Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-19 / 270. szám

« MEGYEI KÖRKÉP 1999. november 19., péntek A fiatalok vasárnapra nem kérték az esketést Álljon meg a nászmenet! A világon a legszebb pálya az egészségügyieké Batthyány-Strattmann-díjas dr. Kiss Viktória Hiába volt a kérés, a fiatal pár és násznépe már nem ment visz- sza a templomba. — Azt már nem, éppen elég kínos volt az ad­digi várakozás! — gondolta Sanyi és Edit, akik úgy döntöttek, nem fordulnak vissza. A templomi esküvőjük elmaradt. Az egészségügyben dolgozók két alkalommal kapnak elismerést egy évben, egyszer júliusban, az anyák megmentőjének, Sem­melweis Ignácnak emlékére, másodszor pedig. (1990 óta) dr. Batthyány-Strattmann László születésnapján, október végén. A jelentős szakmai elismerést ebben az esztendőben megyénkből dr. Kiss Viktória, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetének vezető főorvosa kapta. Filmforgatókönyvekben akár vígjátékba illő fordulat is lehet­ne, de mert velünk megtörtént a dolog, mondhatom, nagyon kí­nosan éreztük magunkat. Az es­küvőnk napján én már kora reg­gel ideges voltam, s ez az izga­lom csak fokozódott — mintha megéreztem volna, hogy nem megy majd minden simán — mesélte Gyáni Sándor, az ifjú férj. Vele és párjával, Edittel szarvasi otthonukban beszélget­tünk. — November 6-án keltünk egybe — folytatta Sándor. — A polgári esküvő a szarvasi város­házán három órakor kezdődött, és 20-25 percig tartott. Négy óra lett volna 5-10 perc múlva, mire átsétáltunk az evangélikus újtemplomban tartandó eskü­vőnkre. Ahogy szokás, a nász­nép előre ment, mi a templom­ajtóban vártunk a bevonulásra. Várunk — semmi. Végül a násznagy tudatta velünk: nincs itt a lelkész. Ezen nagyon meg­lepődtünk, hiszen korábban Deme Zoltán nekünk azt ígérte, fél négytől vár minket a temp­lomban. Senki nem tudott sem­mit. A lelkészlakásnál hiába csengettünk. A templomban hi­deg volt. Fél óra múltán a nász­nép kezdett kiszállingózni. Kint a kertben mi is nagyon fáztunk a feleségemmel. 4 óra 40 perc lehetett, amikor úgy döntöttünk, nem várunk tovább. A násznép sorba állt és elindultunk. Az ut­cán, a templomkert sarkánál jártunk, amikor a kántor férje utánunk szaladt, hogy menjünk vissza, mert tíz perc múlva itt a lelkész. Az az igazság, már az addigi várakozás is nagyon kí­nos volt, a visszafordulás még inkább az lett volna. Úgy dön­töttünk, nem megyünk vissza. A násznagy azzal vigasztalt, ne búsuljunk, annál jobb hangulatú lesz a lakodalom, ami tényleg jól sikerült. Kár, hogy az elma­radt templomi esküvő beárnyé­kolta az örömünket. Másnap kora reggel idehaza csörgött a telefon. Deme Zoltán hívott bennünket. Mondta, szeretne minket megesketni. Édesapám azt felelte neki, ilyenről ne is ábrándozzon, mert ezt a nász­nép előtt kellett volna megten­nie. Ezek után kaptuk meg a lel­kész leveléti Ebben elnézést kért a történtekért és a késése okát is leírta. Szerintünk nem őszinte a levél. Már csak azért sem, mert édesapámnak azt mondta, Békésszentandráson volt elfoglaltsága, a levélben pedig Csabacsüdöt említi. Any- nyi bizonyos, ez a levél sem minket, sem a szüleinket nem engesztelt ki — mondotta a fia­talember. Deme Zoltán sajnálja a tör­ténteket. Huszonegy évi lelké- szi szolgálata alatt hasonló eset esketéskor még nem fordult ve­le elő. — A három órakor kezdődő polgári esküvőről a párok álta­lában négy órakor érnek a templomba, de olyan is előfor­dul, hogy negyed ötkor. A fiata­loknak azt ígértem, ha esik az eső, s ezért autóval érkeznek, már fél négykor készen állok az esketésre. Azon a szombaton egy órára mentem Csabacsüdre, ahol a gyülekezeti teremben négy lelkész szolgálatával hat­vanéves házasságkötési évfor­duló volt. Az alkalom késve kezdődött, ráadásul el is húzó­dott; Négy óra előtt tíz perccel indultam vissza. Percek alatt Szarvason lettem volna, ám a községben felvettem egy agy­vérzés után lábadozó asszonyt, hazavittem és bekísértem a la­kásáig. Én is inkább az Irgal­mas Samaritánus példázatának papja lettem volna, aki elment az elesett mellett? 4 óra 10 perckor Csabacsüd határában ért el Janurik András telefonja, hogy már fél órája vár a nász­nép. Az órámon 4.18 volt, erre tanúim is vannak, amikor a Lu­ther kabáttal kijöttem a parókiá­ról. Ekkor a templomkert kapu­jánál járt a pár. Janurik András pedig utánuk futott, hogy jöjje­nek vissza, perceken belül el­kezdődik a szertartás. Sajná­lom, hogy nem jöttek vissza, ennyit megtehettek volna. Va­sárnap kora reggel felhívtam a Gyáni családot. Mondtam, a templom fel van díszítve, jöjje­nek el délután és megtartjuk az esketést, ám az apa durván le­tette a telefont — nyilatkozta Deme Zoltán, aki a családnak visszafizette azt a pénzt, amit azok korábban a templomdíszí­tésre és a kántornak adtak. A történtekkel kapcsolatban megkérdeztük Ribár János es­perest, aki előtt ismert volt az eset. — A történtek miatt a legna­gyobb szomorúságomnak adok hangot. Együtt érzek a család­dal, feléjük bocsánatkéréssel tar­tozunk. Az a keserűség, amit ak­kor szombat délután átélt a csa­lád, s a vendégeik, jóvátehetet­len. Deme Zoltánt fegyelmi elé nem állítjuk, ám lelkészi közös­ségben komolyan elbeszélge­tünk a történtekről, önmagunk figyelmeztetésére, hogy lehető­ség szerint hasonló eset senkivel ne forduljon elő — mondotta Ribár János esperes. Hozzátette, reméli, hogy Deme Zoltán meg­találja azt a hangot, amivel eny­híteni tudja az irányába felkor­bácsolt indulatot. Cs. R. Dr. Kiss Viktória 1971-ben szerzett általános orvosdoktori diplomát a szegedi orvostudo­mányi egyetemen, 1976-ban le­vizsgázott sebész szakorvosi tu­dományból, 1991-ben lett a me­gyei tisztiorvosi szolgálat főor­vosa. Október 28-án az egész­ségügyi minisztertől vehette át a szegények orvosáról elneve­zett díjat. — Végtelenül örültem az el­ismerésnek — mondja a főor­vos asszony —, jóllehet tisztá­ban vagyok azzal, hogy minden ilyen kitüntetés az egyéni mun­ka mellett az általam vezetett intézmény minden dolgozójá­nak, a megye egészségügyének szól. Népegészségügyi és tiszti- orvosi szolgálatként számtalan társszervvel hangoljuk össze a munkánkat, az. önkormányzat­okkal, társadalmi és civil szer­vezetekkel, az oktatásügy kép­viselőivel. Okkal vagy ok nél­kül bírálat éri az egészségügyet, jó ha tudják megyénk lakói, hogy az országon belül egész­ségügyi ellátásunk sorsa nem fordult rossz irányba. — Milyen eredményeket ér­tékel mérföldkőnek a megyei egészségügy pozitív megítélte- tésében? — A kórházaink nem defici­tesek, a népegészségügyi muta­tók, a születéskor várható élet­tartam, a betegségek számának alakulása (kivéve a tuberkulózis újbóli támadását) az ország gaz­dagabb vidékeihez viszonyítva is megállják a helyüket. Ebben óriási szerepe van az egészség­ügy minden dolgozójának, a vé­dőnőknek, a szakdolgozóknak, a családi és kórházi orvosok­nak, a tisztiorvosi szolgálat munkatársainak. — Hivatástudat jellemzi az egészségügyiek többségét, más­ként már ők is felsorakoztak volna a sztrájkolok közé, hiszen bérezésük éppen hogy biztosítja (vagy sem) a megélhetésüket. — Sajnos, sokan kénytele­nek elmenni a pályáról, de akik maradnak, teljesítenek. A mi munkatársaink figyelmének eredménye volt, hogy elrendel­tük az arzénmentes tasakos víz fogyasztását Gyomaendrődön. Következménye lett, bár türe­lemre volt szükségünk és kitar­tásra, hogy az egészségre ártal­mas vizet nagy beruházással váltsák ki a megyében. A váro­sokat elkerülő közutak építésé­hez pénz kellett és kell. Előte­remtéséhez igazoltuk a szálló por sűrűségét, a levegő ólom- tartalommal való terheltségét, hogy Gyula és Békéscsaba éve­kig benne volt „a piszkos tizen­kettő” településeinek sorában. Itt a keleti határszélen állandó­an figyeljük a Körösök vizét, a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságát vagy szennyeződé­sét. Az egészségügyi és egyéb veszélyes hulladékok tárolásá­val, megsemmisítésével kap­csolatban rendszeresen résen kell lennünk. Az önkormány­zatok ezeken a területeken igénylik a segítségünket. — Kilenc év az egészségügy állami közhivatali irányítója­ként hosszú idő... — Folyamatos munka, figye­lem a titka az apró sikereknek is. Az előírások betartása, be- tarttatása, a közegészségügyi és a járványügyi feladatok sokasá­ga nem kis feladat. Hál' Isten, a határszél közelsége ellenére a járványokkal túl sok tenniva­lónk nem volt, de most itt van a tbc elleni harc kihívása. Rend­kívüli intézkedés vált szüksé­gessé, a tüdőszűrés évente köte­lező. Csak így lehet biztonság­ban a megye lakossága. A szalmonellózis világ- és orszá­gos viszonylatban is sok bosz- szúságot okoz a népegészség­ügy szakembereinek. — A gyakorló orvosnak át kellett állnia a hatósági orvosi ellenőrző munka feladatkörére. — A jogszabályokat, tan­könyveket sűrűn tanulmányoz­tam, s már az első időszakbán tisztiorvosi tanfolyamon vizs­gáztam közegészségtan, jár­ványtan, népegészségtan terüle­teiből. Napi felkészültséggel fi­gyelni kell az állandó változá­sokra, előírásokra. Közigazga­tási alapvizsgából és szakvizs­gából is számot adtam. Tovább­képzések, szakmai felkészítők, s az EU-s csatlakozás elvárásai sem maradhatnak ki a napjaim­ból. A megye orvosvezetőivel, a szakmák képviselőivel igyek­szem elfogultság nélküli jó kap­csolatot teremteni, ahol lehet, segítséget nyújtani a megye la­kóinak egészségéért. Népsze­rűtlen intézkedéseket indoko­latlanul nem kellett rákénysze­ríteni az egészségügyi hálózat­ra. Volt jó néhány elképzelés az országosan döntést hozók ré­széről, amely nem mindig iga­zolta szükségszerűségét. Ben­nünket például nem igen érin­tett az ágyszámcsökkentés, az intézmények átszervezését Nem könnyű női vezetőnek lenni, ezt érzi Kiss Viktória is megértéssel és nagyobb sérülé­sek nélkül oldottuk meg. — Női vezetőnek mindig bi­zonyítani kell, összehangolva a családi életet a munkával, a szakmai karriert, a szűkre sza­bott időt az egyéni igényesség­gel. — Nem egyszerű, az tény. Szerencsére, már nagyok a gyermekeim, a fiam jogászje­lölt, a kislányom érettségi előtt áll. A fiatalok számára, általá­ban elmondható, hogy a mai magyar egészségügy nem túl vonzó pálya, bár elismerik a szépségét. Másnak visszaadni az életet, talán az egészséget, óriási felelősség, de az értelmi­ségnek ez a rétege (talán a töb­bi sem) a saját életét nem tudja az igényszintje szerint beren­dezni. Számomra ez a választás nem lehetett kérdéses, a világon ez a legszebb pálya... (Batthyány-Strattmann Lász­ló 1870-ben Dunakilitiben szü­letett ősi nemesi családban. Fe­leségével 33 éves, eszményien boldog házasságban 13 gyer­meket nevelt fel. Belgyógyásza­ti, sebészeti gyakorlat után el­sősorban a szemészetre specia­lizálta magát. Vallásos ember lévén, a betegekben Krisztust látta, önmagát Isten szeretete eszközének, a szegények orvo­sának tartotta. Szeretetszolgá­latát a szegények világában vé­gezte, majd 14 hónapi súlyos szenvedés után a Megfeszített­hez hasonulva halt meg 1931. január 22-én. 1944-ben megin­dították boldoggá avatási perét, amelyet jelenleg a szombathe­lyi, a kismartoni és a bécsi egy­házmegye képvisel.) Bede Zsóka Az ifjú pár a csodaszép kisvárosban él, remélhetően gyorsan felejtve az esketés körüli nehézségeket fotó: lehoczky Péter Tudományos konferencia a fogamzásgátlásról Foci a gyermekosztályáért A rendezvényt lapunk is támogatja „Gyermekeink egészsége mindenek előtt” — vallják a MEDICO Kupa ’99 jótékonysági kispályás labdarúgótorna szervezcű. Nyíri János és Sebestyén Zoltán Békéscsabán, a Réthy Pál Kórház portásaként dolgoznak. Úgy érezték, megfe­lelő eszközökkel az említett osztály megsegítésért nekik is ten­niük kell valamit. Ötletükkel nyitott kapukat döngettek. Amire készülnek, az nem kevés... A Magyar Család-barát Társaság lapját, A fogamzástól a vál­tozás koráig címmel tavaly alapították. Szerkesztő bizottságá­nak tagja többek között dr. Rucz Árpád, a békéscsabai Réthy Pál Kórház osztályvezető szülész-nőgyógyász főorvosa. Novem­beri különszámukban adnak részletesen hírt egy Békéscsabán rendezendő nagyszabású tudományos konferenciáról. A torna reméljük, eléri célját, és minél több adomány gyűlik össze a helyszínen elhelyezett urnába. A befolyt összeget a Réthy Pál Kórház gyermekosz­tályának javára ajánlják fel. Az osztály orvosi műszerek vásár­lására fordítja majd. A rendez­vényre a békéscsabai városi sportcsarnokban kerül sor. Várnak minden érdeklődőt, és leendő támogatót november 20-án, szombaton 08.30 és 18.00 óra között. A torna fővédnöke Hanó Miklós alpolgármester, ország­gyűlési képviselő. Alvédnökök Marosi Dénes, az Alföld Rádió ügyvezető igazgatója, dr. Zahorán János, adjunktus, orto­péd szakorvos. A közönség a következő csa­patok küzdelmeit követheti vé­gig: Filó és Társa (Békéscsaba), Csabagyöngye (Békéscsaba), Expo Team Kft. (Békéscsaba), Alföld Rádió (Gyula), Bravúr FC (Békéscsaba), Szuperinfó Kft. 92 Karate (Orosháza), Bé­kési Öregfiúk (Békés), Medico FC (Békéscsaba). A rendezvény bevételéből orvosi műszereket kívánnak vá­sárolni. A nevezési díj csapa­tonként 40 000 forint. A torna létrejöttét támogatta az Alföld Rádió, a Békés Megyei Hírlap, három pólóval és három ember részére féléves előfizetés­sel a Heti Délkelet. A megyei labdarugó szövetség 2 db futball- labdát, és egy játékvezetőt küld. Szabó András a meghívók és a plakátok elkészítésében jeleske­dett. A Bajza utcai fitness köz­pont tizenötezer forint értékben biztosított reklámfelületet. A program 20-án szombat reggel megnyitóval kezdődik. A csoportmérkőzésekre kilenc óra körül kerül sor. Az ered­ményhirdetés 17 óra 45 perckor lesz. A rendezvényt támogató­ként a Milla trió konferálja. Pánics Szabó Ferenc A békéscsabai kórház szülésze­ti-nőgyógyászati osztályának fiatal orvoscsapata már nem el­ső alkalommal szervezője or­szágos szakmai konferenciá­nak. Ezúttal november 19-20- án a Jókai Színház Vigadójában Családtervezés, fogamzásgátlás a XXI. században címmel ta­nácskoznak a résztvevők. „Úgy érezzük, hogy nem volt felesleges rendezvényünk életre hívása, a védőnők, illetve családorvosok szép számú je­lentkezése (mintegy 400-an lesznek jelen) is mutatja, hogy csak közös összefogással — nő­gyógyász, családorvos, védőnő — lehet kellő preventív munkát végezni a családtervezés, fo­gamzásgátlás terén.” így kö­szöntik a vendégeket a lap programfüzetében a szervezők. A konferenciát ma délelőtt 10 órakor nyitják meg a szakma je­les, neves képviselői, a város közéleti személyiségei. Referá­tumok, előadások hangzanak el külföldi és hazai előadók rész­vételével. Szombaton délelőtt folytatódik a tudományos prog­ram. Kerekasztal-konferenciát 12 és 13 óra között rendeznek, amelyen részt vesznek a szak­mai szervezetek vezető képvi­selői, az Egészségügyi Minisz­térium államtitkára, dr. Pusztai Erzsébet és munkatársai. A té­ma: a fogamzásgátlás, mint egészségnevelési, népegészség­ügyi probléma. A jelenlévők között kisorsolják a 2000. évi washingtoni FIGO kongresz- szusra szóló repülőjegyet is. A konferencia eredményességé­hez hozzájárulnak a kiállítók és szponzorok, közülük a legfon­tosabbak az Organon Hungary Kft. a Richter Gedeon Rt. és a Schering Kft. A támogatók so­rában köszönthetjük az Egész­ségügyi Minisztériumot, a Ma­gyar Nőorvos Társaságot, a Magyar Család-barát Társasá­got, a Magyar Család- és Nővé­delmi Társaságot, a Békéscsa­bai Orvosi Kamarát és a Békés megyei ÁNTSZ-t. B. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom