Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-06-07 / 55. szám

10 Hétvégi magazin 1999. március 6-7., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten Bajnai István me­zőhegyest esperes mutatja be legked­vesebb versét. Szántó Piroska Kossuth-díjas fes­tőművész kiállítá­sának ünnepélyes megnyitójára készültünk 1997 máju­sában. Egy délutánt szántam arra, hogy a művésznő — akkor már pár éve az „eliziumi mezők”-re költözött — párjának, Vas Istvánnak verses­köteteit lapozgatva keressek egy megfelelő költeményt, lehetőleg olyat, amit a költő a feleségének írt. Hadd legyen meglepetés. Szinte fel­ujjongtam, amikor ráleltem a „Mikor a rózsák nyílni kezdtek” soraira. El is hangzott a kiállítás megnyitóján. Persze a hatás sem maradt el: a mű­vésznő meghatottságában majdnem könnyezett. Egy jó év telt el, s 1998 augusztusában Szántó Piroska rava­talánál mondta el ugyanezt a verset Gáti Oszkár színművész. Akik ott voltunk, a meghatottságtól majdnem mindnyájan könnyeztünk. Lehet-e kedvesebb versem ennél? Mikor a rózsák nyílni KEZDTEK Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, Már nem voltunk fiatalok — Házunk körül virágzó sírkeresztek, Szívünkben sok friss halott. Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág, Akkor is, ha férj-feleség Nézi, hogy bomlanak bokron a ba­barózsák, Fogják egymás kezét. Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben — Emlékszel? volt is oka. De ami fekete maradt, még feketébben Ragyogott, mint valaha. Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe Tört fényeket rejtett a rémület, És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje S attól lett édesebb. Ujjongó áhítattal ébredtünk regge­lente. Te a kertre, én terád—, Ez az öreg nyarunk szelíden betemette Velencét s Angliát. Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget Kezdtük nézni a holnapot — Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved Koszorújába kapott. Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt, De emlékszel? ez volt a legszebb. Némán kertünkbe hajoltak a szom­széd temetők, Mikor a rózsák nyílni kezdtek. Halálfélelem Varsóban * Titkok a forgatásról Esmeralda tolmácsnője volt A fél világon imádott Esmeralda, vagyis Letícia Calderon négy napot töltött Magyarországon, s vendéglátója, az RTL Klub igazán gazdag programot szervezett számára. Sok helyre elvitték, sok mindent megmutattak neki, de a fővárost nem hagyta el, pedig gondolt rá. Látogatásának első napján megtud­ta, hogy Debrecenben egy fiatalember gyűjtést szervezett arra az operációra, amely visszaadhatná a sorozat vak hősnőjének szeme világát. Az alábbiakban beszámolunk Letícia a Barátok közt stúdiójában tett látogatásáról, s megszó­lal Siklós Viktória, aki tolmácsként mindenhova elkísérte a művésznőt. Esmeralda budapesti látogatásának utolsó napján az első, naponként je­lentkező magyar szappanopera, a Barátok közt stúdiójába látogatott el. A népes szereplőgárda jó másfél órán át beszélgetett a világszerte ismert filmsorozat címszereplőjével a felkészülés szakmai trükkjeiről. Letícia Calderon könnyedén beilleszkedett volna a barátok közé. És ők szívesen befogadnák — A legmeglepőbb, hogy nincsenek sztárallűrjei. Sőt, nagyon közvetlen. Még ő érdeklődött a családomról és a munkámról — kezdi a beszámolót a tolmácsnő. — Az édesanyjával érke­zett Budapestre, s a mama a vacsorák alkalmával rendre szólt a biztonságiak­nak, hogy ők is jöjjenek enni. — Nem zavarta a színésznőt az Esmeralda-láz? — Szereti, hogy a nézők mindig azonosítják a szerepeivel. Egyszer olyan sorozatban játszott, ahol a film­beli félje rendszeresen verte. Egy ra­jongó karateedző megkereste és fel­ajánlotta, hogy megtanítja néhány ön­védelmi fogásra. — Gondolom, számos hasonló törté­netet mesélt önnek. — Hogyne. Egy alkalommal egy­szerű polgárként állt sorba egy bank­ban. Egy kisgyerek észrevette, ránci- gálni kezdte az apja kabátját, hogy megmutassa, kit fedezett fel. Ezt látva- hallva, a színésznő eljátszotta a filmbe­li, vak lány szerepét. A kissrác oda­ment, segített neki, aztán persze na­gyon elcsodálkozott, amikor a színész­nő beült a dzsipjébe és elhajtott. Igaz, ezt mostanában már nemigen teheti meg, ugyanis Mexikóvárosban megtá­madták és el akarták lopni a kocsiját. Csak a kutyáinak köszönhetően úszta meg az esetet, ám férje eltiltotta a dzsiptől. — Megértem. És mondja, milyenek voltak a közönségtalálkozók? — A Duna Plazába például nagyon sokan jöttek el. Főként idősebb höl­gyek és tini lányok. Néhányan több­ször is beálltak a sorba potyapusziért. Örült, hogy nem volt a lengyelországi­hoz hasonló eset. — Miért, ott mi történt? — Azt mesélte, hogy sok ezer híve gyűlt össze, és egymást taposták, mi­közben megrongáltak több autót is. Igazi halálfélelme volt. Magát hibáz­tatta emiatt, s nagyon elkeseredett. Mint ahogy szomorú volt akkor is, amikor meglátogattuk a Barátok közt című sorozat felvételének helyszínét. Közben ugyanis elkezdődött a tévé­ben az ő sorozata, s meglátta benne egyik régi jó barátját, aki azóta el­hunyt. * * * Siklós Viktóriát több tucat jelentkező közül választotta ki a feladatra a Nu­mero 1. Hostessügynökség. A tolmács­nő elmondta, azokat a pillanatokat sze­rette a legjobban, amikor a színésznő a forgatás kulisszatitkairól beszélt. A so­rozatot közel másfél évig, reggel héttől este tízig forgatták. A szöveget mindig az előző nap kapták meg és csak átol­vasták. így aztán nagyon kellett kon­centrálniuk, hogy minél kevesebbet hi­bázzanak. Letícia és Viktória a reptéren intet­tek búcsút egymásnak. A sztár Madrid­ba repült. Elvégre ott is tart az Esmeralda-láz. S ott még tolmács sem kell... Peter Falk meztelen nőket rajzol és tangózni tanul COLUMBO HARMINC ÉVE ÉS HETVEN GYERTYÁJA Columbo harmincadik évforduló­ját ünnepli. Megszemélyesítője, Peter Falk tavaly szeptemberben fújta el a 70. gyertyát. A francia Figarónak adott interjúban a szí­nész a filmjeiből ismert bölcsessé­gével tekint vissza az életére, pá­lyájára. — Hogyan változott Columbo úr a 30 év alatt? — A dohányzási tilalom miatt Columbo egyre nehezebben tud rá­gyújtani és hamutartót találni. E kü­lönbségen kívül ugyanaz maradt. Nem lett sem elegánsabb, sem kevésbé kí­váncsi. — A Columbo volt az első amerikai sorozat, amelyet Kínában is sugároz­tak. Kétmilliárd ember ismeri önt, tö­megek jönnek össze, ha valahol megje­lenik. Mi a sikerének titka? — Nagyon nehéz kérdés. Kérdéssel felelnék rá. Tudja-e, hogy mi a közös a japán császárban, egy eszkimóban, egy aztékban és a sarki benzinkutatóban? Hogy mindnyájan szeretik Columbót! Az okát, ezzel együtt, még mindig nem tudom. — Nyilván, mert ön a legszebb, leg­intelligensebb, legszórakozta- tóbb színész a Földön. — Kérem, ezt adja írásba! Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, Columbo azért tetszik, mert nem elbiza­kodott, őszinte önma­gához, és eléggé bí­zik magában ah­hoz, hogy ne tö­rődjön azzal, má­sok hogyan ítélik meg. — Van-e már Columbónak hon­lapja az Inter­neten? — Úgy tudom, több is. Nagyon örülök ennek. Tudja, hogy a használók kitalál­tak egy játékot? Jegyzik, hogy Columbo hányszor tesz említést a fele­ségéről. Fogadáso­kat kötnek. — Mivel foglalko­zik mosta­nában? — Tavaly visszatértem a színpadra egy Miller-darab- bal. Mérsékelt volt a sike­rünk. Most forgatjuk a Columbo újabb epizódját, amely nagyon tetszik nekem. Nehéz eset: nincs meg a hul­la. A gyilkos a temetkezési vállalkozó. Tíz perccel a film vége előtt Columbo már ott tart, hogy beis­meri kudarcát. Ez a so­rozat eddigi legfon­dorlatosabb története. — Önnek nagy fil­mes múltja van. Nem gondolt arra, hogy Columbót mozivá­szonra kellene ten­ni? — Hiába is pró­bálkoztam, erről senkit nem tudtam meggyőzni. Egyébként köztu­dottan nagyon háklis vagyok a forgatókönyvek­re, ezért nem ját­szom több film­ben. Álmában felhőn ül vászonnal meg ecsettel es rajzol — Hol érzi magát jobban? Az intel­lektuális filmekben, vagy a populáris sorozatokban? — Olyan vagyok, mint Chaplin partnere a Nagyvárosi fényekben: nappal milliomos, éjjel meg egy része­ges alak. Én nappal milliókat keresek a Columbóval, de éjszakára a művészi filmet választom. Nem panaszkodom emiatt. Ahhoz bolondnak kellene len­ni. Az élet egyébként is nehéz, és jól jön az ilyen „áldás”. Azt hiszem, nagy szerencsém volt. — Kívánjon valamit! — Jó lenne, ha tudnék énekelni, táncolni, főleg tangózni, hogy part­nere lehessek a feleségemnek, Sherának, aki nagyon ügyes ebben. (Fáik második felesége Shera Daneses táncosnő — a szerk.) Kü­lönben azt szoktam álmodni, hogy egy felhőn ülök vászonnal meg ecsettel, és lerajzolom mindazokat, akikkel találkozom. A rajzolás egyébként is a hobbim, és egyre job­ban megy. Már rendeztek kiállítást a műveimből, sőt, néhány darabot el is adtam belőlük. Imádom lerajzolni a nőket! — Meztelenül? — Naná! vmm» Az 1848—49-es forradalom és szabad­ságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfé­nyesebb időszakát. Hétvégi magazi­nunkban hétről hétre ugyanezen a he­lyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges vá­lasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levele­zőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezer­nyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között he­tente három tollat sorsolunk ki, s vala­mennyi hibátlan megoldást a rejtvény- sorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nye­reményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki le­het belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei le­gyenek. A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állítot­ták össze. 14. kérdés: Milyen — a forradalom­mal kapcsola­tos — jeles épületet ábrá­zol a kép? a) A Redout b) Nemzeti Múzeum c) Az egyetem Előző heti feladványunk megfejtése: b) június. Egy-egy tol­lat nyertek: Bí­ró Sándomé (Mezőberény), Farkas Andrea (Kunágota), ifj. Metykó Attila (Gyula).

Next

/
Oldalképek
Tartalom