Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31-08-01 / 177. szám
] 999. július 3 I -augusztus 1szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kútvölgyi Erzsébet Csoda vár a legendás művésznők szerepében fellépő sztárra Beszélgetés Moldovával „Huszadik század, lelépni!” címmel naptárt ír a Kossuth-díjas író Történelmi rejtélyek Az Egyiptomot ostromló ismeretlen népektől a női pápáig Misszionárius - csendes jelenlétben Hankó Tibor 1983-ban lépett a Ferencesek rendjébe. 1985-tól egy cigánymisszióban tevékenykedett a nyírségi Uszkán, majd négy évvel késól)b már Franciaországban a Jézus kistestvérei nevű rendben találjuk. 1992 óta Magyarországon tevékenykedik, ha nem kapja el a mehetnék, hogy idegen világokat keressen fel. Járt missziósként Algériában, Marokkóban, Izraelben, Indiában, de a sornak még koránt sincs vége. — A szerzetesek köztudomásúan csuhában járnak. Ön civilben, mégis szerzetes. Az Önök rendjére az ilyen öltözék jel lemző, vagy a csuhája mosásban van? — Egy francia alapítású szerzetes- rendhez tartozunk, amelynek neve Jézus kistestvérei. Jézus tudatosan készült fellépésére, de harminc éves koráig csendesen élt, apjától kitanulta az ács mesterséget. Olyan volt mint a többi ember. Azzal, hogy nem csuhában járunk, hanem emberekhez hasonlatosan öltözködünk, olyanokká tudunk válni, mint a hétköznapi ember. Társaimat Franciaországban munkáspapoknak nevezik. A legkeményebb helyeken, kikötőkben, bányákban dolgoznak. Volt egy szerzetestársam, akit Kicsi Pierre-nek hívtak. Szénbányászként dolgozott világéletében, és csak a koporsójánál derült ki, hogy szerzetes volt. — Hogyan élnek? — Két-három fős testvéri közösségben. Ez nem jelenti azt, hogy a közösség minden tagjának feltétlenül szerzetesnek kell lennie. Szerzetesi létezésünk alapja, hogy minden testvérünknek legyen szakmája, amihez ért, hogy környezetünket ne terheljük az eltartásunkkal. Inkább mi tegyünk valamit másokért. Én mondtam a Krisnásoknak is, jobban néznének ki, ha egyik kezükben mondjuk cipőkefe lenne, a másikban meg kosár, amit maguk fontak... Ha megdolgoznának azért, amire szükségük van, nagyobb rokonszenvet tudnának ébreszteni maguk iránt. — Valóban érdekes lenne cipőpuco- lással próbálkozni a csabai Korzó téren. Ön egyébként milyen szakmát választott? — Tudok kenyeret sütni, kosarat fonni. A Bács megyei Csólyospáloson az egyik tanyán volt egy pékségem, Szentlélek pékségnek neveztem. Tízféle kenyeret sütöttem, kiflit, kalácsot. Először a plébánián laktam, de nem akartam senkinek a terhére lenni. Amikor odaköltöztem, voltak olyan hangok a hívek között, hogy egy kenyérpusztítóval megint több lett. Csak akkor változtak meg irányomban, amikor a templomajtóban kenyeret osztottam nekik. „A barát kenyeret oszt, és nem kér” — mondtam. Nem győztek csodálkozni. Pedig már Pál apostol is megmondta, aki nem dolgozik, ne is egyék. O is dolgozott, sátorkészítő volt. Nem szorult könyörado,yA barát kenyeret oszt, és nem kér. ” mányokra. Ott csuhában jártam, mert a tanyai lakosság nem fogadott volna el, ha farmert, és pólót viselek mint a többi fiatal. — Ön és testvérei csendes jelenlétre törekszenek. Mik a tapasztalatai, hogyan viszonyulnak ehhez az emberek? — A ma embere nehezen hisz a szavaknak, a világnak pedig elege van a fennkölt példabeszédekből. Hitelük csak a tetteknek van. — Legutóbb Indiában járt. Az olyan klímájú országokban, amilyen India, hogyan tud megbarátkozni az éghajlattal? — Tavaly épp a monszun idején utaztam ki. Negyven-negyvenöt fokos, páradús meleg volt. Mint a melegházban. A lázmérőm a hátizsákomban felment 41 fokig. Indiába utazásom előtt 15 féle oltást kaptam. Jobban fel voltam szerelve, mint egy légionárius. A magammal vitt tabletták némelyikének aztán nem sok hasznát vettem. Megromlottak a melegben. Sajnos a malária elleni tablettát nem bírtam szedni, mert fájt tőle a szívem. Rengeteg dolog keseríti meg ott az idegen életét. A szúnyogok, a döglegyek és az ivóvíz, amely negyven fokos. — Megfordult a Delhi melletti Gurgaonban is, ahol Teréz anya tevékenykedett. — India szerte nagy kultusza van. Ápolják az emlékét. Nem csoda, hiszen sokat tett a szegényekért. Gurgaonban egy gyermekotthonban dolgoztam, mint ápoló. A sírját is felkerestem. — Indiában betegség is elkapta... — Rázott a hideg, magas láz gyötört és hányinger kínzott. Elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, valószínű, hogy maláriás vagyok. Kaptam orvosságokat. Már nem maradhattam tovább. Sajnáltam otthagyni Indiát. Rossz lelkiállapotban jöttem haza. Gyö- V' tört a lelkiismeret-furdalás, amiért leléptem. Amikor hazajöttem, a határőrök védőkesztyűben kutatták át a holmijaimat. — Mitől volt olyan érzése, hogy „lelépett” ? — Megrázott amit ott láttam. A szegénység fogalma egészen mást takar Indiában, mint nálunk Magyarországon. Calcutta lakossága 19 millió, egy- harmaduk az utcán él. Rengeteg az utcagyerek. Senki nem figyel rájuk. Céltalanul ődöngenek, kódorognak. Amellett hogy élelmet koldulnak, betegek, koszosak, tele fekéllyel. A geny- nyedző fekélyek pedig parazitákkal. Mi szerzetesek néha megfürdettünk egyet-egyet, persze amelyik hagyta, kiTibor testvér indiai gyerekekkel; idő kellett ahhoz, hogy ne irtózzon a betegségektől tisztítottuk a sebeiket, friss kötéssel láttuk el őket. — Mitől lesznek fekély esek a gyerekek? — A nagy melegtől kipattogzik a homlokuk, elvakarják, ebből lesz a fekély. Nem említettem, hogy a gyerekek többsége éhezik. Amikor megérkeztem, épp édesanyám süteményét majszolgattam. Egy bekötött kezű leprás gyerek megkocogtatta a hátam, és mutatta: enni kér. Ijedtemben odaadtam neki az egész zacskót. Könnyű itthon arról beszélni, hogy megmutatnám milyen az igazi szeretet, és így megölelném a leprást, meg úgy megölelném. Amikor aztán ott van az embertől két lépésre... Nagyon nagy a fertőzés veszélye. A folyóba öntik a hulladékot, oda folynak a szennyvizek, s abban a koszos vízben fürdetik az állatokat, s fürdenek maguk is, öregek, gyerekek, mindenki. Az indiai egészségügyi rendszer össze sem hasonlítható a mienkkel. Milliók élnek nyomortelepeken. Mindennapos, hogy az utcán égetik el a halottaikat, mert nincs pénzük a szertartásra. — Most hova készül? — Szudánba. — Figyelve a híradásokat, Szudán nem túl békés hely. Mit keres egy szerzetes a törzsi háborúk kellős közepén? — Látja, épp egy törzshöz akarok eljutni. Együtt szeretnék velük élni, tanulmányozni az életüket. — Ha az afrikai kalandot is megúszta, mihez kezd? — Hazajövök, alapítok itthon egy missziót. Veszek egy tanyát, állatokat tartok, földet művelek. Emlékszik mit mondott Pál apostol? Az előbb idéztem: Aki nem dolgozik... Pánics Szabó Ferenc: Egy elfáradt képviselő Csopakon Dr. Sz. Attila fideszes képviselő móresre tanította a csopakiakat. Épp egy hete vasárnap bement — úgy is mondhatnánk: bedőlt — a helyi élelmiszerboltba. Előbb megkísérelte átrendezni a bevásárlókocsik tartalmát, egyikből kivett, másikba betett, majd lekapott egy futball-labdát és Népstadionnak nézve az üzletet, elkezdett dekázgatni. Miután szűknek bizonyult a csopaki „Népstadion”, az ingatag lábakon álló képviselő az üzlet előtt folytatta az emelgetést, s időnként be-belőt- te a labdát az ajtón. Közben magához vett egy szódásüveget, abból folyamatosan kortyolgatott (utólag jöhetett rá, a bort hosszúlépésként jobban szereti), s megfenyegette az autósokat, hogy szétveri a „mocskos” kocsijaikat. Volt, akit lekommunistázott, magyarokat, németeket egyaránt. Végül közölte: ha a Fidesz egyszer hatalomra jut, az ittenieknek annyi lesz. (Nem tudta szegény, hogy már hatalmon vannak!) Az üzletvezető megunván a dolgot, kihívta a rendőrséget. A szerv igazoltatta dr. Sz.-t, aki felmutatta képviselői igazolványát, és hivatkozott mentelmi jogára. A zsaruk tisztelegtek és elhajtottak. Később ismét hívták a yardot — ezúttal a városi kapitánnyal az élen érkeztek —, akik az attrakciónak erőszak nélkül véget vetettek. Dr. Sz. másnap elnézést kért az üzletvezetőtől, s a történteket jelentette a frakcióvezetőjének. Viselkedését fáradtságával magyarázta. Az ügy tehát rendeződni látszik. Ám a kérdések ott motoszkálnak az ember fejében. Ha a „fáradt” ember mindig igazat beszél — márpedig így tartja a mondás —, akkor fel kell tételeznünk, hogy a képviselő úrnak mindenki kommunista és komolyan gondolja, hogy a hatalom eszköz a másokkal való leszámoláshoz. Felmerül továbbá a kérdés, milyen közhangulat (félelem) uralkodhat ebben az országban, ha a rendőrkapitány maga szállt ki a „helyszínre”, az üzletvezetőt pedig senki sem tudta szóra bírni azóta. Hallgat. „Mit lehet tudni?”. Végezetül: ha egy honatya fáradtságában kis híján szétver egy boltot, nem fordulhat-e elő, hogy a parlamentben mondjuk a Szerbiával kötendő béke helyett a hadüzenetre szavaz? Bizony, sok minden előfordulhat. Még az is, hogy a fáradt dr. Sz. országgyűlési képviselő marad. Árpási Zoltán A , fáradt” ember mindig igazat beszél. Gyoma, 1917. Körösparti részlet. így nézett ki akkor, a templommal, a kőhíddal. Jó nyolcvan évvel ezelőtt
