Békés Megyei Hírlap, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-23 / 45. szám

GAZDASÁG 2000. FEBRUÁR 23., SZERDA - 5. OLDAL igÉKÉS MEQYEI HÍRLAP A régiós gondolkodás a jövő útja Az ipari fejlesztés nullával egyenlő - A mezőgazdaság 1980 végétől folyamatosan válságágazat A Dél alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Békés, Csong- rád és Bács-Kiskun megyéket összefogva azon munkál­kodik, hogy egy közös, operatív fejlesztési program ki­dolgozásával teremthessük meg a régió felemelkedésé­nek pénzügyi hátterét. A tanács gazdasági kabinetjének tagja Nagy Béla medgyesegyházi polgármester, aki a leg­utóbbi tanácskozásról megdöbbentő adatokat hozott me­gyénk gazdasági és humántársadalmi helyzetéről. Dél-Alföld A kabinet alapvetően javaslataival, véle­ményeivel segíti a DARFT döntéseit. Cél: egy valós állapotokon és valós fej­lesztési igényeken nyugvó operatív program készítése.- Három megye összefogása igen ne­héz feladat. Felkészültek vagyunk-e ilyen széles körű, mégis egységes gon­dolkodásra? — Ma még kevesen vannak, akik ké­pesek a régió egészét egyben látni. Ezt nagy bajnak tartom, mert az EU igényei miatt egyre döntőbb lesz a területi egy­ség, ami minden komplex fejlesztés alapja. Magyarországon nincs hagyomá­nya a régióban való gondolkodásnak, mivel az adott szereplők települések­ben, kistérségben gondolkodnak. Az el­telt 8-10 év is bizonyítja, hogy Békés megye képtelen volt egységesen kiállni, mert mindenki helyi, lokális eredmé­nyeket kívánt felmutatni. Erre példaként hozhatom a tiszaugi híd problémáját. Valóban nagy eredmény a híd építése, de ez önmagában nem hozza kedve­zőbb helyzetbe a megyét, hiszen a gaz­daság szereplőinek és a közlekedési inf­rastruktúra igényeinek egyharmadát sem érinti. Ezzel csak azt szeretném je­lezni, hogy nincs egységes megyei kiál­lás egyes dolgok (pl.: a megye többi út­hálózatának fejlesztése) mellett. — A Magyarországon létrejött hét ré­gióból területileg legnagyobb a dél-alföl­di. A népességet tekintve harmadik he­lyen állunk. Arányosak-e a gazdasági fejlettségi mutatóink a terület és népes­ség nagyságával?- Sajnos, a gazdasági fejlettség tekin­tetében nem rózsás a kép. Bár sok pozi­tív részeredményről számolhatunk be, de a szegedi ülésen hallott számok el­gondolkodtatóak. Míg 1994-ben a nem­zeti össztermék 11,2 százaléka szárma­zott a dél-alföldi régióból, két évvel ké­sőbb már csak 10,4 százalék, mely to­vább csökken. A nagyságunkhoz képest viszonylag elenyésző mértékben kelet­kezik itt az országban megtermelt GDP, sőt egyenletesen fogy. Addig még az or­szág gazdasági pozíciói nőnek, itt a már ismert hátrányos helyzet tovább súlyos­bodik. Ezen kedvezőtlen állapot mellett az egy lakosra jutó GDP tekintetében az ötödik helyen állunk. Ráadásul úgy ke­rültünk ilyen rossz helyzetbe, hogy a régiónak tagja egy olyan Csongrád me­gye, amely a Dunán inneni adatok te­kintetében a legpozitívabb, itt képződik a megyékre jutó GDP legjobb aránya. Elképesztők a megyei adatok, ha a kö­zepes helyet elfoglaló Bács-Kiskun és a kiváló Csongrád megyét így képes „lerontani”. Megindult a leszakadási fo­lyamat, és félő: bizonyos mértéket meg­haladva, rendkívülivé válik.