Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16-17 / 242. szám
1999. október 16-17., szombat-vasárnap Ma este: Benkó-buli A koncert teljes műsorát a közönség állította össze A Békés Megyei Hírlap Melléklete Császári parancsra 6 Nem tudni, a Napóleon összehozta frigyekből hány sikerült 6 A JÁTÉK ÉRTELME A Jókai színház emlékezetes sikerdarabjában, az Acélmagnóliákban, mai beszélgetőpartnerünknek, Kovács Editnek a lányát elvesztő édesanya, Emily szerepe jutott. A könnyfakasztó komédia tetőpontján a könnyfakasztás is az ő dolga volt. Visszafogott, egyszerű eszközökkel csalt könnyet a nézők szemébe, azokban a pillanatokban sokan elhitték neki: a tragédia a sajátja. John Demien hazajött Öccse, akihez ötven év után bekopogott, nem ismerte meg 7 — A Színházművészeti lexikonban a születési ideje előtt egy kérdőjel áll. Az kiolvasható, hogy mikor született, de az nincs benne, hogy hol. — Pedig tősgyökeres békéscsabai vagyok. Engem is meglepett, amikor kezembe került a lexikon. Úgy emlékszem, részletesen kitöltöttem az adatlapot, mielőtt elküldtem a szerkesztőknek. — Minden ember életében meghatározó a későbbi pályaválasztás szempontjából, hogy gyerekkorában milyen hatások érik, és a közvetlen környezet, hogy fogadja a nyiladozó értelem első megnyilvánulásait.-— Én már gyerekkoromban is a saját magam kitalálta történeteket játszottam. Felhőtlen korszak volt, abban az értelemben, hogy anyu öt éves koromig otthon volt velem. Számomra a legfontosabb játék nem | a babázás, hanem valamilyen megfigyelt élethelyzet eljátszása volt. A nővéremet mindig rá kellett vennem, hogy a történeteimben résztvegyen. Ez persze nehezen ment, mert neki más volt az érdeklődése. Kicsit erőszakos voltam ezen a téren. Amikor először voltam színházban varázsütésként ért, hogy azok az emberek akik a színpadon játszanak, valójában egy foglalkozást űznek. Nagy hatással volt ez rám; anélkül persze, hogy valamit is eldöntöttem volna. Kilencéves korban talán ez természetes. A színészet mindig is titkolt vágyaim közé tartozott. Sokat szavaltam iskoláskoromban. Még középiskolába jártam, amikor a színház akkori rendezője, Rencz Antal amatőr rendezői tanfolyamot indított. Néhány alkalom után észrevette, hogy nem csak a jelenetek beállításában jeleskedem, de eljátszásukban is. így hamarosan statiszta szerepeket játszhattam, majd elvégeztem a kétéves színházi stúdiót. 1982 óta vagyok a színház tagja. — Erről az időszakról egy akkori kollégája a következőket mondta. Két éven át napi tíz óra tréning várta magukat. Színpadi mozgás, beszédművelés, színészmesterség, táncmozgás, magánének - hogy csak néhányat említsek. Am amikor végeztek, ismét statisztaként helyeztettek vissza. Afféle bennfentes gyerekek voltak, akikre rá lehetett volna bízni akár egy szerepet is. De erre még várni kellett. A színház nem demokratikus intézmény', de ha nem az, akkor milyen? Művészetet tanítani, tehetséget adni senkinek nem lehet. ■I ■ —I MM — Csodálatos, ahol mindenki megkapja egy életre a maga pofonját, mert ez egy áldott, de vert foglalkozás is. Valóban, magam is úgy emlékszem, lassan, nagyon lassan jöttek a szerepek. A színház vezetője saját hatáskörében dönti el, kit mennyire tart alkalmasnak szerepekre. Itt jöhet be a szerencse, hogy van olyan szerep, amit nincs ki eljátsszon, egy fellépésre váró színésznek viszont alkata folytán épp alkalmas. — Ha már megkapta őket, hogyan készül fel a szerepeire? — Miután az ember elolvasta a darabot, kialakul benne egy képe arról, hogy milyen lesz a szerepe, mit kell felmutatnia, és az hogyan szolgálja a darab mondanivalóját. Ez mindig elemző munkát igényel, megkeresni a darab, a játék értelmét. Ha szükséges, hozzáolvasok. De néha feszített tempóban kell próbálni. Az is megesett, hogy két futó darabban játszottam, plusz még kettőt próbáltam. — Próbára biztos szövegtudással szokott érkezni, vagy ott alakul ki? — Csak annyira szoktam tudni a szöveget, hogy a szövegkönyvre ne kelljen hagyatkoznom. Fontosabb, hogy lássam a darab gondolati ívét, hogy nekem mit kell játszani benne, mert csak úgy tudom átadni magam a szituációnak, annak hogy bennem milyen érzéseket mozdít meg. A szöveget az ember egy idő után el tudja mondani, de nem az az érdekes, hanem az, hogy milyen szinten. Szerencsére nagyon jó súgónőink vannak, bátran lehet rájuk hagyatkozni. Egy időben rendezőasszisztensi feladatot is vállaltam, hogy próbáról-próbára nézhessem, hogy a kollégáim, hogyan oldanak meg feladatokat. Amit az ember az évek során felszed, az nem tudatosul benne rögtön, de elraktározódik a lelkében. Aztán egyszer egy mozdulat, egy tekintet, egy szerep kiváltja őket. — Kinek a véleményére ad? Ki- I nek az ítéletében bízik? — Vannak barátaim színházon belül, akiknek a véleményét abszolút elfogadom, akik azt is megmondják, hogy valami miért nem tetszett. Persze az ember próbálja védeni magát, ez az elsődleges reakció. Később aztán végig gondolom, mit miért mondtak. Nagyon régi baráti kapcsolatokról van szó. Remélem nem vár tőlem neveket. —Tanít a színház színitanodájában is. — Művészetet tanítani, tehetséget adni senkinek nem lehet. Egyfajta munkamódszert, gondolkodásmódot át lehet adni. A metódusokat. Hogy a hallgató pontosan értse, mit kell neki csinálni a színpadon az adott szerepben. Hogyan érje el, hogy amellett, hogy befogadója szerepének, célirányosan törekedjen is annak megformálására. A szerep megközelítése megtanítható. — Hogy érzi magát tanárként ott, ahol korábban Színházi stúdiós volt? — Csak az épület maradt. Az évek során rengeteg személyi változás történt. Azt a fajta gátat is át kellett törnöm, hogy kislányként ismertek meg, ,,Az embernek jóban kell lennie magával, hogy a mindennapi harcokat harmóniában vívhassa végig." és sokak emlékezetében úgy maradtam meg. Amit akkor megtanultam, most felnőttként próbálom átadni. Nehéz a dolog. — Vannak szerepálmai? — Régebben voltak, de nem jellemző rám. Az ilyen álmok különben sem használnak. Ha a szerep a véletlen folytán megtalálja az embert, könnyen lehet, hogy csalódást okoz benne sajátmagának... Ilyen veszélyeket rejt az álom. Én szeretem az életben a meglepetéseket. A másik véglet, Schultz Sándor Krepp című darabja. Amikor elolvastam, elképzelni sem tudtam, hogyan fogom eljátszani benne a szerepemet. Tele voltam kétségekkel. Szerencsére az Isten velünk volt, mert a közönség szerette az előadást. — Milyen most Kovács Editnek lenni? — Érdekes kérdés. Igyekszem mindig jól érezni magam a bőrömben. Az embernek jóban kell lennie magával, hogy a mindennapi harcokat harmóniában vívhassa végig. Mert a harmónia, mindkét életemben, a magánéletemben, és a színházi életemben is egyaránt fontos. Kovács Editet az idei évadban Ibsen Kísértetetek című darabjában, valamint a Hamupipőke című mesejátékban láthatja a közönség. P. Sz. F. , : mám AZ ORSZÁG MEGTANULTA A NEVÜNK Ez nem jött össze! Hiába voltak sajtótájékoztatók, titkosítás alól feloldott dokumentumok, nyilatkozatok, össztüzek a tévében és egyebek, a köznép továbbra sem hisz. Még mindig botrányt sejt, összefonódásokat alvilág és rendőrök között. Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója erre biztosan azt mondaná; rosszul kommunikáltak a sajtóval. Ha ezt kommunikációnak lehet nevezni, akkor bizony rosszul. Olyannyira, hogy a rendőrség a Kuzma-ügy óta állandóan vesztésre áll. A sajtó, a rádiók és a televíziók folytonos lépéselőnyben vannak, s a rendőrség — ahelyett, hogy „terítene” —, magyarázkodásból magyarázkodásba szédül. Eközben kétes múltú egykori rendőrök lenulláznak főtiszteket és főkapitányokat, s a közvélemény nagyobb része a legdurvább hazugságokat is inkább képes elhinni, mint hitelt adni az ügyvédileg megtámogatott rendőri magyarázatoknak. Egyre inkább úgy néz ki, a nép fejeket akar, mert meggyőződése, hogy a rendőrség nem patyolattiszta. A héten az érdeklődő többség alighanem még beérte volna fegyelmikkel, és annak főkapitányi szintű beismerésével, hogy megengedhetetlen a kétes és a nem kétes hírű üzletemberekkel való bratyizás, az ilyen-olyan igazgatóságokban és H f' ' : :\ Egyre inkább úgy néz ki, a nép fejeket akar. felügyelő-bizottságokban való szerepvállalás, a rendőrök magánvállalkozásainak eltűrése, végül a kis és nagy szívességek elfogadása azon a címen, hogy a rendőrség szegény. Meglehet, a jövő héten mindez már kevés lesz, s a rendőrség sorozatos támadása miatt a testület hitele olyan mélyre süllyed, hogy a nyugalom kedvéért alul vagy felül, vagy mindenütt, tisztáldozatot lesznek kénytelenek hozni. Amitől persze semmi nem oldódik meg, csak nyugalom lesz. S megtörténhet, hogy akkor elfelejti mindenki a lényeget, az olajüzletet. S ha elfelejti, a nagyhalak megint megússzák. A rosz- szul fizetett, szegényesen élő, zömében békési zsaruk meglakolnak, az olajból meggazdagodott milliárdosok pedig tovább turkálhatnak feneketlen pénzeszsákjukban. Mi pedig megint nem tudjuk meg (pedig a még mindig precíz MÁV- nál erről menetlevelek tanúskodhatnak), hogy honnan hová tartottak az olajos szerelvények, s azok csapjait kik nyitották meg. Parlamenti vizsgálóbizottság nélkül is látható: itteniek alig. A vagyonok máshol gyűltek, az erődítményszerű villák másutt épültek. Nekünk meg maradt a hírnév és a kétes dicsőség. „Zsákmánynak” ez sem kevés: az ország legalább megtanulta megyénk nevét. Árpási Zoltán Békés Hosszúíokl vizszabályozó társaság 'palotája Békés, 1922. A Hosszúfoki vízszabályozó társaság palotája. Annak idején talán a legszebb épület volt Békésen. Csinos kerítéssel, és takaros környezettel
