Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-14 / 291. szám

1999. december 14., kedd KULTÚRA „Kizökkent a világ tengelye...” a Vízkeresztben is Shakespeare-t akartuk volna... Vízkereszt vagy amit akartok: William Shakespeare a királyi udvar szórakoztatására, megrendelésre írt vígjátékának már a címében jelzi, hogy szereplő és néző szabadon válogathat; ke­resse meg magának, amit szeret, fő, hogy nevessen, mulasson, jól érezze magát! Ezért megy színházba, nem? 1623 óta persze sokat változott a világ, mások az emberek, a szokások, a poé­nok, ami viccesnek tűnt akkoriban, lehet, hogy ma hidegen hagyja a közönséget. Szikora János megfogadta a szerző taná­csát, és a Jókai Színházban merészen modern, meglepő elő­adást rendezett. Ettől még sikeres is lehetett volna. Malvolio (Jancsik Ferenc) , fordítja” a levelet, Böjfen Tóbiás (Gáspár Tibor balról) és Keszeg András (Árdeleán László) a medencében kommentál FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Shakespeare vígjátékban is éppen attól nagyszerű, hogy bármit mesél, bármin nevettet, lelke mélyén ott a félelmetes emberismeret és életböleselet, darabjai ráadásul színpadra, elő­adásra születtek, utánozhatatla­nok, örök érvényűek. Szikora Já­nos a békéscsabai premier előtt nyilatkozta, hogy az angol rene­szánsz kimagasló drámaírójára mindig is egységben tudta szemlélni a világot, vígjátékából árad a fény, a szeretet, a lelki ki­sugárzás, ezért fényes előadást szeretne rendezi. Viola (Tarsoly Krisztina) és Sebastiano (Marton Róbert fit.) lány és fiú, a nemi szerepek cse­réje, a komikus helyzetek soka­sága, furfang, csalafintaság, a szókimondó, pajzán szöveg már önmagában olyan humort kínál, ami nem avult el, a szerző elég jól megkomponálta művét, hogy az a mai nézőt is megérintse, megnevettesse. Viola beleszeret Orsino hercegbe (Bródy Nor­bert), aki leginkább önmaga szerelmese, apródnak álcázva viszont elnyeri Olivia (Komáro­mi Anett) szerelmét. A grőfkis- asszony is saját gyászában kéje- leg, s nem véletlen, hogy éppen a gyöngédség hozza lázba. Vio­la fivére épp jókor lép színre, hogy „segítsen”. Szerelmi há­rom-, négy- vagy hány szög is ez már?! Vérbeli bohózat, amely tükröt tart az emberi osto­baság és gyarlóság elé, mindezt szatirikusán és gyönyörű költői nyelven. Az álmodozás, az ön­feledt játék mellé a szerző me­lankóliáról és keserűségről is gondoskodik, beállít szereplőket (Bohóc, Malvolio), akikkel az arisztokrata önsiránkozást és a közönséges népséget igyekszik ellensúlyozni. Azzal, hogy Szikora Mészöly Dezső fordítását választotta, le­tette voksát a modem előadás mellett. Ezt tovább fokozta, a színpadképet viszont egyhangú­vá tette azzal, hogy a színválto­zásban nagyon is gazdag darabot egyetlen helyre, a tengerpartra vitte. (Egyszerűsíteni lehet, de kár lemondani mindenről: Orsino herceg palotája, Olivia háza, kertje, utca.) A pajzánság és az erotika nem idegen Shakespeare-től, de mindkettő igen veszélyes terület. Mivel eleve fiúnak öltözött lányról, apród(lány)ba beleszerető gróf­nőről, önmagát imádó hercegről és homoszexuális tengerészekről szól a történet, óvatosabban, fi­nomabban kellene bánni a figu­rákkal. A szerző eleve erőteljes párhuzamot von az előkelő ne­messég fennkölt bájolgása és az alja nép ricsajos tivomyázása között, fölösleges túlhangsú­lyozni a trágárságot. Böffen Tó­biásnak már egész lénye, életvi­tele visszataszító, undorító, erre Gáspár Tibor még rátett néhány lapáttal, nem kellett volna. Ke­szeg András szerepében Árdeleán László visszafogottabb játéka hatásosabb. Szilágyi An­namária fh. ügyes komika. A