Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03-04 / 232. szám
1998. október 3-4., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Emlékezés A gyulai Nefelejcs cukrászda felejthetetlen üzletvezetőjére, Sárikára emlékezünk Riport Hálagála-partin Pilisszentivánon, Speter Erzsébetnél Riport Munkatársunk Somogyvá- moson járt, riportja a Krisna- tudat követőiről szól Érintve vagy érintetlenül? Elmúlt a nyár, a meleg, napsütéses nyár, amikor sokkal könnyebben lehet ismerkedni, beszélgetni, szerelemre lobbanni. Nyáron minden csupa romantika, rózsaszínű felhő, madárcsicsergés, miegyéb. Két centivel a föld felett lebegve, félig csukott szemmel mosolyog az ember a világra. A nyár emléke itt él bennem. Az autóbuszon előttem leszálló pár láttán ábrándosán sóhajtok. Hiába no: szerelem, szerelem... Csak akkor huppanok vissza a valóságba, mikor a göndör hajú lányka vállon veregeti a fiúját, majd tele szájjal közli: — És képzeld, az a lökött Zita azt mondta, hogy szüzén akar férjhez menni. A Majomszigetnél egy csapat tizenéves fiú és lány először furcsán néz rám, amikor azt kérdezem tőlük, mit tartanak a szüzén való házasságkötésről, de csakhamar egymás szavába vágva kezdenek vitatkozni. — Manapság már senki sem megy szüzén férjhez — röhög az egyik srác. — Legfeljebb csak az, aki hülye. — Ez marhaság! — csattan fel egy lány. — Ezzel nem kellene viccelni. — Miért, te szüzén akarsz férjhez menni? —jön valahonnan a kérdés. — Ahhoz semmi közöd, de ha jól emlékszem, nem is olyan régen éppen te papoltál arról, hogy csakis olyan lányt vennél feleségül, akiről tudod, hogy tiszta, érintetlen. Megint hatalmas röhögés és hangorkán süvít a fejünk fölött. Semmit sem lehet érteni, így aztán megegyezünk abban, hogy ki-ki külön mondja el a véleményét. * — Nem tudom, ki hogyan megy férjhez, de én valóban olyan lányt szeretnék oltár elé vezetni, aki előttem még senkivel sem volt — mondja F. Laci, 17 éves diák. — Nem kedvelem az olyan lányokat, akik mindenkivel ágyba bújnak. Számomra fontos a hűség és a monogámia. — Ha jól értem, szűz feleséget szereméi. De ha ezt elvárod leendő partneredtől, gondolom, az a legkevesebb, hogy te is szűzen lépj házasságba. — Nem egészen. Én férfi vagyok, tehát eleve más a helyzet. Már csak azért is, mert míg a lányokon számon lehet kérni az ártatlanságot, addig rajtunk nem. — Hát azt már nem! — replikázik ingerülten P. Zsófi, Laci osztálytársnője. — Szóval te azt csinálhatsz, amit akarsz, én viszont erényesen várjak, míg valaki kegyeskedik feleségül venni. De miért? Hallottátok már azt a viccet, amikor egy vénkisasszony megrendeli a sírkövét azzal a felirattal, hogy: „Szüzén született, szüzén élt, és szüzén halt meg”? A kivitelező megmondja az árat, de mert a néniké drágállja, megállapodnak, hogy rövidítenek a szövegen. Mikor a sírkő elkészül, a néni hüledezve olvassa annak feliratát: „Felbontatlanul vissza”. Lehet, ez kicsit ízléstelen, de van benne valami. Persze, csak azért nem érdemes elveszíteni a szüzességet, mert az osztályból már többen is túl vannak az első fiúval, illetve lánnyal töltött éjszakán... Lehet, később te bánod meg a leginkább, hogy csak azért kezdtél ki valakivel, hogy másnap arról traccsolhass a barátnőddel vagy a haverokkal, hogy te már nem kislány, hanem nő vagy, illetve már nem a kisfiú, hanem az igazi férfi kategóriájába tartozol. Ám eszem ágában sincs a fehér paripás hercegre várni. Fiatal és szép vagyok. Élvezni akarom az életet. Nem is értem miért kellene másképp tennem. — Én is élvezni akarom az életet — szól D. Emese —, és azt hiszem, azért, amiért szűüzen szeretnék fétjhez menni, nem kell unalmasan élnem. Legjobban az dühít, hogy manapság szégyen, ha elmúltál 16 éves, és még szűz vagy. Csakhogy én nem röstellkedem emiatt. Nem azért lenne jó először a féijemmel szeretkezni, mert ez így illik, hanem éppen azért, mert szeretkezni és nem közösülni akarok. Én meg akarom várni a nagy őt. Hiszem és vallom, hogy mindenki megtalálhatja a maga párját, így hát miért kapkodjak? Igaz, anyu is szüzén ment féijhez, mégsem sikerült túl jól a házassága. De nem bánta meg, hogy apu az első és egyetlen férfi az életében, nem vágyott mások karjaiban való vigasztalásra, pedig lett volna rá módja... Azt szereti, ha apám az, aki figyel rá, aki időnként rámosolyog, aki megsimogatja. Egyszer azt mondta nekem: csak azzal tudja élvezni a szexet, akibe szerelmes. — Én is csak azzal akarok szeretkezni, akibe szerelmes leszek —- kezdi mondandóját Sz. Csaba. — Még szűz vagyok, de nem azért, mintha nem lett volna alkalmam, hanem mert eddig egyik lányról sem tudtam elképzelni, hogy esetleg ő legyen megszületendő gyermekeim édesanyja. Várakozó álláspontra helyezkedtem. Ha rábukkanok arra a lehetőleg külsőleg és belsőleg is szép teremtésre, aki tényleg tetszik nekem, nem csak csókolózni fogunk. Az viszont biztos, hogy én sem akarok kapkodni. Az első szeretkezésnek (is) nagyon szépnek kell lennie. Nem tudom, várunk-e addig, amíg hivatalosan is egy pár leszünk, de tény, hogy csak akkor kerülhet sor a dologra, ha úgy érezzük, szerelmesek vagyunk egymásba. Egyelőre így gondolkodom erről. * Amikor ennek az anyagnak a megírásához kezdtem, néhányan azt mondták: badarság ezzel foglalkozni, hiszen erre nincs recept. Mégis, azt hiszem, érdemes volt érinteni a témát. Ha másért nem, hát azért mindenképp, mert az ezredfordulóhoz közeledve érdekes megtudni, mi a fiatalok véleménye arról, ami néhány évtizede még egyértelmű volt. Sz. É. Fekete fehéren Mocskos mancsék nyomában „Az önök kottáját a szervezett bűnözés írja, és mocskos mancsuk nyoma még mindig ott van a kottán” — vetette az ellenzék (a korábbi kormánykoalíció pártjai) szemére a minap a nemzetbiztonsági miniszter. Biztosan igaza van, ő ül az óriási titokhalmaz tetején. Hogy vannak titkok, az nyilvánvaló, különben nem szólt volna oda a miniszterelnök a fő-rendőrkapitánynak, ugyan térképezze már fel a bűnözői csoportokat. A főrendőr a feladatot végrehajtotta, rövid két hónap alatt (ennyi ideje ül székében), a miniszterelnök pedig kijelentette: heteken belül felszámolják a bűnözői csoportokat. Örül az ember lelke, mégis csak rend lesz az országban. Aztán elkezd gondolkodni s rájön, mocskos mancsék kottáját mégse csak a bűnözők írták. Mert ha a szervezett bűnözés térképét mindössze két hónap alatt fel lehet rajzolni, akkor valaki blöfföl (hazudik), vagy hiányos jelentést tesz az asztalra, esetleg mocskos mancsékra akarja rávemi a balhét. Hiszen még a laikus is tudja, a szervezett bűnözés vonalainak és az ott tevékenykedőknek a felderítése csak hosszadalmas, szívós munkával érhető el. Különben azt se igen lehet tudni, kik tartoznak mocskos mancsék körébe. Közéjük sorolandó-e például a belügyminiszter úr vagy sem? Aki egy ideig — két és fél évig —r mint országos rendőrfőkapitány maga is mocskos mancsék táborába tartozott. S ha emlékezetem nem csal, azért menesztették, mert a rendőrség semmit nem tudott felmutatni a sorozatos budapesti robbantgatások és gyilkosságok tetteseinek kézrekerítésében. A belügyminiszter úrral újabban más bajok is vannak: emlékezetkiesésben szenved. Nem emlékezett például arra, hogy két évvel ezelőtt megjelent egy gyilkossági kísérlet helyszínén. (Mellesleg rá egy hónapra állították fel Homék a főkapitányi székből.) Hanem erről a belügyminiszteri emlékezetkiesésről a Lewinsky— Clinton ügy jut eszembe. Nevezetesen az, hogy Clintonnak nem azért kell mennie — esetleg —, mert Lewinsky kisasszonyt „megszivarozta”, hanem mert nem mondott igazat. Vagyis hazudott. Úgy is mondhatnánk: elfelejtette bevallani titkos viszonyát a gyakornok lánnyal. Tény, egy szerelmi légyott egy férfi számára emlékezetesebb, mint a helyszínelés. Talán ezért a belügyminiszteri emlékezetkiesés is. Hát ennyi. Egyébként tényleg szeretném tudni, kik is tartoznak mocskos mancsék táborába? Árpási Zoltán Gyula, 1960(?). Egy képeslap a nem is olyan túl régi időkből. Mintha tegnap lett volna, hogy a torony és a várfalak „megkoptak”, a zárótéglák a mélybe „vándoroltak”, s a csónakázótó helyén tehén legelészett. Hihetetlen, hogy Gyula legszebb része nemrég még ilyen volt. Szerencsére és a város dicsőségére ez az időszak elmúlt „Manapság már senki sem megy szüzén férjhez, legfeljebb csak az, aki hülye”
