Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-23 / 94. szám

1999. április 23., péntek ✓ / EMLEKEZES tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP József Attila a pálya kezdetén — Makói évek — Az ifjú, aki elindult magasba és mélybe A költő, akit a múzsa avatott pappá Április, a költészet napja elválaszthatatlanul összefonódik József Attila munkásságával, költészetével. Életének többek között Mezőhegyeshez és Battonyához is kötődése van, hisz a 47-es majorban házitanítóskodott, illetve Battonyán íródott a Lázadó Krisztus című verse, amelyért perbe fogták. A köl­tészetről szóló megemlékezésre készülve, a versek olvasása­kor került elő dr. Tóth Ferenc, a makói József Attila Múze­um nyugalmazott igazgatójának — a költő Csanád megyei tartózkodásáról — a korábbi években Mezőhegyesen tartott korreferátuma, aki maga is lelkes kutatója volt a hányatott sorsú költő életének. A makói évek a fiatal József Attila éle­tét felölelő irodalom egyik legkidolgozottabb fejezete, me­lyek a fennmaradt prózai vallomásokból, levelezésekből tük­röződnek. Ebből villantunk fel a muzeológus gyűjtéséből, a dokumentumokból néhány érdekes részt. József Attila 1920-ban költözött Makóra, ahol a gimnáziumi önképzőkörben mutathatja be első verseit. A kép a diákévek alatt készült József Attila 1920 őszén érke­zett Makóra. Abba a Maros­parti városba, amelyet Juhász Gyula az örök 48 jelképeként jellemzett. Nem véletlen, hogy Féja Géza szerint: „Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a sza­badságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak sza­vaiból, s ragyog a szemükből. Nem kell itten dobszó, demagó­gia, propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságunk bár­mely kicsiny, de tiszta zászlaját: seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt”. József Atti­la pedig lakonikus rövidséggel „Maros-parti Konstantiná­polyinak nevezte szeretett vá­rosát. Beköltözés a makói gimnáziumba Volt itt akkor egy európai mű­veltségű elit értelmiség, akik a 48-as Kossuth-párt hívei voltak, az irodalomnak, a művészetnek önzetlen rajongói. Közülük töb­ben nem csak anyagiakkal segí­tették az ifjú poétát, de maguk­hoz emelték és szellemiekben is útravalóval látták el. Az akkori szellemi élet vezéralakja, Espersit János elsők között fe­dezte fel József Attila tehetsé­gét. Pártfogolta, segítette, egyengette rögös útjait, sőt hó­napokig házába is fogadta. befészkelte magát hozzám — emlékezik —, az udvarban két különálló szobám volt, s oda húzódott. Éjjeli bagoly volt. Nappal néha délután négy órá­ig is aludt, éjszaka verseket csi­nált”. A régi, azóta lebontott színház előtt 1924-ben készült egy fénykép, amelyen József Attilával, Móra Ferenccel, Ju­hász Gyulával és más akkori szellemi nagysággal együtt lát­ható. Ez Makó irodalomtörténe­ti értékű fotója. A Makón töltött első két év­ben József Attila élete két nagy, komor épületben zajlott: a gim­náziumban és az internátusbán. Bár a városnak jelentős iskola­történeti múltja volt, maga a gimnázium mindössze 25 éves múltra tekintett vissza. Igen szi­gorú iskola hírében állt. József Attilát is sok kiváló tanár taní­totta, többen közülük főiskolai vagy egyetemi tanárok lettek, így Attila tehetsége, tudásvágya és szorgalma találkozott egy ki­magaslóan színvonalas iskolá­val. A 15 éves fiú nagyon ko­molyan vette a tanulást. Mint ferencvárosi gyerek nemigen vette kezébe a tankönyvet, itt viszont szorgalmasan tanult. Mivel polgári iskolába járt, több tantárgyból különbözeti vizsgát kellett tennie, minde­nekelőtt latinból. Nővérének, Jolánnak írta a tanév kezdetén: bémes, el sem hiszed, mennyit magolok. Még egy perc szabad időm sincs... Ma őrült munkát végeztem. Százhúsz szót kike­resni a nagy szótárból és leírni magyar jelentésükkel együtt — egy szónak több jelentése van — nem gyerekjáték. Aztán a fo­galmazás a vagonlakókról, 7 oldal... Még Ovidiuszból be kell vágni 16 sort. Képzeld csak, még le kell írni: Pázmány Péter 4 ünnepi beszédének tartalmát, a beszéd maga 62 nyomtatott oldal. És Mikes Kelemen török- országi leveleiből 7, azaz hetet. Rémes ugye? Ez 32 oldal.” No­vemberben már latin nyelvű le­velet írt testvérének, Etusnak. A különbözeti vizsgát sikerrel le­tette, de a rajzolás sehogy se ment neki. A rajztanár azt taná­csolta, menjen át görögre. Már november 2-án elújságolta egyik levelében, hogy szépen felelt magyarból és történelem­ből és osztályfőnöke, Eperjessy Kálmán példaként állította a többiek elé. Félévkor az osz­tálynaplóban így jellemezte: „Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű. A versíráshoz nagy hajlama van.” Szorgal­mának meglett a gyümölcse: ötödikben jórendű. A követke­ző tanévet új, friss erővel, remé­nyekkel kezdte, szorgalma vé­gig megmaradt és a hatodik osztályt szín jelessel végezte. Etelkának el is büszkélkedett: „osztályunkban most én vagyok a legjobb diák, az első eminens, lévén tiszta egyes kalkulusom". Az első zsengék, irodalmi próbálkozások Közben a Parnasszus is elindul. Itt megint fontos volt az a kö­zeg, amely felismerte zsengéi­ben is a tehetséget. Elsőnek Ko­vács Károly, aki a magyar nyelv és irodalomra tanította, figyelt fel verseire. Első irodal­mi fóruma az iskolai önképző­kör lett, ahol már ötödikes korá­ban szerepelt, pedig a körnek csak 7. és 8. osztályosok lehet­tek tagjai. Attilának ekkor már Ady az eszményképe. A hatodi­kos diák Jolántól Ady-kötetet kap ajándékba. El is büszkélke­dik: ,fídybb vagyok Adynál”. Legkedvesebb tanára, Galamb Ödön az internátusbán kölcsön­adta A magunk szerelme, Új versek és a Halottak élén című köteteket. Ekkor születnek Adyt utánzó versei, megjelen­nek a háromszavas verscímek és a szimbolikus értelmű köz­szavak nagybetűs írásai. Ilyen a Fiatal Életek indulója. Bejára­tos lesz a makói szerkesztőség­be. A helyi lapok olykor közük verseit. A makói nyomdákban is megfordul. A nyomdászok il­legálisan ki is nyomtatják ver­seit, de a nyomdatulajdonos megsemmisíti a példányokat. Közben mindennél többet jelent számára a Juhász Gyulával való megismerkedése. Ettől kezdve a diákköltő egy­re küldi verseit a Tisza-parti vá­rosba. 1922 augusztusában biz­tató szavakkal teli levelet kap mesterétől: „Kedves Attila Öcsém, levele és új versei na­gyon megkaptak és meghatottak. Sok gondom és bajom mellett nem feledem és azon tűnődöm, hogyan kellene magát okosan és szépen fölfedezni. Higyje el, hogyha van ma hazai költő, aki magát szívből szereti és becsüli, elsősorban Juhász Gyula az. Bízzék, ne lankadjon, írjon to­vább, tanuljon tovább, magának nem szabad és ha akarja, nem lehet elkallódni". Természe­tesen nem bírja ki, hogy Etusnak erről be ne számoljon, majd lel­kesen válaszol mesterének: ,.JCedves Juhász Bátyám, igaz nagy szeretettel köszöntöm szív­ből fakadt meleg levelét! Jaj, nem is