszánt tekintetű Krisztus mellképről Munkácsy üzenetét, hogy ilyen tartással is vállalhatjuk a ránk váró nehézségeket. Kár, hogy nem erősít bennünket többé naponta ez a hatás. Viszont a helyette érkezett kép új élménnyel örvendeztet, újabb tanúságot tesz Munkácsy magas szintű festői tudásáról. Az „Anya gyermekével” 64,5x52,3 cm nagyságú, fára festett olajkép. Szintén a „Krisztus Pilátus előtt” című képet előkészítő 35 tanulmányból került hozzánk, mint az imént említett Krisztus-alak vagy az ugyancsak az emlékházban látható „Alvó férfi”. Munkácsy Mihály munkamódszeréhez hozzátartozott az előzetes tervezés, a kompozíció pontos kimódolása. Képeinek szereplőiről fényképe^, ceruzarajzok, olajtanulmányok, a végleges műhöz szín- és kompozíciós vázlatok készültek. 1880 szeptemberéből maradt egy fotó a „Krisztus Pilátus előtt” beállított, beöltöztetett alakjairól, amin már mindenki a helyén volt, csak az anya gyermekkel figurát helyettesítette egy bekötött fejű férfi egy kaucsukbabával — tudjuk meg Sz. Kürti Katalin írásából. Tehát a tanulmány csak ezt követően készült. Egy fiatal nőt ábrázol — kékes ruhában, a fején pánttal összefogott, világos színű lepellel —, amint magához öleli az egyéves forma, mezítelen, pámás karú csemetét. A végleges változaton idősebb korú gyermek szerepel. Az asz- szony arca várakozásteli, félrebillentett fejjel, a szeme sarkából figyel Krisztus felé. A festésmód igen könynyed, lazúros, a híg olajfesték néhol játékosan megcsúszik a sima fa felületén. A Mun- kácsyra oly jellemző finom barna tónusok fogják egybe a remekbe szabott alkotást. Ez műhelymunka, nem a világ „polgári ízlésterrorját” szolgálta, hanem saját magasra állított mércéjének felelt meg. Szerencsések vagyunk itt, Békésben, hogy módunkban áll nap mint nap megcsodálni e munkáin keresztül nagy festőnk, Munkácsy Mihály talentumát. M. Zs. A Munkácsyra oly jellemzőfinom barna tónusok fogják egybe a remekbe szabott alkotást d-fotó: kovács Erzsébet „Blanka egész nap mindenhol velünk van”
