Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-31-08-01 / 177. szám

6 Hétvégi magazin 1999. július 31-augusztus L, szombat-vasárnap Verselő Illyés Gyula: Segesváron Millió kukorica-dárda, úgy áll ma is a zöld határ és fent a néma nap, akár akkor, midőn őt halni látta. És néma, csukott szájként lent a bezárt föld, a betelt verem, mely befalta. Elevenen, mint mondja ma is a legenda. — Élek még! — jajdult fel. — Dögölj meg! hangzott (volt erre is tanú) s rémképnek is bár iszonyú, a véres hullák rágörögtek. S most csak a csend, a néma béke. Állong egy felhő, néz a nap. S itt az utca, hol átszaladt, még szétüvöltve: vége! vége! Álltam a hídon, hol előre nézett még, hol még a jövőt látta Bem zászlói fölött, (délben kitörtek a mezőre). Szemem az ő szeme nyomában siklott a síkon, hegy peremén. Aztán az a kín állt belém, mint mikor tébolydában jártam. Mit ragyogsz felém nevető had, füvek, fák, van sejtelmetek, mit tűrtetek, mit tettetek s ti, emberek s te, eszelős nap! Itt hörgőit. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát, ki meggyógyítani akarta. Nem volt kis dolog, amit ottan megértettem, akármiképp tudtam rá eddig az igét, amíg kocsinkhoz ódalogtam. Afint aki azt hiszi, kilóból félelméből is, hogyha fut: mentem, — mintha volna kiút ebből a jókedvű világból. (Százötven évvel ezelőtt, 1849. július 31-én esett el a fehéregyházi Ispán kút közelében Petőfi Sándor. Illyés Gyula versével rá emléke­zünk.) _______________Moldova György nem szolga, de szolgálja az olvasót „Huszadik század, lelépni!” Hetvenegy könyve jelent meg, tizennégy szakmáról írtriportkötetet, de az irodalmi közéletben nincs jelen, a frankfurti könyvkiállításon nem vesz részt, kitüntetést mostanában nem kap, az ünnepi könyvheti listán nem olvasható a neve. Elismerik viszont az olvasók: művei még mindig negyven-ötvenezer példányban fogynak. Egy szuverén írónak kell ennél több? Moldova Györggyel a közelmúltban beszélgettünk. — Ön 1992 nyarán a következőket nyi­latkozta a rendszerváltásról: ,.Sze­rintem ez a változás nem volt igazán jelentős azzal, hogy most másként ne­vezik a hatalmon lévő párto(ka)t, mint három évvel ezelőtt..." Ma is fenntart­ja ezt a véleményét? — Most még inkább, hiszen azóta több tapasztalat, újabb két választás ta­nulságainak birtokában mondhatom, hogy a hatalom agresszív természete egy jottányit sem változott. A rend­szerváltáskor egy pillanatra megijed­tem, mert úgy éreztem: vége az én időmnek. Hiszen ha megszűnik a kor­rupció, ha csupa remek, makulátlan ember kerül a vezetésbe, az irányító posztokra, akkor róluk nem lesz mit ír­nom, s különösen nem szatírát. Az én személyes szerencsémre — de az or­szág nagy pechére — nem így történt... Látva, hogy a pártok csak nevükben, programjaikban képviselik a népet, az emberek nagy tömegei kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, s számos érték ment veszendőbe, én még inkább bal­oldali lettem, bár soha nem voltam egyetlen párt tagja sem. Alig változ­tam, maradtam plebejus, a világ vi­szont elment mellettem jobb oldalra. — Ón más szempontból is szinte lát­noknak bizonyult. Egy nyolcvanas évek végi interjújában a következőket mondta: „...fölbomlóban van a közbiz­tonság. Ha így haladunk, nemsokára az utcán agyonverhetnek valakit, fé­nyes nappal kirabolhatják az embere­ket, ugrásszerűen nőtt a bűncselekmé­nyek száma.” Jelenleg hogyan látja: merjünk az utcára menni? — Természetesen sajnálom, hogy igazam lett, de én olyanok szavára fi­gyeltem, akik a rendőrség soraiban ér­tették ezt a szakmát, ám — talán éppen ezért — ma már nincsenek ott. Sajnos, a közbiztonság csak romlani fog... — Ön az utóbbi években nemcsak ri­portkönyvet írt — az áldatlan politikai vitákat kiváltó vízlépcsőről az ,,Ég a Duna” címűt -, hanem a ,.Város herce­ge” címmel bűnügyi regényt is papírra vetett, sőt, Mikes Kelemenről is jelent meg kötete. — Ki akartam magam próbálni a krimi műfajában is. Ami pedig Mikest illeti, őt nagyon tisztelem, példát muta­tott a helytállásból. Most egyébként egy naptárt írok 2000-re „Huszadik század, lelépni” címmel! Jó lesz túllen­ni ezen a századon, ami annyi rosszat okozott az emberiségnek. — Neve nem szerepelt a hivatalos könyvheti listán... — Bár hetvenegy könyvem jelent meg — mint szó esett róla —, egy tucat­nál is több szakmáról írtam riportkötetet, az irodalmi élettel soha nem volt kap­csolatom, nem tartozom egyetlen sze­kértáborhoz sem, nem kértem alapítvá­nyi támogatásokat, az utolsó kitüntetést a rendszerváltás előtt kaptam. Sokra tar­tom, tisztelem viszont az olvasót. Tisztá­ban vagyok vele, hogy nem termelek ér­téket, engem a társadalom tart el, így te­hát én is tartozom az embereknek. Szol­gája senkinek nem vagyok, de szolgála­tot végzek: jelentést adok a mindenkori helyzetről, segítek a tájékozódásban. —Az Ön műveit változatlanul sokan olvassák. S Ön mit olvas, ha teheti? — A magyar irodalomból a Nyugat első nemzedéknek a képviselői a ked­,yAlig változtam, maradtam plebe­jus, a világ viszont elment mellet­tem jobb oldalra” venceim (Ady Endre, Babits Mihály, Füst Milán), a világirodalomból külö­nösen szeretem Csehovot, Gogolt, Swiftet, s ha nem tudok aludni, az ő műveiket veszem kézbe. Csongrády Béla Legendás művésznők szerepében Csoda vár Kútvölgyi Erzsébetre Kútvölgyi Erzsébet a színi évad végén Edith Piaf és Maria Callas után egy harmadik legendás asszony, Ruttkai Éva szerepében is bemutatkozott. Pata­ki Éva Hol van az a régi szerelem című darabját Nagy Miklós állította szín­padra az Üllői úti parányi színházban. — Mi a közös Edith Piafban, Maria Callasban és Ruttkai Évában? — kér­deztük a művésznőt. — Nem kímélték magukat. Mindkét végén égették a gyertyát. — Ön hasonlít rájuk? — Nekem családom van, felelős­séggel tartozom a többieknek, s ez megosztja az erőmet. Ugyanúgy szere­tek otthon lenni, mint a színházban ját­szani. így teljes az életem. — Nemrégiben mutatkozott be Ruttkai Éva szerepében. Hogyan em­lékszik rá? — Volt másfél boldog évtizedem, amit együtt tölthettem vele a színpa­don. Hihetetlenül sokat tanultam tőle, és rajta kívül persze másoktól is, Mádi Szabó Gábortól, Bulla Elmától, Sulyok Máriától, Darvas Ivántól. Ruttkai Évá­hoz — hinni szeretném — nemcsak a színpadon kerültem közel. Megtisztelt a barátságával, s ezt pályám nagy aján­dékának tekintem. — Hogyan tölti a nyarat? — Augusztusban a Szegedi Szabad­téri Játékokon a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt „Ugyanúgy szeretek otthon lenni, mint a színházban játszani” mutatják be, abban játszom majd. A szegedi Dóm téren imádok játszani, ezért egy ilyen felkérésre mindig bol­dogan mondok igent. Utoljára a Nyo­morultakban játszottam ott, tizenkét évvel ezelőtt. — 1972-ben pedig annak a legendás Rómeó és Júlia előadásnak volt a női címszereplője, amit Vámos László ren­dezett... — Akkor még főiskolás voltam. Emlékszem, borzasztó meleg volt, sze­relmes voltam és fiatal. A szerelmem, a Rómeót játszó Kalocsay Miklós a premieren szakított velem. Képzelheti, mekkora sokk volt. Miklóst, mint ked­ves kollégát, azután is nagyon szeret­tem. Fájdalmas, hogy rég nincs már közöttünk. — Mire készül a következő évad­ban? — Vár rám egy csoda: Szász János rendezésében Kurázsi mama leszek a Vígszínházban. Hollósi Zsolt _________________Az ELLENSÉG tisztjeinek ízlése tiltotta, hogy ünnepeljék A KIVÉGZÉST__________________ Cs ak mendemonda a sörrel koccintás tilalma Minden sörszerető magyar ember tudja, hogy sörrel koccintani nem hogy nem szokás, hanem egyenesen nemzeti érzéseink sutba vágása keli az efféle cselekedethez. Állítólag a tilalom érvé­nye idén lejár. De vajon mi igaz mindebből? A magyar történelem egyik legfájdalmasabb napja: 1849. október 6. Aradon hajnalban kivé­geztek 13 honvédtábornokot, akik az egyesült osztrák-orosz erőkkel küzdöttek a világosi fegy­verletételig. A hagyomány szerint a magyar fő­tisztek akasztása után a győzteseknek csak a bosszúszomja csillapodott, maguk kitikkadtak és nagy koccintgatások közepette sörrel ünnepelték a diadalukat. Ennek emlékére magyar nem koc­cint sörrel — tudhatja meg már kiskorában az, aki sörös társaságba keveredik. A habzó, sárga ital kedvelőinek körében elter­jedt, hogy annak idején a magyar nemesség (?) a koccintás-tilalmat 150 évre terjesztette ki, ami azt jelentené, hogy idén október 7-től ismét lehetne a krigliket egymáshoz ütni. A bökkenő csak az, hogy hiteles, írott formája se a legendának, se an­nak feloldásának nincs! Hermann Róbert történész, a kor jeles kutatója még utalásszerű, vagy irodalmi feljegyzést sem talált az aradi tragédia eme epizódjáról. — Nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset egyáltalán megtörtént — jelentette ki a szakem­ber — hiszen még az ellenség tisztjei is álltak a jó ízlésnek olyan fokán, hogy nem éltek ilyen gesztussal. Különben is, főnemesekről és egyben magas rangú tisztekről lévén szó, egy ilyen alka­lommal egészen biztos, hogy pezsgővel koccin­tottak volna. Sörözni csak kimenős katonák szoktak akkoriban, de ehhez meg nem feltétlenül kellett kivégzés, megtették máskor is. Szerintem az egészet a magyar bortermelők találták ki, akik hazafiúi köntösbe öltöztetve próbálták visszaszo­rítani a sörözés elterjedését a múlt század máso­dik felében, de lehet, hogy csak a századfordu­lón. Bükkösdi László, a gasztronómia tudora úgy vé­lekedik a kérdésről, hogy bizonyára koccintottak a győztesek az ellenség demonstratív megsemmisí­tése után, azonban a legenda ebben a formájában a vesztesek leredukált története, amelyben leginkább a nemesi-polgári ellenállás kapott hangot. Minden­esetre a koccintástilalom a nemzeti érzésről szól, s mint ilyen, jó, hogy fennmaradt 150 évig. És mivel e tekintetben semmi sem kötelező, csak rajtunk múlik, meddig él tovább. Méhes K. „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indí­tott fejtörő játékunk 35. kérdé­se: Mikor lett a magyar állam első embere Kossuth Lajos? a) 1848. március 15. b) 1848. szeptember 29. c) 1849. április 14. Ha részt kívánnak venni a já­tékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy an­nak betűjelét a szerkesztő­ség címére (5600 Békéscsa­ba, Pf. 111.) A levelezőlap­ra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolcszáznegyven- nyolc, te csillag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pe­dig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es té­májú könyveket, verseskö­teteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: a) Szombathe­lyi Antal alispán. Egy-egy tollat nyertek: Dér Józsefné (Gádoros), Bereczky Zoltán (Gyula), Vinkó Andrea (Füzes- gyarmat). Kossuth Lajost kormányzóvá választják A VÁSÁRHELYI PÁL MŰSZAKI SZAKKÖZÉPISKOLA pályázatot hirdet kémia-biológia és magyar-könyvtár, vagy magyar szakos tanári álláshely betöltésére. Képesítési feltétel: középiskolai tanári oklevél. Az állások betölthetők: 1999. augusztus 1-jétől. felvételt hirdet érettségi utáni, kétéves, nappali rendszerű MAGASÉPÍTŐ TECHNIKUS és MÉLYÉPÍTŐ TECHNIKUS képzéseire. Jelentkezési feltételek: • érettségi bizonyítvány • legfeljebb 21 éves életkor. Jelentkezési határidő: 1999. augusztus 15. Jelentkezési lap és információ kér­hető az iskolától személyesen, le­vélben, vagy E-mailen. S 66/321-145. Békéscsaba, Deák u. 6. KI Pf. 69. 5601 E-mail: iroda@aramis.vpmsz.sulinet.hu Honlap: www.vpmsz.sulinet.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom