Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-27 / 251. szám

KULTÚRA 1998. október 27., kedd © A tanulás legalább 16 éves korig tanácsos, de kötelező is Továbbtanulási lehetőségek középiskolásoknak Egy jó hangulatú nyílt nap pillanata a battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban FOTÓ: SUCH TAMÁS Ismét eltelt egy esztendő, s a hamarosan általános iskolát befejezők megyénkbeli 4-5 ezer fős csoportjának azon kell törnie a fejét, majd dön­teni, hogyan tovább? Merre vezessen az útjuk, s melyik iskolába kérjék további fel­vételüket. Az eligazodásban segít a megyei pedagógiai in­tézet munkatársa, dr. Tóth Jánosné. — A közoktatásról szóló tör­vény alapján járhatnak el az is­kolák — tájékoztat Tóthné, — Hamarosan megjelenik a peda­gógiai intézet továbbtanulási lehetőségeket összesítő kiad­ványa, amelyet megkapnak az iskolák, ebből felvilágosíthat­ják a szülőket és a gyerekeket. Előzetes felvételire, általános felvételire és rendkívüli felvé­telire lesz mód. Az előzetes felvételi eljárás megelőzi a többit, de nem minden közép­iskola hirdet ilyet. Az általános eljárás során 1999. március 1- jéig kell az első helyre jelölt is­kolába elküldeni a jelentke­zést. Új dolog, hogy az általá­nos iskolai osztályfőnök min­den gyerekről 3-3 jelentkezési lapot is kitölthet. Mindegyik lapon két-két iskolát jelölhet. — Kicsit bonyolultan hang­zik ez az eljárás, s vonatkozik ezekre a módozatokra valami­lyen általános érvényű sza­bály? — Bizonyosan még olyan variáció is előfordul, amikor két lapon két iskolát jelölnek, hol az egyiket az első helyen jelölve, hol a másikat. Lehet, hogy még harmadik lapot is ki­töltenek. Március 1-jéig kell eljuttatni az első helyre. Az is­kolaigazgató március 19-éig dönt, majd értesítheti az isko­lát vagy a szülőt. Ez az első forduló, ha ugyanis nem vették fel a gyereket, az elutasító is­kola elküldi március 24-éig a jelentkezési lapját a következő helyre. Itt március 31-éig kell dönteni, április 8-áig értesítik ki a szülőt vagy az iskolát. —Amennyiben a jelentkezé­si lapot két-három iskolába is elküldték, s mondjuk kettőbe felvették a tanulót, akkor ápri­lis 13-áig vissza kell jeleznie a szülőnek, hol kíván majd a gyermeke tanulni. Ettől tar­tunk, hogy hiába kötelesek visszaszólni a szülők és gyere­kek, kevesen fognak ennek ele­get tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy az iskola csak a beiratko­záskor tudja meg, hány tanuló­ja van valójában. Ez ellen úgy védkezhetnek, hogy ha határ­időig nem értesíti őket a to­vábbtanuló, tekintse nemleges­nek a jelentkezést. — Ha nem veszik fel sehová vagy három helyre is a tovább­tanulót, akkor mi történik? — Akkor a család jogorvos­lati lehetőséggel is élhet. Az általános iskola segítségével követheti nyomon a szülő és az osztályfőnök, hol tanulhat tovább a diák. Persze egyéni jelentkezésre is lesz példa, ha már nem általános iskolás a je­lentkező vagy betöltötte a 16. életévét. Jelentkezési lapot természetesen mindenki az ál­talános iskolákban beszerez­het magának. Ez év szeptem­berétől a gimnázium továbbra is úgy működik, mint régen. Ha szakiskolába vagy szakkö­zépiskolába jár majd a gyerek, változott a tanulási menet. A szakközépiskolában az érett­ségivel nem szerez szakmát a diák, a szakmunkásképző is­kolákban pedig a 9-ik, 10-ik osztályban közismereti tárgya­kat tanulnak, a következő idő­szak a szakmatanulásé. A 12. 13.-évfolyamon egy-két szak­mai tantárgyat is alapoznak már, de ezekből a tárgyakból nem érettségiznek. Érettségi után több útjuk lehetséges, vagy felsőoktatásba jelentkez­nek, vagy az iskolában marad­va 1-2-3 évig tanulva techni­kusi végzettséget szerezhet­nek. — Mit jelent, mikor szüksé­ges a rendkívüli jelentkezés? — Az iskola igazgatója 1999. május 10-e után a tanév első napjáig rendkívüli felvé­teli eljárást írhat ki. Az általá­nost végzettet (ha nem vették fel sehová továbbtanulni) és a szüleit, az osztályfőnök köte­les tájékoztatni a tankötele­zettségi törvényről (abban a tanévben, amikor betölti aló. életévét még tanköteles), a jogorvoslat lehetőségéről, s a rendkívüli felvételi lehetősé­gekről. Azokban a középisko­lákban van ilyen, ahol a felve­hető létszámnak nincs betöltve a 90 százaléka. A rendkívüli felvételre újabb külön jelent­kezési lapot kell küldeni egy- egy iskola megjelölésével (több lap ettől függetlenül küldhető más-más iskolába), a felvételi kérelemről az igazga­tónak május 31-éig kell dönte­nie. Ha semmilyen módon és élve a lehetőségekkel sem ol­dódik meg a tanuló felvétele, az általános iskola igazgatója erről köteles értesíteni a lakó- helyileg illetékes önkormány­zat jegyzőjét. Bede Zsóka Száz éve hunyt el gróf Almásy Kálmán Gróf Almásy Ignác temesvári al- kancellár 1797-ben vásárolta a kincstártól a kétegyházi birtokot. A gazdálkodásban fia, gróf Almásy Kálmán (1815. — 1898. X. 28.) követte, aki feleségül vette a gyulai kastélyból gróf Wenckheim Máriát. Ekkor csat­lakozott a két család egymáshoz. Öt gyermekük Erzsébet, Mária, Dénes György, Imre és Emília. A család Kétegyházán élt, majd 1888. április 28-án gróf Almásy Dénes és gróf Károlyi Gabriella házasságkötésük után a tíz éve üresen álló gyulai Wenckheim kastélyba költöztek. Itt élt a csa­lád 1944 őszéig. Zsadányi és törökszentmik­lósi gróf Almásy Kálmán Sar­kad örökös ura, a főrendi ház örökös tagja és Őfelsége belső titkos tanácsosa volt. Sarkadon oktatási céllal 10 ezer koronás alapítványt tett, melyből óvoda épült. Gyulán 1840-ben kövesút megépítéséhez 500 pengőforin­tot adományozott. Részt vett a szabadságharcban, csatázott Makónál, a Károlyi-huszárok hadnagya volt. A függetlenségi nyilatkozat kihirdetésekor 500 forintot adományozott a rok­kant honvédek nyugdíjára. A gyulai honvédek zászlóavatá­sán, 1871-ben gróf Almásy Kálmánná volt a zászlóanya. Az 1870-es években gazdasági vasutat építtetett, amely a gyu­lavári uradalmat kötötte össze a vasútállomással. A vasút átha­ladt a városon, személyszállítás is folyt. A Népkert fásításához gróf Almásy Kálmánná fákat és dísznövényeket adományozott. A grófnő kisökörjárási birtoká­ból a munkásembereknek ház­helyeket adott igen olcsón. Ez a városrész a mai Máriafalva, az adományozó gróf Wenckheim Mária emlékére. Fiuk folytatta az adományozásokat. Gróf Almásy Kálmán és fele­sége, gróf Wenckheim Mária a kétegyházi családi sírboltban nyugosszák örök álmukat. Ami­kor felkeressük a temetőkertek­ben nyugvó szeretteinket, gon­doljunk az előttünk járó jószándékú emberekre is, akik­nek már nincs hozzátartozójuk. D. Nagy András Művészek fogtak össze Megmentésre vár egy szalontai műemlék Nagyszalontán, a Csonkato­rony közvetlen közelében található Róth-ház megmen­tésére fogott össze nemrég tíz helyi művész. A képző­művészek kiállításukkal a város egyik legjellegzete­sebb épületének nagyon rossz állapotára kívánták ráirányítani a közvélemény figyelmét. Arany városának arculatában egykor jelentős szerepet játszott a Róth-ház, amelynek leromlá­sa sajnos már évekkel ezelőtt elkezdődött. Amikor például az épületet körülvevő járda szintje aszfaltozással megemelkedett, a ház alaksorát elöntötte a talaj­víz. A tetőzetét tíz éve megpró­bálták rendbe tenni, de azóta más helyeken ismét kilyukadt a tető. A Róth-ház műemékjellegű épület, de a romániai országos műemléklistán nem szerepel, így lehetetlenség a megmenté­sére állami pénzt szerezni, a vá­rosi keretből viszont nem telik a rendbetételre. Annak a vállal­kozónak, aki pedig belevágna a restaurálásba, megszállóinak kellene lennie, vagy mélyen lo­kálpatriótának. Ugyanis pénze egyhamar aligha térülne meg. A tíz művész (akik között mind magyar, mind román anyanyelvű található) kiállítá­sát eredetileg a Róth-házban szerette volna megtartani. Ám éppen az épület életveszélyes állapota miatt, a város vezeté­se nem járult hozzá, hogy ott legyen a tárlat. Végül az Arany János Múzeum Galériá­ja adott otthont a kiállításnak, amely elsődleges célját elérte, hisz a megnyitón nagyon so­kan jelentek meg. A kérdés csak az: vajon volt-e köztük olyan személy, aki tehet is va­lamit a Róth-ház megmentésé­ért? A kérdésre a jövő vála­szol. M. B. Érdemrend Az Általános Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Szövetsé­ge Szövetkezeti Érdemrenddel tüntette ki a szarvasi Tessedik Táncegyüttest. Az elismerést a táncegyüttes harmincéves fenn­állására emlékező jubileumi rendezvényen adta át dr. Zs. Szőke Zoltán, a szövetség alel- nöke. (r) A Hírmondóból Tótkomlós több testvértelepü­léssel is dicsekedhet. Az egyik például a romániai Bereck, in­nen körülbelül 600 kilométerre található — olvastuk a Komlósi Hírmondó legutóbbi számában. A lap beszámol arról a jóté­konysági útról, aminek eredmé­nyeként egy számítógéppel gaz­dagodott a berecki polgármeste­ri hivatal. A Jankó János Általános Is­kola és Gimnázium diákjai a németországi Sögel városával tartanak fel remek kapcsolatot. A tanulók kölcsönösen látogat­ják egymást. Májusban a mie­ink utaztak külföldre, ezt a láto­gatást viszonozták a közelmúlt­ban a német fiatalok. Őket lát­ták vendégül tótkomlósi kis ba­rátaik. cs. i. A blues-zal jegyezte el magát A blues többnyire 12 ütemes, meghatározott rendszeren alapu­ló harmóniai egység. Erre épülnek a legelterjedtebb blues dal­lamok, és kitűnő alapot nyújt az improvizációra.. Ilyen tömören is meg lehet fogalmazni a műfaj lényegét, de egy zenész számá­ra ennél a megfogalmazásnál bizony jóval többet jelent, és kell is, hogy jelentsen. A békéscsabai Pribojszky Mátyás herflitudását klubkörökben országszerte ismerik, legutóbb egy szakmai fesztiválon a szakma nagy öregjei előtt is bizonyított. Herflitudását klubkörökben szerte az országban ismerik fotó:SUCH TAMÁS — Mikor kezdtél érdeklődni a néger zene iránt? — Tizenhárom, tizennégy évesen már megfogott a funky. Még ma megborzongok ezek­nek a neveknek a hallatán, Earth Wind and Fire, Hot Chocholote, Kool and Gang, James Brown. Akkoriban az összes osztálytársam Rick Astlyt szerette, teljesen hülyé­nek néztek, miért egy évtized­del korábbi zenével jegyzem el magam. — Szájharmonikán játszol. Hogy Szerettél bele a hangszer­be? — Tizenöt éves voltam. Köl­csönbe kaptam egy Sonny Boy Williamson lemezt. Első hallás­ra azt sem tudtam, milyen hang­szert hallok. A borító sem volt igazán segítségemre, egy öreg néger ült egy széken, és valamit tartott a kezében, ki sem tudtam venni, hogy mit. Elvittem egy barátomhoz a lemezt. Ő mond­ta, hogy ez szájharmonika. Már másnap vettem a piacon egy Hero szájharmonikát. A döbbe­netig fújtam, szívtam. Egy hét alatt vége lett a hangszernek. — Otthon a családod hogyan fogadta hangos próbálkozásai­dat, hiszen gondolom, számuk­ra a műélvezetet akkoriban még csak előlegezted. — Nagyapám zenész volt, apám is zenélgetett. Nagyapám játszik szájharmonikán is, de tangóharmónikán is, és dobol is. Sokat tanultam tőle, sok fo­gást mutatott, de ő a népi vona­lat viszi. A családom kifejezet­ten örült. — Hét éve játszol zenekarok­ban, négy éve a Blues Foolsban, amelynek alapítója vagy. Ma kik a külföldi példaké­peid? — Csak egyet mondok, William Clarke. Szakmailag számomra ő a ki­rály. Vannak olyan zenészek, akik na­gyon jó show-t csi­nálnak, és az sem utolsó szempont, hogy jó a reklám­juk. Kisebb nevű előadók, akiktől nem vár az ember annyit, néha megle­pően jók. Gyűjtöm a lemezeket, a ka­zettákat, eddig öt­százat szedtem össze. —Legutóbb a né­metországi Trossingenben a World Harmonica fesztiválon szép si­kert értél el. — Azóta máshogy látom az egész műfajt, beleértve a saját helyzetemet is a hangszerrel kapcsolatban. Közel háromszá­zan vettünk részt a rendezvé­nyen, a világ minden tájáról ér­keztek résztvevők. A ■ szakma legnagyobbjai is megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Sok külföldi példaképpel személye­sen is találkozhattam, akiket csak CD-k borítóiról ismertem; például Steve Bakerrel, Keith Dunnái. Néhány résztvevő, köztük én is, a legmagasabb minősítő ok­levelet kaptam. — Első CD-tek jelent meg a budapesti Cross Roods Recordsnál. Milyennek látod a jövőtöket? — Sok ilyen stílusú csapat van, mint a mienk. Nehéz lesz kilépni a klubbozásból. Sikerrel szerepeltünk külföldön is, Ausztriában, és Jugoszláviában. Remélem a rádióállomások megszeretik az anyagot, és sok meghívást kapunk. P. Sz. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom