Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12-13 / 291. szám
1998. december 12-13., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 _________________________________Kínok tövisében — nagy emberek, hétköznapi kórok ________________________________ Ar any János epekövei és „sikeres” műtétje Az epekőbántalom a múltban is népbetegségnek számított. Sok jeles elődünk szenvedett a kövek által kiváltott epekólikában, s szorult szigorú diétára vagy került a sebész szikéje alá. A híres „epebetegek” közt kétségtelenül Arany János epekőbetegsége a legismertebb, s nem csak a karlsbadi fürdőkúrák miatt. A költő élete végéig neheztelt sebészére; nem követte A vén obsitos szerzőjének, Garay Jánosnak a példáját, aki — miután meggyógyította őt — hosszú, lelkes költeményt szentelt orvosának Legnagyobb epikus költőnk ötvenes éveinek elejétől szenvedett a kövektől. Kezdetben csupán a zsíros ételek kiváltotta fájdalom s hányinger keserítette meg a Bach-korszakban amúgy sem vidám életét, ám az idő haladásával egyre gyakrabban jelentkeztek a jobb bordaív alatti tartós fájdalmak. Panaszai alapján orvosa a korabeli legjobb gyógymódot ajánlotta, a karlsbadi ivókúrát. Költőnk először 1869-ben jelent meg a mai Karlovy Vari utcáin, hogy aztán nyolc éven át, 1876-ig hűségesen visszajáró vendége legyen a nyugatcsehországi fürdővárosnak. Az ismételt karlsbadi kúrák nemcsak azt jelzik, hogy Arany epekőbetegsége nem múló epizód volt, hanem azt is, hogy a Toldi írójának szívéhez közel állt a cseh kultúra. A „Károlyfürdő” alapításához fűződő „népmonda” különösen megragadta a figyelmét. Olyannyira, hogy amikor a hatvanas években újra előveszi a Toldi témáját, a Toldi szerelmébe beleágyazza a fürdő alapításáról szóló mondát is. A mondát a cseh irodalmi források alapján, a következő strófát azonban a saját páciensi tapasztalatai nyomán vetette papírra. Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe S hol a fürdő épült a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel, Sokat ábrándozott egy beteg, ősz ember, Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új élet-reményért, S ha valaha célhoz bír jutni ez ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének. A múlt században nagyon sok ember köszönhette az „új élet-reményt” a karlsbadi víznek. A diétás, s bizonyos tüneti kezelésen — fájdalom-, lázcsil- lápításon, borogatáson— túl az ivókúra volt az egyetlen módja az epekövek okozta panaszok csillapításának. Annak ellenére ugyanis, hogy a boncolásokból már száz év óta ismeretes volt az epekövek létezése, sebészi kezelésüknek az ideje még nem érkezett el. A ma rutinműtétnek számító epehólyagkiirtást (kolecisztektómiát) majd csak Arany halálának évében, 1882-ben végzik el először. Addig még a legprogresszívebben gondolkodó sebészeknek is, mint például a golyvaműtétjeiért Nobel-díjban részesült Kocher professzornak, az volt a véleménye, hogy: „Minden epekőbajosnak joga van, hogy köveit évről évre Karlsbadba vigye pihentetni.” Közismert, hogy Arany ismételten élt az epekőbajosok e „jogával”, ám az már kevésbé köztudott, hogy egy epeműtéten is átesett! Nincs ellentmondás a fenti, 1882-es első hólyageltávolításra vonatkozó állításunk s az 1870-ben történt sebészi beavatkozás ténye közt. Aranynál ugyanis nem a hasmetszést igénylő hólyageltávolítás történt. A dolog kórtani előzménye a következő: amíg a kövek kicsik, könnyen távozhatnak keletkezési helyükről, az epekőhólyagból, annak vezetékén át a nyombélbe. Sok kő esetén, vagy ha a kövek nagysága meghaladja az epevezeték belvilágának nagyságát, a kövek felhalmozódnak az epehólyagban. A sok kő nyomásától a hólyag fala tágul, s gyulladásba jön. A heveny epehólyag-gyulladás a sebészeti korszak előtt rendszerint előbb-utóbb hashár- tya-gyulladáshoz, „vérmérgezéshez” (szepszishez), s ezzel a beteg halálához * vezetett. Szerencsés esetben a gyulladt hólyagról a gyulladás a hasfal felé terjedt, s a jobb bordaív alatt tojás nagyságú daganat jelent meg. Ilyen „szerencsés” volt Arany János is. Az első karlsbadi kúrát követően, 1869 őszétől hordozta jobb bordaíve alatt a lassan növekvő daganatot. Kezelőorvosa tanácsára különféle kenőcsökkel próbálkozott — eredménytelenül. Mikor „a haza bölcse”, Deák Ferenc tudomást szerzett a költő bajáról, saját háziorvosát, a hatvan-hetvenes évek legkeresettebb pesti doktorát, Kovács Sebestyén Endrét „szabadította rá” költőnkre. Kovács Sebestyén vérbeli sebész volt, a sebészekre jellemző huszáros, a „gordiuszi csomókat” erélyes szikevágással megoldó hozzáállással. Arany tudott ugyan a nagy hírű sebész készülő vizitjéről, arra azonban álmában sem gondolhatott, mi lesz a vizit kimenetele. Kovács Sebestyén ugyanis amikor meglátta a feszülő hasfalat, kitapintotta a libatojásnyi „daganatot” — előkapta „kusztoráját” (a szike egy fajtáját), s gyors, energikus vágással belemetszett a daganatba. Az így keletkezett nyílásból azonnal három, meglehetősen nagy epekövet távolított el. Kovács Sebestyén védelmére sietünk elmondani, hogy egyrészt ez idő tájt még nem létezett helyi érzéstelenítés — a beteg elalta- tásával járó étemarkózist is alig negyedszázada ismerik —, másrészt a kövektől feszülő, elvékonyodott hasfal átmetszése alig járt nagyobb fájdalommal, mint egy szemfog kirántása. Ennek ellenére, mint évekkel később Arany felesége visszaemlékezett: a sebész váratlan műtété borzasztóan kínossá tette az estét. Ráadásul az azonnali könnyebbség érzése csupán órákig tartott. A metszett seb begyulladt, s Arany három napon át magas seblázzal kínlódott. Kovács Sebestyén naponta meglátogatta „áldozatát”, s még kilenc kisebb követ emelt ki költőnk epehólyagjából. A seb egyébként sosem zárult be teljesen, Arany élete végéig szenvedett a hol gyöngébben, hol erősebben szivárgó sipollyal (fisztulával). A sebészre talán élete végéig neheztelt. Mindenesetre nem követte A vén obsitos szerzőjének, Garay Jánosnak a példáját, aki, miután Kovács Sebestyén meggyógyította őt, egy hosszú, lelkes költeményt szentelt orvosának. S hogy a sebész „vakmerőségét” ne feledhesse, haláláig őrizte egy kis orvosságos dobozban azt a két epekövet, melyet Kovács Sebestyén az elsők közt távolított el testéből. A doboz fedelén saját kezű írással örökítette meg a nevezetes napot: 1870. január 13. Persze, Arany neheztelése csak részben volt indokolt. Hiszen ha Kovács Sebestyén nem avatkozik be, a kövek előbb-utóbb áttörték volna a hasfalat, s egy „rojtos szélű”, a sebészi metszésnél mindenképpen nagyobb, s nehezebben gyógyuló nyílás keletkezett volna. S így jócskán megnő egy további, életveszélyes szövődmény, a hashártyagyulladás bekövetkeztének esélye is. Kovács Sebestyén „udvariatlan”, laikus szemmel nézve „érzéketlen” beavatkozása orvosilag mindenképp indokolt volt. S talán e kompromisszumot kizáró, az ellenkezést a platonikus tiltakozás szintjére szorító metszésnek is köszönheti irodalmunk az Oszikék gyönyörű verseit vagy az 1879-ben befejezett Toldi szerelmét. Dr. Kiss László — Arany János kövektől feszülő, elvékonyodott hasfalának átmetszése alig járt nagyobb fájdalommal, mint egy szemfog kirántása Olvastuk A Fidesz-generáció a dinasztiaalapítók nemzedéke. Meg akar gazdagodni. (Révész Sándor történész) A szabaddemokraták vezetőjének belügyminiszterként nem csupán az ország közbiztonságát sikerült Burundi szintjére süllyesztenie, azért néhány történelmi tettet is véghez vitt: a hírhedt államvédelmi hatóságot fehér ruhás leányok gyülekezetévé nyilváníttatta. (Rozgics Mária újságíró) Mert ha csak azért volt az egész, hogy a nagy valószínűséggel bűntelen Kunossal kipipálják Princzet, hogy Bálint Andrást felcseréljék Schwajda Györgyre, hogy a Postabank ne Mester Ákosba, hanem D. Horváth Gáborba tömje a hirdetési pénzt, hogy György Péter helyett ezúttal Bayer Zsolt hirdesse az igét, akkor ugyanaz folytatódik, aminek a tagadásával hatalomra kerültek. (Vándor Agnes újságíró) ...aki azt hiszi, hogy 1998. május 10- éről május 24-ére összeállt egy kétmilliós, tudatos, egységes jobboldali tábor, az messze túlbecsüli az ideológiáknak az emberek mindennapi életében játszott szerepét. Azért álltak össze, mert az MSZP megverhető volt. Akár a szőlőlevél szimbolikájára is összeálltak volna. (Kéri László politológus) Könyv Bölcsességek könyve Ez a könyv nem az a könyv! Nem az a kétkötetes, először 1982-ban kiadott, majd további öt kiadást megért aforizma- és szállóige-gyűjtemény. Csak majdnem az: annak harmadik kötete. Ebbe — amint a könyv alcíme is utal rá — az ezredvég legokosabb gondolatait gyűjtötték egybe. A sor Alvar Aalto finn építész mondataival kezdődik és Stefan Zweig német író szavaival fejeződik be. (A szerkesztők ezúttal kihagyták a névmutatót, helyette ABC-rendbe szedték a bölcs személyiségeket.) A nevek között tallózva szép számmal találkoztunk magyarokkal is. A közelmúlt, illetve napjaink megőrzésre érdemes gondolatai között bolyongva Antall Józseftől két és fél, Hóm Gyulától pedig kétoldalnyi idézetet találtunk, Orbán Viktortól viszont egyelőre egy sort sem. Különben találkoztunk a lapokon szőkébb hazánkból elszármazottak nevével is, így például a gyulavári születésű Bay Zoltánéval. Kedvcsinálóként a könyvhöz, álljon itt egy gondolat a világhírű fizikustól: „A természettudomány ott kezdődik, amikor az ember felismeri, hogy a természet jelenségei között összefüggések vannak.” ■MB*- ;V * Vi : — ■ • i X-* HM Deneuve a nagymama Az idei velencei filmfesztiválon díjat kapott Nicole Garcia Vendome tér című filmjében nyújtott alakításáért. Erről az eseményről és egyéb személyes, bensőséges dolgairól vall Catherine Deneuve. — Mit érzett, amikor a díjat megkapta? — Az ember örül, hogy ráesett a választás, sikerült bizonyítania, hogy képes kiemelkedő teljesítményre. Ilyen gazdag pályával a háta mögött kell még bizonyítani? Egy díj csak azt jelenti, hogy jól értelmeztünk egy filmet, jól személyesítettünk meg benne egy.figurát. — A filmben elhagyott, alkoholtól megtört nőt játszik. Nincs ebben valami kockázat? — Nagyon féltem eljátszani ezt a szerepet. Az alkoholizmus és az őrület egy színésznő számára nagyon könnyű kísértések. Féltem, hogy klisékbe esem. Éreztem, hogy fizikailag is érezhetővé kellene tenni a sebezhetőségemet, így például nem használtam sminket. A meztelen arcok mindig megkapóbbak. —-Az alkoholizmus gyakori a színészek között? — A színészek ezt nem engedhetik meg maguknak. Egyszer-egyszer kirúghatnak a hámból, lehetnek periódusok, amikor isznak, de ez nem tarthat sokáig, különben hamar végük van. A színésznők szépen öregszenek? Én úgy gondolom, hogy a koromhoz képest nem látszom annyira öregnek. Az idő azonban nem nekem dolgozik. Jobb ezt elfogadni és választani olyan szerepeket, amelyek megfelelnek a koromnak. — Előfordul, hogy irigykedik a fiatalabb nőkre? — Fatalista vagyok ezen a téren, nem tekintem őket vetélytársnak. De hazudnak azok a nők, akik azt mondják: nem bántja őket, hogy öregszenek. — Hogy éli meg, hogy nagymama lett? Mit jelent nagymamának lenni? — Ma a nők dolgoznak és én is sokat dolgozom. Szeretném, természetesen, ha több időm lenne, hogy megcsinálhassam mindazt, amit a nagyanyák régen, de az nem sikerül igazán. Viszont imádatra méltó dolognak tartom, hogy kisbaba van a háznál. — A család sokat számít Önnek? — Nagyon összetartunk. De nem tömörültünk klánba, nyitottak vagyunk, vannak barátaink, nem szükségképpen a film világából. — Sokat hazudott? — Nem. Elhallgattam egy sor dolgot, de nem hazudtam. Udvariasságból hallgatok, de sohasem mondom az ellenkezőjét annak, amit gondolok. — Hogyan csinálja, hogy ilyen sokáig az élvonalban marad? — Nem tudom a titkát. Egy karrier ideje nemcsak saját vágyunktól, hanem mások akaratától is függ. Nem vagyok biztos abban, hogy igazán tudni akarom, hol is tartok a pályámon. Jeremy Irons nem szereti a baljós szerepeket A neves brit színész nyitotta meg a XIX. Valenciai Filmfesztivált és azonnal el is nyerte az újságírók szimpátiáját azzal, hogy készségesen nyilatkozott a sajtónak. — Hosszú, sikeres pályája során melyik volt a legkedvesebb szerepe? — Aramis a Vasálarcosból. A nőhódító, a misztikus, aki kolostorba vonul. Benne testesül meg a fény és a sötétség keveréke, ez tetszik nekem, érdekel a jó és a rossz viszonya, amely megpróbál egyensúlyban lenni az emberben. — Önnek olyan híre van, hogy kedveli a baljós szerepeket. — Semmi ilyesmiről nincs szó. A kettősség az emberben, ez az, ami megfog. Egyébként a színész minden figurában egy kicsit önmagát is keresi, mivel mindnyájan különböző személyiségeket rejtünk magunkban. — Ön Oscar-díjat kapott a Von Bulow-rejtély- ben nyújtott alakításáért. — Nem ez volt a legjobb munkám. Könnyű szerepem volt, szinte jutalomjáték. A kemény munkát nem értékelik úgy, ahogy ezt megérdemelné. — Fontos-e egy filmnél, hogy hol forgatják? — Nem. Az a fontos, hogy jó legyen a forgató- könyv, és olyan legyen a rendező, akinek sajátos látásmódja van és ezt ki tudja fejeztetni a színészekkel. Spielberg Ryan közlegényét a világ minden táján megértik, mert olyan a története és úgy van megalkotva. Az angol film az utóbbi időben reneszánszát éli. Igen, és ez nagyban annak köszönhető, hogy megnőtt az önbizalma és szakított az „amerikai álom” irányzattal. Göbölyös N. László Ferenczy Europress