tudom az én nagy örömö­met, hálámat, szeretetemet se­hogy se kifejezni". Juhász Gyula önzetlenül egyengette az ifjú po­éta útját. A magyar irodalom tör­ténetének talán legmegindítóbb barátsága ez, amelyben az idő­sebb — hozzá képest legalábbis — beérkezett Juhász Gyula for­dul pályatársához (hiszen való­jában ő is mellőzött), hogy a köl­tészet útján elindítsa. Ekkor, 1922 karácsonyára megjelent el­ső verseskötete, a Szépség kol­dusa. Ezt a füzetet a Koroknai nyomda Juhász Gyula előszavá­val bocsátotta útra: ,JEmberek, magyarok, íme a költő, aki elin­dul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!... akit nem én, de a múzsa avatott pappá a szépség és igazság magyar templomá­ban”. Espersit János előjegyzési ívet nyomtatott, és ismerősei előre aláírták a nyomtatványt. Espersit érdeme, hogy József Attila kötetei közül ez az első munkája, a Szépség koldusa je­lent meg legnagyobb példány­számban. Márta-szerelem és kiszomborl évek Az ifjú József Attila húrjain szerelmes versek is születtek. Egyik múzsája Gebe Márta volt, Gebe Mihály intemátusi igazgató leánya. A szőke, kék szemű kisleánynak külön nagy szeretettel készítette el a Szép­ség koldusának egyik példá­nyát. Erről Gebe Márta így em­lékezik: ,fiegszebb emlékem 1922 karácsonya. Az internátus élete elcsendesedett. A sok diák hazament. Mi karácsony estre készültünk. Az igazgatói lakás­ban a gyerekek izgalma, a vára­kozó öröm sejtette az ünnepet. József Attilának nem volt hova mennie. Egyedül ődöngött az elárvult, üres folyosókon. De ezen a karácsonyon nem volt szomorú. Apám már megmond­ta neki: karácsonyfánk körül neki is van helye. De nem ezért örült, hanem mert kezében volt első verseskötete. Oda állt apám elé. Miska bácsi, fogadja el tőlem a könyvemet. Tintace­ruzával írta be az ajánlást már december 20-án: Miska bácsi­nak meleg fiúi szeretettel József Attila. Ezután hozzám lépett. Mártuska, fogadja el ezen kará­csony estén tőlem ezt a verses­kötetet, szeretettel adom, legyen mindig nagyon boldog karácso­nya. Hetekig készült erre a meglepetésre. A könyvet kiadó szegedi Koroknai nyomdával megbeszélte, hogy ebbe a pél­dányba ne nyomtassák elejére az ajánlást, azt ő akarja saját kezével beírni. A nekem szánt kötetet szattyánbőrbe köttette és azt adta ide ezen a karácsony estén”. József Attila ragaszkodott testvéreihez, de olykor Jolán minden okossága, diplomáciai készsége is kevés volt azt az űrt áthidalni, amely félje és Attila között feszült. Volt, amikor At­tilát ostromolta: legyen okos, si- mulékony. Aztán bement a fér­jéhez hízelegve, majd zsörtölőd­ve, hogy szeresse Attilát. Szóval ilyen körülmények között — hacsak tehette — Attila nem ment haza. Ezért töltötte a szü­neteket Mezőhegyesen vagy Kiszomboron, amit a Curricu­lum vitae-be kicsit túlzóan vett bele: ....mezei napszámosnak, h ázi tanítónak mentem Kis- zomborra". Gebe Mihály aján­lotta be két ötödikes gimnazista lány, Kiss Ilona és Faragó Mária tanítására, pótvizsgára felkészí­tésére. Előfordult, hogy kimen­tek a mezőre, a varjaktól őrizték a kukoricát, de kétkezi mezei munkában nem vett részt. A kiszombori két hónap maradan­dó nyomokat hagyott lelkében. A ferencvárosi proletárgyerek Makón kizárólag értelmiségi körben forgolódott, Zomboron viszont a kisparaszti életmódba csöppent. Ez különbözött a mezőhegyesi világtól, legjobban az öcsödi időszakra hasonlított, de itt a kiszolgáltatottságot nem kellett átélnie. Ha csak a Kuko­ricaföld című verset írta volna Kiszomboron, már akkor sem hiába töltötte ott a nyarat. Ju­hász Gyula biztatására Kis­zomboron érlelődik meg benne egy verseskötet kiadásának a gondolata. Elővett egy negyven­lapos vonalas füzetet, amibe el­kezdte másolni a Makón, illetve Zomboron írt verseit. Ezt a versesfüzetet és a Legutolsó harcos címűt fél évszázados lap­pangás után sikerült felkutatni és a makói múzeumnak megvá­sárolni. Az összeállítás fél évvel megelőzte a Szépség koldusa cí­műt. Bár a füzet költeményei egy kivételével ismertek, mégis a hasonmás kiadás nagy érdek­lődésre tartott számot. Elköszönő szelíd szavak A' kiszombori nyár után merész elhatározásra jutott, egy év alatt levizsgázik a gimnázium 7. és 8. osztály anyagából, így egy évvel megelőzi osztálytársait. Közben érett költővé kezd vál­ni. A Megfáradt ember című szonettje kimondottan klasszi­kus értékű alkotás. Lezár és megnyit egy korszakot. ,A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok, pihen most az ég is, a nyugodt Marosra s a homlokomra kiülnek a csillagok. “ József Attila verseinek gon­dozója, Stoll Béla szerint ez a költemény Attila életében 28 helyen jelent meg, ez az egyet­len műve, amelyet három köte­tébe is bevett. Á költő otthonra lelt Makón, megszerette a vá­rost, az öreg barátokat. 1924. január 5-én írta Espersit János­nak: „Én Aranyos János Bá­csim! Január végén feljöttem Makóról és itt — teljes joggal — úgy fogadtak, ahogy egy munkakerülő csavargót szo­kás...” . Majd a levelet így fejez­te be: „...itt nem volt a János bácsi meleg, biztató szeme, si­mogató keze, Galamb Ödön szerető magához való ölelése, és Tettanati Béla szerelmes, fér­fias, bátor kézszorítása”. Espersit János atyai, korholó válaszából is az iránta érzett szeretet melege áradt: „...meg­nyilatkozott élőttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem kezembe a szí­vedet és megsimogattam a meg­gyötörtét, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó he­lyen történt, mert jól esett a si- mogatás, a becézés, mert meg­enyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kí­vánás nélkül szeret". Attila pedig megvallja: ,Az otthonom pedig hát ott, Makón van". És költő még szebben nem búcsúzott el városától, mint ő az Elköszönő szelíd sza­vakkal. „S már elhagyom tizennyolc évemet, e kis vidéki várost elhagyom már, mert menni ke l lés én már meg se kérdem, hogy többet ér-e a rideg Oröklét, az egész világ kicsi városomnál. Csak elhagyom tizennyolc évemet." Dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, valamint a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó: Arcok és vallomások című műve alapján összeállította és lejegyezte Halasi Mária A költő mellszobra Battonyán a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola előtt látható, amely Búza Barna sarkadi szobrászművész alkotása József Attila életének egyik érdekes kötődése Battonyához fűződik, ahol — a helyi kutatások szerint — megírja a Lázadó Krisztus című versét, amelyért összeütközésbe kerül az állam- hatalommal. „Istengyalázásért” perbe fogják és 8 hónapi fog­házra és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélik. Fellebbezés után a Tábla egy hónapra szállítja le a büntetést, a Kúria pe­digfelmenti a vád alól. A képen a vers eredeti kézirata látható

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom