Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12-13 / 291. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Sikertörténet A tarhosi Varga Ádám vall arról, hogyan lett producere egy készülő magyar filmnek 6 Rejtvény Folytatódik az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított /? nyereményjátékunk U Kóresetek Nagy emberek betegségeiről olvashatnak új sorozatunkban, elsőként Arany János rj epeköveiről j Ha a bűvész megjelenik ...akkor a régi sláger szerint jól kell figyelnünk. Persze azért annyira mégsem tudunk, hogy rájöjjünk a békéscsabai Salamon László trükkjeinek titkára, mutatványainak mikéntjére. Arról nem is beszélve, hogy van olyan száma is, amit csak utána kellene csinálni, ha az egyszerű földi halandónak lenne hozzá egyensúlyérzéke. Persze nincs, emberünk ezért nem mást, mint a Rekordok könyvébe való megjelenést célozta meg híres kerékpáros számával. Arról nem is beszélve, hogy legutóbb a nagy Arnoldot emelte fel, csak úgy a két ujjával. Az elegánsan berendezett lakásban hangulatos pánsípmuzsika adta a kíséretet beszélgetésünkhöz. — Kétdiplomás bűvész vagyok — jegyzi meg mosolyogva, bemutatkozásképpen. — Debrecenben tanítói diplomát, Szegeden tanárit szereztem. Hat éve hagytam abba az oktatói munkát. A gyerekek szeretete természetesen azóta is megmaradt bennem, de most már nem a tanári katedrán látnak, hanem valamelyik produkciómban. — Nem kérdezem meg, mert tudom, hogy .indulását Rodolfó mesternek köszönheti... — Átvitt értelemben, mert szüleim egy karácsonyra megvették híres bűvészkönyvét. Elolvasása után olyan trükkök magyarázatára bukkantam, hogy például mitől mozog a labda a térítőn. — Tényleg, mitől mozog? — Attól, hogy az alatta levő fémkarikát egy vékony cémaszálon észrevétlenül rángatják. Nagyon sokat gyakoroltam a könyvből, majd a könyv után az egész gyerekkorom a bűvészkedés jegyében telt el. Az első, mondhatnám komolyabb fellépésem a hetvenes évek elején a Tízen Túliak Társasága gyerek-tévéműsorban volt. A felvételek után az Apolló cirkusz artistája a bam- buszrúd-egyensúlyozós számomat látva azt mondta, artista lesz belőlem. —De előtte még gimnazistaként színész ke de tt a Jókaiban. — A Légy jó mindhalálig című darabban játszottam Sándor Mihályt, azt a srácot, aki a pakkból megeszi a bokszot. Madai Emőke játszotta Nyilas Misit. Versenytáncos is voltam, négy évig táncoltam a Balassiban. Azt is mondhatnám, családilag kötődünk az együtteshez; édesapám az alapítók között volt, a lányom jelenleg is tag. Ahhoz, hogy artistaként fesztelenül tudjak mozogni közönség előtt, táncos múltam és említett színpadi szerepem fontos előtanulmánynak számít. Sokat léptem fel a békéscsabai J. Vox együttessel, a szünetben szórakoztattam a publikumot a mutatványaimmal. De megfordultam egyetemi klubokban és kultúrházakban is. — Szívesen látott vendég Ausztriában is, utcai fesztiválokon, születésnapi partikon szórakoztatja a publikumot. — Ismerősöknél voltunk Bécsben, és láttam egy utcai fesztivált, az adta az ötletet, hogy megpróbáljam. Legutóbb Linzben léptem fel artisták, zenészek, gegmenek, bohócok társaságában. Ezek a fesztiválok arra is jók, hogy az ember menedzserekkel találkozhat, akiktől akár meghívásokat is kaphat. Hevesi Tomit is úgy vitték ki Ausztráliába, hogy Bécsben meglátták az utcán. Az osztrák városokban tizenöthúsz perces műsort adok, de az olaszok huszonöt-harminc percet is kémek. Ott más a stílus, miként mást kell mutatni a németnek, a franciának is. Sok bűvész barátra tettem szert, a kapcsolat azóta is tart. —- A polcán egy katalógust látok David Copperfieldről. Talán vele is barátságot kötött? Egyáltalán, mi a véleménye róla? — Óta szakma nem tartja példaképnek. Kiváló támogatói vannak, a sikeres produkcióhoz pedig rengeteg pénz kell. O orosz, a szülei a Szovjetunióból disszidáltak ki. — Gondolom, szakmailag nézi a produkcióit. Emlékszik arra, amikor eltüntette a Szabadság-szobrot és átment a kínai nagy falon? — Nem a szobrot tüntette el, hanem a nézőkkel fordította meg a nézőteret — ahogy a Föld forog. Ennyi. — És senkinek nem jutott eszébe hátranézni? — A szobor elé egy fehér és egy fekete leplet tettek. A fehéret elvették, de a fekete ott maradt, tehát semmit nem látott, aki hátra nézett. A kínai nagy fal trükkje is hasonlóan egyszerű volt. Elbújt az emelvény alatt, amelyre előtte kamerák kereszttüzében lépdelt fel, a másik oldalon pedig mosolyogva megjelent az ikertestvére. — Vagyis minél nagyobb egy trükk, annál egyszerűbb? — Igen— Ön milyen műsorral lép fel? — Általános bűvészénél. Galambokkal bűvészkedem, karddal; tőrrel egyensúlyozom az államon. És amit más nem csinál rajtam kívül: egy kerékpárral az államon felmegyek a létrán. Azon kívül tüzet nyelek, égő ennivalót eszek, közben a csupasz kezem lángol. A feleségem, Ilona tíz éve lép fel velem, nem csak asszisztál, de show-táncokat is bemutat. Két éve egy műsorunknak Albert, a monacói herceg is tapsolt. Nyáron Grazban egy születésnapi partin mutattam be tudásomat, ahova Arnold Schwarzeneggert is meghívták. Tetszett neki, hogy sikerült két ujjal felemelnem.-—Hogyan? — Bioenergia segítségével. A dolog magyarázata a következő. Minden embernek van hét fő csakrája, azaz ener- giacsatomája. Egy fő csakra a fejtetőn van. Ezen keresztül az illetőtől energiát veszünk el, három, a közönség közül hívott segítő közreműködésével, úgy, „Hona tíz éve lép fel velem, nem csak asszisztál, de show-táncokat is bemutat” hogy kezeinkből energiatomyot építünk föl. Miután ezzel a toronnyal átvesszük az energiáját, könnyedén felemelhetjük akár a legnehezebb embert is. ■— Itt, Békéscsabán hol láthatjuk Önöket legközelebb? — A Garzon Szállóban, és a Winchester pubban lépünk fel. Pánics Szabó Ferenc nrwiiHwrma Csak a szekér haladjon A parkolóőr csendesen szemléli, amig kibogarászom pénztárcámból az egyórai várakozásért járó hatvan forintot. Régről ismerjük egymást, talán ezért a méltóságos nyugalom. A hatalmasokkal szembeni lázadása hozott össze bennünket, valamikor a pártállam utolsó éveiben. Akkor még belülről, párttagkönyvvel a zsebében feszegette a rendszer eresztékeit, de az is lehet, csak az igazságért szállt ringbe. Aztán amikor jött a nagy fordulat, mint afféle kisember, beállt forradalmat csinálni. Naivan, lelkesen, a „miénk a világ” hatalmas illúziójával. Később méltányolták bátorságát, kritikai szellemét, s nem utolsósorban főiskolai diplomáját — egészen a minisztériumig „röpült”. Idővel aztán, amikor minisztere ment, neki is jönnie kellett, vissza ahonnan elindult. Maradt ugyan a jobboldalon, ahová kilencvenben beállt, de már bozótharcosként. Még reménykedett abban, hogy egyszer eljön majd az ő ideje, de egyre nyilvánvalóbb, a forradalom felfalta gyermekét. Miközben számolom a pénzt, csendben politizál. Csurkát szidja, aki — lám, ő mikor megmondta — nem tiszta ember, lenyúlja a pénzeket, elfojtja a kritikát, kirugdossa a pártból az őt bírálókat. Már benne se lehet bízni. Az ellenzék se különb, június óta nem tudják lenyelni a békát, csak a sebeiket nyalogatják, a konstruktív ellenzékiség pedig csak szólam a könyvtárukban. A kormány... Nos a kormány jó lenne, ha nem ülne ott a Torgyán. Mert a Torgyánról is megmondta — még akkor, amikor Antallék alatt a miniszterét kirúgta, s neki is mennie (hazajönnie) kellett —, hogy vele nem lehet nagypolitikát csinálni. Különben a fiúk ott a kormányban nagyon jók. Csak hát azért — mondja szakadatlan — kevesen vannak, a miniszterek fele a régiből jött, az átkosból. Annak idején, amikor a szél fútt, ott se voltak. Valahogy úgy van ez — teszi hozzá —, mint régen: kevesen voltunk, de sokan maradtunk. Pontosabban „maradtak”, akik ott se voltak. Leperkálom a hatvan forintot, istenáld- ját intek, s egyre csak azon gondolkodom, amit mondott: kevesen voltunk, de sokan maradtunk. Mint régen, partizánéknál. Úgy látszik, ez a világ rendje: akik a forradalmat csinálták, azoknak marad a dicsőség, az újaknak pedig a pozíció. No nem baj, csak a szekér haladjon! Árpási Zoltán Kevesen voltunk, de sokan maradtunk Békés, század eleje(?). A képhez nincs mit hozzá tenni, önmagáért beszél. Olyan szép. Különben a század eleje sem biztos. Talán. Az viszont száz százalékig igaz, hogy a lapot Véver Oszkár adta ki Békésen
