Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12-13 / 214. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. szeptember 12-13., szombat-vasárnap Verselő I’ Eleinte a versek tet- szettek, mert szé- mK.. lül Pen fogalmazták, vagy jó humorral, gar mm vagy mert kitűnően m-m lehetett mendegélni la ritmusukra. Ké- RjLfllH sőbb a regényekre „esküdtem”, aztán a zenére, amelyben benne volt generációnk forradalma, majd néhány festmény döbbentett meg, majd újra a zene, melyről azt mondják, hogy minden művészetek közül a legközelebb áll Istenhez. Közben mindig maradt az irodalom — a versek. Néha úgy éreztem, szinte megelevenednek a papíron, nem is tintával, vérrel írták. Mások gondolatait olvasva múlt a szorongás. A legutolsó verset apám halálakor adták a kezembe. Napok múlva vettem erőt magamon, hogy elolvassam. Kosztolányi Dezső írta, a címe Hajnali részegség. Azóta ez a vers nekem mind között a legfontosabb, rajta túllépni nem tudok. Kosztolányi Dezső Hajnali részegség — Részlet — Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes kőrútjain a végtelennek. Virradatig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók fogságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj, ötven éve — szívem visszadöbben halottjaim is itt-ott, egyre többen — már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, ,s- azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy/ ismeretlen Úrnak vendége voltam. A BÁRMI ÁRON GYÓGYULÁS APRÓ REMÉNYSUGARÁVAL ÉL Egy életvidám, örökmozgó gyerek, aki 9 éves korában döbben rá: nincs tovább. Egészséges társai között ő már nem élvezheti a gondtalan gyermekkor örömeit. A gádorosi Dancsó István életében emlékezetes dátum 1983. augusztus 13. Csontjai vészjósló figyelmeztetéssel törtek kezén, lábán. Rá kellett a fiúnak döbbennie a megmásíthatatlan tényre: izomsorvadás. A diákból azóta felnőtt férfi lett. A betegség elhatalmasodott István testén, de őt nem abból a fából faragták, aki egyhamar feladja. Álmaiban feláll tolószékéből és ismét az a mozgékony, tevékeny ember, mint régen. Nagyon régen... — A Hírlapban olvastam, hogy Németországban létezik egy asztma gyógyítására szolgáló gyógyszer, annak a hatására hozzám hasonló sorsú beteg már felállt a kocsiból. Megbíztunk egy kint élő ismerőst, járjon utána a dolognak — osztotta meg velünk István a bármi áron gyógyulás apró reménysugarát ottjártunkkor. — Többször írtál már levelet lapunknak is, adtál fel hirdetést, abból tudtuk meg, hogy te nem az a fajta ember vagy, aki beletörődne sorsába... — Elhatároztam, vége az önsajnálatnak, annak, hogy én legyek a sok mozgássérült közül az egyik. Úgy döntöttem, én az a mozgássérült srác leszek, aki emberek között éli le az életét tevékenyen. Ehhez viszont ismertségre volt szükségem. Ezért is hívtam fel magamra a figyelmet. — Rád találtak azok, akikre igazán vártál? — Szerettem volna egy igazi társat is, de nincs szerencsém. A levelezőpartnerekben is csalódnom kellett. Viszont mindenért kárpótolt, hogy megismertem Balázs Palit. Barátságunk óta megváltozott az életem. Koncertekre járok, vannak új ismerőseim — mesél rajongással kedvencéről, aki igazi reklám- hordozót tudhat Dancsó Pisti személyében. Tolókocsijának oldalán ott díszeleg a baráti kör emblémája, a telefonszám, egy díszes, faragott dobozon pedig Balázs Pali neve olvasható mobil számával együtt. — Te viszont semmit nem bíztál a véletlenre. Hogyan kezdted saját, tudatos hírnévszerzésedet? — Kártyanaptárt csináltattam, amin megjelent annak a háznak az általam készített makettje, amit én építenék fel magamnak, ha egészséges és gazdag lehetnék. Sok száz naptárt osztogattam szét. A tolókocsis álomról írt a Kiske- gyed is, annak újságírónőjével folyamatosan leveleztem már a cikk megjelenése előtt is. Azután meghívtam Balázs Palit a gádorosi falunapi bálba. A műsor után az énekes azt ajánlotta, tartsuk a kapcsolatot. Azóta van rajongói klubunk, annak vagyok elnöke egy gádorosi fiatalasszonnyal közösen. Naponta csörög a telefonom, vannak látogatóim is. Van, amikor én ülök ki a ház elé — mint most, amikor benneteket vártalak —, aki erre jár, azzal beszélgetek kicsit. Mert azt nagyon szeretek. — Mikor jut idő a fúrás-faragásra? — Az a múlt! 1996 decemberében láttam munkához egy gyomaendrődi család felkérésére. A helyi katolikus templomba jártam, hogy ötletet merítsek a makett elkészítéséhez. Asztalos barátaim biztosították számomra a fenyőfát, én meg szépen összeragasztgattam, berendeztem, lefestettem az építményt — mutatja a már kész épületet Pisti, aki a legapróbb részletekre is ügyelt. Az orgona sípjai, a billentyűzet, az oltár, a padsorok... Miközben a hangszóróból harangszó csendül fel, templomi fények gyúlnak az építmény belsejében. — A faluban már kiállították, csodájára is jártak sokan! De „fizetőképes kereslet” nem volt még — sajnálkozik a gádorosi fiatalember, akitől ez a makettépítő teljesítmény minimum a A maga építette templomban felcsendül a harangszó és kigyúlnak a fények FOTÓ: SUCH TAMÁS fantasztikus jelzővel mérhető. S hogy mit ér Pisti temploma? 100 ezer forint alatt nem adná senkinek. Akkor inkább porosodjon a szobában! — Miért akarod értékesíteni a templomot? — 100 százalékos rokkant vagyok, nagyon kevés a nyugdíjam, reményem sincs arra, hogy olyan autót vegyek, amivel kimozdulhatnék itthonról. Most Varga Zsolt és felesége biztosít számomra egy kenyeresautót, a vezetője pedig Szöllősi Jutka. így jutok el koncertekre, így mozdulok ki Gádorosról. Ha sikerül egy árverésen a templomot pénzzé tenni, akkor vagy szállító járművet, vagy egy motoros utcai kocsit vennék. Ugye, nincsenek elérhetetlen vágyaim?! Csete Ilona Tolókocsiban készült el Pisti temploma Harsányi Gábor szeret együtt élni a családdal, gyermekeivel JÓ ESTÉT NYÁR, JÓ ESTÉT SZERELEM — Gyakran járok vidékre. Kezdetben misszió volt, most talán már annál több. A vidéki közönség nagyon vájtfülű; kiéhezett a jóra, a színvonalra. A színpadról szeretetet és odaadást akar kapni, s ez oda-vissza hat. Én is ugyanezt érzem a nézőtérről — mondta lapunk munkatársának Harsányi Gábor színművész. — Pécsi Sanyi bácsi egyszer azt mondta, hogy életed során arra vigyázz, hogy legalább egy átütő sikert csinálj: olyat, amire sokáig emlékezni fognak, és amit feljegyez a színház- vagy a filmtörténet. Úgy érzem, nekem két ilyen sikerem volt. Az egyik a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a másik az Egy óra múlva itt vagyok! című filmsorozat. Ezek hozták a népszerűséget. A szakmai sikert az egyik Brecht-darab filmes változata nyújtotta, s ugyancsak emlékezetes volt Kosztolányi: Néró, a véres költő című művének előadása. Színpadon Latinovits után játszottam el a Tóték őrnagyát. De emellett szerepeltem Shakespeare-, Moliere-, valamint Ibsen-darabban is. Természetesen ezek is kedves emlékek. — Mikor volt több munka? Pályakezdéskor vagy mostanában? — Filmes vagy televíziós munka akkor több volt, amikor ezt még dotálták. Most kevesebb pénz van erre a célra, s a kereskedelmi csatornák általában amerikai filmeket hoznak be. Az amerikai film megverte a világ filmpiacát. Ilyen módon nehéz kialakulnia a magyar filmgyártásnak, de most már lábadozik. Kevés film készül, és erre is rányomja bélyegét a pénztelenség. Minőséget kell csinálni, ezt pedig csak pénzzel lehet vállalni. A háború után óriási sikerszériát futott be a magyar film: ez elmúlt és pillanatnyilag mindenki várakozik. A magyar filmgyártás megerősödésében bíznak; ehhez tőke kell. A tőke viszont akkor jön, ha tőkét „Nem engedhetem meg, hogy elké- nyelmesedjek vagy megroggyanjak ” FOTÓ: TÖRÖK ANETT tud szerezni. Márpedig a színház és a film — tisztelet a kivételnek —, nem mindig nyereséges. — Az elmúlt időszakban alig változott külsőre. Mit tesz a fiatalság megőrzése érdekében? — Nagycsaládos vagyok. Három gyermekem van: nyolcéves a fiú, a lányok 