Bohóc cinizmusa Karczag Fe­renc játékának köszönhetően nem tűnt túlzásnak, inkább jól billentette helyre „a világ kizök­kentett tengelyét”, emberi voná­sokat is felvillantott. Az előadás­ból mint meglepetés nőtt ki Tar­soly Krisztina Violája, a fiatal színésznő kedvesen és ügyesen oldja meg nagyon összetett, ne­héz szerepét. A másik alakítás, amiért érdemes megnézni az előadást, Jancsik Ferenc Malvoliója. Olivia udvarmestere eredetileg a rideg értelmet kép­viseli Shakespeare-nél, az öntelt, ezért később megleckéztetett, ki­pellengérezett elöljárót, akinek a megtorlását, kiközösítését elvár­ja a néző. Jancsik azonban kez­dettől annyira emberi, hiteles, meggyőző, valódi légkörteremtő művész. Amikor a levelet „fordítja” magának, egyszerűen reménykedő szerelmes, szeretet- ré méltó, így végül megaláztatá­sa kifejezetten tragikus, az elő­adás legszebb, leginkább színhá­zi jelenete. A másik ilyen szin­tén Malvolióval, amikor Tóbiás és Keszeg András a medencében kommentálja az eseményeket. Apropó, medence! Nos, nem az teszi remekké a jelenetet, hanem a szereplők, akik közül az a ket­tő elbújhatott volna máshová is, mondjuk a kertben a bokrok mö­gé. A nejlonzacskós medence a zenekari árokban meg a zuhany a színpad közepén aligha hasz­nált az előadás sikerének. (Siet­ve teszem hozzá, hogy én nem áztam el.) A végén, mint a mesé­ben, mindenki elnyeri szerelmét, mondhatnánk. Vagy mégsem? A Bohóc éneke mindenesetre visz- szazökkent a valóságba, amit láttunk, csak játék, nem kell ko­molyan venni. Vízkereszt vagy amit aka­runk'? Ezt nem akartuk, mást vártunk Shakespeare-től. És mást Szikora Jánostól is, aki az immár legendás Furcsa párral, a szolnoki Doktor Zsivagóval, Az ügynök halálával, A Mester és Margaritával és a szegedi Cyranóval értéket teremtett, ma­radandót alkotott. Ez a rendezé­se most a hideg zuhany erejével hatott, vizes előadás lett, nem fényes. Niedzielsky Katalin A millenniumi harang A kétezredik évbe lépés apropójából jelent meg Mike Oldfield legújabb albuma, melynek címe: The Millenium Bell. Mike Oldfield idén már megje­lentetett egy űj stúdióalbumot, a Guitars-t, de az évezred/év- számváltás — kinek hogyan tet­szik jobban — alkalmából, most egy újabb CD-vel rukkolt elő. Negyvenöt perces, klasszi­kus alapokra felépített „zene­költészeti” művében Mike Oldfield az évezred legjelentő­sebb kulturális irányvonalait próbálja meg egyetlen monu­mentális alkotásba sűríteni. Szokatlannak tűnik, de a fel­bukkanó techno dobalapok, eg­zotikus dallamok remekül meg­férnek a klasszikus zenei sze­melvényekkel, prizmát tartva annak a kulturális szivárvány­nak, amely az évezred végére megmutatkozott. F. M. Az óvoda sorsa megpecsételődött Orosházán is kevesebb a gyerek, célszerű a megszüntetés Az önkormányzati intéz­ményhálózat struktúrájának átvizsgálása során készült egy felmérés Orosházán. Mivel az óvodákba járó gyermekek száma várhatóan 120-140-nel csökken a következő nevelési évtől, a férőhelyek, a csopor­tok, az alkalmazott óvónők, a dajkák számát is csökkenteni kell a városban. S hogy mi indokolja a változta­tást? A három óvodavezető nyugdíjba vonul. Az évtized elején jellemző 1 ezer 150 körü­li óvodai gyermeklétszám 2001-től 850 körül stabilizáló­dik. Változtatni tehát kell, mert a finanszírozás így is feszített, komoly költségtakarékos mű­ködésre nyújt fedezetet. 2000- től több, mint száz óvodással fesz kevesebb a létszám. Hat óvodai csoportot célszerű meg­szüntetni annak érdekében, hogy Orosházán a kihasználtsá- gi mutatók az eddigi szinten maradjanak — határoztak az önkormányzati képviselők a legutóbbi ülésükön. A vizsgáló­dás során az Ady Endre utcai tagóvoda került képbe, mert megszüntetés esetén a közelben lévő Bajcsy, Hajnal és Móricz óvodák átvehetik a középsős és a nagycsoportos gyerekeket. (Az Ady óvoda épülete 119 éves, komoly felújításra szorul.) A vizsgálati anyag felhívta a képviselők figyelmét arra a le­hetőségre is, hogy Orosházán, a Könd utcai épületegyüttesben lévő két tagóvoda összevonása is célszerű lenne. A javasolt változtatások miatt nem kell új­ra tervezni a nevelési progra­mokat, és nem kell átszervezni a nevelőtestületeket. Csete Ilona Tóth Péter és a Magyar Virtuózok Bérleti hangversenyei történetében először szerepelt 16 éves szólista Békéscsabán, a Filharmónia rendezésében. Dicséretes, szép kezdeményezés, hiszen milyen sokszor előfordul, hogy a még oly ígéretes tehetség is elsikkad, ha nincs, aki támogassa — mai szóval élve, menedzselje. Elismerés illeti a Magyar Virtuó­zok Kamarazenekart és személy szerint Szenthelyi Miklós he­gedűművészt is, hogy az ifjú zongoraművész, Tóth Péter orszá­gos bemutatkozásában részt vállalt. (Néhány nappal élőbb Debrecenben lépett fel.) Péter ismét bizonyított. Bach d- moll zongoraversenyét játszotta virtuóz hangszertechnikával, élettel telített, nemes zongora­hangon, pregnáns ritmikával, magával ragadó természetes­séggel. Különösen az első tétel kirobbanóan energikus hangvé­tele ragadott meg. Tetszett az egyszerűségében megindítóan tiszta, basszus ostinatóra épülő II. tétel is, melynek elején és végén elhangzó unisono mene­tei nem könnyű feladatot jelen­tenek az együttmuzsikálás szempontjából. A zongoraverseny III. tételé­vel, majd a Szenthelyi Miklós tolmácsolásában felcsendülő E­dúr hegedűverseny szélső — igen virtuózán megoldott — té­teleivel kapcsolatban ide kíván­kozik néhány gondolatom. Napjainkban valóságos rene­szánszát éli a régi korok zenéje. Széles tábora van már a korabe­li hangszerekkel történő elő­adásmód híveinek. Tanulmá­nyok sokasága jelenik meg a barokk stílusról. Szerénytelen­ség lenne részemről állást fog­lalni egy olyan kérdésben, melyről már annyi világhírű ze­netudós és előadóművész mondta el véleményét. Úgy ér­zem, hogy a barokk az egyik legelevenebb, élettel telített, emberhez szóló és örömtől lük­tető zenei korszak, mely lükte­tés nem attól lesz elevenebb, hogy nagyon gyors és metro­nómszerű. A túl gyorsra vett tempókba beszorított bachi gondolatok nem tudnak kiteljesedni, és mint kicsit szűkre szabott kalit­kába zárt madár, számyaszeget- ten lehullanak. Valóságos revelációt jelentett e száguldásban a hegedűverseny II. tétele, ez á zenekari ostinatóra épülő elégikus vallo­más, melyben méltán csodálhat­tuk Szenthelyi Miklós szép he­gedűhangját, tiszta formálását. Szünet után következett Mendelssohn Oktettje, melynek színes, virtuóz előadása igazi zenekari bravúr volt, méltó az együttes és művészeti vezetőjé­nek híréhez. A közönség ünneplését a Magyar Virtuózok egy virtuóz Pizzicato polkával és Brahms Magyar táncával köszönték meg. Farkas Pál Bach d-moll zongoraversenyét játszotta virtuóz hangszertechnikával, élettel telített, nemes zongorahangon, pregnáns ritmikával d-fotÓ: KOVÁCS ERZSÉBET O Post aBank és Takarékpénztár Rt. betét Megújuló Biztonságos befektetés papírforma szerint A Postaßanfr Megújuló betét nemcsak ké­nyelmes, de biztonságos megtakarítási lehe­tőség, amellyel mindig bejön a papírforma. A névre szóló befektetés biztonságáért írásos bizonylat kezeskedik. A Megújuló betét váltható a Post aBank fiókjaiban, kirendeltsé­gein és valamennyi postán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom