Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-29 / 303. szám
KITEKINTÉS 1998. december 29., kedd A politika alighanem erkölcsi tőkét akar kovácsolni a bankárellenes hisztériából Kunos elítélt el nem ítélése? A Kunos-ügy felmelegítésének „séfje”: Popper Péter volt (K)unos-untalan Egy biztos: Kunos Péter bevonult a börtönbe, s bizonyára a magyar politikatörténet egyik lábjegyzetébe is. A néhai Agrobank egyik volt vezetőjeként dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitánysága idején bilincsbe verve vitték el, aztán folyamatosan váltogatták az ellene felhozott alapos gyanút. Az első fokon eljáró bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, majd a másodfokú ugyanazon tényállás alapján két évre leültette. Betegségére hivatkozással büntetése letöltésére halasztást kapott, majd az Orbán-kor- mány igazságügyi minisztere nem járult hozzá a további halasztáshoz. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter nem javasolta a köztársasági elnöknek Kunos kegyelmi kérvényének teljesítését, Göncz Árpád viszont aláírta azt. A miniszterasszony erre megtagadta ennek ellenjegyzését. Kunos Pétert jelenleg börtönkórházban kezelik. Popper Péter és társai — hangsúlyozva, hogy nem akarnak beleszólni a bíróságok dolgába — nemrégen konferenciát tartottak Budapesten a Kunos ügy ellentmondásainak közvélemény elé tárására. Szóval, van miről beszélni — unos-untalan... A Kunos-konferenciát a pesti Pilvax Kávéházban tartották. Összehívásának célját Kunos ügye előmozdításának szándékával, és a politikai hátterűnek mondott ítéletek elemzésével indokolták. „Nem akarunk Dreyfus-ügyet Magyarországon, a XXI. század fordulóján!” — állt a meghívó sommá- zatában a súlyos kijelentés. A sajtó képviselői mellett neves jogászok, közgazdászok, művészek, politikusok fogadták el a meghívást, az állóhelyek is „elkeltek”. A csillárokon viszont adventi koszorúk lógtak. Polgár András közgazdász hangsúlyozta: nem hiszik, hogy e fórum segít Kunoson, de remélik, legalább nem rontanak helyzetén. Felhívta a figyelmet arra, hogy amit a jog netán büntet, az társadalmilag sokszor elfogadott, s ez az ügy soha nem volt független a politikától. Politika? Választási évben indult az ügy, választásiban hozták meg az elmarasztaló ítéletet, s a Legfelsőbb Bíróságon a másodfokú ítélet meghozatala előtt Hóm Gyula is megfordult, illetve a kegyelmi kérvény benyújtását követően Orbán Viktor is véleményt nyilvánított — mondta. Mi ok lehet a politikai beavatkozásra? A megszólalók szerint (olcsó) politikai tőkét lehet csinálni abból, ha pellengérre állítják a bankárokat. Kérdés az is: az Agrobank megengedett eszközöket használt-e az „E”- hitelek kihelyezésekor? Azt mondják, kis bankként a szokásosnál is nagyobb garanciákat kellett teremteni a visszafizetés biztosítására. Hasznot akart elérni a bank? Persze, hitelnyújtáskor mindig a bank vagyonának gyarapítása a cél. Ha nem mérlegel a bankár, akár hűtlen kezelést is elkövethet. Amikor a hitel ellenében tulajdoni részt kértek a bank számára — az előadó szerint a Pénzügyminisztérium, a Bankfelügyelet, az akkori ÁVÜ, a nemzeti bank tudtával — a kivásárolt (privatizált) cégektől, a hitel megtérülésének egyik biztosítékát teremtették meg. Saját zsebbe nem került pénz, s a hitel futamidejének lejártával az adott banki tulajdonhányad is visszakerül a hitelt felvevőhöz. Állítólag ez nemzetközi banki gyakorlat, így csinálták legutóbb Nagy- Britanniában is. Egy-két furcsaságot ugyancsak megemlített: a végül vesztegetés miatt emelt vád elbírálásakor a bíróság a másik felet — a „vesztegetőket” — nem marasztalta el. Az ítélet Kunos Péterék személyes hasznát pedig abban látta, hogy a nagyobb bevételhez jutó bank eredményessége folytán magasabb anyagi elismerésben