Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-06-07 / 55. szám

1999. március 6-7., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Esmeralda tolmácsnője volt Részletek Letícia Calderon négynapos magyarországi látogatásáról Kínok tövisében Tóth Árpád találkozása a Halál katonáinak kapitányával Columbo harminc éve A népszerű Peter Falk civilben meztelen nőket rajzol és tangózni tanul Szeghalomból a Grand Prix-győzelembe Az autóversenyzés történetével foglalkozó könyvek kiemelt helyen foglalkoznak az első Grand Prix-vei, és annak győztesével, Szisz Fe­renccel. Híres honfitársunk 1873. szeptember 20-án született Szeghalmon, Erdélyből beván­dorolt szász származású család hatodik gyer­mekeként. Helyben végezte iskoláit, majd Do­bozon tanult gépészetet, ahol atyja gróf Wenckheim Frigyes gazdatisztje volt. Alig hu­szonhat évesen vándorbotot ragadott, és Pá­rizsba ment. Franciaországban ekkor 619 (!) autó- és motor­gyártó cég működött a világ körülbelül 800, ha­sonló tevékenységet folytató vállalkozása kö­zül. Szisz Ferenc, mint géplakatos a Renault fi­vérek akkor már jó hírnévnek örvendő autóüze­mében vállalt állást 1900-ban. Tudását, tehetsé­gét először művezetőként, majd próbaüzem-ve­zetőként, később versenyszerelőként kamatoz­tatták. A Clermont-Ferrand melletti auvergne-Tverse­nyen bízta rá először Louis Renault a gyári ver­senyautót, mellyel Szisz Ferenc az elismerésre méltó ötödik helyet szerezte meg 1905. június 16- án. A Gordon Bennett-versenyek után az ACF (Automobile Club de France — Francia Autó­klub) új szabályokkal új versenysorozatot írt ki, a Grand Prix-t (GP). Az 1906. június 26—27-én a Sarthe megyei Le Mansnál rendezett versenyre Louis Renault három újonnan konstruált és épí­tett autót nevezett, Szisz, Edmond és Richez ve­zetésével. A 103,18 kilométer hosszú, három­szög alakú lezárt pályán két nap alatt 12 kört, Műszaki adatok Az 1906-os Grand Prix-győztes Renault főbb adatai: két blokkban öntött, négyhengeres, 12975 köbcentis motor, 150 LE. Simms-Bosch mágnesgyújtás, bőrkúpos kuplung, három se­bességfokozat előre, egy hátra, differenciálmű nélküli hátsókerékhajtás kardántengellyel, hát­só kerekekre ható fék, kardántengelyre ható ké­zifék. Sajtolt acélváz, küllős ágyúkerekek, cse­rélhető hátsó kerekek Michelin szabadalma szerint. Végsebesség: 160 km/h. Szisz Ferenc és Marteau a starthoz indulás előtt 1906. június 26-án. (A Renault-t csak hátul szerelték fel cserélhető gumiabronccsal) FOTÓ: COLLECTION BURÁNYI vagyis 1238 kilométert kellett megtennie a bene­vezett 34 versenyzőnek. Másfél percenként indí­tották a kocsikat, és Szisz a negyedik körben át­vette a vezetést, amit ettől kezdve nem is adott ki a kezéből. 101,8 km/h átlaggal nyert, ami legen­dává emelte. E hihetetlennek tűnő sikerben nagy szerepe volt Marteau-nek, Szisz szerelőjének és a Michelin új szabadal­mának, a „jante afnovible”-nek, a cserélhető gumiab­roncsnak. 1907-ben a Re­nault, Szisz Ferenccel az élen újból rajthoz állt a Dieppe mellett rendezett II. Grand Prix-n. A versenyen a második helyet sze­rezte meg Felice Nazzaro (Fiat) mö­gött. A harmadik, újból Dieppe-ben rende­zett Grand Prix-n a favoritok között em­legetett Szisz Feren­cet 1908. július 7-én nem kísérte szerencse, mert a verseny harma­dik körében szétment a Renault jobb hátsó ke­reke, és a verseny feladására kényszerült. Az első GP-győztes Szisz Fe renc 1909. december 31-én kilé­pett a Renault gyárból. Talán mert a gyár gyors fejlődése túl­lépte szakmai tudását vagy mert a cég a szünetelő GP-k miatt visszalépett a versenyektől, esetleg saját javítóműhelye ala­pítása miatt. Ezután javítást vál­lalt Renault és Delanuay— Belleville típusokra Neuilly- ben, Párizs elővárosé ban. Szisz Ferenc az Aida gyár felké­résének elege téve 1914. július 4-én az ismét megrende­zett Grand Prix verse­nyen, egy Lyon mel­letti pályán újból a versenyau­tó volánja mögé ült. Az Aida nem érte el a Renault minőségét, már a ne­gyedik körben hűtőt (!) kellett cserélnie. A verseny 11. körében Carl Jörns (Opel) a kereket cseré­lő Szisz Ferencnek hajtott, aki karját törte, és a verseny feladására kényszerült. Két héttel később rajthoz állt egy túrakocsiversenyen, sínbe rakott karral és győztesként hágyta el a pályát. Életét a háború megtörte. Mint bevándorlót, a gyarmati hadseregbe sorozták. Katonai szol­gálatának betegsége vetett véget. Felgyógyulá­sa után a Breugeot repülőgépgyárban helyez­kedett el. Utolsó versenyén, 1924-ben a túra­Szisz Ferenc az első Grand Prix győztese, 1906. június 26-án Fr an- ciaország- ban FOTÓ: LA VIE AU GRAND AIR autók kategóriájában egy La Buire-ral indult, azután végleg otthagyta a versenyautó-kor­mányt. Élete végén a Párizstól 40 kilométerre lévő, Auffargisben lévő házának híresen szép kertjét ápolta feleségével. 1944. február 21-én hunyt el, felesége 1958-ban követte. Sírjukat a Renault Történet Osztálya és az ACF gondoz­za. Talán mindannyiunk örömére szolgálna, ha Szeg­halmon utcát neveznének el róla. Burányi Gyula ■■ n rí i 7 '.i-a ■, ■- ■ • vhy*-; -■?-* Páncélosok a hófűtta Nemzetinél Mit mondjak, trükkös, nagyon trükkös. Erre mondja az e vi­déki ember: jól kitalálták odafönn. Persze, hogy a Nemzeti Színházról beszélek. Amitől, mármint a Nemzeti nevének puszta hallatától a szintén e vidéki ember hátán feláll a szőr. Jó másfél évszázaddal ezelőtt egy nemzet mozdult meg lel­kesen, hittel, magasztos érzelmekkel, hogy színházat építsen a hazának. Ezzel szemben kemény, két évtizedes munkával „sikerült” elérni, hogy a Nemzeti a bu­taság, a hülyeség, az átgondolatlanság, a politikai manőverezés szinonimájává vált ebben az országban. Nagy győze­lem! De hagyjuk a múltat, nézzük inkább a mostani szereplőket. A Nemzeti mi­niszteri biztosa úgy döntött, közhasz­nú társasággá alakítja a vállalkozást, ezzel mentesül az áfa-fizetés és a pályáztatás kötelezettsége alól. Eddig ez senkinek nem sikerült, a mostani biztosnak ment, mint kés a vajban. (Hja kérem, ha az APEH hallgat, vagy Nemzeti­barát, az más!) Különben erre mondják mifelénk, hogy ez jogszabály-kijátszás, hasonlatos ahhoz, mintha a káeftét alapítvánnyá alakítanánk át. (Na próbálják csak meg egy­szer!) Lépjünk tovább! Miután a pályázat gondolatának elveté­se, illetve a tervező önkényes kijelölése az építésztársada­lom elemi felháborodását váltotta ki, a minisztérium sietett rávemi a balhét a biztosra: szabad kezet kapott, ha nem akar pályáztatni, akkor ne pályáztasson! No, erre mond­tam: trükkös. Egy kicsit hasonlatos a dolog ahhoz, mint amikor a hófútta tanyában rekedt emberek helyzetének megoldására elküldenek egy harcko­csit. A harcosok ahelyett, hogy kime­nekítenék őket, sárrá lövik az épületet, emberestől, mindenestől. A hír halla­tán a parancsnok közli: ilyen ukázt nem adott, mi több, arról se tudott, hogy a páncélos elhagyta a laktanyát. Más a helyzet, ha a katonák hősies helytállással kimenekítik a bennrekedteket. Akkor a pa­rancsnok mindenről tudott. Az érte járó kitüntetést is kész átvenni. Mostantól a Nemzeti szinonimatára új kifejezéssel gazda­godott: a polgárok hülyének tekintése. Hát így állunk a mi kis Nemzetinkkel, István királlyá koronázása és államisá­gunk ezeréves évfordulójához közeledve. Arpási Zoltán ÁS A Nemzeti a butaság, a hülyeség, az átgondolatlanság, a politikai manőverezés szinonimájává vált ebben az országban. Csorvás, 1932. Ez bizony a közel hetven évvel ezelőtti Csorvás. A piactér és a főutca részlete konflissal, csendőrrel, postással, a „fotóapparát” lencséjébe bámuló kíváncsi felnőttekkel és gyerekekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom