Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17-18 / 244. szám
a 1998. október 17-18., szombat-vasárnap INTERJÚ Imádkozom, hogy folytathassam lelkipásztori munkámat Kedves Guliga atya, hogy van? A püspök Guliga Györgyöt nem prófétáim, hanem dolgozni küldte Békéscsabára. (Felvételünk Guliga György békéscsa- ' bai plébánosi kinevezésekor készült — a kép bal oldalán Gyulay Endre megyés püspök, jobb szélén a plébános.) FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER (Folytatás az 1. oldalról) Amikor a püspök úr felhívott és közölte velem az áthelyezés hírét, azt mondtam neki — békéscsabai lévén —, „senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Amire azt válaszolta: „fiam, én nem prófétálni küldelek, hanem dolgozni”. — Békéscsabán mit talált? — Igen nagy lelki igényt. Mérhetetlen, Isten iránt szomjazó fiatalságot, vallási tudásra éhes felnőtteket és szeretetet, törődést igénylő időseket, akik készek voltak tenni is. Először rendeztük az ifjúsági csoportok helyzetét, majd megszerveztük a hitoktatást. Beindítottuk a karitász munkát — csabai szolgálatom végén 7 aktív karitász csoport munkálkodott. Megszerveztük az idősek látogatását, gondozását, a szociális otthonokban felmértük a vallási igényeket — sorolhatnám tovább. Mindez segítség, kiváló munkatársak nélkül lehetetlen lett volna. Iskola a semmiből Az egyházközség anyagi helyzete siralmas volt. Az elődöm nagy tudású, jóságos ember volt, de nagyon beteg, akinek nem volt ereje a gazdasági ügyekkel foglalkozni. Közben a város 14. iskolájaként megnyílt a katolikus általános iskola. Miután láttam az iskola állapotát, és az önkormányzat által kért 60 milliós kompenzációt, azt mondtam a püspök úrnak, ne a lepusztult intézményt vegyük át (videofilm rögzíti akkori állapotát) hanem kérjük a pénzt és abból építsünk egy kisebb, de modem iskolát. A püspök úr az épület megtekintése után és a szakemberek véleménye alapján azt mondta, hogy az ingatlan értéke 20—25 milliónál többet nem ér, ezért csak ezt az összeget javasolja kompenzációként az önkormányzat részére. Ezek után az épület átvétele mellett döntöttem. Majd nekifogtunk az iskolaépület rendbetételének. Az előzetes szakmai felmérések — amelyeket a püspök úr is megkapott — 15—17 millióra becsülték az épület felújításának költségét. Ebből a püspök úr 5 milliót ígért. Később ezt sem kaptuk meg, mondván, kell a pénz a makói iskolára. Bár az iskola fenntartója a püspökség, a püspök úr írásban kérte, hogy az iskola pénzügyi dotációját a békéscsabai plébánia vállalja. A püspök úr azóta sokszor hangoztatta, hogy „tudtom és engedélyem nélkül...”. Egyszerű matematikai feladat, hogy az 1 millió forintot sem elérő egyházközségi pénztárból 15—17 milliót felújításra, majd további milliókat berendezésre fordítani nem lehet. Erre még én sem vagyok képes. Természetesen az iskola beindítása további súlyos pénzáldozatot is igényelt, hogy a tanulói létszámot fejlesszük. Beindítottunk például a környék egyetlen színkatolikus településéről, Kétsopronyból egy iskolabusz-járatot, ingyen tankönyveket adtunk a beiratkozóknak, az étkezést nem a közétkeztetésből rendeltük, hanem magánétkezdéből a minőség miatt. Emiatt viszont nem kaptunk étkezési támogatást, amit szintén nekünk kellett állni. Ne felejtsük el, nem egy folyamatosan működő iskola átvételéről volt szó, hanem egy két éve üresen álló intézmény beindításáról. Most is azt mondom, hogy egy hasonló adottságú iskola gazdálkodását kell alapul venni, abból kiindulni, hogy ott mennyi a normatíván felüli dotáció, és így mindjárt világos lesz, mennyi pénzre volt szükség. Közben az igényeket felmérve beindítottuk az idősek napközi otthonát a plébánián, a teológia épületében, majd amikor ez szűknek bizonyult, kaptunk az önkormányzattól egy üresen álló épületet. Ezt alakítottuk át — nem kis anyagi erőfeszítések árán — kényelmes otthonná. Gazdálkodó plébánia Természetesen nem csak szociális és anyagi jellegű erőfeszítéseink voltak. Megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) békéscsabai szervezete. Ennek önálló kulturális lapja is volt. Önálló népművelőt alkalmazott az egyházközség egy agilis, rátermett fiatalember személyében. Folyamatosan szerveztük felnőtt híveink számára is a különböző képző- és önképző előadásokat, s a kórházban önkéntes segítők közreműködésével és a kórházi vezetők támogatásával a beteglátogatás mellett beindult a heti istentisztelet. Mindezen lelkipásztori, szociális, karitász és anyagi feladatok vállalása az egyháznak szívügye kell legyen, de ez megfelelő szakmai és vallási felkészültségű munkatársak nélkül nem megy. Sajnos az egyházban sok helyütt az a nézet uralkodik — mivel a papság bérezése igen alacsony —, hogy a civilek is lehetőleg ingyen dolgozzanak. Márpedig én azt mondom: „méltó munkás a maga bérére”, ezen felül, aki ingyen dolgozik, annak én rendszeresen nem szabhatom ki az idejét. Tehát az egyház állandó munkásainak is méltó fizetést kell kapniuk. Nehéz volt megfelelő szakembereket találni, de világi munkatársak nélkül a papság „csak félkarú óriás”. Ennek szellemében próbáltam megválasztani a világi munkatársaimat lelkipásztori, karitász és gazdasági területen egyaránt. Ehhez időre és pénzre is szükség volt. Természetesen ennek meg kellett teremteni az anyagi hátterét. Felmértük lehetőségeinket és az igényeket. Vásároltunk egy ingatlant, amelyben kialakítottunk egy hidegétolaj-sajtolót részben egyházi pénzből. Üzemeltetésére káeftét hoztunk létre. A hiányzó összeget hitelből fedeztük. Nagyszabású tervek Megpróbáltunk minden pályázatot célba venni, ha jól emlékszem, 19 eredményes pályázatunk volt. Ezek 20 ezer forinttól milliós nagyságrendig terjedtek. Többek között egy Phare- pályázat kapcsán 1995-ben felmerült az igény egy nyugdíjasház megépítésére. Sajnos, keret hiányára hivatkozva elutasították kérelmünket. Ekkor bécsi közvetítéssel egy svájci irodának adtuk át a pályázatot. Kiderült, hogy ez kicsi program ahhoz, hogy ők foglalkozzanak vele. Ekkor megint összehívtam a szakembereket, és elhatároztuk, hogy egy „háromlábú” projektet készítünk: 1. A már elkészült nyugdíjasházat mélygarázzsal kibővítjük. 2. Mivel a templom lehetővé teszi és az igény igen nagy, egy temetkezési kriptát alakítunk ki a templom alatt 800 umás és 200 koporsós hellyel. 3. A katolikus iskolában — mivel a környék egyetlen katolikus iskolája — 120 fős kollégiumot építünk. Ezek a tervek, vizsgálatok, számítások igen pénzigényesek voltak. Ettől függetlenül más támogatási lehetőségeket is kerestünk és a nemzetközi pénzügyi világban találtunk is. Ezek egyike már sajnos kútba esett, de a másik — ha van, aki vigye — még mint lehetőség létezik. Ezeken túl kisebb-nagyobb gazdasági eredményeink is voltak. Ez önmagában nem volt elegendő, ezért először egyházközségektől vettünk fel kölcsönt, majd megpróbáltunk ebben is „belterjesek” lenni és saját híveinktől kaptunk kölcsönt. Ez folyamatosan és jól működött ottlétem alatt. Mindez 1996 decemberéig senkinek nem volt útjában, még a püspök úrnak sem. Hogy hogyan lesz tovább, azt nem tudom, de tény, a kölcsönökre vannak ingatlanfedezetek. Mivel a gazdálkodás leállt, az utánpótlás a hitelek kifizetésére csökkent. Jómagam felajánlottam, hogy a projekt megvalósítása nélkül is — a korábbi gazdálkodás mellett — mintegy három év alatt rendezem a hiteleket, de az ígéretem betartása ma már nem tőlem függM. I. bosszút forral — Amit elmondott, annak alapján ki kellene tüntetni. Honnan a lapokban napvilágot látott Guliga-ellenes cikkek indítéka? — Szenteljünk egy kis időt az előzményekre, hogy érthető legyen a sajtóhadjárat. 1990- ben a püspökségen felbukkant M. I. művésznő, először egy kiállítás megnyitójára kérte fel a püspök urat, később felkérések sorozata érkezett részéről. Ez már kínos volt a püspök úrnak, ezért az én tisztem lett volna a művésznő „eltávolítása”. Ekkor engem próbált megkömyékezni a művésznő, hogy mondjam el, kik járnak a püspök úrhoz, milyen politikusokkal tárgyal, a tárgyalásokon miről esik szó, s milyen egyezségek várhatók? Egy későbbi — akkor még szegedi pártpolitikus — igazságügy-miniszterrel például ekkor folyt többoldalú tárgyalás. Miután nem voltam hajlandó a művésznőnek sem szép szóra, sem különböző ígéretek és ajánlatok, sem fenyegetések után felvilágosítást adni, taktikát változtatott. (Az érintett személyek miatt ezt most nem részletezem.) Egy idő után azt láttam, hogy a művésznő rendszeresen kedves vendég a püspökségen. Szinte ezzel egy időben átvette tőlem a püspök úr budapesti, Magdolna utcai lakásának a felügyeletét, majd 1991 nyarán hajthatatlanságpm. miatt beígérte: tönkre tesz a püspök úr által. Sajnos ennek most jött el az ideje. — Hogyan? Túl egyszerűnek tűnik a fenyegetés. — Pedig nem az. A püspökségen az első perctől „üzemeltettem” egy kis egyházi könyvesboltot a püspök úr tudtával és engedélyével, majd ’86-tól az akkori Állami és Egyházügyi Hivatal illetékes megyei titkárától kértem ennek hivatalos engedélyezését. A papír 1989. június 10-én érkezett meg a minisztériumból. Ekkor már Gyulay Endre volt a megyés püspök. A kft. a Szent Gellért Egyházi Kiadó nevet kapta. A kft.-t másodmagammal, N. A. budapesti illetékességű személlyel alapítottuk. A hivatalos, püspökségen kívüli szegedi könyvesboltot 1989. szeptember 24-én nyitottuk ki, Gyulay Endre püspök atya áldotta meg. Amikor Békéscsabára kerültem, a lelkipásztori feladatok mellett nem sok időm jutott a Szent Gellért kiadóra. N. A. színrelép Jobbára N. A. vitte a kiadói ügyeket, természetesen igen tisztes fizetés és komoly juttatások mellett. Egyházi berkekben — nevem alatt — igen nagy ismeretségre tett szert. 1996 nyarán jelezte, hogy önállósulni kíván. Nem örültem, de nem zárkóztam el előle. Kölcsönös egyeztetések után 1996. december 12-re tettük a szétválás időpontját. Ezen a napon jogi képviselőmmel és gazdasági vezetőmmel Budapestre mentünk, hogy az ilyenkor szokásos papírmunkát is elvégezzük. Ekkor azonban N. A. közölte, hogy az egyezségben megállapodott pénz nincs meg. Mondtam, hogy akkor nincs válás. Jegyzőkönyvet vettünk föl az esetről, amelyet N. A. is aláírt. Ekkor kezdődött a kálváriám. N. A., hogy a pénzt megszerezze, több személyhez segítségért fordult (papokhoz, püspökökhöz, világiakhoz), így többek között M. I. művésznőhöz is. Ekkor ígérte meg neki a művésznő — ezt még maga N. A. mondta —, hogy megszerzi neki a kiadót pénz nélkül is. Nyomatékül jöttek a fenyegető levelek, mocskolódó telefonok, egyéb „figyelmeztetések”. Amikor a fen'yégetékfek’ bem hójzták' rrté'g ;á részükről várt eredményt, égyés lapokban mocskolódó cikkek jelentek meg. Amikor ez sem vezetett eredményre, akkor egyházi pert indítottak ellenem, ami M. I. művésznő felbujtásá- ra történt. Amikor az egyházi per is eredménytelenül végződött, akkor jött áthelyezésem Tiszaszigetre, majd 1998 februárjában — a hívek nagy felháborodására — a püspök úr felmentett plébánosi szolgálatom alól. Nyugodt lelkiismerettel kijelentem, nekem a püspök úrral soha nem lett volna konfliktusom, ha M. I. nem uszítja ellenem. Nőügyek és nők — És a nőügyek? — Kispap koromban egy idős, ferences atya a következőkre figyelmeztetett bennünket. Tisztában vagytok-e ifjú titánok, mi vár rátok, tudjá- tok-e, hogy a pap üvegkalitkában él és mindig „téma” a környezetében? Ha a fiatalokkal foglalkozik, azt mondják rá: homokos. Ha az ifjúság körében mozog, elkezdik suttogni róla: szereti a lányokat. Ha az időseket látogatja, elterjesztik: kell neki a pénzük. A magam dolgaira visszatérve, az úgynevezett „nőügyek” is érdekes módon ’97 elején vetődtek fel. Mondhatnám, hogy róluk az „Ülök és mesélek” tv-műsor jut eszembe, ahol N. A. volt üzlettársam — hol fiatalasszonynak és Marinak, hol leánynak és Katinak adva ki magát — mesél. Pont az az N. A., aki egy kétgyermekes családapát szakított el rokkant feleségétől és két gyermekétől az idő alatt, mialatt állítólag velem volt kapcsolata. Ezek után, aki a plébánián élt és mozgott, kortól függetlenül, azzal mindenkivel hírbe hoztak. így aztán nem csodálkozom, hogy aki csak némely lapok cikkeiből ismert, nem kívánatos személynek tartott a plébánia élén. Annak már sokkal kevésbé adott hangot a sajtó, hogy mi volt a véleménye a mórahalmi, a békéscsabai, a tiszaszigeti templomba járó, engem jól ismerő híveknek, akiknek véleményét és kérését a püspök úr hidegen és ridegen elutasította, nem így a pesti ismeretlenségből szítókét. Ezek után1 már nem csötlál- koztam a következő dolgokon: — egyházi perindításomról előbb tudott a sajtó, mint az egyházi bíróság és jómagam, — a püspökség durván és sorozatosan megsértette a hivatali titoktartást, — a püspök úrnak írt levelemet megmásítva közölték az újságban, — miközben egy anyagyilkost is megilleti az ártatlahság vélelme (mindaddig, amíg a bíróság jogerős ítélete meg nem születik), engem nem. — Mit vár ezután? — Nevetségesnek tartom a püspök úr azon feltételezését, hogy a Békés, illetve a Csong- rád megyei ügyészség, rendőrség, bíróság elfogult lenne velem szemben. Egy hivatalban lévő magyar miniszter nem tudta „elnémítani” az ügyészséget, az amerikai elnök szintén „eredménytelenül” próbálkozott, akkor épp Guliga plébánosnak van hozzá hatalma? Tisztában vagyok azzal, hogy mind püspök úrnak, mind M. I. művésznőnek „hosszúra nyúlik a keze” kormánykörökben és a pártok prominens személyiségeinél. M. I. művésznő nemegyszer próbált ilyen személyeket ellenem hangolni, sőt hamis tanúzásra bírni. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt ezután gém fogja abbahagyni. De bízom a magyar rendőrség és igazságszolgáltatás tisztaságában. Ezekben eddig sem csalódtam. Hiszem, hogy ennek a szenvedésnek a jajkiáltása eljut Rómáig is, ahol nem a rang dominál, hanem az igazság. Vádlóimnak csak annyit üzenek — a krisztusi mondást magamra alkalmazva —, az vesse rám az első követ, aki maga is bűntelen. Köszönöm Istennek, hogy erőt adott eddigi keresztút-járá- somhoz és azért imádkozom, hogy minél előbb folytathassam lelkipásztori munkámat, amelyet Istentől kapott hivatásomnak érzek. Pánics Szabó Ferenc PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórháza pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: MUNKAÜGYI ELEMZŐ A pályázóval szembeni elvárások a következők: ■ felsőfokú iskolai végzettség és legalább középfokú munkaügyi végzettség ■ középfokú számítástechnikai képesítés (elsősorban adatbázis-kezelés) ■ jó elemzőképesség ■ legalább 3 éves munkaügyi elemzői gyakorlat esetén a felsőfokú képesítés nem szükséges. ENERGETIKUS A pályázóval szembeni elvárások a következők: ■ egyetemi vagy főiskolai végzettség (szakirányú vagy épület- gépész) ■ épületgépész végzettség esetén energetikusi felsőfokú szak- képesítés (OKJ 5483) ■ képesség az energetika területének önálló viteléhez ■ felhasználói szintű számítógépes ismeretek (Word, Excel) ■ műszaki ellenőri gyakorlat ■ jó tárgyaló-, szervező-, elemző- és problémamegoldó képesség ■ hasonló területen szerzett, legalább 3 év szakmai gyakorlat. A pályázatnak mindkét esetben tartalmaznia kell: ■ az iskolai végzettséget igazoló okirat másolatát ■ szakmai önéletrajzot ■ a munkakör betöltésével kapcsolatos elképzeléseit. A pályázatokat október 31-éig lehet benyújtani az alábbi címre: Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórháza, Vinnai Szilárd gazdasági igazgató, 5700 Gyula, Semmelweis u. 1. sz.
