Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17-18 / 244. szám
Dr. Zsíros Géza apósát említi, aki ötvenhat után börtönbe került, mert dóznijá- hoz nyúlt, azt állították, pisztolyt rántott. Édesapját, aki két és fél évet húzott ie, mert nem volt hajlandó bevetni a szomszédtól elvett, ráadásul vízzel borított birtokot. Mindkettőjüket rehabilitálták, bűn nélküliek voltak. Azt mondja, 1984-ben egyszer már csaknem börtönbe juttatta az az ember, aki mostani ügyében is — betű szerint — mérlegelt. Akkoriban kiderült, hogy (mondjuk úgy) szakértel- metlenkedett az állam hű(?) szolgájaként, s most is beállt a gyötretők közé. — Apám, apósom soha nem omlott össze, én sem teszem — mondja most Zsíros Géza. — Inkább tartást adtak nekik a nehézségek. Mint nekem. Máskor is találkoztam már a megvetéssel azok részéről, akik érdekeit sértettem. Két nagy kudarcom volt a közéletben. Az élelmiszeripart a termelők kezébe akartam juttatni, nem mozdultak érte. Látható, hogyan packáznak a paraszttal. — A tárgyalóteremben azt mondta: feljelentői még az ön színre lépése előtt százmilliós veszteséget okoztak a cégnek. Miért nem tette szóvá ezt korábban? — Szóban és írásban is jeleztem a megyei főkapitányságnak, még kilencvenkettőben. A fülük botját sem mozdították. — Mit tehet most? — Ezt a kesztyűt fel kell venni. — Nem látszik letörtnek, megtörtnek. — Dolgozom látástól vakulá- sig, este egy órát szaunázom a csabai Árpád fürdőben, aztán relaxálok. Nincsenek álmatlan éjszakáim. A háziorvos megmondta a feleségemnek, nem lesz belőle víg özvegy... — Hiányzik egy parasztvezér az országban. Miért nem próbálkozik meg vele? — Nem én fordultam el a parasztoktól. Annak idején a Parlamentben egyesek Dózsáztak, mások szerint Áchim L. András óta a Tisztelt Házban nem volt akkora szarkeverő, mint én. Innen üzenem nekik: Csabán az Áchim és a Zsíros utca nem keresztezi egymást... Szóval, számíthatnak rám az emberek, de nekik kell igényelniük. — Azt várja, megkövessék? — Csak szeretném látni, mit akarnak. Nem elég félni, ideje lenne már megijedni is. Példákat mond képviselői múltja kulisszatitkaiból, nem is akármilyeneket. Csak hát sértenénk vele a kampánycsendet. Izguljunk még egy hetet... A kérdés már csak az, megtud- tunk-e valamit arról, hogyan érzi magát Zsíros Géza? Kiss A. János Akár a gyulai Mogyoróssy könyvtár fiókrészlegének is nevezhetjük: az olvasnivalók nagy részét innen kapta a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet könyvtára. Belső berendezése hasonló a megszokotthoz — azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az ablakokon rács feszül. Rúzsa György százados szerint van igény az olvasásra, és természetesen idő is akad bőven. A helyiségben hat- p7pr-öts7áz kötet vár aevonolvaezzel a páratlan lehetőséggel. Sőt néhány külföldi elítélt maga is gyarapította az állományt néhány darabbal, így holland, német, török és lengyel nyelvű könyvek büszkélkednek a polcokon. Szükség van ezekre, hiszen némelyik fogvatartott — újabb időrabló elfoglaltság — nyelvtanulásra adja a fejét. A legmenőbb az angol és (valamiért) a spanyol, de a némettel is megpróbálkoznak páran. A többség a krimit és a fanelgondolkodtató, hogy a gyermekeknek szóló mesekönyvek is módfelett kapósak. A könyvtár használata a jogerősen elítélteknél délutánonként engedélyezett, ilyenkor kölcsönözhetnek kedvükre való olvasmányt. Az előzetes letartóztatásban lévőknek — minden tekintetben — kisebb a mozgásterük, ők katalógusból választhatják ki, hogy mire van szükségük (olvasásilag), és a zárkában kapják kézhez a könyvet. megsértése miatt fenyítésként magánelzárást szabnak ki, ami azzal jár, hogy a fogvatartott bizony még a könyv- és újságolvasástól eltiltatik. Ebben az esetben csak a Bibliát kaphatja kézhez az elítélt, ha kéri. A börtönkönyvtár működését megkönnyíti, hogy itt nem kell az olvasókat figyelmeztetni a kölcsönzési idő lejártára... Bár előfordult már, hogy némely példányból elfogytak a lapok. Hiába, no, kellett a papír — ci1998. október 18. Szaga vagy illata? Ausztriában reggelente a kérdés: a holland vagy a helyi termelő szakítja át előbb a virágüzlet „célszalagját”? Holland virágba borult Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia. Magyarországon még talpon a honi virágtermelés, lehetőségei szerint. — Ha nem hoztuk volna létre a budapesti nagybani virágpiacunkat és a hozzá kapcsolódó üzletláncot, ma már nem termelünk - mondja dr. Eke Sándor, aki nem a levegőbe beszél. Azonkívül, hogy Dabason liliomokat termeszt, a magyar virág, és termelői védelmére szövetkezett 45 kertészt és kellék- gyártót tömörítő Magyar Virágtermelő és Értékesítő Szövetkezet elnöke is. — Kapós a magyar virág? — Rózsában gyengék vagyunk, de szekfűben, gerberá- ban, liliomban, krizantémban, muskátliban, petúniában, árvácskában jobbak és olcsóbbak is. A mi virágjaink frissebbek is, hiszen egy holland vagy kolumbiai szépség négy-öt napot is utazik, míg piacra kerül. Bárkivel felvesszük a versenyt, de az diktál, aki a piacot uralja. Kovács Attila Kikaparták maguknak Nagy mázlija volt a Segítő Kezek Idősek Otthona Gyulai Alapítványának. Kétszázezer forintot nyertek a Telemázli játék számítógépes sorsolásán. Az alapítvány kuratóriuma — szűkös anyagi helyzetük miatt — több nagyobb céget megkeresett, ugyan támogassák már őket. Még Lagzi Lajcsinak is írtak, de titkárától csak egy udvarias elutasító levelet kaptak. Nem így a televíziótól. A jelentkezést követő negyedik hónapban jött a telefon: két nap múlva tizenhárom fővel legyenek a tévé székháza előtt. Az izgatott csapat hajnali háromkor két autóba préselődve indult a nagy kalandra. A bejáratnál kapott ismertető egy kissé lelombozta a társaságot, mert ebből tudták meg, hogy míg magánszemélyek harmincmilliót is nyerhetnek, addig az alapítványok legfeljebb 1,9 milliót. Az is pénz. A feketeleves azonban még csak ezután következett. A három kihúzott játékos közül egy sem volt a sajátjuk. Majd Geszler Dorottya bejelentette, hogy most jön a számítógépes sorsolás. Másodikként az alapítvány nevét olvashatták. A nagy örömre jól esett a tévé által állt könnyű ebéd, töltött hússal és francia- salátával. — Megérte elmenni — összegez Hack Ferenc, a kuratórium egyik tagja. — A játék felvételét megelőző kétórás showműsor felért egy humorfesztivállal. A farmeros, pólós játékvezető úgy indított, hogy a rágógumit ne a szék aljára nyomjuk, mert azért a takarítónő nagyon haragszik. Tegyük inkább az előttünk ülő hajába. Dömsödi Gábor műsorvezető dohogott kicsit némely alapítvány kimondhatatlan neve miatt. Geszler Dorottya felül elegánsan, alul zokniban szerepelt — törött lábbal tévézett. A nyereményből újra cserélhetjük lyukas kazánunkat. Igazán elégedettek lehetünk. Baracsi Magdolna Szerencseórában A negyedik számunkban meghirdetett játék ezúttal is kedvezett a Békés megyeieknek. Ötezer forintos takarékbetétkönyvet nyert a békéscsabai özvegy Palotai Lászlóné. Egy mini hifitoronnyal lett gazdagabb a Sarkadkeresztúron élő Puskás Zoltánné és az orosházi Sáró Gáborné. Mindhárman a pályázati szelvény beküldése után lettek a szerencse kegyeltjei. A nyeremény átvételéről valamennyien külön értesítést is kapnak. Romák és baromfik Izraeli tőkével, és a helyi roma vállalkozókat megmozgatva teljes körű baromfifeldolgozó ágazatot szeretne Békés megyébe telepíteni a Roma—Magyar Polgárjogi Mozgalom. A mozgalmat 1991-ben, a szocdemek belső háborúságai miatt a pártból kivált romák hozták létre. — Programunk megvalósításába a már befutott, jól menő cigány vállalkozókat is bevonjuk. A baromfifeldolgozással Békésben a cigányság által jól ismert iparágat tudnánk megtelepíteni — mondja Ruva Farkas Pál országos elnök, aki szerint a többség „örökletesen” hordja magában a cigányságról kialakult hamis mítoszt. A polgárjogi mozgalomhoz egyébként egyre több nem cigány is fordul segítséget kérve. Az elnök állítja: mindenkit, aki megkeresi őket, a bölcsőtől a sírig akarnak gondozni. K. A.
