Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-06 / 155. szám

KULTÚRA 1999. július 6., kedd ✓ Ária- és balettest — forró ünneplés a tarhosi zenei napon A művészet nem állhat meg Gonzales Mónika a közönség kedvencévé vált Tarhoson A június 27-ei tarhosi ária- és balettest két fiatal művészével beszélgettem koncertjük szü­netében. Gonzales Mónika operaénekes és Kun Attila balettművész a Budapesti Operaház színpadának állan­dó szereplői. Tanulmányaik során sokat hallottak Tarhos- ról és szívesen jöttek a hívó szóra szerepelni. — Honnan az idegen csengésű vezetéknév? — indul a beszél­getés. — Milánóban születtem, apám chilei származású, Sebastian Gonzalez operaéne­kes. Édesanyám — aki a zenei napokra is elkísért — neves me­nedzser. — A lehetőségek tehát adot­tak voltak, csak szép hang kel­lett mindezekhez. — Az Opera gyerekkórusá­ban énekeltem Botka Vali néni­nél, 7 éves koromtól zongorá­zom és 3 diplomát szereztem a Zeneakadémián: korrepetitorit, karvezetésit és operaénekesit. — Tavaly a Toti dal Monte- énekverseny győztese lett Tre- visóban, idén Fischer Annie- ösztöndíjat kapott. Hihetetlen gyors karrier pár év leforgása alatt. Mi a titka ennek? — Talán a nyugtalanságom. Kicsit elégedetlen típus vagyok, mindig többet szeretnék. Trevi­so után számos meghívást kap­tam Stuttgartba, Mannheimbe, most októberben az Ománi Szultánságba és a Palermói Operába megyek énekelni. Ter­mészetesen rengeteg még a ta- nulnivalóm, a 89 éves dr. Sípos Jenő jelenleg a tanárom, sokat köszönhetek neki. Szeptember­ben jelenik meg a második Hungaroton-lemezem. — Mit szól a zenepavilon színpadához? — Pazar a terem, különlege­sen jó az akusztikája. Örülök, hogy a fiatalokat kiemelten fog­lalkoztatják itt. Kun Attila tár­saival együtt négy éve végzett a Táncművészeti Főiskolán, a tar­hosi est szereplői a Magyar Nemze­ti Balett szólistái mindannyian. — Tízéves ko­rától tíz éven át táncol valaki azért, hogy meg­mutathassa ön­magát, közvetítse a művészet üzene­tét. Ez hihetetlen sok energiával tartható csak éb­ren. — Igen, meg­szállottság is kell hozzá, napi 5-6 óra fizikális tánc, ami roppant igénybe veszi a szervezetet. Sok mindentől függ, hogy ki meddig bírja. Alapozás, iskolázottság, belső érzékeny­ség és vitalitás. Míg más művé­szek 30—40 évesen kezdenek építkezni, nekünk addig kell el­érnünk mindent. — Saját koreográfiáját is lát­hattuk Michael Nyman zenéjé­re. — Az orosz iskolán nevel­kedtünk, a híres Vaganova- módszer szerint. A nagy klasz- szikusok mellett leghőbb vá­gyunk, hogy saját álmainkat, koreográfiánkat is valóra vált­hassuk. Én azt érzem, hogy még jobban kell nevelnünk az embe­reket, tudatosítani bennük, hogy van magyar balettművészet. Volt nekünk Lakatos Gabriel­lánk, Fülöp Viktorunk és a töb­biek, közvetlen nyomukban az újakkal, akik a diszkó helyett a klasszikus szépséget szeretnék népszerűsíteni a fiatalok között. Ezért is örültünk ennek a meg­hívásnak. Az ügyelő jelzése a műsor folytatására szólítja beszélgető- partnereimet. Sikereket kívánok nekik az olvasók nevében és az­tán a zenepavilon zsúfolásig megtelt nézőterén a hallgató­sággal együtt élvezem az újra megelevenedő csodát. Gonzales Mónika lágy, természetesen ívelő szopránját, Kun Attila gyönyörű pás de deuxjét Tunyogi Henriettával Bach ze­néjére, a fergeteges Gokapot táncoló Delbó Balázst és a basszista Clementis Tamást, mint ideális Figarót, Don Jüant és Mefisztót. Klasszikus zene és a könnyűzene értékei igényes megfogalmazásban. Szűnni nem akaró vastaps, bravó kiál­tások, virágcsokrok. A műsor­vezető Sztanyiszlavszkijt idézi: „A művészet nem állhat meg. A kísérletező kedv és a kezdemé­nyezések viszik előre a vilá­got.” F. P. Zs. A Csabai Rózsácska két fellépése Makettes sikerek A megalakulásának négyéves évfordulóját nemrég ünneplő Cabianska Ruzicka (Csabai Ró­zsácska) népdalkor Rázga József karnagy vezetésével a napokban egy kedves meghívásnak tett ele­get, amikor a Beneficium Alapít­vány „Szép Időskorért” leányfa­lui szeretetotthonába látogatott. A találkozó mindkét részről nagy élmény volt. A beteg, idős emberek mindennapjaiba derűt és egy kis örömet vitt a csoport az előadott szlovák és magyar nép­dalcsokorral, ugyanakkor a nép­dalkor számára is megható volt az otthon szeretetteljes, meleg légköre és az otthon dolgozóinak odaadó, nagy hivatástudattal vég­zett munkája. Az út másik nagy élménye a Lukoviczky Endre— Nagy Ildikó festőművész házas­pár szentendrei művésztelepi ott­honában tett látogatás volt, ahol a csabai származású Lukoviczky Endre alkotóműhelyével és az éppen szlovákiai kiállításra ké­szülő műveivel ismerkedett meg a csoport. A számos európai és a kontinensen kívül is önálló kiállí­táson részt vevő művész megha- tottan fogadta a csabai szlovák népdalokból rögtönzött műsort. Az élményekben gazdag ki­rándulást a Dunakanyar műem­lékekben gazdag, csodálatos tá­jaiban való gyönyörködés koro­názta meg. M. K. Szép eredményeket értek el a Békéscsabai Helyőrségi Klub­ban működő KIT Makett Klub tagjai a nemrégiben megrende­zett V. Bajai Makettkiállításon és -versenyen. Fekete László klub­vezető elmondta, hogy Szelezán András a hajó, Vad Róbert az l:72-es méretarányú Jet repülő, Balda Róbert az 1:48-as méret­arányú légcsavaros repülő, Tóth Andor a dioráma, Kerepeczky Attila pedig a gumikerekes harc­jármű kategóriában érdemelte ki az első díjat. A dioráma kategóri­ában Fazekas Árpád második he­lyezett lett. Harmadikként vég­zett Vad Róbert az l:72-es mé­retarányú légcsavaros repülő, Czegle Zsolt a dioráma és Tóth Andor a lánctalpas harcjármű ka­tegóriában. Petri János az ifjúsá­gi kategóriában elismerő okle­vélben részesült. (c) Székelyföldi gyermekek Öt-öt kézdivásárhelyi és borszé­ki gyermeket lát vendégül a Bé­késcsabai Magyar—Román Ba­ráti Társaság. A székelyföldiek kis csapata tegnap Mezőhegyes­re és Battonyára látogatott. A csoportot kísérő Barabás Klárától megtudtuk, hogy a gyermekek a múlt csütörtökön, illetve pénteken érkeztek meg Békéscsabára. Szombaton — Szelezsán Péter kalauzolásával — megtekintették a kétegyházi ortodox templomot és a román tájházat. Mezőhegyesen a mé­nesbirtok nevezetességeivel is­merkedtek, a délutánt pedig a rendkívül szép battonyai stran­don töltötték Zsilka Mihály vál­lalkozó jóvoltából. A gyerme­keknek több szponzora is akadt (csabai vízművek, Burek pék­ség, Horváth-kert). M. Gy. Budapesti székhelyű pénzintézet alábbi, volt banküzemi ingatlanját kínálja eladásra: Szarvas Kossuth Lajos u. 21. 351 m2 Az ingatlan a város központjában található. Érdeklődni lehet: Tel.: 353-1000/498 és 407-es mellék Othello és Jago Gáspár Sándor és Bubik István emlékezetes kettőse Gyulán Shakespeare örök, ez nem vitás. Minél több drámáját látjuk, annál erősebb a meg­győződés, hogy az angol re­neszánsz kimagasló és az egész világirodalmat és - színházat máig meghatározó klasszikusa mindent tudott az emberről és a színpadról. Nincs érzelem, érdek, kap­csolat és konfliktus, amit műveiben ne ábrázolt volna mesterien, gyönyörű költői nyelven, szellemesen, humo­rosan. Othello alakjában sem egyszerűen a ravasz, hazug, fehér Jago által be­csapott fekete hadvezér tra­gédiáját mutatja fel a szerző, hanem hasonlóan árnyalt, bonyolult lelkek, hatalmas szenvedélyek végzetes össze­csapását. Aminek színpadra állításához természetesen két remek, erőteljes, légkör­teremtő színészegyéniség kell, akiket Kiss Csaba ren­dező megtalált: Othellót Gáspár Sándor, Jagót Bubik István játssza nagy sikerrel a Gyulai Várszínház és az Új Színház összesen öt nyári előadásában. Gonosz, gátlástalan cselszövő ez a Jago zászlós! Hogyan szo­rult belé ennyi indulat, bosszú­vágy, hogy mások ellen szer­vezkedik, az életükre tör?! Per­sze úgy érzi, van rá jó oka, hi­szen - bár hűséges katonaként szolgálta — Othello mégsem őt nevezte ki hadnagyának, hanem Cassiót. Érdekes egyébként, hogy mindkét figurában, Othel- lóban és Jagóban közös a becs­vágy: mindketten rangra, szere- tetre vágynak, s így jutnak el a gyűlöletig, végül pedig az őrü­letbe. Közös még, hogy mind­ketten vadul szeretnek és retten­tően féltékenyek. A mór, a szí­nes bőrű hadvezér idegennek számít a Velencei Köztársaság előkelő, arisztokrata világában, de szükség van rá, harci tudásá­ra, erejére a flotta élén, hogy le­győzze az ellenséget. A csatá­ban szerzett dicsőség azonban kevés Othellónak, a szenátor le­ányát, Desdemonát is akarja, a szenvedély kölcsönös. A szerelem, ez az egyetlen sebezhető pontja a néger zsol­dosnak! — ismeri fel Jago és tá­madásba lendül. Ördögi mester­kedésbe kezd, hazudozik, hec­cel és lázit, éppen barátja és fe­lesége bizalmával él vissza. A célpont Othello, akiben fokoza­tosan felkelti a gyanút Desde- mona hűtlenségéről, és a hadve­zért ezzel őrületbe, majd gyil­kosságba kergeti. Othello bizonyítékot követel a cselszövő Jagótól (balról Gás­pár Sándor és Bubik István) fotó: kovács Erzsébet A velencei flotta a törökkel harcol a háttérben, ami a közép­pontban történik, az valódi csa­ládi tragédia sok ártatlan áldo­zattal. Kiss Csaba rendező némi­képp leegyszerűsítette a drámát, amikor elhagyta a kisebb szerep­lőket, ezzel is a két főhős jelle­mére, csatájára, a rombolásra irányítva a figyelmet. Gáspár Sándor Jászai-díjas, érdemes művész Othellójában nemcsak a féltékenység rémét látja a néző, hanem a rendkívül érzékeny, fi­gyelmes, tapintatos, de megté­veszthető, esendő férfit, majd a kiszolgáltatott, megsebzett jöve­vényt. Nagyon emberi, meggyő­ző Gáspár játéka, mesterien mondja el, mennyire megváltoz­tatja a szerelem, az elvakultság, a félelmetes hadvezér szinte el­törpül alakításában. Kiváló ket­tős Gáspáré és Bubiké; egymást inspirálva bontják ki