Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-06 / 234. szám

KULTÚRA 1998. október 6., kedd Főszerepben: Jago, a velencei cselszövő Emlékezetes évadnyitás Shakespeare családi tragédiájával a Jókai Színházban A békéscsabai Othello-előadásban Jagónak annyi humort, emberi érzést sikerült becsempész­nie cselszövéseibe, hogy mármmár szerettük is ...(Felvételünkön balról, Othello szerepében Karczag Ferenc, Jago Gáspár Tibor) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Nézzük a szenvedélyek harcát, feszülten lessük a fejleménye­ket, hisz kezdettől világos: Jago, a gonosz, a gátlástalan cselszövő mozgatja, irányítja a történéseket, jóra itt emberfia nem számíthat. Pedig ezt a Jago zászlóst is a szeretet és becs­vágy vezérli, akárcsak hadve­zérét, Othellót: megszerezni rangot, elismerést, barátságot, szerelmet — bármilyen áron is. A becsvágy gyűlöletbe, az meg őrületbe csap át, s nekünk nem marad más hátra, mint számolni az áldozatokat... William Shakespeare Othello, a velencei mór című tragédiájá­ban a színes bőrű hadvezér ide­gen mivoltát, másságát, magá­nyát akarja legyőzni a Velencei Köztársaság arisztokrata világá­ban; jó alkalom erre a közeledő török ellenség, hiszen a néger zsoldos, a velencei flotta pa­rancsnoka nélkül nem boldogul­na ez a kifinomult, felsőbb rendű társadalom. Csakhogy bátor hő­sünknek nem elég ám a tengeri csatában szerzett dicsőség, a szenátor lányát, Desdemonát is kéri, mert szerelemre lobbant a fiatal szépség iránt, és a szenve­dély, mint kiderül, kölcsönös. Egyetlen ponton sebezhető az erős, a hatalmas hadvezér, kita­pintja ezt Jago, aki — bár hűsé-' ges katonaként talán rászolgált volna, nincs jogunk elvitatni tő­le, Othello mégsem őt, hanem a teoretikus Cassiót nevezte ki hadnagyának — sértett, irigy. Gyalázatos, ördögi mesterke­désbe kezd, és egyszerre több vasat tart a tűzben: Rodrigót, aki titkon Desdemonáért epekedik, felhecceli, reménnyel kecsegte­ti, közösen kellőképp fellázítják Desdemona apját, Brabantio szenátort. Kihasználja Cassio 1» ftfinteffi hiszékenységét és hiúságát, de még saját feleségét, Emíliát sem kíméli. Célpontja persze Othello, akiben fokozatosan fel­kelti a gyanút Desdemona hűt­lenségéről, s akit hazudozásai révén az őrületbe, majd a gyil­kosságba kerget. Nézzük Shakespeare több évszázados remekművét Konter László céltudatos, nagyszerű rendezésében a Jókai Színház színpadán, s közben arra gon­dolunk: a jó öreg Shakespeare tényleg mindent tudott a szín­házról, a szereplőiről, az ember­ről, rólunk. Méltán írták meg oly sokszor elemzői, hogy nincs emberi kapcsolat, nincs vi­szonylat férfi és nő, barát és el­lenség, szerető és gyűlölő kö­zött, amit műveiben ne ábrázolt volna mesterien, örök érvényű igazsággal. Goethe, az angol drámaíró nagy tisztelője „a ti­tokzatos pontot méltatta”. „Minden egyes darabja a titok­zatos pont körül forog, ahol összeütközik az egyéni akarat a társadalmi mozgás szükségsze­rűségével.” Az Othello mégsem királydráma — bár a kor és a helyszín, amelyben játszódik, nagyon is pontos történelmi háttérként szolgál —, hanem családi tragédia. S éppen ezt a jellemzőjét hangsúlyozza szíve­sen és meggyőzően Konter László rendezése, hiszen az 1998—99-es évad méltó nyitá­nyával nemes hagyományt foly­tat, klasszikusokat és kortársa­kat vonultat fel immár évek óta a családi tragédia különösen iz­galmas műfajából, és sikeresen. A békéscsabai Othello-előadás szépen megkomponált, össze­forrott csapatmunkáról tanús­kodik, hatásosra és színvonalas­ra sikerült, tisztességes és kima­gasló alakítások jellemzik. Karczag László játékával el­éri, hogy Othellóban ne csak a féltékenység rémét lássa a néző, ne csak a félelmetes barbárt, a hadvezért, hanem a félrevezet­hető, esendő idegent, a kiszol­gáltatott jövevényt, a sebezhető férfit is, akinek Velencében bi­zony többszörösen meg kell dolgoznia zsoldjáért, a bizalo­mért, az elismerésért, éppen azért, mert fekete. Szükség van rá, az erős kezű katonára, az már az emberi gyarlóságra vall, hogy ha tehetnék a velenceiek, akkor csak mint hadvezért fo­gadnák el, vőként, családtag­ként, a szenátor rokonaként, te­hát magánemberként már nem nézik jó szemmel. Karczag ér­deme, hogy játékában egyszerre tekintélyt parancsoló, erőfö­lényt mutat, a dúvadat és az esendő embert hatásosan egye­síti. Sajnálatos, hogy a bonyo­lult figura és a csodálatos shakespeare-i költészet fényét tompítja, amikor beszédét vagy a túlzott hangerő, az ordítás vagy a hadarás miatt (helyen­ként mert hátat fordít) nem le­het érteni. Ilyen világirodalmi remekmű és becsülettel kiállí­tott előadás esetében méltatlan­nak tűnhet (és nem is hálás do­log) olyan alapvető szempontot számon kérni, mint a szép be­széd és az érthetőség, de sajnos szükséges. Gáspár Tibor Jagója (bár nem teljesen mentes a fenti kri­tikától) kimagasló alakítás, az előadásban többször is Othello fölé 'nő, olykor szerepéből kö­vetkezően, máskor az alakítás­nak köszönhetően. Jago az, aki cselszövéseit kiagyalja, tervez és végrehajt, a szereplők és az események mozgatórugója, míg mindenki más tulajdonképpen inkább csak elszenvedője vég­zetes mesterkedésének. Gáspár remek humorral fűszerezi játé­kát, amit tesz és mond, ahogyan teszi és mondja, azzal szinte so­káig ellensúlyozza gonoszságát, késlelteti az egyébként megér­demelt utálatot, ítéletet. Ez a Jago nagyon emberi, mellbevá- góan elgondolkodtató és igaz. Desdemona szerepe óriási fel­adat elé állítja Vékony Annát, aki kedves, tiszta, gyermekien őszinte és vonzó teremtést for­mál. Az utolsó jelenetében, amikor elbúcsúzik Emíliától, felnő az elváráshoz, hatásosan játszik, egyébként nem átütő az alakítása. Kara Tünde Emília (Jago felesége) szerepében a női báj, humor és fondorlat szá­mos jegyét villantja fel reme­kül, sok szín és szenvedély teszi játékát erőteljessé, emlékeze­tessé, domborítja a szerepbe sű­rített tragédiát. Cassióként Bartus Gyula mintha nem lenne egészen a helyzet magaslatán, eléggé ha- lovány marad, különösen Jago árnyékában. Hodu Józsefnek viszont — nem túl sok szerepe ellenére —■ sikerül jól megfeste­ni a Velencei Köztársaság arisz­tokrata világképét, erkölcsi fel­fogását, ami azért különösen fontos, mert nagyban meghatá­rozza a tragédia kimenetelét. Hasonló feladat jutott Mészáros Mihálynak Brabantio szenátor szerepében (Desdemona apja), aki szintén hatásosan, mély át­éléssel játszik. Találékonyságra vall, de nem veszélytelen vál­lalkozás a suttogó monológ; ha érthető, nagyon hatásos. Vágó Nelly gyönyörű jelme­zei a reneszánsz korát és Shakespeare Globe Theatre-ét idézik, Székely László impo­záns, márványhatású oszlopai, palotája az egykori előkelő Ve­lence hangulatát varázsolják elénk. Hihetetlen, mekkora teret sikerül behoznia az egyébként nem oly hatalmas békéscsabai színpadra! A nagyszerű szín­padkép és a szép kosztümök je­lentős mértékben hozzájárulnak a varázslathoz, az előadás sike­réhez. . Niedzielsky Katalin MAGYAR ÁLLAMPAPÍR A MI FIÓKUNK ÉNNÉL SOKKAL BIZTO Magyar Államkincstár Békés Megyei Fiók 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. Telefon: (66) 447-344/4425, 4449 (pénztári órák: hétfőtől-péntekig 08-13 óráig) UJT-i Szolgáltatásaink: Állampapír forgalmazás (Magyar Államkötvény, Kincstári Ta­karékkötvény, Kamatozó Kincstárjegy, Diszkont Kincstárjegy) • Másodpiaci forgalmazás (korábbi kibocsátású állampapírok vétele és eladása) • Újrabefektetési lehetőség (időkiesés és ka­matveszteség nélkül) • Ingyenes értékpapírszámla • Vételkor és eladáskor átutalás folyószámláról, folyószámlára Vásároljon állampapírt közvetlenül a Kibocsátótól, a Magyar Államkincstár Fiókjaiban, ahol az állam az állampapírokra tel­jeskörű garanciát vállal. Állampapírok vásárlására lehetőség van még az elsődleges for­galmazóknál és egyéb értékpapír-forgalmazóknál is.* A Magyar Állampapírok biztonságát az állami garancia adja, melynek ér­telmében az állam az adott állampapír tőkéjét és kamatait esedékességkor a forgalmazóknak mindenképpen kifizeti. *Felhívjuk a befektetők figyelmét arra, hogy a forgalmazók kiválasztásakor és megbízásakor körültekintően járjanak el, mivel a kifizetőhelyek esetleges szerződésszegése, vagy visszaélé­se esetén a kifizetésekért a kibocsátó (azaz az állam) nem vállalhat felelősséget. Részletes információ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás) Időseket gyámolítanak, betegeket ápolnak, drogosokat mentenek Fiatalok a diakónusi pályán Zsuzsanna és Anikó az Ótemplomi Evangélikus Gondozóközpontba is ellátogatott a szarvasi gyakorlaton. Felvételünk egy folyosói beszélgetést örökített meg fotó: lehoczky Péter Egyházi szociális munkás — beszélgetőtársaim szerint ez a leg­találóbb megfelelője a protestáns egyházakban végzett diakó­nusi szolgálatnak. Műveim egyházi megbízást — szociális és jó­tékonysági munkát — vállaló nem papi személyek. A diakónu­si szolgálat egyidős az egyházzal. Régen a szegények és a bete­gek testi-lelki gondozásával foglalkoztak, ám a változó világ egyre több feladatot ad nekik. Hivatásukra van egy szép sza­vunk: szeretetszolgálat. Fogytán az elesettek iránti együttérzés, egyre több gyer­meknek nem adatik meg a szü­lői figyelem, sok az intézményi ápolást igénylő halmozottan sé­rült kisgyermek, a gyámolításra szoruló idős ember, a szenve­délybeteg — megannyi problé­ma és megannyi kihívás a segí- tőfoglalkozásúaknak. Hogyan készül ma két fiatal a diakónusi pályára? — erről kér­deztük az orosházi Gál Anikót és a kecskeméti Németh Zsu­zsanna Orsolyát, akik a közel­múltban töltötték gyakorlatukat a békésszentandrási és a szarva­si református egyházközségben. Mindketten a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főis­kolai Karának diakónus-hitokta­tó másodéves hallgatói. — Olyan pályát kerestem, ahol az embereknek tudok segí­teni — mesélte Anikó pályavá­lasztása történetét. — Először arra gondoltam, hogy szociális munkás leszek. Azután rájöt­tem, hogy a diakónus hivatása hasonlít ehhez, mégis másfajta hozzáállást jelent. Az, hogy di­akónusnak megyek, számomra azt jelenti, hogy segítséget ka­pok ehhez a munkához Istentől. Ha segítek, Isten általam is se­gít, s azon túl is. Az orosházi főiskolás arra készül, hogy gyülekezetben vállal diakónusi szolgálatot. Zsuzsanna is döntött már: látás­sérült és vak gyermekekkel fog­lalkozik majd. A főiskolán a fiatalok sokirá­nyú képzést kapnak. Többek között egészségügyi tantárgya­kat, ezen belül anatómiát, ápo­lást, továbbá társadalomismere­tet, jogi ismeretet és lélektant tanulnak, s valamennyi korosz­tály életkori sajátosságaival foglalkoznak. Kórházba, idős­otthonokba, fogyatékosok ott­honaiba látogatnak, ismerked­nek a drogosmentő misszió és az iszákosmentő misszió mun­kájával, s a gyülekezeti tevé­kenységgel. A látogatások a ké­sőbbi elhelyezkedésről való döntést is segítik. A főiskola után lehetnek gyülekezeti dia­kónusok. Itt a teendők sorában fontos szerepet kap a gyüleke­zeti tagok — a kisgyermekes szülők és az idősek — látogatá­sa s az irodai munka. A másik választási irány, hogy valame­lyik intézménynél lépnek szol­gálatba. Anikó és Zsuzsanna biztosak benne, hogy a főiskola után lesz helyük, munkájuk. Eddigi tapasztalataik ugyanis arról győzték meg őket, hogy az in­tézmények és a gyülekezetek keresik és szívesen fogadják a felkészült diakónusokat. Cs. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom