Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-23 / 94. szám

GAZDASÁG 1999. április 23., péntek A terméktanács elnöksége ötszázalékos csökkentést javasol A tejből is megárt a sok? — Keveset iszunk... A tejpiaci zavarokra megoldást keresendő egy héten belül két elnökségi ülést is tartott a Tej Terméktanács. Az érdekegyezte­tő szervezet vezetősége arra jutott, tagságuk kölcsönösen az idei vállalásukhoz képest öt százalékkal csökkentse a termelést, il­letve a felvásárlást. A testület ezt a javaslatot terjeszti majd az április végi küldöttközgyűlés elé. Aki hosszú távon gondolkodik, az nem az állatállomány csökkentésére törekszik majd ARCHtv felvétel De miben látja a tejpiaci problé­mát a Tej Terméktanács? Erről kérdeztük a kondorosi Kraj- csovicz Andrást, aki két ciklus óta a szervezet elnökségi tagja, s három hónapja alelnöke. Kí­váncsiak voltunk arra is, a most megfogalmazott javaslat mi­lyen kedvező változásokat hoz­hat a tej és tejtermékek piacán? — A terméktanács tagjai a pi­aci zavarok mérséklésére még tavaly intervenciós alapot hoz­tak létre. A termelők a megter­melt és értékesített tej mennyi­sége után, a felvásárlók pedig az átvett tej mennyisége szerint fi­zetnek meghatározott összeget az alapba. Mindezt tavaly 600 millió forinttal toldotta meg a földművelésügyi tárca. Össze­sen közel hárommilliárd forint gyűlt össze. A terméktanács az intervenciós alapból téríti meg a feldolgozók exportveszteségét. Tavaly 218 millió liter tejet kel­lett exportálni — tájékoztatott Krajcsovicz András. A termék- tanács arra számít, hogy az FVM idén 650 millió forintot ad az intervenciós alapba. A jelen helyzetből kiindulva idén 250- 300 millió liter lenne a többlet­tej. A többlet mérséklésére az elnökség javasolja, hogy a ter­melők az idei szerződésükben foglaltakhoz képest csökkentsék öt százalékkal a tejtermelést. A korábbi hírekkel ellentétben en­nek kompenzálására nem kap­nak támogatást az intervenciós alapból. A feldolgozóktól ha­sonlóképpen a felvásárlás öt- százalékos csökkentését várnák. Lényegében ezek a javaslatok kerülnek az április végi küldött- közgyűlés elé. Az elnökség ter­melői tagsága máris leszögezte, a nagyobb arányú mérséklést el­fogadhatatlannak tartja. A alel- nök szerint rövid távon is ered­ményt hozna a mérséklés. Mint­egy kétszázmillió literre csök­kenne a tejtöbblet, amely a vár­hatóan 5,5 milliárd forintos in­tervenciós alapból már kezelhe­tő. A helyzetet nehezíti, hogy a külpiacok beszűkültek. Gond továbbá, hogy igen lassú a fo­gyasztás növekedése, jóval las­sabb, mint a termelésé. Az idei esztendőre 2—2,5 százalékos növekedést jósolnak a szakem­berek, ami azt jelenti, hogy fe­jenként 150 liter tejet és tejter­méket fogyasztunk majd. A termelői oldal számára mi­képpen elfogadható ez a javas­lat? — kérdeztük. Az alelnök úgy látja, ez a megoldási javas­lat magában hordja nemcsak a túlélés, de a továbblépés lehető­ségét is. A termeléscsökkentés csak átmeneti. Amint a fo­gyasztás növekedni kezd, újra gyorsítani lehet. Márpedig aki hosszú távon gondolkodik, az nem az állománycsökkentésre törekszik majd. Krajcsovicz András maga is termelő, a Fríz Tej Mezőgazda- sági Részvénytársaság elnök­igazgatója. Telepén 2200 hol- stein-fríz szarvasmarhát tart, az állomány fele tehén. Egy laktá- ciós időszakra 7900 liter az egy tehénre jutó tejtermelés. Az rt. nyolcvan embert foglalkoztat. A bérelt ezer hektáron a takar­mány jó részét megtermelik. Felvásárlójuk a Dánon. Számí­tásaik szerint a termeléscsök­kentéssel járó veszteség mérsé­kelhető. Mindenekelőtt úgy, hogy kevésbé drága takarmányt tesznek az állatok elé, a fölös tejet pedig feletetik a borjakkal. Általános érvényű recept nincs. A költségek csökkentését min­den üzemnek a maga körülmé­nyei, lehetőségei szerint kell ki­dolgoznia. Az érdekegyeztetés fóruma A Tej Terméktanács a tej- és tejtermékpiac szabályozására, -ter­melés, -feldolgozás és -fogyasztás összehangolására alakult meg 1992-ben. A termelők, begyűjtők és feldolgozók alkotta érdek­egyeztető szervezet működését az agrárpiaci rendtartási törvény szabja meg. Feladata többek között az illetékes miniszterrel va­ló szerződéskötés, s a termékmennyiség és -minőség befolyáso­lása. Javaslatot tesz a szabályozórendszerekre, az árakra és azok képzési módjára, továbbá a piacvédelmi intézkedésekre és az ex­porttámogatás mértékére. A szervezet idén tisztújításra készül. A tagság összetétele: Tejtermelők 7402 — társas vállalkozás 801 — közvetlen beszállító 1547 — gyűjtőbe szállító 25054 Tejgyűjtő 305 Tejfeldolgozó 81 Előremenekülés az agráriumban A mezőgazdaság nehézipara (volt) Az európai uniós tagországok még a csatlakozásunkat megelő­ző időszakban különféle módszerekkel Igyekeznek a magyaror­szági mezőgazdasági termelést csökkenteni. Ez a törekvés mu­tatkozik meg a feldolgozó üzemek felvásárlásában és bezárásá­ban, valamint a minőségi előírások szigorításában — nyilatkoz­ta lapunknak Mészáros László, a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium Békés Megyei Hivatalának vezetője, aki szerint minél hamarabb csatlakozunk az EU-hoz, annál keve­sebb lesz a mezőgazdaság vérvesztesége. A hosszú távú tervezésnek óriási szerepe van a szarvasmarhatartásban Valamikor a szarvasmarhatartást a mezőgazdaság nehézipara­ként emlegették. Stratégiai ágazat volt. A marhatartás rendkí­vül költséges és eszközigényes. Ezek, továbbá e jószág biológiai sajátossága miatt hosszú távú gondolkodásra van szükség ah­hoz, hogy ez az ágazat sikeres legyen — nyilatkozta lapunknak dr. Szántosi Antal, a Békés Megyei Agrárkamara elnöke. A hazánkban lejátszódó folya­mat nem példa nélküli. Mészá­ros László itt Portugáliát emlí­tette, amelynek a mezőgazda­ságát a csatlakozás időpontjáig olyannyira sikerült meggyen­gíteni, hogy csak alacsony kvótákkal léphetett be a szer­vezetbe. így lett a hajdan me­zőgazdasági országból mező- gazdasági termékeket importá­ló ország. Különösen vissza­esett az egykor stratégiai ága­zatának számító gyümölcster­mesztés, halászat és borterme­lés. A magyar kormány érde­ke, hogy gyorsítsa uniós csat­lakozásunk ütemét. Ha a csat­lakozásunk 2-3 éven belül megtörténik, addigra előrelát­hatólag a mezőgazdasági ter­melők harminc százaléka mor­zsolódik le. Ám ha a belépé­sünk 5—7 évre elhúzódik, a termelőknek csupán tíz száza­léka marad meg. A csatlakozásra való felké­szülés időszakában az agrár­tárca a feladatok sorában a ha­zai termelés fenntartását so­rolja az első helyre. Erre a kormány sok pénzt áldoz. Sze­repet kap a mi­nőségi termékek — a hungarikumként emlege­tett fűszerezett hústermékek, juh- és kecskesajtok — előállí­tása. A kecske- és juhtermékek preferálása azért is fontos, mert ezekre nincs kvótánk. Figyel­met érdemelnek a prevenciós tejtermékek is. Ennek lényege, hogy a teheneket engedélyezett antibiotikumokkal kezelik, gyógynövénytartalmú takar­mánnyal etetik, s ezek kedvező hatása később a tejben is meg­mutatkozik. Törekedni kell to­vábbá a nem európai piacok feltérképezésére. Az agrártá­mogatások az előbb sorolt tö­rekvéseket erősítik. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan látja a hivatalvezető a tejpiac problémáit. Mészáros László elmondta, hazánkban 1,9 milliárd liter tej szükséges a közvetlen fogyasztáshoz, s 600 millió liter az, amiből sajt és türó készül. Ezt a belső ön­ellátáshoz elengedhetetlen 2,5 milliárd literes mennyiséget fenn kell tartanunk, különben később kénytelenek leszünk uniós piacról megvenni a tejet. A tárca azt szeretné, hogy a kis- és nagyüzemek ne csök­kentsék a tehénállományt. Az agrártámogatás a jelenlegi ál­lomány fenntartására és a mi­nőségi cserére ösztönöz. A belső fogyasztás növelésére, az immár öt megyében, vala­mint Székesfehérváron beindí­tott iskolatej-akcióra idén négy-öt milliárd forintot költ a tárca. Az elnök szerint a mezőgazda- sági termelés növelésére kelle­ne törekednünk, s ebbe a tejter­melés is beleértendő. Elég ha a nemzetközi adatokra tekintünk. Az európai uniós tagországok átlagában a száz hektár művelt területre eső állatsűrűség négy­szerese a magyarországiénak. Figyelemre méltó az is, hogy 1990 óta a hazai tehénállomány 760 ezerről 400 ezerre csök­kent. Az állattenyésztésben, kivált a szarvasmarhatartásban a ki­egyensúlyozott szabályozásnak, a hosszú távú tervezésnek óriá­si a szerepe. Itt nem lehet meg­tenni, hogy visszafogják, netán szüneteltetik a tenyésztői mun­kát, mert ez néhány év múlva, egy esetleges konjunktúra ese­tén komoly hátrányt jelenthet. A termeléscsökkentés egy kis­gazdaságban még csak-csak megvalósítható, ám egy kétszáz tehenes telepen, ahol igyekez­nek teljesen kihasználni az állo­mányban rejlő termelési poten­ciált, ráfizetéssel aligha. A tej­piaci problémákat nem a tejter­melésnek, illetve a felvásárlás­nak a csökkentésével kellene orvosolni. A kamara szarvas­marha-osztálya állásfoglalása szerint átmenetileg kisebb mér­tékben csökkenteni kellene a felvásárlási árat, valamint meg­növelni az intervenciós alapba való befizetést. Ezzel együtt emelni az alapba adott állami hozzájárulás mértékét. A fel­dolgozókat az exportpiacok szerzésére kellene ösztönözni oly módon, hogy az intervenci­ós támogatás mellé további ex­porttámogatást nyújtana az ille­tékes minisztérium. A elnök megjegyezte, mindegyik feldol­gozó importál külföldi tejtermé­ket hazai piacra. Termelői és feldolgozói összefogással kor­látozni lehetne valamelyest az importot. Meg kellene vizsgálni továbbá az iskolatej-akció Bé­kés megyére való kiterjesztését. Ez szociálisan nagyjelentőségű lenne, s a tejpiacon is éreztetné hatását. A tapasztalatok azt mu­tatják, a hosszú távú üzleti kap­csolatok megtérülnek, Töreked­ni kell hát ezek kiépítésére. Az igazán kedvező fordulatot azon­ban a fogyasztás növekedése hozná. A agrárkamarának sajátos a helyzete. A termelők hozzájuk tartoznak, ugyanakkor a felvá­sárlók a Kereskedelmi és Ipar­kamarához. Az érdekképvise­letben a vertikalitás így nem ér­vényesül. Ez azonban áthidal­ható. Dr. Szántosi Antal nem titkolta, bizonyos jelek arra utalnak, hogy néhány tejfeldol­gozó nehéz anyagi helyzetbe került, s ez a körülmény esetleg a termelőket hátrányosan érint­heti. A szerződésbontás etikai ügy, ahol a termelő érdekképvi­selete az illetékes kereskedelmi kamarától vizsgálatot kérhet. Békés megye szarvasmarha-állománya a tavaly év végi adatok szerint 58 300, ebből 25 100 a tehén. Megyénkben éves szinten 137 millió liter tejet vásárolnak fel. Ez 7,5- 8 százaléka az országos mennyiségnek. / 5* 200 f jf A* Hazánk tej- és tejtermék-fogyasztása néhány európai országhoz viszonyítva A felvásárlási ár kevesebb a tavalyinál A vágómarha vár és eszik A Szarvasi Agrár Rt. május el­sejéig kell, hogy megoldást ta­láljon arra, hogyan értékesíti a jövőben az Örménykúti Szarvasmarhatelepén lefejt te­jet. Az olasz Parmalat cégcso­port tulajdonába került Ceglé­di Tejipari Rt. ugyanis márci­us végén május elsejei ha­tállyal felmondta az idei esz­tendőre érvényes 4 millió 400 ezer liter tejfelvásárlásról szó­ló szerződést. Az első negyedévben a vál­lalt szállításból 1 millió 53 ezer litert a szarvasiak teljesí­tettek, s a fizetés is rendben megtörtént. A feldolgozó sze­rint az országban megtermelt tej sem belföldön, sem kül­földön nem helyezhető el veszteség nélkül. A Szarvasi Agrár Rt. egyike a tartós álla­mi tulajdonban maradt gazda­ságoknak. Tevékenységében meghatározó a tejelő szarvas­marha-tenyésztés. Telepükön 600 tehenet és ugyanennyi nő­ivarú szaporulatot tartanak. Horváth Károly vezérigazgató úgy nyilatkozott, amennyiben más megoldást nem találnak, a földművelésügyi minisztérium segítségét kérik a tej garantált áron való felvásárlására. Ez a kevésbé vonzó változat, hi­szen eddig a literenkénti négy­forintos támogatást is beleszá­mítva 62,50 forintért értékesí­tették a tejet, a garantált ár 53 forint. Ezzel az árral a termelő aligha jár jól, annál inkább a feldolgozó. A szarvasmarhate­lepen nemcsak a tejértékesítés az egyedüli gond, a selejt tehe­nek vágóra adása sem egysze­rű. A piaci túlkínálatot jelzi, hogy egy-másfél hónapba te­lik, amíg sikerül túladni a vá­gásra szánt marhákon, ennyi ideig kell tovább takarmá- nyozni és gondozni a jószágo­kat, ami komoly költség. Rá­adásul a felvásárlási ár keve­sebb a tavalyinál. A feldolgo­zók kilónként 140-143 forintot fizetnek. 1998-ban a hasonló minőségért 175 forintot kapott a termelő. Hogy miért nem ke­lendő a hazai marha? A vezér- igazgató szerint a feldolgo­zóknak olcsóbb a külföldi tő­kehúst és egyéb fagyasztott húsárut megvásárolni. A má­sik ok az alacsony hazai fo­gyasztás. Az oldalt írta: Csath Róza

Next

/
Oldalképek
Tartalom