Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-12 / 36. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. február 12., péntek Gondoskodni az idősekről önkormányzati kötelezettség Ötvenszemélyes napközi otthon Végegyházán Végegyháza polgármestere, dr. Farkas László a község igazgatása, valamint háziorvosi munkája mellett nem mindennapi feladatra vállalkozott: kezdeményezője és alapítója a helyi idősek otthonának. Az 50 személyre tervezett létesítményt a közelmúltban külsőségek mel­lőzésével nyitották meg. Az alig egy hónapos működés alatt mind többen vették igénybe a pihenési, egészség- ügyi és egyéb szolgáltatásokat. Megkérdeztük olvasóinkat Mennyire érzékelik az idei áremeléseket? A településen közel 1000 idős ember él. Azok, akik magányos éveiket szerették volna megosz­tani másokkal — a nyugdíjas­klubon túl —, igényként fogal­mazták meg az egész napos el­látást nyújtó otthon létét. Mivel a faluban ilyen szolgáltatás ed­dig nem volt, a létrehozása gon­dolatát (akkor még testületi tag­ként) dr. Farkas László vetette fel. — Miért éppen az idősek szo­ciális ellátását választotta ma­gánvállalkozása céljául? — kérdeztük. — Sokat járom a falut, isme­rem az emberek gondjait, baja­it, másrészt a megyei regioná­lis fejlesztési központtól is kaptam instrukciókat. Egyszer elmondtam a kollégáknak, hogy miben töröm a fejem, amit többen jó ötletnek tartot­tak. Közben tavaly felmérést készítettünk, hogy milyen szo­ciális igény lenne a települé­sen. A legtöbben a rendszeres nappali ellátást és a házi segít­ségnyújtást jelölték meg. A több évre szóló munka első lépcsőfoka — javaslatomra — a napközi kialakítása lett, ame­lyet a képviselő-testület is egy­hangúan támogatott. Ekkor még nem gondoltam, hogy pol­gármesterként folytathatom az építkezést, ám az élet szeren­csés változást hozott. A cél ér­dekében az általános iskola ré­gi „Hargittai” épületét alakítot­tuk át. — A beruházáshoz pénz kell. Miből telt az építésre? — Először úgy gondoltam, hogy megveszem az épületet. Két pályázatot készítettem, amelyből csak az egyik nyert. Mivel a cél közös, így felvető­dött, hogy pályázni is az önkor­mányzattal együtt érdemes. Végül a négyéves alpolgármes­teri tiszteletdíjamból, a közö­sen nyert önkormányzati pénz­ből, valamint saját hozzájárulá­somból fizettük a költségeket. A fenntartó jelenleg az önkor­mányzat, én pedig az intéz­mény működtetését, irányítását látom el. A most átadott otthon­ban 2 új munkahelyet is terem­tettünk. — Kik vehetik igénybe a nap­közi szolgáltatásait? — Bárki, aki úgy érzi, hogy kikapcsolódásra, meleg ételre vagy közösségi foglalkozásokra vágyik. Reggeltől 16 óráig tar­tunk nyitva, melyen belül kötet­len a bejárás ideje. — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak? — A napi ebédet a szomszé­dos napköziben biztosítjuk. Az épületen belül közösségi, pihe­nő- és tálalószoba, melegítő- konyha, zuhanyozó, orvosi szoba található. Szeretnénk a további fejlesztésekkel minden igényt kielégíteni. Ha kell, megoldjuk a helyszíni fodrá­szatot, van mosási, tisztálko­dási lehetőség és állandó egészségügyi felügyelet. A szórakozásra tévé, video, tár­sasjátékok, újságok szolgál­nak. Terv, hogy alkalmanként régi filmeket vetítünk, mini­könyvtárat hozunk létre, illet­ve kirándulásokat és közérdek­lődésre számottartó előadáso­kat szervezünk, sőt fontolgat­juk a rászorultaknak a gyógy­fürdő igénybevételének lehe­tőségét is. Távlati • terv a házigondozás ellátása, vala­mint esetleges átmeneti szállás kialakítása. Elképzelésünk van a szűkebb körű családsegítői és érdekvédelmi tevékenység végzésére is. — Részemről az idősekről való gondoskodás — mondta Farkas doktor — nemcsak