Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31-08-01 / 177. szám
1999. július 31-augusztus 1., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 ___________________Az Egyiptomot ostromló ismeretlen népektől a női pápáig___________________________ Év ezredes, megoldatlan történelmi legendák rejtélyei Rejtély övez meg ma is számos történelmi esemenyt. Megtörténtek egyáltalán? Van-e reális alapjuk? Léteztek-e titokzatos népek, éltek-e azok a hősök, királyok, vezérek, akikről mítoszok szólnak, legendák keringenek? Stonehenge — máig nem tudni, kik építették, mint ahogy az sem ismeretes, hogy mire szolgált Időszámításunk előtt a 8. század körül ismeretlen népek vad hordái ostromolták Egyiptomot. Szárazföldről és a tenger felől támadtak, kifosztották a kikötőket, a hajókat. Hogy kik voltak, honnan jöttek, azt eddig még senkinek sem sikerült kiderítenie. Egyes elméletek szerint hazájuk a Fekete-tenger vidékén lehetett, a Balkánról vagy a mai törökországi Anatóliából származhattak, s azt sem lehet kizárni, hogy más népeket is .„elnyeltek" támadó hadjárataik során. Annyi bizonyos, hogy ezek a népek, törzsek, amelyek rémületben tartották Egyiptomot, Fönícát és Afrika északi részét, a líbiaiakkal egyesültek, és véres csatákat vívtak III. Ramszesz seregeivel. Vereségük után a „tengeri népek" ugyanolyan rejtélyes módon tűntek el a történelemből, mint ahogy megjelentek. Salisbury mellett, a wiltshire-i mező közepén áll a történelem talán legrejtélyesebb emlékműve: Stonehenge, amelyet valószínűleg i. e. 3000 és 1500 között emeltek. Máig sem tudni, kik építették, mint ahogy az sem ismeretes, hogy mire szolgált. John Aubrey brit író elmélete szerint olyan szentélyről lehet szó, ahol a druidák (kelta népek papjai) ünnepelték a nyári napforduló eljövetelét. Mások úgy gondolták, hogy valójában valamiféle kozmikus „számítógép" vagy megfigyelőállomás lehetett, amelynek segítségével a Nap és a Hold állását lehetett megállapítani. Európa atlanti-óceáni partvidékén több ilyen rejtélyes kőépítménnyel, úgynevezett menhirekkel, dolmenekkel, cromle- chekkel találkozhat ma is az utazó. A Bretagne és Írország területén található cromlechek — kőtömbökből kialakított gyűrűk — a hagyomány szerint mágikus területet öveznek. Keletkezésükről annyit tudni, hogy valószínűleg még a kelta népek betelepülése előtt szállították a köveket jelenlegi helyükre. Sok fejtörést okoznak a régészeknek, hogy mire is szolgáltak ezek az építmények, s a hozzájuk fűződő — kővé vált óriásokról, kőtömböket megmozgató hősökről szóló — mondák mennyiben segíthetnek a rejtély megfejtésében. Később, a 12. és 15. század között Artur király alakja köré szövődtek legendák. Rejtélyes világuk a Kerékasztal Lovagjai, a jó Merlin és a rossz Morgany, valamint a híres Excalibur körül forog. Ez a mondakör rendkívüli népszerűségre tett szert, s Európa legtöbb országába eljutott. Az első feljegyzés a 9. századból ered — egy Nennias nevű kelta szerzetes Artúrról, a bátor vezérről ír, aki 12 ütközetben mért vereséget az ellenfélre. A vezérkirály alakjához fűződő mondákat Geoffrey of Monmouth formálta egységes történetté, melyben a romantikus hős létét Tintagel várával kapcsolta össze. Az említett vár pincehelyiségében idén augusztusban egy brit régészcsoport érdekes palatáblát talált, amely 1500 éves lehet. Rajta, az Argotnov név szerepel, amely az Arthnou (Artur) latin változata. Szenzáció — kürtölték szét a világba. A rejtély azonban továbbra is rejtély maradt — nem derült ki, hogy ez az Artur azo- nos-e a legendás kelta királlyal, akit krónikások, írók, majd filmrendezők „tettek halhatatlanná". Alexandre Dumasnak köszönhetően halhatatlanná vált a vasálarcos is. A történet szerint XIV. Lajos bebörtö- nöztette testvérét, arcára vasálarcot tétetett, nehogy valaki ráismerjen, nehogy valaha is igényt tarthasson a trónra. Nincs kizárva, hogy e gondolatnak reális alapja van. 1711-ben a király sógornője, az Orléans-i hercegnő levelet írt nagynénjének: „Egy vasálarcos embert évekig tartottak fogva a Bastille- ban. Ott is halt meg. Két muskétás társaságában élt, ők azt a parancsot kapták, hogy ha a férfi leveszi az álarcot, nyomban öljék meg.” Voltaire-t is foglalkoztatta a történet, a Le Siecle de Louis XIV. című művében arról írt, hogy egy francia szigeten bebörtönöztek egy férfit, aki vasálarcot viselt. Egyetlen bűne az volt, hogy a király testvére volt. A legmerészebb feltételezések szerint magát Lajost tartották fogva, akit megfosztottak törvényes jogától, a trónra pedig elrejtett testvérét, Ausztriai Anna és Mazarin bíboros fiát ültették. Annyi bizonyos: 1698. szeptember 18-án újabb bejegyzés került a Bastille „krónikájába". Egy ismeretlen személyt hoztak a börtönbe, a férfi arcát bársonyálarccal fedték be. Öt évvel letartóztatása után a rab meghalt, mielőtt eltemették volna, a halott férfit lefejezték, s a feje helyére egy követ helyeztek a sírba. Úgy tűnik — szóltak a hírek —, valakinek érdeke fűződött ahhoz, hogy a titokzatos álarcos ember kilétét halála után se fedjék fel. „Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai és az^ ég csatornái meg- nyilatkozának. És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel" — olvasható a Bibliában. Az egész világon ismert a vízözön témája. Erről az eseményről azonban nemcsak a bibliai Teremtés könyvéből értesülhetünk, hanem sokkal régebbi írásos feljegyzésekből, egymástól többé-kevésbé eltérő elbeszélésekből, európai, ázsiai, amerikai, sőt ausztrál népek mondavilágából is. Évszázadokon át keresték a kutatók a bibliai vízözön történelmi hátterét. Georges Cuvier, a híres geológus és természettudós a 18. században a felé az elmélet felé hajlott, mely szerint bolygónk többször élt át globális katasztrófát. Száz évvel később pedig a tudósok épp a vízözön „számlájára írták" az ősi élőlények és növények kipusztulását. A jelek szerint azonban aligha ölthetett globális méreteket a feltételezett nagy áradás — vízözön, hiszen a Földön sosem volt annyi víz, amennyi elönthette volna az egész bolygót. Lehetséges azonban, hogy egyszer, de talán többször is óriási árvíz pusztított, ám hogy ez mikor történt, s milyen következményekkel járt, azt ma sem tudni pontosan. Egyes teóriák szerint a negyedik jégkorszak után árasztott el hatalmas területeket a víz, az emberek, „a szemtanúk" pedig szájhagyomány útján terjesztették az eseményekről szóló mondákat, amelyeket későbbi korokban feljegyeztek. IV. Leó pápa halála (855-ben) és utódának, III. Benedeknek a beiktatása között csupán néhány hét telt el. Ennek ellenére több legenda kering arról, hogy az egyik és a másik pápa uralkodása között egy nő képviselte a Szentszéket. Számos középkori krónikában is hasonló utalások találhatók. A 10, században Mariano Scoto szerzetes így írt: „IV. Leó utóda egy Jean nevű nő lett, aki két év, öt hónap és négy napra lefoglalta a pápai széket". Feljegyzését Martin Polonius szerzetes egészítette ki a 13. században azzal a megjegyzéssel, hogy ez az angol származású nő rendkívül művelt (teológiát tanított) és nagyon vallásos volt. Állítólag „egy processzió során, szülés közben halt meg, és ott a helyszínen eltemették". Érdekes, hogy Polonius, XXI. János és UI. Miklós gyóntatója mégsem tanácsolta a női pápa nevének feljegyzését a pápák kronológiájába. Emanuil Roidisz szépirodalmi eszközökkel dolgozta fel a történetet; e szerint Johanna gyermekkora óta titkolta, hogy a gyengébbik nemhez tartozik, mindig férfiruhában jelent meg a nyilvánosság előtt. Ezért kerülhetett VIII. János néven a pápai székbe. Az egyház sosem ismerte el a női pápa létét, s egyetlen vatikáni dokumentumban sem találni utalást a titokzatos angol asszonyra. Pápa volt vagy mégsem? Alighanem örökre rejtély marad. Ajánló CD é' 1. Lou Bega: A Little Bit of Mambo 2. Dream Deance 13. (válogatás) 3. Matrix (filmzene) 4. Hevia: Tierra De Nádié 5. Andrew J. '99 6. Anathema: Judgement 7. Public Enemy: There's a Poison... 8. Love Parade '99 9. Tiamat: Brighter Than the Sun 10. Zoltán Erika: Koncertshow (Rock Island) Film Taxi Luc Besson legújabb akció-vígjáté- ka a mama pici rendőrnyomozójáról (originál balfácán) szól, akit már rég szitává lőtt volna a maffia, ha az akcióba magával hurcolt taxisofőre a grabancánál fogva ki nem húzna minden csávából. Könyv Merlin és Arthúr király Deepak Chopra könyvei nem ismeretlenek a magyar olvasó számára, hiszen a „Tökéletes egészségiben, „Az élet hét törvényéiben, a „Nyugalmas alvásiban, vagy akár a „Kortalan testidőtlen tudat” című művében próbálja gondoltaival segíteni a mai kor emberét. Ebben a könyvében a gyermek Arthúr király és Merlin mágus kapcsolatát, s a boldogság felé vezető utat mutatja be különféle leckéken keresztül. Olyan életre próbál bennünket tanítani, melyre mindannyian áhítozunk, csak nem találjuk hozzá a megfelelő irányt. A húsz szellemi lecke megmutatja, hogy nem kifejezetten a siker és az anyagi gazdagság teszi teljessé e század kereső embereit sem, s hogyan érkezhetünk küzdelmeinkkel egy olyan szabadabb világba, ahol már a Csodának is helye van. Merlin, a nagy mágus az erdőben évekig a Grálról mesélt és az alkímiáról tanította Arthúr királyt, s a könyvben a leckéket magyarázattal ellátva, s megértésüket különféle gyakorlatokkal könnyítve adja át az író gondolatait az olvasóknak. B. P. A. Évszázadokon át keresték a kutatók a bibliai vízözön történelmi hátterét. • . - . , , '■ sí ■ • ■ Bordás Sándor, Huncik Péter: FÉR. Feszültség-előrejelző rendszer A kötet két szerzője nem ismeretlen Magyarországon. Évek óta együtt dolgoznak a szlovák—magyar viszony pszichológiai kutatásában. Bordás Sándor klinikai pszichológus, Hunéik Péter pszichiáter, ő a Márai Sándor Alapítvány, elnöke. 1995-ben több magyar és szlovák szakemberrel együtt három nyelven (szlovák, magyar, angol) kiadtak egy könyvet, amelyben a két etnikum viszonyáról igen érdekes és újszerű képet rajzoltak meg, mélyinterjúk és pszichológiai tesztmódszerek segítségével (a magyar kiadás címe: Ellenpróbák. A szlovák—magyar viszony vizsgálata szociológiai és etnopszichológiai módszerekkel Szlovákiában). E vizsgálatokban az egyik kiemelt gondolat az, hogy a nemzetiségi előítéleteket nem lehet csupán attitűdök szintjén vizsgálni, ezek ugyanis mintegy látensek, egészen addig, amíg valamilyen frusztráció nem aktiválja őket. Jelen könyvük témája e munkásságuk előzményeiből nőtt ki. A frusztrációk nyomán aktiválódott és agresszív tartalmat nyert előítéletes attitűdök mérésével próbálkoztak véleményvezető (opinior leader) személyekben is közvetlen kapcsolati partnereikben Szlovákia különböző vidékem. Feltevésük szerint a növekvő hosztilitás, extrapuniciós hajlam mérésével mintegy előre tudnák jelezni az etnikai konfliktusokat. Nem kell magyarázni, milyen óriási jelentősége lenne ennek, hiszen a kirobbanó etnikai konfliktusok az utóbbi években még a civilizáltnak tartott Európában is háborúkat váltottak ki. E könyvben a szerzők azt vizsgálták, lehetséges-e ilyen pszichológiai műszer létrehozása, működik-e, lehetséges-e gyorsan lebonyolítani a vizsgálatokat és a lehető leggyorsabban kiértékelni azokat. A lehető legkisebb mintát választották. Szlovákia nyolc régiójában négy véleménybefolyásoló személyt választottak ki a régiók egyegy településén. A négy északi szlovák régióban ezek szlovákok voltak, míg a vegyes lakosságú déli régiókban szlovákok és magyarok egyenlő arányban. Pap, orvos, polgármester és iskolaigazgató volt a négy véleményformáló személy, mindegyik két olyan polgárt is bevont a településről, akik tudomásuk szerint adnak a véleményükre. így 96 embernél végezték el a vizsgálatokat. A vizsgálatok meglehetősen bonyolultak voltak. Szociológiai és sajtóadat gyűjtés a területről, orvosi és pszichológiai vizsgálat a kiválasztott személyeknél, ezen belül a frusztrációs teszt átdolgozott változata, Rorshbach-teszt, feltáró beszélgetés és a Wechsler-féle intelligenciateszt két altesztje szerepelt a kutatási protokollban. A könyv részletesen leírja a módszerválasztás indokait és a módszeralkalmazások technikai, szakmai részleteit, majd megadja a vizsgálat eredményeit. A fő eredmény az, hogy a feszültség-előrejelző rendszer megvalósítható, a módszer értelemteljes, hasznos adatokat szolgáltat. A szerzők metrizálni is tudják az eredményeket. Bizonyítani tudták, hogy a negatív attitűdök a hétköznapokban lappanganak, de a frusztrációs eredmények aktiválni képesek ezeket, és minél nagyobb agresszív töltet irányul ilyenkor a másik etnikumra, annál nagyobb a valószínűsége az esetleges konfliktusoknak. A szerzők a tudományos eszközök mellett a józan hétköznapi gondolkodás minden szempontját is érvényesítették, feltárták például a vizsgált személyek médiafogyasztási és kulturális szokásait, politikai álláspontjait is. Részletesen kifejtik, hogy a déli szlovákiai területeken a két nemzetiség együttélése egészen más attitűdöket működtet a szlovákokban, mint az északi homogén területeken. Az eredményekből látható, hogy a frusztrációs szint növekedése pszichoszomatikus tüneteket is kivált, csökkenti az intellektuális teljesítményt, a toleranciafokot, és csökkenti az empátiás képességet is (a szerzők empátiatesztet is felvettek a használt instrumentumok közé). így a konfliktusok pszichológiai előzményei nyilvánvalóvá válnak. Mindezeket a FÉR segítségével mérni, metrizálni lehet. A vizsgálat, a FÉR terve és a könyv szerepe bravúros munka, amely nemzetközi jelentőségű, a szakirodalomban ritkán látott teljesítmény. Sajnos, etnikai frusztrációk, feszültségek a jövőben is várhatók, lesznek olyan események, amelyek majd felborzolják a kedélyeket Szlovákiába, és akkor az előrejelzés maga is tesztelhető lesz. A kötet nagy figyelmet érdemel, és az utóbbi évek egyik kiemelkedő magyar nyelvű alkalmazott pszichológiai szakmunkája. A szerzők dicséretet érdemelnek érte. (1999. NAP Kiadó, Dunaszerda- hely, Márai Sándor Alapítvány, Pozsony, 213 oldal.) Buda Béla dr.
