Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-20 / 93. szám

RIPORT 2000. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL IBÉKÉS MÉfíYEI HÍRLAP Közös érdek az új mentőállomás A gyors kompromisszum életeket menthet — Halló! Mentők? Jöjjenek gyorsan, mert az édesanyám rosszul lett. Ötven­éves és a szívével van gond. — A jelzést vettük, de jelenleg minden autónk úton van. Riasztom a legközelebbi állomást. A dél-békési kistérségben Orosházán, Mezőkovácsházán van mentőállomás, és az említett eset bármikor előfordul­hat. Ha perceken múlik az élet, nem mindegy, mennyi idő alatt jut el a be­teghez a mentőkocsi. állomás, de fontos kérdés, hogy a hétközi és a hétvégi ügyelettel mit akarunk tenni - mondta Nagy Béla. - Vélhetően a törvényi szabályozással is probléma van, mert jelen­leg az ügyeleti ellátás az önkormányzat fel­adata. Medgyesegyháza Mezőkovácsházáról is elérhető a kívánt idő alatt,.másrészt a jól működő helyi ügyelet a körzetben mintegy 5000 embert lát el. Úgy döntöttünk, hogy tá­kevermesi polgármester, aki jelezte, hogy megvizsgálják a lehetőséget. Ezen a fóru­mon a települések többsége (ha megfelelő ajánlatot tudunk tenni) kifejezte támogatási szándékát Kunágota felé - közölte a kunágotai településvezető. Február 7-én a polgármesterek részvételé­vel tartottunk összejövetelt, ahol tájékozta­tást adtunk a kunágotai határozatról és is­Dél-Békés Az Országos Mentőszolgálat az európai nor­matívákhoz igazodva az optimális működés érdekében tavaly vizsgálatot végzett, hogy melyek azok a települések, ahol sürgős eset­ben nem éri el 15 percen belül a beteget a mentő. Ennek tükrében a körzetekben egy új mentőállomás létesítését határozták el. A dél-békési kistérségben Kunágotát jelölték ki az épület helyszínéül. Az egyeztetések ta­valy október óta tartanak. Lapunk a lezárat­lan döntés hátterét próbálta feltárni néhány érintett megkérdezésével.- Milyen események előzték meg a kistér­ségi mentőállomás telepítésének javaslatát1- A lehetőségről tudomást véve Almás- kamarás jelezte elsőként a megyei szervek­nél, hogy a kistérség központi fekvésű tele­püléseként szívesen fogadná a mentőállo­más építését - tudtuk meg Ambrus Attiláné polgármestertől. A célra egy épületet is fel­ajánlottak. Később — az OMSZ szakmai vé­leményére és a felmérésekre alapozva - Kunágotát jelölték legalkalmasabb hely­színként. Eközben Nagy Béla medgyes- egyházi polgármester is nagyvonalú ajánla­tot tett, de azt a mentőszervezet a település területi elhelyezkedése miatt nem fogadta el. Nagy Béla szerint az országos program­nak megfelelve az állomást olyan szándék­kal kívánják megvalósítani, hogy a falvak­ban működő orvosi ügyeleti rendszereket beintegrálják a mentőszolgálatba. Medgyes első embere megjegyezte: Ez felborítaná a jelenleg jól működő hétközi ügyeletet, ron­taná az eddig kialakult jó orvos-beteg vi­szonyt. Dr. Simondán György almáska- marási háziorvos, a terü- Iéfi orvoskamara szak­mai bizottságának kép­viselőjeként jóval a már­ciusi kerekasztal megbe­szélés előtt „hármas hu­szárvágásnak” nevezte a kezdeményezést. El­mondta: legelőször nem az önkormányzatokat, hanem a szakma véle­ményét kellett volna ki­kérni. Másrészt sajnálat­tal vette tudomásul, hogy nem a „geometriai kör” középpontját jelen­tő Almáskamarás kapta meg a beruházás lehetőségét. Hangsúlyoz­ta: a tájékoztatóból kimaradt a központilag tudott „árukapcsolás”, mely szerint az ügyeleti rendszer a mentőellátáshoz kerül. Ezzel sem ő, sem kollégái nem értenek egyet.- Medgyesegyháza helyzete speciális, melyről a testület is hosszasan vitázott. Ho­gyan döntöttek1- Többszöri egyeztetés után tisztázódtak a körülmények. Abban mindenki egyetért, hogy Kunágotán legyen a kistérségi mentő­A kép illusztrációként a mezőkovácsházi mentőállomáson néznek a kistérségi fejlesztés elé, hisz nem tudni, hogy az és személyi állományra készült. A jelenleg működő mentőszervezetek is várakozással új mentőállomásnak milyen vonzata lesz a meglevő gépkocsi­FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER mogatjuk a mentőállomás építését, ám olyan ügyeleti integrációhoz nem kívánunk csatlakozni, melynek következményeként a betegek körülményesebben jutnak a sürgős­ségi ellátáshoz. A nyilatkozatunkhoz ezt zá­radékként csatoltuk. Kedvező ajánlat Január 20-án helyszíni bejárást tar­tottak, majd 27-én összeült a kunágotai testület. Ajánlatuk a régi művelődési ház helyén levő üres te­lek, a község központjában, minden közmű-kiépítési lehetőséggel. Egyet­értettek abban is, hogy a beruházás­ban Kunágota legyen a gesztor, vál­lalja magára a szervezést és a teljes anyagi fedezet megteremtését, pá­lyázatát. Úgy hiszem — mondta Pápai Zoltán -, ennél komplexebb lehető­séget más község sem ajánlhatna. — Megépül-e a mentőállomás? Mi várható a hónapok óta tartó egyezteté­sek után? - kérdez­tük Pápai Zoltánt, Kunágota polgár- mesterét. — Tavaly októ­berben a megyei képviselő-testületi ülésen fogalmazó­dott meg a mentőál­lomás telepítése Mezőberényben, Sarkadon, Tótkom­lóson, valamint Al­máskamaráson vagy közvetlen környezeté­ben. December 15-én a megyei szakvezetés és az ÁNTSZ mezőkovácsházi intézetének tiszti-főorvosa jelenlétében tíz település ta­lálkozott, hogy megbeszéljük a mentőállo­más építésének helyszínét. Medgyesegyháza itt ismertette ajánlatát, mely teljes kivitelezést és anyagi vonzatot ígért a községükbe telepítés érdekében. Al­máskamarás visszalépett, mivel - mint mondták - épületet tudnak biztosítani, de pénzt nem. Észrevételt tett még Bugyi Ferenc mertettük a megyei szakmai szervezet leve­lét a mentőállomással kapcsolatos állásfog­lalásról. Ekkor több polgármester felvetette, hogy az anyag nem ismert előttük, majd az ügyelet kérdését feszegették. Március 3-án a települések háziorvosai és minden szakmai­lag érintett meghívást kapott a kerekasztal- megbeszélésre. Pápai Zoltán szerint a vita valójában ar­ról szól, hogy akarja-e a dél-békési régió, hogy az országos koncepciót megragadva éljünk a lehetőséggel és jobbítsunk a tér­ség egészségügyi helyzetén. Szükségesnek tartjuk-e, hogy összefogjunk a térség érde­kében. A másik az ügyelet kérdése. Az or­szágos szervek a XXI. századnak megfele­lő minőségű mentőállomást engedélyez­nek, ehhez adnak támogatást, melyben az ügyelet lehetősége is benne van. A jelenleg érvényes rendeletek alapján azonban nem kötelező, hogy a települések ügyeletéi átte­lepüljenek Kunágotára. Hogy a jövőbeni törvények milyen kérdéseket vetnek fel, nem tudni. Nem lenne szerencsés meg­fosztani a térséget a felkínált kedvező ellá­tástól. Félre kellene tenni egyéni sérelme­inket, mert amennyiben nem kapjuk meg a községek támogatását, akkor elveszíthe­tünk egy korszerű egészségügyi bázist. A késlekedés kisebb esély. Az alkalomról va­ló lemondáskor pedig szembe kell néz­nünk a települések polgáraival. Reménnyel várjuk tehát a támogató szándéknyilatko­zatokat. HALASI MARIA Gyula-napok után Gyuláról A rendezvény lezárult, felejtsük el - röviden így summázható a Gyula-napok eseménysorozata az ismert filmcím parafrázisával. Ennek némileg ellentmond, hogy a város polgármestere sikeres­nek tartotta az eseménysort, s nyilván hasonló mérleget vonnak a szervezők-rendezők is. Csak­hogy - mint hasonló esetekben, ezúttal is a köz­vélemény dönt. Az a közvélemény, amely éppen hallgat, s amelynek nevében bárki bármit nyilat­kozhat. E sorok írója is, aki épp ezért sietve le­szögezi, a magánvéleményét írja-mondja, legfeljebb hozzáteszi, amit két korsó sör között hallott a Napok alatt. Maradjunk is mindjárt e hallomásnál, miszerint: „tanya az egész”. Van benne valami, egy jó falusi búcsúnak inkább beillett volna, ami a vár körül történt, mintsem a Nagy Gyulához illő rendezvénynek. De ne legyünk cinikusak, fogalmazzunk tapintatosan: a Végvári es­ték rossz utánérzésének lehettünk szem- és fültanúi. Ennyit sommá­san a Gyula-napokról. Most pedig nézzük, mi akart történni a városban, és mi történt va­lójában. Kár tagadni, a Csabai Kolbászfesztivál feladta a leckét a szomszédvárnak. Ki kellett találni valamit, ha Gyula nem akart a kor­mányszintre emelt kolbásztöltögetés árnyékában maradni. Nos, erre jött a Gyula-napok, ami persze nagy ötlet, jó geg. Alapja, hogy az or­szágnak van 244 híres Gyulája, 243 a Ki kicsoda szerint, egy pedig maga a város, amely kezdeni akart valamit a nevével. De nem tudott, mert egy tartalom nélküli gegre nem tódulnak ide az idegenek. És mindjárt itt az első kérdés, amire választ kell keresni: mi volt a ren­dezvénysorozat célja? Vendégcsalogatás vagy a gyulaiak szórakozta­tása? Ha az előbbi, akkor tel­Jó falusi búcsúnak inkább beillett volna. jes a kudarc. (A nagykövetek részvételét sikernek feltüntet­ni enyhén szólva csúsztatás, ^_ hiszen ők az Európa-napra ér­keztek a városba.) Nem volt ugyanis kiolvasható a programból az a rendezvény, amelyért érde­mes lett volna bárkinek is összepakolni a családját, s ide ruccanni Gyulát szeretni. De kudarcról kell beszélni akkor is, ha csak a helyi­ek szórakoztatása volt a cél. Egyfelől mert mindezt drágán, másfelől mert színvonal alatt oldották meg, végül pedig azért, mert mi a fené­nek négy napra összesűríteni mindent, amikor a város polgárai úgy­is maradnak. Ráadásul itt egy újabb kérdés is felötlik: a város melyik rétegét és melyik korosztályát akarták megcélozni a szervezők-ren­dezők? A programokból nemigen lehetett kiolvasni a választ. Az elégedettség hangoztatása helyett inkább az elképzelések újra­gondolására kellene vállalkozni. A látottak alapján nem lelkesítő, hogy jövőre újra lesz Gyula-napok, sikernek pedig kevés, hogy ide kerül a Kisüsti-fesztivál. Kár lenne ugyanis, ha a gyógyvizéről ismert város a pálinka-napokról híresülne el. Véletlen egybeesés, de épp a Gyula-napok idején ketten állítottak meg a piacon. Egy főorvos, aki elköltözik, mert úgy látja, elfogyott a levegő, a város tíz. éve csúszik lefelé, s nincs aki megállítsa. Egy nép­művelő-kereskedő szerint pedig a városban minden szétesett, Gyulá­nak nincs szelleme, vannak ugyan elmék, jó társaságok, de otthon, a falak mögött. Vajon, ezekre a félelmekre ki ad választ? Kik, s hányán látják be, hogy a Gyula-napok egyedül arra volt jó, hogy újra gondolják az egész várospolitikát? Hogy megértsék végre, így nem mehet tovább! _________________ _________ _____ ÁRPÁSI ZOLTÁN Irány az Európai Unió! Irány az Európai Unió címmel szervez konferenciasorozatot a békéscsabai B Régió Szervező és Tanácsadó Iroda. A konferencia első programját április 27-én 10 órától Békéscsabán, a Fiume Szálló dísztermében rendezik meg. Az „Irány az EU: közgazda­ság” címmel meghirdetett napot a Magyar Közgazdasági Társaság Békés Megyei Szervezetével kö­zösen rendezi az iroda. Végh László országgyűlési képviselő megnyitója után az eu­rópai uniós pénzügyi lehetősé­gek megyei vonatkozásairól Vígh Ilona országgyűlési képviselő be­szél. Gyurcsek Tamás a DARFT Kht. részéről „A regionalizmus és az európai uniós pénzügyi le­hetőségek a dél-alföldi régióban” címmel tart előadást. Az uniós gazdasági lehetőségek magyaror­szági vonatkozásáról Varga Ág­nes, a Pénzügyminisztérium munkatársa, míg a Világbank ré­giós szerepéről dr. Kopányi Mi­hály vezető közgazdász a Világ­bank részéről tart előadást. A B Régió Szervező és Tanácsadó Iro­da május végén jogi, míg június végén oktatási témákban tervez hasonló előadássorozatokat. — Tapasztalatunk az, hogy nagy az információhiány az uni­ót és a csatlakozást érintő kérdé­sekben. Ezen kívánunk lehetősé­geink szerint változtatni - mondta Szabó László, a szervező iroda munkatársa. m A Szarvas melletti Csipkár sori tanyáról indult, szárma­zását soha nem tagadta meg. Építésznek készült. Ki­tűnőre érettségizett, egyből felvették a Műegyetemre, ugyanakkor felvették a Ze­neakadémiára is. Melis Györgynek dön­tenie kellett, és ő az akadémiát választotta. Lírai és drámai műfaj­ban hangfajának egyik legünnepeltebb művésze lett. A napok­ban az Éneklő ifjúság megyei találkozójának díszvendégeként kö­szönthettük Szarvason. Ott adott interjút lapunknak. Szarvason családon belül szlová­kul beszéltek, így Melis György csaknem iskolába kerüléséig nem tudott magyarul. Annak ismereté­ben, hogy ő az egyetlen operaéne­kesünk, aki Kazinczy-díjjal büsz­kélkedhet, ez a történet hihetet­Tárgyak eredete, emberek gyökere lennek tűnik. Haliam azt is, az operaelőadáson a hangzás az el­sődleges, az érthetőség kevésbé fontos. Kíváncsiak voltunk, a művész­nek erről mi a véle­ménye?- Ha az embernek a színpadon monda­nivalója van - s ez a prózai előadókra is vonatkozik, az éne­kesekre meg különö­sen —, akkor a kö­zönség kell, hogy értse a tartalmat is. A Zeneakadémián Abonyi Gé­za volt a beszédtanárunk, aki az ő korában a legszebben beszélő Nemzeti Színház-béli színész volt — idézte fel kedves tanára emlékét Melis György. — Tőle tanultuk meg, hogy az előadás módja olyan legyen, hogy azt az utolsó sorban is értsék.- Úgy tudom, az édesanyja rokkáját és a szarvasi tanyából való csizmalehúzót máig őrzi. Fontosak Önnek a tárgyak?- Igen, az eredetük miatt. Val­lom, aki az eredetét megtagadja, az elveszti a gyökerét is.- Gyakran jár haza Szarvasra?- A nővérem itt él, őt meg szoktam látogatni. De sűrűn nem jövök, mert a munkahelyemen sok a feladatom.- Most a Bánk bánban énekli Tiborc szerepét. Más szerepeket is vállal?- Nem nagyon. Tiborc szere­pét idén is elvállaltam, mert meg­kértek rá. Most a millenniumi év­ben Budapesten a Bánk bánból lesznek szabadtéri előadások is. A napokban kaptam a hírt, hogy június vége felé az Operaházban még műsorra tűzik a Bánk bánt, június utolsó napjaiban pedig a pozsonyi színházban adjuk elő, ami nagyon nagy dolog.- Amikor sokadjára lép szín­padra egy szerepben, képes-e nap­Névjegy Született: 1923. július 2-án, Szarvason Operaénekes (bariton) 1945-50. a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke 1949-től a Magyar Állami Operaház magánénekese, ma örökös tag Énekes adottságain túl különösen szí­nészi készségével tűnik ki Kitüntetései: Liszt Ferenc-díj, Kossuth- díj, Kiváló Művész, Kazinczy-díj, Bartók Béla—Pásztory Ditta-díj Szarvas város díszpolgára ról napra újat nyújtani, lelkesed­ni?- Nádasdy Kálmán operaren­dező, aki a legnagyobb mesterem volt, erre is megtanított. Ő mond­ta, este, hogy az ember ne legyen unalmas, úgy kell játszani, hogy azok, akik először hallják a dara­bot, ne azzal menje­nek haza, hogy itt csak ordítanak. Meg ülnek a nézőtéren olyanok is, akik ötve­nedszer hallják az előadást. Ők azok, akik kívülről tudják, hogy mi van benne - esetleg jobban, mint az előadó. Nos, gon­dolni kell rájuk is, hogy ők se unatkoz­zanak.- Nagy mesterét említette. Voltak-e, vannak-e meghatározó művészba­rátai?- Elmentek. Az embernek het­ven éven túl számolni kell ezzel. Az operaházi harmincöt év aktív időmben hatalmas generáció volt együtt. Közülük azt hiszem, még ketten élnek, de már rég nem éne­kelnek. Olyan hatalmasságokkal, egyéniségekkel volt szerencsém fellépni, mint Gyurkovics Mária, Orosz Júlia, Osváth Júlia, a férfiak közül Székely Mihály, Simándy József és még sorolhatnám.- Mostanában hogy telnek a napjai?- Szívesen dolgozgatok az óbudai házam kertjében. Meg mindig van feladatom. Legutóbb a Magyar Zenei Hetek egyik prog­ramjára, a Madách Színházba hív­tak meg. Nagyon jólesett, mert azon a rendezvényen arról is szól­tak, hogy engem még olyanok kí­sértek a koncerteken, mint Eisemann Mihály meg Huszka Je­nő operettszerzők.- Nagyon szeretik Önt az em­berek. Ugye érzi ezt?- Azt hiszem, igen. Én is szere­tem őket. Nekik éltem, meg élek. CSATH RÓZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom