Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-14-15 / 189. szám
1999. augusztus 15. ★ ARCKÉP ★ 7 Lomb Kató, a 90 éves „bakfis” Nem irigylem azt, aki majd híven le akarja fordítani dr. Lomb Kató naplóit, ugyanis az évtizedek óta gyülekező, gyöngybetűs füzetek minden bekezdése másmás nyelven íródott. Német, angol, olasz, japán, kínai, orosz, spanyol, norvég, ivrit, lengyel szövegek váltják egymást - ki tudná mindet felsorolni! -, és minél bizalmasabb a napló- részlet közlendője, annál egzotikusabb a nyelv, amelyen a kilencvenéves asz- szony megörökíti emlékeit... Fräulein tanítson németre. A nyelvek nem érdekeltek és zenei hallásom sem volt, a legrosszabb jegyet mindig németből és algebrából kaptam. A gimnáziumban papok és apácák tanítottak, még anyai felügyelettel sem mehettem végig egy fiúval a sétatéren. Ezért érettségi után nekem az volt a legfontosabb, hogy olyan pályát válasszak, ahol minél több fiú forgolódik majd körülöttem. Pechemre az egyetem kémia-fizika szakát választottam, hősiesen le is doktoráltam belőle, és az utolsó percben sikerült hozzácsapnom a franciát. Diplomája mégsem volt felesleges, később őt vitték a kémiai-fizikai kongresz- szusok, küldöttségek tolmácsának, ezt a csendes, budai lakást kínai és japán szabadalmak fordításából tudta megvenni. Jóformán még le sem telepedtünk, máris faggatni kezdett. Ha nem voltam résen, fordult a kocka, és ő próbált volna interjút készíteni velem. Dr. Lomb Kató - a tizenhat nyelvű tolmács - máig megőrzött életvidámságának, örökifjú külsejének a kiapadhatatlan érdeklődés a titka.- Egy pécsi orvos lányaként születtem. Apám a szegényeket gyógyította, nem volt pénzünk arra, hogy Lomb Kató az idegen nyelvek egyedül tanulásának módszerével vált híressé. A második világháború előtt megérezte: hamarosan szükség lesz az orosz nyelv ismeretére. A származása miatt bujkálnia kellett, de közben - nem kis veszélyt vállalva! - a „Holt lelkek” egyik terepszínűre álcázott példányával, titokban birkózott a cirill betűkkel.- Az egyedül tanulás titka, hogy szépirodalmi szövegekből próbálom leveforgatni, napokig rágódhatok egy szófordulaton, de a tévébemondónak nem szólhatok vissza, hogy ismételje meg, mert valamit nem értettem. Űjabban a tolmácsolás kiment a divatból, az angol „megette” a többi nyelvet, és mindenki arra törekszik, hogy ha rosszul is, de beszéljen angolul. Ez előnyt is jelent. Kapcsolat- teremtésben nem kell másra támaszkodni.- Miért hagyta abba a tolmácskodást?- Mert van önkritikám. A tolmácsnak a pontos fordításon, a vendég kiszolgálásán kívül egyfajta esztétikai élményt is kell nyújtania. Már nem állnék ki egy százfős díszvacsorán a hosszú asztal élére, hogy a tósztokat más nyelvekre átültessem.- Említette, hogy ma is nyelvet tanul. Mi hajtja?- Aki nem tornáztatja az agyát, az elbutul. Kilenc- venévesen, törött lábbal nem fickándozhatok, de a fejembe még fér tudnivaló. Az sem utolsó, ha mondjuk a fiammal, a menyemmel, két lányunokámmal egy kínai étteremben vacsorázunk, és a pincér az asztalunknál összeadja a számla összegét, én az anyanyelvén halkan odaszólok: nem fogott túl vastagon a tolla? Somos Ágnes mia-fizika doktorátust. 1933-ban Galsworthy egyik regényével birkózott meg először. 1941-ben határozta el, hogy megtanul oroszul. 1954-ben tanult meg kínaiul, 1956-ban japánul. 1954-ben ment először külföldre, csehszlovákiai IBUSZ-útra. Egy fia van (55), aki nyomdaipari szakember. Két unokája: Annamária (19) és Dóra (22). tem, hosszasan beszélgettünk az asztalnál ülővel, de kíváncsi természetem miatt főként én kérdezgettem. így nehéz lett volna megmondani, melyikünk a vizsgázó...- Nem túl bonyolult egy magyarnak a japán?- Kicsit valamennyien tudunk japánul! A ruha „kimono”, a vihar „taifun”, a has felmetszése „harakiri”, a teaházi művésznő „gésa”, a viszontlátásra „sayonara”. Na, folytassam? Aki egy nyelv tanulásába kezd, meglévő tégláiból rakhatja az első falat.- Sokan számítógéppel akarnak nyelvet tanulni. Mit szól ehhez?- A számítógép nem az én világom, viszont mindennél jobban hiszek a szépirodalom segítségében. A könyvet rongyosra lehet zetni a nyelvtant, kibogarászni a szókincset, majd belefogok az adott nyelven a naplóírásba. Ez felér egy izgalmas felfedező úttal.- Hogy lehet így elsajátítani a nyelvtant? Vagy a kiejtést?- Válasszuk ketté ezeket... A nyelvtantól mindenki fázik, pedig nem nagy ördöngösség, ha valaki megfejti a logikáját. Én a világ legrendetlenebb embere voltam, ma is az vagyok. Szegény férjem, aki most lenne százesztendős, sokszor mondta: te a nyelvtanban éled ki a rendet. Igaza volt!- Sosem járt nyelvtan- folyamra?- De igen. Az orosz után kiszúrtam magamnak a lengyelt. Amikor megkérdezték, melyik kurzusra akarok beiratkozni, azt feleltem: az erősen haladóra. A tanfolyam vezetője meg akart bizonyosodni lengyeltudásomról, de lebeszéltem: ne fáradjon, egy szót sem fog kicsikarni belőlem. Megdöbbenve kérdezte, hogy akkor miért az erősen haladót választom. Azt feleltem: mert erősen haladnia annak kell, aki nem tud semmit! Nagyot nyelt, és felvett.- Voltaképpen hány nyelven beszél?- Ezt mindig megkérdezik, de nem tudok rá válaszolni, Anyanyelvi szinten csak magyarul beszélek, minden más nyelven átszűrődik a magyarságom. Ez azért van, mert a mi nyelvünknek nagyon jellegzetes a hanglejtése, minden szónak az elejét nyomjuk meg. Előfordult, hogy a londoni utcán megállítottam egy helybélit, merre kell menjek, mire ő a válasz után visszakérdezett, persze angolul: „És mi újság Magyarországon?” Most éppen az igen nehéz ivrittel küszködöm. Izraelben is megpróbált „villogni” a tudásával. Egy járókelő udvariasan meghallgatta, majd miután tökéletes magyarsággal eligazította, nem értette, hogy Lomb Kató miért olyan nagyon dühös.- Milyen közlekedési eszközökön utazott?- Azt hiszem, hogy az űrhajón kívül mindegyiken! - nevetett nagyot.- Bejárta a világot, és ha jól tudom, elsőként alkalmazta a szinkron- tolmácsolást.- Sokfelé vittek, mert olcsóbb volt, hogy egymagám annyi nyelven képes vagyok tolmácsolni, egyik nyelvről a másikra átváltani. A „fülbe súgós” vagy az utánamondós tolmácsolást sosem szerettem, mert zavart másokat. Jó a memóriám, képes voltam hosszú szövegeket fejben tartani, és ha rászóltak a szónokra, hogy álljon meg egy kicsit, mondtam: semmi vész, beszéljen tovább, én öt-tíz perc után is pontosan viszszaadom a mondókáját. vendéglátók, a hotelban beszélgessek el a japán küldöttel. Az illető szerény fiatalember volt. Megkérdeztem, hogy mi célból érkezett ide? Egy japán szóval felelt, amit nem értettem. Kértem, írja le, de azt felelte: ez a japán jel bonyolult, inkább megmutatja a cédulát, amire angolul ráírták a jövetele célját. A papíron ez az egy szó állt: „sexing”, majd rögtön megkérdezte, hogy a magyar állam naponta mennyit fizet az ilyen munkáért? Tátva maradt a szám, zavarba jöttem. Már ezért is fizetünk a külföldieknek? Később minden világos lett: a vendégnek az lesz a feladata, hogy a naposcsibéket különválassza, melyikből lesz a tyúk, melyikből a tenyésztésnél értéktelen kakas. Ehhez i jut eszébe arról, hogy... Autó: Sokáig vezettem, de sajnos nagyon rosszul. Könyv: Több könyvet írtam, de a példányaimat a látogatóim rendre elcsórják. Főzés: Körbeettem a világot, magamnak minek? Vágy: Még rengeteg, sok nyelvet tudó emberrel interjút készíteni. Kedvenc ország: Anglia, város: London. Hiúság: Ha jön a fotós, elmegyek a fodrászhoz!- Akadtak kínos pillanatai?-Hát persze! Egyszer arra kértek, hogy amíg megérkeznek a minisztériumból a a „sexmg- hez” a világon a japánok értenek a legjobban. Minden nyelvből van vizsgája?- Á, dehogy! Csak a japánból vagy a kínaiból, nem is emlékszem melyikből, mert egy szabadalom fordításánál a partner ragaszkodott hozzá. Oké! Elmenéletrajzírója szerint: < g , A minap ismét címlapra került Clint I Eastwood. A hetven felé ballagó amerikai filmszínész, Sergio Leone felfedezettje (Egy marék dollárért, A Jó, a Rossz és a Csúf, Piszkos Harry, PárI baj a városban, Az elefántvadász,' Célkeresztben) a hallgatag hősök nemzedékének utolsó képviselője. Filmjeiben a jog és a rend védelméI ben puffogtat, ám magánéletében „erkölcsi szutyokmatyi” - állítja könyvében a hollywoodi világ egyik kitűnő ismerője, Patrick McGilligan. Az életrajzi kötet írója szerint számtalan szexaffér, terhességmegszakítások, legalább öt, házasságon kívül született gyerek „fűződik” a nevéhez. McGilligan siralmas szupermachó- nak ábrázolja Eastwoodot. A sztár tizennégy éves volt, amikor a nála kétszer idősebb szomszédasszonnyal összeszűrte a levet; négy évvel később teherbe ejtette ifjúkori szerelmét. A terhességmegszakítás költségeit a szülei fizették. Amikor Eastwood megismerte a modell Margaret Johnsont, úgy látszott, eljött a nagy szerelem időszaka, 1953-ban egybekeltek. Csakhogy ezután is naponta hált más-más nővel: egykori barátnőkkel, prostituáltakkal. Cinikusan mondogatta: „Szükségem van ezekre a déli pásztorórákra”. Előfordult, hogy barátjának nejét és lányát ajándékozta meg férfiúi erényeivel. Amikor felesége szóvá tette kicsapongásait, úgy fenéken billentette az asszonyt, hogy a nappalitól a fürdőszobáig csúszott. „Azt csinálok, amit akarok!” - harsogta a mozivászon hallgatag sztárja. Eastwood gyakran kollégáit is megvárakoztatta a forgatások szünetében, amikor lakókocsijában kedve támadt egy kis etyepetyére. Egy sztárocska, Roxane Tunis 1963-ban tette apává Clintet, de félelmében sokáig ütkolta a gyereket. Eastwoodnak még legalább négy utóda van „balkézről”. Többek között egy bizonyos Jocelyn Reeves nevű utaskísérő is az ő személyében tisztelheti gyermekének atyját. Barátnői, alkalmi meghódítottjai között említi életrajzírója Inger Stevenst, Jean Seberget, Francis Fishert, Catherine Deneuve-öt, Sandra Locke-ot. Miután 1977-ben elvált, akkor tombolta csak ki magát igazán. Aztán három évvel ezelőtt feleségül vette Dina Ruiz újságírónőt. Eastwood szerint „Dina az az asz- szony, akihez valóban hű tudok maradni.” Ha ő mondja... Kulcsár László I > Eastwood erkölcsi szutyokmatyi: ! szexbotrányok, törvénytelen lurkók ül - .. ' « s _____ , W ' «mmm mumm- m -
