Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-10 / 107. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1999. május 10., hétfő Győri Károlyné a bíróságtól várja követelése elbírálását K ülönös ügyben kereste meg szerkesztőségünket a nagykamarás! Győri Károlyné. Úgy érzi, a gyulai Pándy Kálmán kórházban elvégzett lábműtétje után méltatlanul jártak el vele szemben, ezért a nyilvánosság erejével szeretne sérelmére „gyógyírt” találni. Mint mondta: nem akarja a kórház jó hírnevét meghurcolni, de meggyőződése, az elszenvedett fájdalmakért kártérítés illetné meg. A történet után a napokban a megyei lapok képviselő«, a kórház vezetése, jogásza és Győriné találkozott egy megbeszélés erejéig, ám az események korántsem zárultak le. „Egy éve törött lábbal sétálok” — mutatta Győriné, aki egyik lábán térdrögzítőbe erősítve, két mankóval is alig tudott felállni. Mi okozta ezt az állapotot? — kérdeztük. — Születésemtől panaszos a lábam, mivel mindkettő térdtől kifelé áll, úgynevezett „x” láb. A bal térdem állandóan kificamodott, befelé csuklott a lábfejem. A jobb lábam is közel 30 fokos szögben kigörbült, több térdficamom volt. Ráadásul 16 éves koromban a tornaórán baleset ért, ami után sűrűsödtek a problémák — emlékezett az előzményekre. — Az utolsó komolyabb ficam 1995-ben történt, amelytől kezdve gumiharisnyában jártam. Két évig a háziorvosom kezelt, majd 1997- ben bekerültem a gyulai kórház reumatológiai osztályára, ahonnan szakvizsgálatra küldtek a baleseti sebészetre. Megjegyzem, ekkor már 50 százalékos rokkant voltam. Itt dr. Dósa Gábor osztályvezető főorvos azt mondta, hogy egy lemezes rögzítéssel kiegyenesíthető a lábam. Tudtam: az állapotom tarthatatlan. Beleegyeztem a műtétbe. ■— Mikor volt a műtét, és milyen eredménnyel zárult? — 1997 szeptemberében megoperálták a bal térdem, és a doktor szerint a műtét 100 százalékosan sikerült. Jelenleg azonban — mutatta végtagját — ismét görbül a lábam, és a benne levő lemezek miatt mozdításkor recseg. De a két térd két történet. — A másik lábát is megműtötték? — 1998. május 18-án a jobb lábamat is Dósa doktor operálta és az első napokban úgy tűnt, minden rendben lesz. — Mi okozta a problémát? — Úgy érzem az operáció nem érte el a célját. Azóta a lábam nagyon fáj, máig nincs összeforrva (mivel a műtéthez át kellett vágni a térdcsontokat — a szerk.), sőt kiderült, csontritkulás következett be, és álízületek képződtek. Jelenleg csak mankóval és térdrögzítővel tudok közlekedni. A fájdalmat jeleztem az októberi kontroli-vizsgálaton a doktor úrnak, aki meglátva a röntgenfelvételt, óriási botrányt csapott. Kiderült: elcsúszott a csont, elhajlott a lemez. Szerinte nem jelentem meg a korábbi kontrollvizsgálaton, és nem vettem át a térdrögzítőmet. Vita a gyógyászati segédeszköz körül — A térdrögzítőt, ami egyébként közgyógyellátásra recept alapján váltható ki — ára 63 ezer forint —, valóban felírta a hogy közben Győriné két nő- gyógyászati műtéten is átesett, és csak októberben találkoztak Dósa doktorral, akivel ekkor nagyon összeszólalkoztak. A panaszos szerint az orvos kijelenvégzésére. Győriné nem fogadta el. Közben megkapta a 67 százalékos rokkantságot, de fellebbezett, és Szegeden a másodfokú viszgálat után 100 százalékos rokkanttá nyilvánították. — Nagyon bíztam a doktorban, de a történtek után úgy gondoltam, jobb, ha más kórházba megyek. Jártam Békéscsabán, ahol elmondták, hogy jelenleg nem tanácsos a műtét. 1999. február 18-án a szegedi klinikán voltam vizsgálaton, de itt is a további alternatív kezelést (gépi torna, gyógyszerek, injekciók) javasolták. Itt derült ki, hogy 1 centit rövidült a lábam. Békéscsabán kaptam egy másik térdrögzítőt, és megállapodtunk, ha a csontozatom megfelelő lesz, vállalják a műtétet. Gyulán valóban felajánlották a további ellátást, de ott befejezettnek tekintettem a kezelést. Próbáltam meghallgatást kérni, majd írtam egy panaszos levelet a kórház főigazgatójának, amelyre a válaszként küldött indokokat elfogadhatalan- nak tartom. —Mit kért a kórháztól fájdalomdíjként? — Kétmillió forintos kártérítést az elszenvedett fájdalmakért. Szerettem volna békességben megegyezni. Egyeztető megbeszélés... A bevezetőben említett kórházi megbeszélésen az érintett, a sajtó munkatársai, valamint dr. Kander Zoltán orvosigazgató, dr. Kovács József orvosigaz- gató-helyettes és dr. Tóth Ilona intézeti jogtanácsos volt jelen. Dr. Dósa Gábor külföldi konferencián vett részt, így őt a felettesei képviselték. Itt ismét szóba kerültek a részletek, majd a döntő érvként szereplő kórházi válaszlevél tartalmára hangzottak el érvek, ellenérvek. A jelenlevők elmondták: a leletekből egyértelműen kiderül, hogy a gyógykezelés nincs befejezve, ezért addig annak lezárásáról sem lehet beszélni. A levél — ellentétben a beteg felvetésével — nem „szakvélemény”, mivel egy kórház önmagáról ilyet nem állíthat ki, csupán egy orvosi jelentés, amely a történtek leírását tartalmazza. Más kórházak leleteit a gyulai kórház nem veheti figyelembe. Jelenleg egy olyan problémáról van szó, amely nincs lezárva se a műtét, se a kezelés szempontjából. Az intézmény nem zárkózott el a beteg ellátásától, sőt a baleseti sebészet főorvosa egy felkészült kollégáját javasolta a műtéthez, és kész vállalni a további gyógyítást. Sajnálatos, hogy Győriné közben írásos lemondó nyilatkozatot küldött a kórháznak, hogy nem kívánja a gyógykezelését. A kórház viszont továbbra sem tekinti befejezettnek a kezelést, és fenntartja a lehetőséget a beteg ellátására... Mindezt dr. Tóth Ilona jogtanácsos kiegészítette azzal, hogy a beteg a műtét előtt beleegyező nyilatkozatot írt alá, amit vélhetően megbeszélt az orvosával, tehát ez önmagában nem képez jogalapot a kártérítésre. A különféle kezelésekről szóló iratokat a jog nem tekinti szakvéleménynek, azt csak pártatlan orvosszakértő készíthet megfelelő vizsgálat alapján. Ilyen nem készült. A betegnek joga megvonni a bizalmat, ám a főorvos őt nem hagyta ellátatlanul. Mindezek alapján a kártérítés kérése nem magalapozott. Végül azzal zárták, hogy sajnálják a sajtó bevonását a még folyamatban levő ügy menetébe, és továbbra is fenntartják az orvos-beteg viszonyának rendezését, a kezelések folytatását. Győriné ezt nem fogadta el, és a bíróságtól várja igaza kimondását. Halasi Mária 'enmc JEGYEK KAPHATÓK Információ 449-449. városi sportcsarnok Diáktanya Békés Megyei Hírlap (Munkácsy u. 4.) ;unive SwwfefííKaAsAo, Örömet szerez, ha ballagásra exkluzív tollat vagy tollkeszletet vásárol! Most nagy árengedménnyel, óriási választékban az Univerzál Rt. papírboltjaiban. Tolltartók, iskolatáskák, sport- és utcai táskák 20% árengedménnyel az Univerzál Rt. papírboltjaiban. Akcióink május 10-én (hétfő) kezdődnek és a készlet erejéig tartanak! Békéscsabán — Papirusz Kisáruház, Szabadság tér 2. Tel.: (66) 441-247. Gyulán — Papír-Nyomtatványbolt, Kossuth tér 27-31. Tel.: (66) 362-956. Orosházán — Papír-Nyomtatványbolt, Győri V. tér 1. Tel.: (68) 411-775. Kedvenc országa Ausztrália Orova Balázs, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium 11. A osztályos tanulója már akár egyetemi hallgatónak tekintheti magát. A fiatalember felvételi nélkül kerülhet be a szegedi József Attila Tudományegyetem földrajz vagy geográfus szakára. Orova Balázs az elmúlt héten első helyezést ért el a szeghalmi Péter András Gimnázium által rendezett Kovács János Regionális Földrajzversenyen. A győztesnek járó díj mellett, mint legjobb Békés megyei helyezettet Balázst lapunk kiadója, a Népújság Kft. értékes pénzjutalomban részesítette. — Mióta érdekli komolyan a A vásárhelyi Rapcsák-ügy, az országszerte jelentkező képviselő-testületi viszálykodások után az olvasó már alig-alig figyel oda, ha azt hallja, hogy egy kistelepülés képviselő-tes- tülete kollektíván lemondott — polgármester-buktatás céljából. Ez történt most Tarhoson is. A testület megvárta, míg a törvényes határidő letelik, és azonmód lemondott mind a hat független képviselő, hogy új választásokat kelljen kiírni. (Kerül amibe kerül, így mulat a magyar képviselő-testület.) Balogh András polgármester ugyan maradna, de ha a testület megy, ő sem maradhat. A testület azonban úgy megy, hogy marad. Ügyvivő testületként dolgozik tovább, és mind a hatan elindulnak majd az időközi választáson. Az ellentét — legalábbis nyílt színen — az iskola fenntartása körül éleződött ki. A polgármester a költségvetési hiányt azzal kívánja csökkenteni, hogy a ,.nagyon drága” felső tagozatot Békésre járatná. Ezt nem akarja a testület. Mindkét félnek megvannak a maga érvei, de nem kell túlzott fantázia ahhoz, hogy elképzeljük: más földrajz? — kérdeztük Orova Balázst. — Hetedikes koromban keltette fel igazán az érdeklődésemet a földrajz. Éreztem, könnyen meg tudom tanulni, s emellett még érdekes is. Különösen a gazdasági és társadalmi földrajz, illetve a Föld kialakulása érdekelt. A földrajz és a történelem a kedvenc tantárgyam. S ebben talán szerepet játszik az is, hogy mindkettőből kitűnő tanáraim voltak már az általánosban is. — Él-e az egyetemi felvétel lehetőségével? — Még csak tizenegyedikes vagyok, így van még egy kis időm gondolkozni azon, hogy okosok is belejátszanak a történetbe. Az egész ügy települési ,,belügy”, de egy számadat szíven ütött. Az iskola tanulóinak száma 94, közülük 43 jár a felső tagozatba. Ok a település lakosságának „utánpótlása”. 1959-ben, amikor a Tarhos- Békéserdői Általános Iskolába kerültem, ez a tagiskola — két másikkal együtt — a tarhosi iskola igazgatása alatt állt. A Gyepeséri-csatorna partján fekvő, akkor még újnak tetsző épületben két tanteremben 104 gyerek tanult: 56 az összevont alsó, 48 az ugyancsak összevont felső tagozatban. Az igen aktív (korán elhunyt) Molnár István „nagytanító” bácsi élénk iskolai életet szervezett. Fákat ültettünk, kerítést húztunk az iskola köré, dolgozók esti iskolájában végezték el a környékbeliek a 7—8. osztályt, fociztunk a szomszéd tagiskola csapatával. A nagy rivális, a vizesfási tagiskolában valamivel kevesebb volt a gyerek, úgy nyolcvan körül lehová menjek továbbtanulni. Geográfus szeretnék lenni. — Mire költi a lapunk által felajánlott díjat? — Biztosan megtalálom a megfelelő helyét a pénznek, amit ezúton is köszönök. — A következő Kovács Já- nos-földrajzversenyen is indulhatna. — Nem. Ennél nagyobb sikert már úgysem érhetnék el; minden más helyezés pedig visszalépést jelentene. A mostani eredményemnek köszönhetően már megszereztem az egyetemre a szabad utat. — Van-e valamilyen kedvenc vidéke vagy országa? hetett, de ott volt víz, villany, kisvasút. A Butsi házaspár már akkor menedzserszemlélettel dolgozott: az Oktatási Minisztériumban dolgozó Czédli fiú révén (testvérei az iskola tanulói voltak) nagyon sok támogatást szerzett az iskolának, és akkor korszerűnek számító audiovizuális eszközökkel szerelték fel a tantermeket. Azután ott volt még a Berkei tagiskola — Sáfrány tanító bácsi — húsz-egy- néhány alsóssal. Végül a központi iskola nyolc évfolyamával, évfolyamonként 20—30 gyerekkel: hozzávetőleg 160— 200 tanuló. Ez óvatosan számolva is legalább 350—400 gyerek. Ma 94 iskolás van Tarhoson. Hova lettek Köpéék a nyolc, Szászék, Ráczék a hathat gyerekükkel? És a többiek? Mi történt a faluval? Évekkel később hallottam, hogy az „örökös békéserdői” Molnár István beköltözött Békésre és kijár tanítani. (Az egészsége ment rá.) S amikor 1985 Agónia (?) Tűnődés egy iskola sorsa felett Orova Balázs FOTÓ: such tamás — Kedvencként talán Ausztráliát említeném. Ott mindenféle éghajlat megtalálható, s minden szempontból nagyon érdekes. Remélem, bogy életem során egyszer majd eljutok oda is. Magyari Barna körül visszalátogattam egykori iskolámba, már csak egy lepusz- tulóban lévő, félig üres épületet találtam, és a ragyogóan tisztán tartott, kellemes, egykori kis „legénylakásomban” jószágok tanyáztak. Ez lett a sorsa Vizesfásnak, Berkének is. Most Tarhoson volna a sor? Mert az iskola halála a település halálát is jelenti. Nem árt, ha körülnéz- nejc a tarhosiak az országban! Azt hiszem, megérne egy szociológiai tanulmányt, hová tűntek a tarhosi gyerekek. Az akkori kisiskolások mára középkorú emberek lettek. Ha csak önmagukat „termelték volna újra", ma nem volnának ilyen gondjai a településnek. Hová lettek a gyerekek? Tudni lehet a választ. Megszűnt a tanyavilág, a fiatalokat felszívta a főváros, Békéscsaba, Békés. Talán tanulságosabb lenne azt vizsgálni, miért. A mostani „válság” (vihar egy pohár vízben ?) előbb-utóbb megoldódik, lesz polgármester, lesz képviselő-testület, talán békesség is. De hogy lesz-e iskola, az már kevésbé biztos. És ha az nem lesz, csupán évtizedek kérdése, hogy település se legyen. Kutas Ferenc Egy beteg asszony kálváriája: két térd, két műtét Az elszenvedett fájdalom ára doktor úr, de abban maradtunk, hogy kipostázzák. Ez nem történt meg, sőt, amikor júniusban ott jártam, akkor sem adták ide. Bonyolította az eseményeket, tette, hogy már nem is adja oda a térdrögzítőt, amit neki kellett kifizetni, és a további operációt sem vállalta. Egy másik orvost javasolt az nsztálvnn a műtét el-
