Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26-27 / 226. szám
1998. szeptember 26-27., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Olvastuk Keserves a megélhetés, de nem vagyok komolytalan ember. Dehogy vagyok! Ha nem lenne pozitív a gondolkodásom, most ezt így hívják, akkor eléggé elkeseredett lehetnék. (Boncz Géza humorista) Az MSZP-nek nem az a baja a Fidesszel, hogy szélsőjobboldali erőkkel, adott esetben a MIEP-pel is hajlandó együttműködni. Sokkal nagyobb a probléma azzal a stílussal — a politikai arroganciával és agresszivitással —, amellyel a Fidesz vezette kormány elindult. (Jánosi György, az MSZP elnökségi tagja) A szocialisták négyéves királysága csak tizede lett a korábbinak, így lehetőségük van az alámerülésre, úgy várhatják ki a — számukra — jobb időket. (...) Azt pedig, hogy kommunistából szocialistává vedlettek, úgy tekintjük, mint visszafejlődésük önkritikus beismerését: szocialistaként csak a hibákat látják, pedig kommunistaként — így tanították — a kivezető utat is ismerték. Szocialistaként több hívük lett, mint amennyi korábban volt, s külhonból is kapnak elismerést, ahol számon tartják, kik nyitották fel a határt. (Mi azt is, kik zárták le.) (Héjjas Pál levéltáros) Könyv A láthatatlan front Igazi nemzetközi összefogás terméke ez a könyv. Szerzői: az amerikai David E. Murphy és George Bailey, valamint a szovjet-orosz Szergej A. Kondrasov. Közös bennük, hogy mindhárman titokzatos kémközpontban dolgoztak. Az amerikaiak a CIA, a szovjet szerző pedig a KGB kötelékében. A könyv tehát a kilencvenes évek elején végbement történelmi változások — a szovjet birodalom összeomlása — nélkül nem készülhetett volna el: az egykor halálos ellenségek soha nem ültek volna le egy asztalhoz, hogy közösen felelevenítsék és megörökítsék a hidegháború legnehezebb időszakának történetét. Most megtették, s nyilván — mert közös munkáról van szó — objektiven. Aki elolvassa A láthatatlan front című könyvüket, megtudhatja, mi is történt valójában Berlinben a város elleni blokád, majd a fal felhúzásának időszakában, illetve az utána következő években. A két szuperhatalom között a frontvonal akkor Berlinben húzódott, s a cél ugyanaz volt: egész Németország megszerzése. A NAIROBI MERÉNYLET UTÁN EGY HÓNAPPAL AZ AMERIKAI BÁZISON Taszár nem fél Taszár csöndes. Talán túlságosan is az. Eli megszokott, hétköznapi életét. Amerikai katonát, harci gépet korábban sem láthattak itt gyakran, legföljebb a sajtóközpont környékén. Mindössze egy koncert maradt ei a héten, amit a tengeren túlról érkező katonák adtak volna a világháborús emlékműnél. Az Egyesült Államok ellen a közelmúltban elkövetett terrorista cselekmények miatti szigorú katonai intézkedések, melynek nyomán a taszári bázist is megerősítették, látszólag nem keltettek nyugtalanságot a lakosságban. Karabancsov Róbert áruházi dolgozó a sajtóközponttól néhány méterre vár: — Későn érek haza a munkából, újságot sem érek rá olvasni. Csak fél füllel hallottam valamit a tévéből. Igazából nem is nagyon érdekel a dolog — mondja. — Nincsenek félelmei? — Semmi. — Nem tudja átérezni, nem tudja elég komolyan venni, vagy biztos abban, hogy ilyesmi nem fordulhat elő? — Azt hiszem, nem tudom igazán komolyan venni. Biztonságban érzem magamat. Asztalosként dolgozik a laktanyában Séta Norbert. Buszra vár, haza igyekszik. — Naponta látom, mi történik körülöttem. Elég riadt a hangulat, mert aki nincs szolgálatban az is pisztollyal jár. — Azelőtt nem volt ilyen? — Nem. Elég idegesek az emberek, bennünket is sűrűbben ellenőriznek, pedig már napok óta ugyanabban a barakkban dolgozunk. Megmotoznak, kérik a személyi igazolványt. Eléggé nyugtalanít ez a helyzet. Ma is hoztak be két új golyószórót. Rettegünk, nehogy történjen valami. Figyelünk minden szokatlanra és jelezzük. — Kioktatták mit kell tenni, ha történik valami? — Nem. — Van családja? — A szüleimmel élek. Ok nem félnek, csak nekem mondogatják: féltenek, legyünk óvatosak. Két pedagógusnő jókedvűen igyekszik haza az iskolából. — Hetek óta az a téma, hogy itt nem szükséges megszigorítani még az őrizetet sem — mondja Petrovics Gyöngyi. — Jól érzem magamat itt és nincs veszélyérzetem. Társa, Holjevicz Gabriella szerint sem beszédtéma ez. — Tőlünk egészen függetlenül történnek a dolgok. Az agresszió pedig mindenütt agresszió — Szögezik le és elsietnek. Tizenéves fiúk lógatják lábukat a sajtóközpont bejáratánál. Egykedvűen rágják a rágógumit. Hang nélkül, tágra nyílt szemekkel hallgatják a kérdést. — Félni? Mitől? — mormogják. Afganisztán... terrorizmus... veszély... Mit sem hallottak róla. Egyikőjük, Szét István, a kaposvári műszaki szakközépiskola tanulója azt mondja: ha így lenne sem tudna mit kezdeni a hírrel. Ak _____ S űrűbbek az ellenőrzések és kérik a személyi igazolványt is A sajtóközpont éttermében békésen üldögélnek a pincérek. Lélek sincs a környéken. — Az amerikaiak a támadást követő nap óta nem jönnek. A magyarok meg nem foglalkoznak vele, s igazándiból engem sem izgat a dolog — summázza Pálfi Lajos pincér. Arról sem tud, hogy — Én nem politizálok — hárítja el a kérdést egy középkorú, testes asz- szony. Fiatal lánnyal igyekszik a buszmegálló felé. Azt mondja, nem hallott semmiről és nem is foglalkozik vele. — Egyszer meg kell halni, nem? — kérdez vissza már az út túloldaláról. ,,Taszár mindig katonai reptér volt. Aki ott lakott az tudta: ha bármiféle harci helyzet van a világon és abba Magyarország is belekeveredik, Taszár potenciális célpont lesz. A terrorizmus föleró'södésével ez a veszély újra fönnáll. Ennyi erővel ezelőtt két-három éve, a szerb konfliktus idején is félhettünk volna. Most mindössze azt a tájékoztatást kaptam, hogy megszigorították az őrséget, harckészültség van.” a központban megerősítették volna az őrizetet. Overállba öltözött munkások csoportja száll ki az érkező buszból. Egyi- kőjüket kérem, várjon meg egy szóra. — Hol dolgoznak? — A jenkiknél... — veti oda, és már hátat is fordít. Amikor a szigorított őrizetről faggatom, idegesen visszakérdez. — Ki mondta ezt a hülyeséget? Ki volt az a magas képesítésű? Amikor a sajtóra hivatkozom, csak legyint. Távozóban még visszaszól: másképp írják meg a dolgokat, mint ahogy van. Taszár szívében, a falusiak lakta negyedben motoros-utánfutós járgányával igyekszik hazafelé Gerencsér János. Felesége és kisgyereke a kocsi hátulján kucorog. — Rebesgettek valamit — mondja az ember. — Mondták, hogy valami vegyi üzemet felrobbantottak az amerikaiak és most azért bármikor kaphatnak egy bombát. Azt, hogy Taszáron is megvan ennek a veszélye, nem hallotta. Annak ellenére, hogy a laktanyában dolgozik, füvet nyír. — Csak azt láttam, hogy még szaFOTÓ: LANG RÓBERT badidőruhában is fegyverrel járnak, de nekünk semmit nem mondtak. A kocsit, a táskákat átnézik reggel, este. A belépő mellett a személyi igazolványt is be kell mutatni — mondja, s indulásra készen fölpörgeti a motort. — Én gondoltam rá, de nem igazán izgat ez bennünket. Nem hinném, hogy mi vagyunk a célpont Magyarországon — szögezi le dr. Kovács József polgár- mester. Lehet, hogy mi vagyunk a legnagyobb veszélyben, de nem az amerikaiak, hanem a magyarok miatt. A belpolitikai helyzet jobban veszélyezteti a taszáriakat, mint a terrorizmus. Elvittük a balhét akkor, amikor az amerikaiak ide jöttek. Elvileg vámunk kellene mikor bombáznak le bennünket. Ugyanakkor a céltámogatásunkat lepöckölik az asztalról, megvonják a támogatást a volt katonák gyermekeitől és még a kirúgott dolgozók után is velünk fizettetnek. Az emberek nem foglalkoznak a terrorizmus veszélyével. Taszár mindig katonai reptér volt. Aki ott lakott az tudta: ha bármiféle harci helyzet van a világon és abba Magyarország is belekeveredik, Taszár potenciális célpont lesz. A terrorizmus fölerősödésével ez a veszély újra fönnáll. Ennyi erővel ezelőtt két-három éve, a szerb konfliktus idején is félhettünk volna. Most mindössze azt a tájékoztatást kaptam, hogy megszigorították az őrséget, harckészültség van. V. Á. A hely, ahol Erzsébet kimondta Fülöpnek IT ÁRnT V AyíPPT FPfí nrtrt FTViTFCF* FT ATYIVTÁ ACUT U ACTET VÁT udvaroncok „Queen Brownnak”, vagyis a boldogító igent, a Windsor-ház legtávo- IVinULI IVÍJLUrFiLrU DJLJILLILIN 1 TOIL. iLL/YUiNA UOÍLl I\Ao 1ILLI Brown királynőnek neveztek. A mindengyakran volt fejedelmi flört színhelye. Viktória királynő 1861 táján állítólag itt tette szeretőjévé főlovászmesterét, majd személyes testőrét, John Brownt, aki \ nyolc esztendővel volt ifjabb nála, és *\ akit annak idején fullánkos nyelvű labbi kastélya, Balmoral, amely 800 kilo méterre van Londontól. Lehet, hogy a királyi ház tagjai ezért szeretik annyira. Itt sokkal lazább a protokoll, kevesebb a vendég, a megbúvó orvfotós, a mindent körülvevő természetben akár sortban is lehet élvezni az élet szépségét. Viktória királynő 1848-ban jött ide először. Ez a világ legromantikusabb helye — mondta. 1852- ben megvette a kastélyt és tündérkertjét 30 ezer guineáért. A királyi család ma is szereti Balmoralt. Éppen ezért keltett nagy feltűnést, hogy Lord St. John of Fawley Károly herceg bejelentette: ha valaha a trónra lép, eladja Balmoralt, hogy csökkentse a Windsor-ház költségeit. Az angol közvéleményt és a sajtót persze foglalkoztatja, miért ígérte meg Balmoral eladását Károly. A trónörökös barátja és tanácsadója, Lord St. John így válaszolt: „A herceg imázsa számára fontos, hogy a nép lássa a takarékosko- dási szándékot. Károly éppen Balmorallal bizonyíthatja, hogy áldozatra is hajlandó. Az adófizetőknek érezni- A festői, lankás környezetben épült kastély több mint száz esztendeje a királyi család nyári rezidenciája ük kell, hogy a trón várományosa olyasmitől is megválik, amit imád.” A Windsor-ház Európa legdrágább j uralkodócsaládja, évi 75 millió fontba kerül. Pedig a királynő éppen a minap jelentette be, hogy egy évtized alatt a költségeket 39 százalékkal csökkentette. A történészek megírták, hogy Balmoral kit túlélő királynő meglepő nyíltsággal gyászolta szerelmét: John Brown halála után 1883-ban emlékművet állíttatott neki Balmoralban. 52 évvel később, 1935 szeptemberében közölte az akkori király, V. György Canterbury érsekével a balmorali kastélyban, hogy aggódik a fia miatt. Ha meghalok, mondta az érseknek az uralkodó, a fiam egy év alatt lerombolja maga alatt a trónt. így lett. A trónörökös halálosan beleszeretett Wallis Simpson amerikai elvált asszonyba, akivel királyként kilenc hónappal apja halála után jelent meg először Balmoralban. A hölgy ekkor Mária királynő ágyában aludt és a főszakácsot megtanította az amerikai dupla szendvics készítésére. 1936. december 11-én VIII. Edward feleségül vette őt és valóban lerombolta maga alatt a trónt. Utódja, VI. György már úgy vitte lányát Balmoralba, hogy megmondta neki: egyszer ő lesz Anglia királynője. Ennek az Erzsébet nevű lánynak vallott szerelmet Balmoralban valaha Fülöp, a görög tengerésztiszt... FEB