szerepei­ket, viszik kölcsönösen előrébb a történést, fokozzák a hangula­tot, sejtetik a borzalom bekövet­keztét. Jago figurája a szerző ál­tal aktívabb, hiszen ő az, aki a cselszövéseket kiagyalja, végre­hajtatja, tehát a dráma mozgató­rugója. A Jászai-díjas Bubik Ist­ván alakításából kezdettől vilá­gos, hogy sértett, sérült emberről van szó, aki ugyanakkor nagy já­tékos, mindent el tud hitetni a másikkal. Bubik valami titokza­tos, félelmetes, ördögi, sátáni erőt is felvillant játékában, amit hol ellensúlyoz, hol meg aláhúz a humoros, bolondos köntös. Botos Éva Desdemonája kedves, tiszta gyermek, ragaszkodó, alá­zatos, de nem több. Emília (Jago felesége) alakjából Györgyi An­na egészen az előadás végéig szintén keveset tud felmutatni. Nagy kár, mert mindkettő szív­szorongató, fájdalmasan szép, ezer színnel megfestett tragikus szerep! A velencei dózsét Nagy Zoltán, Brabantiót Blaskó Péter, Cassiót Schneider Zoltán, Rodri- gót Derzsi János játssza hatáso­san. A velencei nemesek, hajó­sok, zenészek és a ciprusi nép­ség felvonultatásától, mint emlí­tettem, eltekintett a rendezés; et­től olykor elég üressé vált az egyébként tágas játéktér. Csanádi Judit Shakespeare Globe Színházát és a cölöpökre épült Velencét idéző díszletét a megvilágított gyulai várfal emeli ki. Zeke Edit jelmezei is korhűségre törekszenek, Márta István zenéje méltó aláfestése a családi tragédiának. Niedzielsky Katalin Egy kis ritmus, egy kis jókedv Véget ért a Városházi Esték rendezvénysorozat Vasárnap este tartották a Városházi Esték rendezvénysoro­zat utolsó estjét Békéscsabán, a polgármesteri hivatal dísz­udvarán. Az idén is nagy sikert aratott 19 napos program záróestjén a „staféta” konferansziékra felkért műsorvezetők a következő szereplők bejelentése előtt néhány szóval véle­ményt mondtak az elmúlt három hétről. Mindannyian egyetértettek ab­ban, hogy a Városházi Esték színes repertoárja kiváló alka­lom nemcsak a színvonalas szó­rakoztatásra, hanem a helyi te­hetséges fiatalok bemutatkozá­sára is. A mostani rendezvény szárnyai alatt képzőművészeti kiállítást is tartottak, s először idén hívta fel országos televízi­ók figyelmét is a program. A kellemesen berendezett, hűvös díszudvarban csabai színművészek, énekesek műso­rával zárultak a Városházi Es­ték: aerobic, latin-amerikai és hip-hop dance ritmusait élvez­hettük kiváló táncosok (Funky Gimnastic, Bottá Tibor és tán­cosai, Printomat tánccsoport) előadásában. Ady-versek gon­dolkodtatták el a publikumot (Hodu József színművész), Se­res Rezső dalcsokrára mereng­hetett el a közönség (Gálfi László, Felkai Eszter, mindket­ten Jászai-díjas színművészek). A Csabai Színistúdió musical­részletei (Szente Éva, Sánta László), a magánénekesek Gershwin és Donizetti (Rálik Szilvia, Kolarovszki Sarolta és Szakolczay István, zongorán kí­sért Nátor Éva) dalai tarkították a műsort. Pap János azzal bú­csúzott, hogy remélhetőleg jö­vőre is találkozhat a csabai kö­zönség nemcsak a művészek produkcióival, hanem egy-egy előadás után az ideihez hason­lóan, az asztalnál, egy pohár sör mellett egymással is. Az est hátralévő részében a Sigma ze­nekar gondoskodott a remek hangulatról. B. Párkányi Adrienn

Next

/
Oldalképek
Tartalom