ma­gánvállalkozói és orvosi tevé­kenység, hanem fontos önkor­mányzati kötelezettség is. — Mint köztudott, ön társtu­lajdonosa a nemrég átadott mezőkovácsházi Szent István Otthonháznak is. Érinti-e ez a község lakosait? — Mindenképpen előnyö­sen. Ha az itt nyújtott ellátás, házigondozás már nem elegen­dő, akkor a szomszédos város­ban igényelni lehet a bentlaká­sos otthonba jutást. — Van-e fedezet a további működéshez? — A fenntartást az állami normatíva, az önkormányzati közreműködés és a saját hoz­zájárulás biztosítja. Térítési díjat csak az étkezésért ké­rünk, amely igen kedvezmé­nyes. Az elmondottakat termé­szetesen csak kitartó, folyama­tos munkával valósíthatjuk meg, de fő cél a minél széle­sebb körű és hatékony gondos­kodás a községben élő idős emberekről. Halasi Mária Szabó Tímea 21 éves, körös- tarcsai köny­velő: — Sajnos az áremelésekkel nem tartanak lépést a bér­emelések. Hogy valójában mi és mennyivel emelkedett, nem tudom igazán. Nem dohányzom, kávét nem iszom, alkoholt sem fogyasztok. Az idén ruhaneműt sem vettem, így nem tudom, hogy ott mekko­ra volt az áremelés. Szüleimmel élek, a villany-, a gáz-, a víz- és telefonszámlákat ők fizetik, amit viszont tudok: minden drágább lett, ezért igyekszem spórolni. Engem az üzemanyagárak érin­tenek, ugyanis nap, mint nap au­tózom, a tankoláskor érzékelem az új árakat... Pálfiné Sa­lamon Anna 38 éves, békési vállalkozó: — Vállal­kozóként azt mondhatom: szállítóink a nagykereske­delmi árakban eddig nem érvé­nyesítették az új, emelt árakat, régi áron szállítanak, az áreme­lésekről még nem tájékoztattak bennünket. Háziasszonyként már jobban érzékelem az árvál­tozásokat. Általában havonta egyszer, diszkontban vásárolom meg a háztartásba szükséges dolgokat, nemcsak azért, mert ott olcsóbb, hanem azért is, mert a m.upka mellett nincs túl­ságosan sok időm a boltba já­rásra. A villany-, a gáz- és tele­fonszámla feketelevese ezután következik. Úgy számoltam, hogy az eddig ismert áremelé­sek a családban legalább tíz- százalékos többletkiadást jelen­tenek. Salamon Anikó 22 éves, békési főisko­lai hallgató: — Azt hi­szem, kevés olyan áruféle­ség lesz, ami­nek az árát nem emelik az idén. Már a zse­bünkön érezzük a közlekedés, a telefon, az üzemanyag drágulá­sát, a gyógyszerárak is változ­tak, illetve változnak, a boltok­ban sem csökkent semminek az ára. Úgy érzem, a megélhetési költségek magasabbak lesznek, mint tavaly. A szakkönyvek, amik tanulmányaimhoz szüksé­gesek, drágultak. Csoporttársa­immal majd megbeszéljük, hogy ki melyik könyvet vásá­rolja meg, s beosztjuk, hogy ki mikor használja. Székely Márton 46 éves, mezőbe- rényi rendőr: — Igazából még nem tud­tam felmérni, hogy csalá­domnál mit je­lentenek az áremelések, de egy biztos: minket is érzékelhetően érint. A boltban a feleségem vá­sárol, így arról nem tudok nyi­latkozni, hogy ott mennyivel emelkedtek az árak. A gáz árá­nak emelése engem nem érint, ugyanis fával fűtünk, s azért nem kell pénzt kiadni, mert van egy erdőm, s onnan engedéllyel magam vágom ki a tűzrevalót. Állattartással is foglalkozom, saját részünkre vágunk, így a húsárakat nem ismerem. Ámi érint, az az üzemanyag és az au­tóbusz viteldíja: az egyik gyere­kem Csabára, a másik Tárcsára jár dolgozni. Végegyházán a közelmúltban átadott napközi otthon máris kedvelt tartózkodási helye az idős embereknek. Ottjártunkkor a napközi topjai éppen látogatást tettek a szomszéd város­ban, míg az „otthonmaradó” 73 éves Gedó Béláné és Kéri Jánosné gondozó csendes kártya­partival ütötte el az időt fotó: such tamás — sz — FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szíve­sen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca em­berének. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Mun­kácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. BankVVustria Creditanstalt BA/CA Prémium Számla Látra szóló, sávos kamatozású bankszámla, mely segítségével teljes körű banki tevékenységet folytathat Éves kamatláb EBKM 0— 500 000 6,40% 6,73% 500 001—2 000 000 11,25% 12,15% 2 000 001—3 500 000 12,25% 13,31% 3 500 001—5 000 000 13,60% 14,89% 5 000 001— 14,00% 15,36% A kamat elszámolása naponta, a napi záró számlaegyenleg alapján történik. Kamatjóváírás minden naptári negyedév végén. • Elérhető telefonbank és electronic banking rendszeren keresztül is. • Bankkártya csatolható hozzá. • A számláról befektetni is lehet. Bővebb felvilágosításért kérjük forduljon üzletkötőinkhez: 5600 Békéscsaba, Kossuth L. tér 2/A. Telefon: 06 (66) 446-346. Ötesztendős a hírlapterjesztési hálózatunk Akinek sorsolással lett munkahelye Sorozatunkban az öt éve hozzánk szegődött kézbesítőket mu­tatjuk be, így (is) megköszönve hűségüket, munkájukat. A fociszezonban a korán munkába igyek­vők tőlem kérdezik meg a hétvégi eredmé­nyeket... FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS — Szerencsével kerültem a Békés Megyei Hírlap kézbesí­tői közé: amikor ezt az állást meghirdették, nekem még nem járt a megyei lap. Az egyik is­merősömnél voltam, s ott ke­rült a kezembe az a példány, amelyikben szerepelt a hirde­tés. Benyújtottam én is a pá­lyázatomat, s amikor behívtak az elbeszélgetésre, akkor de­rült ki, hogy tizenöten va­gyunk. Mivel mindenki meg­felelt az elvárásoknak, így sor­solással döntötték el, hogy ki lesz az a négy személy, aki Mezőberényben kézbesíti majd a lapot — emlékszik vissza Varga István, az a 31 éves kézbesítőnk, akinek autó­fényező a szakmája. A város­ban ő az egyetlen, aki a saját kézbesítőhálózatunknak alapí­tó tagja. A másik három kör­zetben cserélődtek a kézbesí­tők, van olyan, ahol többször is. — Körzetemben 252 előfi­zető él, s vannak olyan olva­sók, főként az idősebbek, akik már hajnalban csak azért tesz- nek-vesznek az utcán, hogy megvárják az újságot — hal­lom. Mint mondja, fél három­kor csörögne a vekker, ha hagyná, ugyanis már óra nél­kül felébred negyed három után. — Egy példányt indulás előtt átfutok, hogy tudjam mi is van a lapban — folytatja. Megtudom: a lakótelepen van olyan olvasónk, aki pizsamá­ban, köntösben a lépcsőház harmadik emeletén toporogva lesi jöttét, s amint megérkezik, máris leenged egy spárgát, melynek a végén van egy csi­pesz, s annak segítségével húz­za fel az újságot. — A kényelem érdekében az ember leleményes — neveti el magát, majd megtoldja: Azok, akik előfizetik a lapot, nagyon várják azt, s mint min­denütt, így Berényben is első­sorban a helyi hírekkel. Az ol­vasókkal nap, mint nap találko­zom, s bizony nagyon sokan el­mondták, hogy hiányolják a városoldalakat, nem szeretik a sok hirdetést. A fociszezonban a korán munkába igyekvők tő­lem kérdezik meg a hétvégi eredményeket, így amolyan információs szerepet is be­töltők — teszi hozzá. Mint mondja, az éj­szakában ke­rékpárján ma­gányos farkas­ként közleke­dik, a kutyák­kal békét kötöt­tek. Olyannyi­ra, hogy akad közöttük, ame­lyik — mint valami testőr — végigkíséri a tíz kilométe­res útvonalán. — Szabad­ságra szokott-e menni? S ha igen, ilyenkor ki helyettesíti? — Minden nyáron elme­gyünk a felesé­gemmel leg­alább egy hétre nyaralni, ilyen­kor édesanyám kézbesíti a la­pot. Az olvasók tudják, hogy más viszi az újságot, ugyanis másképpen van összehajtva, máshogyan áll a postaládában. Az előfizetők megismertek, s úgy érzem, az évek során meg­szerettek — mondta búcsúzás­kor Varga István. (z)

Next

/
Oldalképek
Tartalom