Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17-18 / 244. szám
1998. október 17-18., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Interjú Vendégségben jártunk Ady Endre Békéscsabán élő rokonánál, Ady Lenkénél Emlékezés Felidézzük az 1848-as honvéd alezredes, Asztalos Sándor alakját g Riport Azokról olvashatnak, akik szeretik a tetoválást, nem idegenkednek a bőrfestéstől Vallott a „kultúrterrorista” Többen úgy vélik, hogy BMZ, vagyis Baji Miklós Zoltán valójában nem az, akiről a sajtó hol semlegesét, olykor semmit, de főként megyénkben kifejezetten rosszat ír. Egy szerkesztőségünkbe eljuttatott levele után következzék a „kultúrterrorista” vallomása. íyAz igazi feladatom most a BMZ 2000 project beindítása és sikerre futtatása" FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER „Tisztelt Nyemcsok László! Megmondom őszintén, először meglepődtem, hogy vidéki önkikiáltó, nincstelen, szexmániás falloszparasztot, viharsarki kaszanovát csináltál belőlem a Békés Megyei Hírlap második számú Vasárnap Reggel képes heti hírlapma- gazinjában. Pár nap múlva rájöttem, hogy végül is jó szolgálatot tettél, hisz kielégítetted mindazon sokak igényét, akik csak felületesen, a médiális torzításokból ismernek engem. Azok viszont, akik tudják, hogy ki rejtőzik, mint gondolkodó, esendő ember a HÁROM betű mögött, nyugodtak, mert átlátják vicces, olykor önironikus, mély értékválasztó erkölcsi játékomat. Ázt, hogy a szexet, az állati szexuális aktust egyenlővé emeled a SZENT SZERELMI ÉLETTEL, jó értelemben vett konvencionált eretnekségnek, bulvárzsumaliszta brillír- nek tudom be.” — BMZ, akkor ki rejtőzik a három betű mögött, ki vagy te valójában? — Szárazon, modem portfolió stílusban: 37 éves, békési születésű, elvált férfi, két tündéri fiúgyermek apja. Festőművész, képzőművészeti oktató, több helyi, országos és nemzetközi művészeti tömörülés tagja, a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus intermédiális szakértője, a Magyar Alkotók Egyesülete 3. szekciójának (intermédiális) alapító tagja, újságíró, a Torontói Magyar Rádió magyarországi tudósítója, rádió- és tévéműsor- szerkesztő, kulturális menedzser. Még felsorolni is sok. — Ennyi dolog mellett hogy jut időd mindenre? — Sehogy, állandó időhiányban szenvedek. Nagyon sokat dolgozom, éjjelente írok, olvasok, edzek, folyamatosan képzem magam. Sokat utazom és sajnos néha elfelejtek pénzt keresni. — Régen jelentek meg írásaid lapokban, s a rádióból, tévéből is eltűntél. — Ez igaz, a kommersz médiális vonalból közel két esztendeje kivonultam, bár jólesik, ha egykori olvasókkal, nézőkkel, hallgatókkal összefutok és dicsérik valamikori munkámat. Természetesen olyanok is vannak, akik nem szerették a dolgaimat, s valamiért a pokolba kívánnak, de így kerek a világ. Nagyon rohan az idő, mindjárt itt az EZREDFORDULÓ, és a hétköznapi, kenyérkereső mellékvágányok mellett ott az igazi feladatom, a BMZ 2000 project kristálytisztává csiszolása, beindítása és sikerre futtatása. Mielőtt rátérnék a project megengedhető szintű ismertetésére, engedd meg, hogy beavassalak téged és a tisztelt olvasókat is a felszín alatti dolgaimba. — Örömmel vennénk. — A művészhivatásom legelején kirajzolódott számomra a saját utam. Röviden, én a vizualitást és a különböző műfajokat nem az igény, szépérzék, kereskedelem vagy egyéb kiszolgálására használom, hanem kutatási eszközként. A kutatás tárgya önmagámon keresztül a világ megismerése. Ezt a könyörtelen önismereti búvárkodást egolélektani antropológiának hívom. A világot csak a magunk létének teljes tisztázása után élhetjük, közelíthetjük meg tisztán, rendszerében. Ahogy mélyebbre és egyúttal magasabbra ásol, újabb és újabb szférák nyílnak meg előtted, és jutsz el a kozmológiai mikroközépponthoz, hatalmas erőkkel szembesülve. Ha mindezt megúsztad, akkor már szembesülni tudsz önmagaddal, hisz megtanultad magad kívülről, alulról, felülről látni, kritizálni. Ekkor juthatsz el egy újfajta ökológiai alapú kozmoszerkölcsi- séghez, amely állapot iszonyatos felelősséggel jár, de hallatlanul kitágul a védettséged, szabadságod. Átértékelődik számodra a halál, a lét, nemlét fogalma. Lehet, hogy többen kinevetnek vagy legyintenek, de én tudom: 100-200 évvel messzebb élek, mint a kortársaim. Elvileg bármikor elmehetek, meghalhatok, de a rám szabott feladat nem engedi meg a meg nem értett művész befejezést. Bocsánat, ha elvont voltam. — Hallhatnánk a projectről? — Kezdeném egy idézettel, amelynek nagyon megörültem, hogy hosszú évek után újra a kezembe került egy főiskolás jegyzet formájában. Pilinszky János: A Bölcsességről (Új Ember, 1978. okt. 1.) „Úgy vélem, a bölcs fogalmát nagyon nehéz meghatározni, létezése mégis napnál világosabb. Ami viszont arra utal, hogy az ember, minden ember valójában bölcsességre született, s léte nem a bőrénél, hanem az univerzum határánál végződik, és még azon is túl.” Végső célként egy nemzetközileg akkreditált, az elméleti oldal mellett a tapasztalati lét fontosságán alapuló egyetemszerűt szeretnék létrehozni. Pontosabban működtetésének alapítványi eredetű anyagi, valamint szellemi és erkölcsi hátterét próbálom megteremteni 2001. december 2-áig. A BMZ 2000 project végcélja ez. Innen, a Viharsarokból utópisztikus álomnak tűnik, de ha figyelembe vesszük azt, hogy eddig mindent végigcsináltam, és az eddigi dolgaim szisztematikusan építették a következőket, nem lehetetlen, hiszen ez az életem legfőbb célja. — Milyen iskola lenne ez? — Képzelj el egy olyan intézményt, amelyben tíz év alatt az orvosi anatómiától kezdve a genetikáig tudományos kísérletek által tapasztalják meg az ember, a föld létét, mellette hallatlan mély matematikai, filozófiai, kozmológiai — és még sorolhatnám — tudást szerezve. Közben belülről szerzetesként megtapasztalják a természeti népek és más kultúrák vallását, hit, erkölcs felépítményét. S mindehhez a gyakorlatban megszerzett, megélt tudáshoz társulna egy számítástechnikai, programalkotó felvértezettség. Elvileg ők lehetnének a XXII. század alapjának megteremtői a XXI. században. Akiket a szeretet és az emberiség túlél- tetése, a humánum megőrzésének hite vezérel. Cyber papok, akik képesek a filozófia — uram bocsá’ — hasznosságát megmutatni jobbító, rendszerszervező tudásukkal. Ez van. Nyemcsok László Múzeum nélkül, Petőfi nélkül Na hát akkor hagyjuk a politikát! Kampánycsend van, ha megsértem, biztosan miattam bukik párt és politikus. Isten- uccse kedvem lenne hozzá — ha nem volnék törvénytisztelő polgár — sérteni egyet a hallgatáson balra, aztán egyet jobbra, hadd érezzem, hogy én alakítom a politikát. Szóval beszéljünk másról, politikamentes dolgokról. Bár alig hiszem, hogy van bármi is, ami mentes lenne a politikától. Hovatovább a görögdinnye is politikai okokból zöld, s a belseje ugyanilyen indítékból piros. (A sárgabelű biztosan a renegátok, a pártokból kivált kisdinnyék miatt sárga.) No, akkor beszélgessünk Petőfiről! Pontosabban arról, hogy a kulturális kormányzat rehabilitálja Petőfit: a volt irodalmi múzeum ott fenn Pesten, a Károlyi Mihály utcában visszakapja a Segesvár-Barguzinban elesett költőnk nevét. Azért ez már valami. Amit az egyik kormány elvett, azt a másik visszaadja. Mellesleg kevés olyan valaki van ezeregyszáz éves történelmünkben, akit akkora nemzeti egyetértés venne körül, mint Petőfit. Jobb- és baloldalon ugyanazt jelenti (nagyjából) a talpra magyar (Nemzeti dal), a völgyben nyíló kerti virág (Szeptember végén), Morzsa kutya (Anyám tyúkja) és az édes Pistikém (István öcsémhez). A7 nrnm :iví'rt npm tplips rirrim Vácrtat a miíltlrnr a magyar ott a Károlyi M.-en, be a Petőfibe, a múzeumba, hogy megmutassa gyerekének, vendégeinek, tanítványainak a nagy gyűjteményt. Mondjuk Petőfi karosszékét, amelyben Orlai Petries lefestette, vagy Ady halotti maszkját, esetleg József Attila kéziratát. Betérne azért, hogy „zongorázhasson” rímeket közelről, eldajkálja lelkét a művészet „tenyérmelegében”, s beleszippanthasson a tehetséggel telerótt papírok halmazába. Hiú ábránd. A kapuban marcona őr (portás) közli, nincs hová és miért: a múzeum két évig zárva. Ha addig nélkülözhető, akkor kell-e tovább? Nem kibírható-e még tíz, húsz vagy negyven évig, s az idő végezetéig? E logika mentén: kibírható. S ha szép és boldog a világ Petőfi múzeum nélkül, nem ugyanolyan-e Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Galéria nélkül? De igen, az iménti gondolatmenetet követve ugyanolyan szép és boldog lenne. Ne kövezzenek meg! Múzeumpárti vagyok! Ezzel a sajátos okfejtéssel és logikával nem a Petőfi múzeum ellen, hanem mellette emeltem szót. Nem lehet két évre bezárni! Egy évre sem! Semennyire! Árpási Zoltán Gyula, 1903. Egy képeslap abból az időből, amikor Gyulán még volt laktanya, a József főhercegről elnevezett. Egy felvétel, mely tanúsítja, milyen ruhában is jártak a katonák akkor, s egy üzenet Jusztikának arról, hogy Pista — a lap feladója — melyik ablak mögött is töltötte katonaidejét. (Fönn, jobbról a második ablak mellett ott az írás: Itt lakok.)
