Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-16-17 / 242. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. október 16-17., szombat-vasárnap Verselő A PAKSI CSŐSZHÁZ FALÁRA 1 Akkor is így hallgattál, rejtély néma tudója, most, ha beszélhetnél, volna mit elpanaszolj! (A hatalomféltés, önimádat s bosszú szülötte: ördögi-mesteri mű díszlete volt a falad; és a romantika is kellett, hadd falja a népség: „ csőszkunyhóban ütött pártot a népretörő!" Hány dramaturg sürgőit! s hazu- dozva összekapart egy .. rémdrámát, gyerekes-megmoso- lyognivalót; ... hogyha lehet mosolyogni az ámítás, a hazugság és a dilettáns gőg ostoba ötvözetén!) 2 Jaj, ki a nép üdvén úgy munkál, hogy szimatolva ártatlant gyanúsít s tőrt vet az útjaira! Jaj, ha az ártatlant az erőszak az ágyra taszítja s utcai ringyóvá rontja a tiszta szüzet! Jaj, ki a hősre tüzes bélyeggel sütte- ti: gyáva, és a babéraival gőgösen őfeszeleg! Jaj, ki a hűségest Júdásnak hirdeti fennen és hogy ítélhessen, kell a tömeg- protokoll! Jaj, kit az istennél magasabbra emel föl a kultusz s nap-nap után mehet el önmaga szobra előtt! Jaj, ami megtörtént, soha többé nem teszi azt már meg nem történtté semmilyen új temetés! Jaj, sose mossa le senki a vért a halottról! E dráma bárha komédia volt, íme, tragédia lett! 3 Vén csőszház, ne pirulj, hisz nem sírhattad az éjbe: ,,Ez kiágyait gazság!” —szólhat- e kő, a cserép, hogyha a szólnitudó is hallgat? s tapsol a.bűnnek? vagy szólván, a szavát elfojtják a gazok!?. El az igazság! akkor is él, ha homályba takarják s emberi-szép, erejét őrzi a szív s az idő! Ötven évvel ezelőtt, 1949. október 15-én végezték ki Budapesten koholt vádak alapján Rajk Lászlót és társait, Szalai Andrást és Szőnyi Tibort. Az ügyész szerint a belügyminiszter Rajk, mint jugoszláv kém, egy paksi csőszházban találkozott összekötőjével. A kivégzetteket rehabilitálták és százezres tömeg részvéte mellett 1956. október 6-án újratemették. Pákolitz István verse — amelynek egy részletével emlékezünk rájuk — ekkor született. A KONCERT TELJES MŰSORÁT A KÖZÖNSÉG ÁLLÍTOTTA ÖSSZE Ma este Benkó-buli a BS-ben Most jelenik meg ötvenedik nagylemezük! Negyvenkét éve a közönség kedvencei, harminc éve viszik hírünket a világba. Játszottak már kétszázezer néző előtt is, méghozzá Amerikában, a jazz őshazájában. A Benkó Dixieland Band megengedheti magának, hogy ma este egy kicsit önmagát is ünnepelje hagyományos koncertjén a Budapest Sportcsarnokban. A buli ezzel együtt is rendhagyó lesz: most nem hívtak vendégeket, ők maguk lesznek a sztárok, a csarnok hátsó felében pedig berendezik a világ legnagyobb dixie-kocsmáját, ahol enni, inni és táncolni lehet. A koncert teljes műsorát a közönség szavazatai alapján állították össze. Hogy mi történt velük 1957, megalakulásuk éve óta, azt még kisregényben sem lenne könnyű összegezni. Amikor találkoztunk Benkó Sándorral, először arról kérdeztük, emlékszik-e még az első „jegyzett” sikerükre? — Mintha tegnap történt volna... 1960-ban elnyertük a Budapesti Ifjúsági Jazzfesztivál fődíját. Felsoroljam, hogy melyik számokat játszottuk? — Lehet, hogy illetlenség az ünnep előtt ilyet kérdezni: volt botrányuk? — Ha jól kattan be, akkor 1963- ban, a Sportcsarnokban, a nem sokkal előtte alakult Ómega-rajongók inkább Benkőéket szerették volna látni, mint minket, ebből lett egy kis csetepaté, lovas rendőrök, miegymás. Lekopogom, ez volt egyben az utolsó botrányunk is. — Amerikában legalább olyan népszerűek, mint itthon. — Ez valóban áll, minden szerénytelenség ríélkül. Büszke vagyok rá, hogy 1985-ben Kalifornia kormányzója, George Dukmenjian is kitüntetett bennünket, két évvel később pedig fogadott Ronald Reagan is, megköszönve, hogy az amerikai jazzt a világon a legmagasabb szinten képviseljük. — Itthon pedig Kádár János, a találkozás után pedig Liszt-díjas lett... — Erre bizony rosszul emlékszik. Hozzá 1986-ban, a Műszaki Egyetem 1600 dolgozójának a nevében mentem, a műszaki értelmiség nagyobb elismerését sürgetve, igaz a háromórás beszélgetés során szó esett a kultúráról is. Ami pedig a Liszt Fe- renc-díjat illeti, azt jóval korábban kaptam meg, a Kádárral történt beszélgetés „eredménye” viszont az lett, hogy lehúztak a Kossuth-díjasok listájáról. —Évente kétszáznál is több koncertet adnak, ami 42 év alatt annyi, mint... Emeljen ki egyet! — Kevesen tudják, de a mi műfajunkban is rendeznek olimpiát, ez természetesen a jazz őshazájában volt, ahol egy jellegzetes „nemzeti dallal”, a Repül a szán című nótával versenyeztünk! Mielőtt azonban mi következtünk volna, legnagyobb ámulatunkra egy másik, amerikai csapat ugyanezt a dallamot játszotta el... Több se kellett nekem, azt mondtam a többieknek, a Jó vagy nálam című dalt adjuk elő, ismertebb nevén az Add ide a didit..., ez már csak elég magyaros. Nevetni fog, a bemutató utáni fogadáson kiderült, hogy a németek „Bei mir bist Du schön”-kezdettel játszák mi több az angolszászok és az izraeliek is magukénak vallják... — A New Orleans-i jazz nagykövetei, és — ahogy a múlt héten, egy siófoki koncertjükön mondta —, a Szentek mennybemenetelével, a ,,When the sainst go marchin in” még odafönt is várják majd híveiket. — Bízunk benne, hogy így lesz... De komolyra fordítva a szót, ugyancsak Amerikában hallottuk, hogy a híres New Orleans-i jazznek magyar vonatkozása is van. Még a múlt század elején járt Sacramentóban egy magyar roma banda; Az idén kétszer is jártak Békésben persze cigányzenével. De pillanatok alatt megtanulták a jazzt s mivel kiválóan improvizáltak, ők is vitték magukkal a nagyvilágba. Hogy ebből mennyi a legenda, mennyi a valóság, nem tudom, de hogy nekünk ezt mondták, az bizonyos. Benkó Sándor tehát ma este előveszi különleges német Fritz Wurlitzer márkájú klarinétját, megigazítja nádján a selyemzsinórt és Acker Bilket, vagy éppen Albert Nicolast idézi héttagú csapatával. Aki nem élvezheti élőben, „találkozhat” velük legsikeresebb dalait egybe gyűjtő most megjelent CD- jükön. Fábián István Nem tudni, a Napóleon összehozta frigyekből hány sikerült Házasságkötések - császári parancsra Napóleon a házasságkötésben az érvényesülés, a feljebb jutás egyik eszközét látta. (Képünkön J. L. Ernest Meissonier francia festő 1814 című munkája) A koronás fők közül nálunk leginkább Mária Terézia ismert arról, hogy szívesen boronáit össze ifjú párokat A császárnő nem volt kivétel, szinte minden uralkodó szeretett ilyen módon beleszólni alattvalói életébe. Híres susai menyegzőjével a pálmát kétségkívül Nagy Sándor vitte el, aki egyszerre több, mint ezer katonáját házasította össze perzsa lányokkal. A világhódító Napóleonnak is voltak ilyen hajlamai. Nem tudni, hogy az általa nyélbe ütött frigyekből hány sikerült, mert erről nem szól a krónika. Napóleon túl egocentrikus és túl monomániás volt ahhoz, hogy, ne rendelte volna alá a nőket is hatalmi szenvedélyének. A házasságkötésben az érvényesülés, a feljebb jutás egyik eszközét látta. Napóleonnak négy fiú és három lánytestvére volt. Fivérei közül kettőt, Lucient és Jerőme-ot kizárta az örökségből, mivel házasságuk nem volt ínyére. Luciennek, aki Napóleont az államcsíny megvalósításában élete kockáztatásával segítette, és később diplomataként is kiválóan szolgálta, császári bátyja az olasz és a spanyol koronát kínálta fel, ha hajlandó elválni második feleségétől, Alexandrine Bleschamp- tól. Lucien azonban nem volt hajlandó, ráadásul abba sem egyezett bele, hogy lánya Asztúria hercegéhez, a későbbi spanyol királyhoz menjen feleségül. Ez a csökönyösség annyira felbőszítette Napóleont, hogy Lucien jobbnak látta családostul elhagyni Franciaországot. (Lucien unokája, Adél — Etelka — a magyar emigráció egyik vezéralakjának, Türr Istvánnak lett a felesége.) Jerőme, a legfiatalabb Bonaparte-fiú, aki eleinte tengerészkapitányként szolgált, Baltimore-ban kötött szerelmi házasságot, egy amerikai kereskedő lányát vette el 1803-ban. Napóleon parancsára azonban két évre rá kénytelen volt elválni tőle (pedig már egy fiuk is született), és csak 1807-ben nősült meg újra. A württembergi fejedelem lányát vette el, akit Napóleon szemelt ki számára, ahogy a vesztfáliai királyságot is Napóleonnak köszönhette. Úgy látszik, özvegységre jutva, kárpótolni akarta magát a ráparancsolt házasságért, mert 1853-ban, amikor Napóleon már rég halott volt, 69 éves korában ismét megnősült. * A Jerőme-nál hat évvel idősebb Louis is császári bátyja akaratából nősült: neki Napóleon első feleségének, Joséphine-nek első házasságából származó lányát kellett elvennie. Bár három fiuk született, a szép Hortense nem szerette férjét, megcsalta őt, mire Louis elvált tőle. A rátukmált, sok keserűséggel és megaláztatással járó házasság még évek múlva is foglalkoztatta, 1814-ben regényt is írt róla. Napóleon nagyvonalúan gondoskodott egész népes családjáról. Testvéreit királyokká, alkirályokká tette, húgainak „kitűnő partit” talált. A lányok, az adott korra jellemzően, kevésbé lázadoztak a fivérük által számukra kiszemelt férj ellen. A kivétel Napóleon legkedvesebb húga, Paulina volt, aki szeretett bátyját első száműzetésébe is elkísérte. A rendkívül bájos, de élveteg és könnyelmű Bonaparte-lányt Napóleon fiatal özvegyként adta Camillo Borghese herceghez, de a házasság nem sikerült, és rövid idő múlva válással végződött. A gyermektelen Paulina (első házasságából született fia kiskorában meghalt) semmit sem kedvelt annyira, mint a szórakozást, a hajnalig tartó pazar mulatságokat, a szép és szellemes férfiak társaságát. Épp ezért magánéletéről rengeteg rosszmájú pletyka keringett. Kortársait alaposan megbotránkoztatta azzal, hogy fedetlen bájait szobor alakban közszemlére bocsátotta. Antonio Canova, a híres olasz klasszicista szobrász, aki Napóleon udvari szobrászának számított, fedetlen keblű Vénuszként mintázta meg, egy antik heverőn fekve. A szobor ma is látható a római Borghese Galériában. Emlékezés „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” „Gyógyító csendességben, elpihenten” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 46. kérdése: Milyen büntetésre ítélték Batthyány Lajost, az Első Felelős Magyar Kormány miniszterelnökét? a) Akasztásra b) Golyó általi halálra c) Életfogytiglani börtönre Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolcszáznegyven- nyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: c) 1849. augusztus 23. Egy-egy tollat nyertek: Geszti Sándomé (Csárda- szállás), Góg Imre (Gyula), Tóth Mária (Pusztaföldvár). A magyar kormány új székhelye (Áginak, egy szál virág mellé) Gondolat-segítséget keresek, magamnak úgyse menne, hogy arról írjak értelmesen, ami ilyenkor és ahogy méltó. Lázasan lapozgatom az elmúlást az utolsó, végső mélységekig érzékeltető szavakig, mondatokig, melyekből, akik ha ilyet valaha keresgéltünk, tudjuk, bőségesen találunk. Tudnék személyes is lenni, mint megannyian, akik szerettek és tiszteltek. Emberként, anyaként, nőként, sokat akaró, tenni akaró köztünk lévőként. Akinek mindig akkora erőt adott egy új, nem utópikus élet, vagy éppen munkaötlet, hogy ilyenkor legszívesebben végigrepültél volna a Szabadság téren. Ne kalandozzak el, ugye most sem, hiszen akik ismertek, tudják, ilyenkor szelíden leintetted őket. Eszembe jutott, hogy éppen egy évvel ezelőtt, pesti rádiós kollegáknak meséltél erről, teli vágyakozással, hittel. „Valóban, nem minden tanulónkból lesz kerámikus művész iskolánkban, a Téglában, mert a tehetség, az ismeretek, meg a szakmaszeretet mellé kell még valami plusz, amitől komolyan vehetik és vihetik tovább az ősi mesterséget. Talán ebben tudok nekik valamelyest segíteni” — Végtelenül tisztelni való szerénység, mun- kád-missziód iránti alázat. De hol a vers, amit a gyász óráiban egy szál virág mellé odatehetünk. Itt van, Áprily Lajos írta, hallgasd csak! Sebet hordott a testén, sok sebet,/félig hegedtek voltak és sötétek./Ti azt mondtátok róla, rejteget,/mert nem mutatta, emberek, felétek. S ha néma lesz, sajgástalan tetem,/gyógyító csendességben elpihenten,la sötét sebek túl az életen/megragyognak, mint régi szenten. Tudom, Te minden porcikád- dal berzenkedtél az idő előtti el- menésnek még a gondolata ellen is. „Hát nem látod?! Itt vagyunk, ha akarunk, sétálhatunk, ha tetszik, elvonulhatunk egy csendes zugba, valamit tenni... Szomorkodni, örülni, olvasni, rajzolni vagy megálmodni egy kerámiafigurát."Mennyire igazat beszéltél! Jaj, dehogy is múlt ez. Amit mondtál, ma, meg holnap is igaz. Fábián István Takácsné Martincsek Ágnes kerámikus virágkoszorúba helyezett hamvaitól szerettei szombaton délelőtt fél 10-kor vesznek búcsút a békéscsabai katolikus templomban.