részesültek volna a bank vezetői. Az előadó arról mesélt, hogy a nyomozók menet közben rendszeresen fogadást kötöttek egymás között, hogy Kunosékat milyen jogcímen ítélik majd el a sok gyanúsítás közül. A politika pedig bankár-bűnbakot keresett, mert ezzel tömegszimpátia vívható ki, mégpedig könnyedén. Waberer György, a „károsult” cégek egyikének, a Volán- Tefunak elnök-vezérigazgatója szerint csak nyertesei vannak az ügynek: maguk is a csődtől menekültek meg az ügylet által — ráadásul minden más pénzintézet elutasította „E”-hitel iránti kérelmüket. A banki hányad 15 év után visszakerül hozzájuk, s a bank eleve lemondott az osztalékról is. Halmai Gábor alkotmány- jogász nem örült a Dreyfus- ügyhöz hasonlításhoz, szigorúan alkotmányjogi kérdésként kezelte a történetet. Azt mondta: a hatályos magyar jog szerint Kunos Pétertől nem tagadták meg a fellebbezés jogát, csak nem volt mód megadására. A baj abból származik, hogy Kunost első fokon felmentették, s ekkor fellebbezési jogát érvényesítenie képtelenség lett volna — ha egyszer felmentették, mit reklamáljon?! Amikor viszont másodfokon elítélték, erre vele szemben első alkalommal került sor. Ekkor viszont már nincs helye fellebbezésnek. (Ilyen helyzetek elkerülésére is jó lenne — lett volna? — az ítélőtáblák felállítása, azonban a kormánypolitika ezt elodázta.) Az ítélet a Legfelsőbb Bírósággal felülvizsgáltatható, azonban a büntetés letöltését Kunosnak meg kellett kezdenie. Göncz Árpád nyilván erre a méltánytalan jogi szabályozásra, a politika betüremkedésének észlelésére alapozva adott végrehajtási kegyelmet. (Ez azt jelenti, hogy a büntetés letöltését három évre felfüggesztették — volna.) Amit aztán Dávid Ibolya nem ellenjegyzett. Az alkotmány- jogász szerint: alkotmányellenesen... (Mi több, a .hölgy azt nyilatkozta: Kunosnak lett volna módja fellebezni az első fokú ítélet után. Elég cinikusan hangzik.) Halmai Gábor állítja, hogy sem az alkotmány, sem törvény nem részletezi, így nem is korlátozza a köztársasági elnök mérlegelési jogát kegyelmi ügyekben. Az igazságügyi miniszter csupán akkor tagadhatná meg az elnöki kegyelem ellen- jegyzését, ha a kérvény nem jogosulttól — tehát nem Kunostól, nem jogi képviselőjétől, nem hozzátartozójától — származott volna. Az egészen más kérdés, hogy kell vagy sem korlátozni az elnök kegyelmi jogát — a későbbiekben. Halmai Gábor azt mondja, a miniszterasszony Kunos kárára már előbb tévedett: közvetlenül előtte változtatta meg a börtönbe vonulás halasztásának orvosi igazolási szabályait. S erre a kedvezőtlenebb új szabályra hivatkozott a miniszterasszony. Pedig ennek semmi köze a kegyelmi eljáráshoz. Halmai szerint Dávid Ibolya alkotmányosan korlátozta Göncz Árpád jogkörét, s egyben túllépte a magáét. Mit tehet az elnök? Kérheti az Alkotmánybíróságot, ítélje meg, kegyelmi jogát hogyan gyakorolhatja alkotmányosan. Popper Péter következetesen, s nem minden oldalvágási szándék nélkül „Kunos elítéltről” beszélt. Ami történt, azt társadalmi méretű hecckampánynak minősítette. Itt érez kapcsolatot a Dreyfus-üggyel. A Kunos-per igazi tárgya: a bizalom és a bizalmatlanság. A Pintér-féle rendőrség akkoriban pszichés hatást akart kiváltani a bilincseléssel, annak „tévéközvetítésével”. A gyanú változtatgatá- sával meg a vizeslepedőt akarták ráhúzni — mintha annyi mindent el is követett volna. Poppernek az is szöget ütött a fejébe: miként lehet két bíróság megítélése között ekkora — alapvető — különbség, amikor betűre azonos tényállás alapján döntöttek?! S mi oka lehetett annak, hogy a választások időpontja elé hozták a későbbre már kitűzött tárgyalást, s miért változtatták meg a kijelölt bírói tanács összetételét? Mindez csak a bizalmatlanság kiváltására lehet jó. Ami társadalmi mé- retekben igencsak veszélyes. O is megpendítette: egy vesztegetési ügyben miért nem büntetik meg a „vesztegetőket”? Vagy egyszerűen csak Göncz Árpád tekintélyét akarták megtépázni? — tette fel a költői kérdést Popper Péter. Garai László gazdaság- és szociálpszichológos azt mondta: ezzel az üggyel jobban megalázták az elnököt, mint annak idején a rosszemlékű kifütyüléssel. Az Agrobank vezetőinek együt egyszerűen korunk „meggymagos esetének” minősítette. A politika tüsténkedésé- ről úgy tartja: ez figyelemelterelés a politikai elit részéről, úgy tesznek, mint akik az erkölcs oldalán állnak. Dreyfus- ügy? „Egy zsidótól minden kitelik — volt a sommázata. Miként esetünkben egy bankártól. S erre vevők a tömegek. Székhelyi József, az ismert színész jelezte, hogy kettős minőségben szól: gyerekkora óta ismeri Kunost („Nem volt lo- pós, s ma sem az”), illetve polgárként („Bár óvatosan bánok e szóval”). Székhelyi is a bizalmatlanságtól félti a társadalmat, s nem érti, hogyan történhet meg ilyesmi a statisztálásunk mellett. A Dreyfusra való hivatkozást ő sem tartja szerencsésnek: minek ötleteket adni... Gellért Kis Gábor politikus (eredendően újságíró) furcsákat mondott: Kunos kiválasztása a bankár(gyanú)perre nem volt véletlen. Utalt valamiféle konfliktusokra az MSZP-n belül, melyek 1993 ősze óta felerősödtek. Kunos úgymond a „Dimitrov téri fiúkhoz” tartozott (utalás a közgazdászi végzettségűekre). Kunos(ék) „bevarrását” az Országos Rendőr-főkapitányság akkori vezetésének (a „cégvezető” az idő tájt: dr. Pintér Sándor, mai belügyminiszter volt) magánakciójaként értékelte — figyelmeztetésül valakik számára. (Mi tagadás, a fene sem érti ezeket a célzásokat...) A másodfokon eljáró bíróság ítéletével kapcsolatban azt mondta: egy jogállamban még a Legfelsőbb Bíróság sem vonhatja ki magát a nyilvánosság kritikája alól. Jellemezőnek tartotta az indokolásnak ama részét, mely azt volt hivatott megmagyarázni, mit tekintettek Kunosnál az anyagi haszonszerzés motívumának: a bank növekvő nyersége révén ők is több pénzhez jutottak volna, állt az ítéletben — mutatott rá Gellért Kis Gábor. Aztán megkérdezte: a piacgazdaságnak vajon nem a haszonelvűség az alapelve? Jancsó Miklós filmrendező és Bodor Pál újságíró ugyancsak a hatalom „játékának” tekinti az ügyet. De minek tekintsük mi? Kiss A. János Polihisztor? A 65 éves Popper Péter pszichológus Budapesten a bölcsészkaron, illetve a Lenin Intézetben végzett. Főiskolai tanár, oktat jogtudományi, illetve orvostudományi egyetemen, gyakorló pszichológus. 1992-ben lemond korkedvezményes nyugdíjáról, állásáról és minden hazai közéleti funkciójáról. Külföldön vendégprofesszoroskodik, tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a MUOSZ újságíróiskoláján és máshol. Sokáig a Pszichológiai Szemle főszerkesztője. Kutatási területe: pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia. Kriminálpszichológusként ugyancsak ismert. Szakkönyvek sorát írja. Három színdarab szerzője. Hobbijai között szerepel a gondolkodás is... Karrier a börtönig Az 51 éves Kunos Péter közgazdaságtudományi egyetemet végzett Budapesten, pénz- és hitelügyi szakközgazdász. 1970-től 10 évig a Pénzügyminisztériumban dolgozott, a végén a miniszteri titkárság vezetőjeként. A miniszterelnök-helyettes, országos gazdaságirányítási szervezetek titkára, 1989-90-ben a Pénzügyminisztérium államtitkára. 1991—92 között az Agrobank elnök-vezérigazgatója, 1992-től 1995-ig vezérigazgatója. A Magyar Sakkszövetségnek 1989-től az ellene áprilisban meghozott ítéletig — közügyektől való eltiltásáig — elnöke volt. Bodor Pál újságíró és Jancsó Miklós filmrendező véleményének egy részét nehezen bírná el a nyomdafesték fotó: lehoczky Péter Verrocchio Dávidja és ahogy karikaturistánk, Boros Béla „utánérzi” a témát