17, illetve 20 évesek. A fiú még pici, így nem engedhetem meg, hogy elkényelmesedjek vagy megroggyanjak. Szeretem a távol-keleti küzdősportokat, a karate különböző vállfajait csináltam. Elvégzem még most is azokat a mozdulatokat, formagyakorlatokat, amelyekre nekem ennyi idős koromban szükségem van. — Mivel tölti az idejét két fellépés között? — Nagyon szeretek írogatni, eddig hét könyvem jelent meg. Ez az én igazi hobbim, a másik a gyereknevelés. Szeretek együtt élni a családommal, gyermekeimmel. Szívesen sétálok, kirándulok. Nyáron a fellépések mellett gyakran voltunk együtt. (háem) ■MMM Anyanyelvűnk Nyelvi pongyolaságok II. Fura politikusok „G. Nagyné Maczó Ágnes egyéni jelöltként Törökszentmiklós körzetében is megméri magát” — tudtam meg a falat rengető hírt a választás előtt a Kossuth Rádió Krónika című műsorából. Nocsak! — hökkentem meg, s eljátszottam a gondolattal: Vajon hány kiló lesz Törökszentmiklós körzetében a politikus asszony egyéni jelöltként, többet nyom-e vagy kevesebbet, mint amikor otthon és magánemberként áll a mérlegre? Politikusként esetleg súlyosabb egyéniség? Aztán kérdéseimet költőinek minősítve megállapítottam, hogy egyszerű szótévesztés történt, vagyis: — G. Nagyné Maczó Ágnes egyéni jelöltként Törökszentmiklós körzetében is megméretteti magát. Igen ám, de mit tesz — mit meg nem tesz — az orosz miniszterelnök-jelölt?! íme: „Jeícin elnök kormányfőjelöltje, Kiriljenko személyi kérdésekben továbbra sem hajlandó semmilyen alkudozásra, és egyedül az elnöknek veti alá magát.” Szép dolog, mondhatom! Nos, a félreértést, a nyelvi hibát a pontatlan, pongyola fogalmazás, egy szó elhagyása okozza. A mondat helyesen: — Jelcin elnök kormányfőjelöltje, Kiriljenko személyi kérdésekben sem hajlandó semmilyen alkudozásra, és egyedül az elnök intézkedéseinek (vagy: döntéseinek) veti alá magát. Micsoda különbség! így már egészen más lehet a véleményünk az orosz politikusról. De vajon milyen ember Dunaföldvár időközi polgármestere. A Krónika híre: „Dunaföldváron időközi polgármestert választanak.” Persze nem kötelező mindent elhinni, amit hallunk, mert valójában: — Dunaföldváron időközi polgármester-választás lesz. A majdani polgármester természetesen és érthetően mellőzi majd az „időközi” jelzőt. Gyászos hírek Nem illik a gyásszal tréfálkozni, nem is ezt teszem, hanem épp arra hívom fel a figyelmet, hogy a halálesetekkel kapcsolatos híreket még gondosabban kellene megfogalmazni a Kossuth Rádió Krónika című műsorában. 1. „Jézus élettörténetével vont párhuzamot H. Béla evangélikus püspök, amikor húsz évvel halála után O. Lajosra emlékezett.” E hír szerint sajnos a húsz éve elhunyt püspök emlékezett O. Lajosra... Jobb lett volna másként fogalmazni, például így: Jézus élettörténetével vont párhuzamot H. Béla evangélikus püspök, amikor a húsz éve elhunyt O. Lajosra emlékezett. 2. „Budapesten temetik el a világhírű karmestert, S. Györgyöt. Özvegye a rádiónak úgy nyilatkozott, hogy Bartók Béla mellett nyugszik majd.” A közlés második része egyértelműen erről szól: Bartók Béla mellett nyugszik majd — az özvegy. Pedig nyilvánvalóan nem így van, hanem helyesen: Budapesten temetik el a világhírű karmestert, S. Györgyöt, akit — özvegye nyilatkozata szerint — Bartók Béla sírja mellett helyeznek örök nyugalomra. 3. „Az 1956-os forradalom miniszterelnöke, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 40. évfordulóján a Rákoskeresztúri Köztemetőben Göncz Árpád államfő arra kérte az ünneplőket, hogy együtt helyezzék el az emlékezés virágait. A rövid ünnepi beszédet is ő mondta.” A magyar nyelvben van ugyan gyászünnep szó, amely szomorú eseményről való megemlékezést jelent, de nincs se „gyászünneplők”, se „gyászünnepi beszéd” kifejezés. A „gyász” előtag nélkül viszont merőben más jelentésű, tartalmú a fogalmazás, ezért kivégzések évfordulóján ünneplőkről és ünnepi beszédről szólni súlyos hiba, sőt kegyeletsértés. (Vitaszek)