- Vizsgáljunk meg néhány konkrét termelési adatot. — Ha a működő vállal­kozások számát nézzük, a régió második helyen áll, ugyanakkor ez torz kép, hiszen a mezőgazdaság miatt sok kényszervállal­kozó van a térségben. Többségüknél nincs érde­mi produktum, sőt, veszte­séget halmoznak. Ahol nincs gazdasági folyama­tosság, fellendülés, ott so­kan (biztosítási ügynöktől az újságíróig) kényszerpá­lyán mozognak, elmarad a tényleges termelés. Óva­tosságra int tehát, hogy ezt a számot pozitív érvként szerepeltessük. Másik gond - bár nem vagyok híve a nagy külföldi cégeknek - a húzóerőt képező külföldi tőke hiánya. Tudomásul kell venni: Magyarország tőkeszegény. Ha választani kell, hogy legyen-e működő gazdaság, akkor a külföldi is jobb a semminél. 1996-ban régiónkban, a gaz­daság egészéhez képest 12,5 százalék­ban volt jelen a külföldi tőke. 1988-ban 8,8 százalék. Ez azt jelzi, hogy a térség­gel szemben bizalmatlanok a külföldi­ek. Miközben Közép-Magyarországon, Pest megyében és a Dunántúlon a gaz­daság felfelé ível, nálunk stagnál és visszaesik. Ezért is fontos a sokat emle­getett közlekedési infrastruktúra, bár az elmúlt 10 évben semmi előrelépés nem történt. Emellett említhetném a szennyvizet, a telefont, az internetes el­érhetőséget és amiről nem népszerű beszélni: a humán infrastruktúrát. A külföldi cég letelepedésekor a foglal­koztatáshoz ugyanis ezek léte (vagy hi­ánya) stratégiai kérdés.- Az objektív tényezőkön túl milyen a szakképzettségünk?- Diplomások számában az utolsó helyek egyikén állunk, másrészt rossz a szakképzettségi összetétel. Nagy a hu­mán (pedagógus, népművelő, bölcsész) és agrár végzettségűek száma, amely munkahelyek a forráshiány miatt ke­vésbé jól működnek. Közismert a gyer­meklétszám csökkenése, így több peda­gógus van, mint akit foglalkoztatni tu­dunk. Hiába van sok agrárszakembe­rünk, miután a mezőgazdaság szerke­zetet váltott. Ugyanakkor a modernebb iparágakra, a híradástechnikára vagy a számítógépgyártásra nincs felkészültsé­günk. Az egyetlen műszaki jellegű főis­kola Kecskeméten található, a régióban sehol máshol nincs műszaki képzés. Az ipartelepítésnek pedig ez a legfonto­sabb eleme. Térségünkben nincs köz- gazdasági, műszaki diplomával rendel­kező, aki a mai korszerű igényeknek megfelelő munkát tudna végezni. Eh­hez az átképzések nem elegendők. Ér­dekes tényező, hogy a dél-alföldi tér­ségben sok a középiskola, és mégis ke­vés a középfokú végzettek száma. Eb­ből következik, hogy az itt élő lakosság nem egy magasan kvalifikált munkára van felkészítve, hanem alacsonyabb színvonalú feldolgozó-ipari és termelő munkára. A magas szakmai hozzáértést igénylő technológiákhoz több számítás- technikai műszerészre, híradástechni­kai szakemberre, programozóra és szoftverüzemeltetőre lenne szükség.- Miként alakult a beruházások ará­nya?- A beruházások önmagukban is jel­zőszámok, hisz valamilyen módon ke­zelik a helyi munkalehetőséget. A kivi­telezés szakipari vállalkozókat, cégeket feltételez, ami azt jelenti, hogy megvaló­sulásuk után további munkahelyek léte­sülnek. A magánszféra beruházásait összegezve utolsó előtti helyen va­gyunk. Az ország összes beruházásai­nak értékét tekintve, mindössze 8 szá­zaléka képződik ebben a régióban. A ■ társas vállalkozások terén utolsó helyen szerepelünk. Az ipari fejlesztés nullával egyenlő, ami van, az agrárszférában va­lósul meg: tárolók, telephelyek fejleszté­se. Ismerve az uniós agrárhelyzetet, kér­déses, hogy az ilyen típusú beruházá­soknak mi lesz a sorsa. A külföldi érde­keltségű vállalkozások beruházásainak aránya 4,5 százalék. Kimondható tehát: a beruházóknak is érdektelen a térség.- Hogy állunk a mezőgazdasággal?- Az alföldi régióban az országos át­laghoz képest hatalmas fölénye van a mezőgazdaságnak. Az ország összes agrárkeresőjének, a gaz­dálkodásból élőknek 20 százaléka itt él. Az agrár­ágazatot érő bármilyen negatív változást ez a tér­ség, ezen belül Békés megye sínyli meg a leg­jobban. A három megyé­ből Békés megyében van a legtöbb elmaradott tér­ség. A két stratégiai szán­tóföldi növény közül bú­zából Magyarország ter­melésének 20 százalékát állítjuk elő, kukoricából is közel ennyit. Az állat- állomány (sertés, szar­vasmarha) 25-30 százaléka van jelen, ezáltal a régió GDP-jének 14 százalékát adja. Ez az országos átlag (6%) több mint kétszerese. A mutatók bizonyít­ják: egy lábon élünk. A mezőgazdaság 1980 végétől folyamatosan válságága­zat. Nem tud stabilitást, biztonságot te­remteni a gazdálkodásból élők számá­ra. Összehasonlítani a nyugati orszá­gokkal nagyon nehéz, mert ott a jó adottságú termőhelyeken is jelen van az ipar. Nálunk ez nincs így. 1996-ban az 1000 lakosra jutó ipari keresők szá­mát tekintve negyedikek, majd 1999-re az utolsó helyre csúsztunk. Emellett a feldolgozó, a textil, és a könnyűipar (melyekből Csongrád és Békés megyé­ben is jelentős üzemóriások voltak) szintén válságágazat lett. A meglevő élelmiszer- és hűtőiparunk is jelentősen visszaesett. Ipari export terén utolsó he­lyezettként mindössze 5,2 százalékot produkálunk. Ezzel szemben Nyugat- Dunántúl az ország ipari exportjának a felét képviseli. Az alkalmazásban állók tekintetében a régió szintén utolsó he­lyen áll, és nem is beszéltünk az impro­duktív munkaerőről.- Van-e egyáltalán olyan terület, amiben élen járunk?- Sajnos igen: az öregedési index. Emellett katasztrofálisabb a halandósá­gi arány, hisz legrosszabb az ország­ban. Mindez következik az elöregedés­ből, illetve a szociális, társadalmi gaz­dasági körülményekből.- Van-e megoldás? Mi a teendő?- Nagyon fontos, hogy a régió egy olyan megvalósítható, reális alapokon nyugvó programot készítsen, amely megjelöli a főbb irányokat. Vélemé­nyem szerint megyénk a „fejlesztési programok megyéje”, mert szinte min­den térségre készült legalább 4-5-féle koncepció. Tartok tőle azonban, hogy ezek sok esetben nélkülözik az objekti­vitást. A megbízott — általában megyén kívüli, fővárosi - cégek legtöbbször az önkormányzatoknál „összecsipegetik” azokat az információkat, amiket a he­lyiek hallani szeretnének. Nem ismerek egyetlen olyan megyei fejlesztési prog­ramot sem, mely a mezőgazdaságon kí­vül másféle irányt is meghatározott vol­na. Általában figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt - magamat is beleértve —, hogy a térség egy lábon áll és túl nagy a súlya a mezőgazdaságnak. Az unió­ban pedig azt látjuk, hogy folyamato­san olvadnak el az agrártámogatási rendszerek. Mitől gondoljuk azt, hogy amikor az unióban 2 százalék a GDP- ben az agrárium részesedése, akkor eurokonform lesz a magyar 8-10 száza­lék? Minden régiós és megyei vezető­nek olyan megoldásokon kell(ene) tör­ni a fejét, amire húzó ágazatot lehet te­lepíteni. Meg kell tanulnunk a politikai hovatartozás nélküli egységes lobbizást és a régiós gondolkodást. Magányos farkasként csak helyi érdekek érvénye­síthetők, melynél fontosabb, hogy a ré­gió - önmagát megjelenítve - az or­szág és az EU fejlesztési pénzeiből olyan stratégiai célokra kapjon pénzt, ami hosszú távú gazdasági fellendülést hozhat. Jelenleg nincsenek meg a kívá­natos irányok, de az egységes jövőkép kialakításához nekünk is változtatnunk kell. HALASI MÁRIA AZ MNB HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI (1 egységre forintban) Angol font 414,10 Cseh korona 7,20 Euró 257,07 Német márka 131,44 Osztrák schilling 18,68 Lengyel zloty 62,98 Svájci frank 159,98 Szlovák korona 6,10 USA-dollár 257,25 Röviden KINTLÉVŐSÉGEK, (i) Déva ványán idén kevesebb pénz jut fejlesztésre, mint a korábbi években. A már régebben elkez­dett kerékpárút befejezésére, és a Bánomkert utca egy szakaszá­nak aszfaltburkolatára biztos futja a költségvetésből. A 66 mijlió forintra tervezett fejlesz­tési keret viszont teljes egészé­ben csak akkor áll az önkor­mányzat rendelkezésére, ha a település a kintlévőségeit be tudja hajtani. Ki tart el bennünket? Nem lesz még egyszer Kádár-korszak... Gerendás Fegyelmezett kormánypárti országgyűlési képviselőnek vallja magát dr. Varga István, a 6-os számú választókörzet országgyűlési képviselője. Ám a türelme neki is elfogyott. lünk, nem lesz, aki majd eltartson bennünket! - mondta a képvise­lő, és arra figyelmeztetett: nem lesz még egyszer Kádár-korszak! A vasút racionalizálása kap­csán kifejtette: valamennyi békési képviselőtársával együtt azon fá­radozik, hogy a térségünkben ter­vezett vasútvonalak megszűnte­tését megakadályozza. — Úthálózatunk is olyan, ami­lyen. Felújításra szorul. ígéretet kaptam, de még nem történt sem­mi. Eddig türelmesen vártam, ám a türelmi idő lejárt. Én fegyelme­zett kormánypárti képviselő va­gyok, de ha az interpellációmra nem kapok érdemleges választ, Soha nem volt ilyen jó helyzetben a magyar gazdaság - ugye, sokat hallják ezt a megállapítást mosta­nában. Ugyanakkor ezt nem érzik a mindennapjaikban, a saját élet­minőségükben — kezdte hozzá­szólását a hétfői falugyűlésen dr. Varga István országgyűlési képvi­selő, aki a település elöregedésére, a fiatalok elvándorlására reagált.- Ez a falu pedig példás mó­don gazdálkodik, mégis ellent­mondás van az előbb említett két dolog között. Ha a kormány nem hajtja végre következetesen csa- ládpolitikáját, akkor lassan kiha­nem szava­zok mellet­tük — tett ígé­retet dr. Var­ga István. A mezőgazdasági támogatá­sokról szólva (a falugyűlésre meghívást kapott Mészáros Lász­ló, az FVM-hivatal vezetője is, de nem jelent meg) az országgyűlési képviselő nem érezte szakavatott­nak magát, de annyit hozzáfűzött a témához, hogy a belvízzel kap­csolatos Torgyán-kijelentést jel­lemző buzgalommal („Megol­dom a belvizet!”) kellene a mező- gazdasági támogatásokat is kezel­ni. Az FVM ugyanis soha ilyen komoly költségvetéssel nem ren­delkezett, a pénzeknek le kellene végre jutniuk a kisemberekhez is! CSETE ILONA Forráshiány: tizenhat millió TELEFON AZONNAL, (i) Okányban a Hungarotel Rt. a közelmúltban mintegy 7 millió forint értékű beruházást haj­tott végre. E fejlesztés révén a településen — igény esetén — hosszabb várakozási idő nél­kül akár az összes lakás be- kapcsolhatóvá válhatna a táv­közlésbe. Almáskamarás A képviselő-testület legutóbbi ülésén elfogadta a település 2000. évi költségvetését, mely közel 16 millió forint forráshi­ányt mutat. A hiány fedezetére az önkormányzat támogatási ké­relmet nyújt be az önhibáján kí­vül hátrányos helyzetbe került települések központi pályázatá­ra. A fentiekből adódóan elsődle­ges feladat az intézmények műkö­désének és az alapvető ellátások biztosítása. Fejlesztésre idén csak óvatosan terveztek az elöljárók, melyek megvalósítását is pályáza­tok útján szeretnék megoldani. A testület beruházásai közt szerepel az útépítés, illetve a szennyvíz- csatornázás folytatása. A költség- vetésben - az állami hozzájárulá­sokon túl - több mint 12 millió forintot terveztek a különféle szo­ciális ellátásokra. Ezek közül je­lenleg igényfelmérés folyik a moz­gáskorlátozottak közlekedési tá­mogatására, melynek beadási ha­tárideje április 30. __________ihmi Közművelődésre, sportra A mezőkovácsházi képviselő-tes­tület a 2000. évi költségvetési koncepcióban a kulturális bizott­ság részére 2 millió forintot irá­nyozott elő a közművelődési és sportrendezvényekre. A progra­mok összeállításánál figyelembe vették a millenniumi rendezvé­nyekkel növekedett feladatokat, és az idén jelentkező új rendez­vényigényeket. Eszerint idén közművelődési célokra 2,1 mil­lió, sportfeladatokra 335 ezer fo­rint szerepel a költségtervezet­ben. __________________________ö Rozmaring, a A Földközi-tenger mentén honos rozmaring régi kultúrnövé­nyünk. Régen a menyasszonyok koszorújába fonták, mint a hűség jelképét. A rozmaring fél méterre is megnövő, örök­zöld cserje. Szürkés­zöld, keskeny levelei bibircses felületűek. Májusban a hajtás­végeken hozza apró halvány-liláskék aja- kos virágait. Az egész növény bal- zsamos-kámforos il­latú, keserű, aromás ízű. Meleg, védett, napos fekvést, meszes talajt kíván. Dísznövény­ként is szép, de leveles, hajtásait fűszernek, sőt gyógynövényként is használhatjuk. Paradicsomos, sajtos ételekhez, tojásételekhez, halhoz és sült húsok fűszerezé­sére is alkalmas friss vagy szárí­tott hajtásvége, de csak igen mér­hűség virága tékletesen. A belőle készült tea étvágygerjesztő, emésztést segí­tő, görcsoldó, idegnyugtató hatá­sú. Szárított hajtásait ruhák közé téve távol tarthatjuk a molyokat. Szaporítása egyszerű. Nyár végén hajtásait dugványozhatjuk homo­kos földbe vagy a legyö­keresedett ágait ősszel leválasztva ültethetjük új helyre. Ha idősebb, bok­ros tövét tavasszal nyir­kos földdel feltöltjük, őszre a meggyökerese­dett ágakat levághatjuk, és mint önálló növényt kezeljük. Fiatalon fagyérzékeny, ezért tövét télre lombbal takar­juk. Cserépben is nevelhető, nyá­ron tűző napon ablakban vagy balkonon, télen fagymentes, hű­vös, világos helyen tartsuk. így a havas időben is friss hajtásaival ízesíthetjük ételeinket. BÚZÁS LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom