Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12-13 / 214. szám
1998. szeptember 12-13., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 ___________________Száz éve gyilkolták meg a magyarok hőn szeretett királynéját___________________ Er zsébet, egy modern nő, egy régi trónon „Hosszú, sötét századok után volt egy magyar királyné, aki idegenből jővén, magyarrá lett és szerette a magyart” — e szavakkal búcsúztatták halálakor. Valójában ki is volt Erzsébet királyné, s miért szerette annyira a magyarokat? Széchenyi István szerint „az uralkodó egy asszonyi angyalt vett feleségül”. Hetente kétszer 17 tojás sárgájából és rumból álló keverékkel mosatta meg haját, tejben fürdött, arcát nyers hússal borogatta, hogy bőre szép maradjon A bajor királyi család egyik mellékágában, 1837 karácsonyán látta meg a napvilágot. 1853 augusztusában azért utazott Ischlbe, hogy jelen legyen nővére és az ifjú császár, Ferenc József eljegyzésén. A sors azonban közbeszólt. A császár első látásra beleszeretett, és őt választotta. A birodalom uralkodónőjeként tisztában kellett lennie népei történetével, ezért már Bajorországban volt magyar tanítója, gr. Majláth János, akitől azt is hallotta, hogy a legtökéletesebb államforma a köztársaság. Ugyan esküvője után a császári pár először a magyarok tisztelgő látogatását fogadta, de még 1857-es látogatásukkor is fenntartással tekintett rájuk. Erzsébet is tartózkodással volt az udvarban rebellisnek tartott magyarok iránt. Gizella lányának születésekor azonban már amnesztiát adott az 1848-as foglyoknak. A közeledést segíthette, hogy magyar- országi útjukon a szokásosnál nagyobb figyelemben részesítették, külön ajándékokkal is elhalmozták, s hallhatott arról a feltevésről is, hogy egyik felmenője lehetett Árpádházi Szent Erzsébet. 1857. május 4-én lépett először magyar földre, s 6-án Erkel Ferenc Erzsébet című operájának bemutatóján jelent meg először nyilvánosan. Madeirán nyaralva ismerte meg Hunyadi Imre grófot, s ezután kezdett érdeklődni behatóbban a magyarok iránt. Fáik Miksának, a neves újságírónak köszönhetően igen jól beszélt magyarul. A magyar nyelvet akkor használta, ha nem akarta, hogy német környezete megértse. Bécsben tüntetőén hordta a díszmagyart. Erzsébet szabadon nevelkedett gyermekkorában, később sem szerette, nem is bírta a kötöttségeket. Az uralkodással együtt járó reprezentációt, szigorú etikettet gyűlölte. Ha tehette, elmenekült Bécsből. Az udvari élet nem elégítette ki. Kereste az önmegvalósítás más lehetőségeit. Ezek egyike volt a szépség, másika a lovaglás, majd végül a költészet. Mindenben a legjobb akart lenni, és ez sikerült is neki. Szinte minden tevékenységében felfedezhetjük az emancipálódott, XX. századra jellemző modem nő jellemvonásait. Kétségkívül hiú volt, a szépség megszállottja. Akkor még nem volt aerobic, így ő tornatermeket építtetett, s naponta tornázott talajon és gyűrűn. Végeláthatatlan gyaloglásokkal gyötörte magát, udvarhölgyei nem egyszer kidőltek mellőle, kocsival kellett őket hazavinni. Imádott lovagolni, Európa legjobb műlovarnője volt. Szeretett vadászni, s míg ízületei engedték (1882-ig) Angliába és Írországba, meg persze Gödöllőre járt vadászni. Ügyelt a tartására, általában kényelmetlen, tábori ágyon aludt. Ritmikus, könnyed volt a járása. Akkor még a szépségápolás tudománya is gyerekcipőben járt. Az ő kívánságára építették például az első fürdőszobát a schönabrunni kastélyban. Hetente kétszer 17 tojás sárgájából és rumból álló keverékkel mosatta meg haját. Tejben fürdött, arcát nyers hússal borogatta, hogy bőre szép maradjon. Nem nevezhető éppen vegetáriánusnak, de hetekig tejen, ibolyafagylalton, erőlevesen vagy nyers borjúhús kisajtolt lévén élt. Volt, hogy csak tejet vagy csak narancsot evett, hogy karcsú maradjon. 172 cm magas, nem volt soha 50 kg-nál nehezebb. Naponta mérte a súlyát. A dereka mindössze 50 cm, a csípője a 65 cm szélességet nem haladta meg. Általában 9-kor reggelizett és 5 óra körül ebédelt; sült zöldséget és fagylaltot. Fia eljegyzésekor, 43 éves korában is azt írták róla, hogy szebb volt, mint fiatal korában. Rudolf halála után már csak feketében jelent meg. Egyszerű, elegáns ruhákat hordott, az elmaradhatatlan fehér esernyővel és sárga bőr legyezővel, hogy arcát elrejthesse a kíváncsi tekintetek elől. 1869 után nem állt fényképezőgép elé, ez is hozzájárult a múlhatatlan ifjúságáról keletkezett legendához. Európa legszebb asszonya akart lenni, s ez sikerült is neki. Szerette - a művészeteket. Nagyon érzékeny, érzelemdús, színes és kötetlen egyéniség volt, átlagon felüli intelligenciával és műveltségvággyal, tele alkotóenergiával. A németen kívül tudott magyarul, angolul, olaszul, csehül, franciául, görögül, sőt Homéroszt annyira kedvelte, hogy még az ógörög nyelvet is hajlandó volt megtanulni. Korának legjobb költőnőjét tisztelhetjük benne. A költők közül Heine volt a kedvence, korfui nyaralójában életnagyságú szobrot is emeltetett az emlékére. Ugyanitt mozaikból kirakatta Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képét is. Zenében Lisztet kedvelte leginkább. Az operák közül a Tanhauser volt a kedvence, de ha Magyarországon járt, mindig megtekintette Erkel operáit. Míg az osztrák művészek közül senkit sem fogadott, a magyar művésztársadalom élvonalával szinte baráti viszonyban állt. Szerette a természetet, az utazást: ,,Frissen gyötör itt a tajték S mint jó bor, fejbe száll! Nem kell többé földi hajlék: Hadd legyek szabad sirály!” — írta egyik versében. Sokat volt szabad levegőn: „Nekem sohasem elég a szabadságból és a levegőből” — mondotta. Volt, mikor Odüsszeusz példájára hajóútján székével az árbochoz köttette ki magát, hogy élvezhesse a vihart. Ugyanakkor előfordult, hogy egy élesebb hang, a bizonytalanság pillanatnyi érzése kihozta a sodrából. Csak addig maradt egy helyen, amíg az a lelkét foglalkoztatni tudta. Az sem feszélyezte, ha például a vonaton másodosztályon kellett utaznia. Általában sok címe közül egy kevéssé ismertet, Hohenembs grófnőjét használta, ha inkognitóban akart maradni. Sokat vásárolt, amit aztán emlékként szétosztogatott útközben. Nem bírta a bezártságot, még azt sem szerette, ha utazása során detektívek kísérték: „Úgy kísérnek, mint egy rabot!” — panaszolta. Azért szeretett Korfun, mert úgy tartotta, hogy „Ez az én menedékhelyem, hol egészen a magamé lehetek”. A szabadság megszállottja volt, nem véletlenül írták róla, hogy személyében egy republikánus került a császári trónra. Tudott bűbájos lenni, mindenkit lenyűgözött. Kedves és közlékeny. Eltűrte a kritikát is, ha igaz volt és őszinte. Áradt belőle a gyengédség és a rokon- szenv. Kitűnő emlékezőtehetsége volt. Utolsó éveiben zaklatott idegei miatt nyugalomra volt szüksége, s ez nagy önuralmat követelt a mellette lévőktől. Szerelmi házasságot köt, de egy életre boldogtalan lesz tőle, népeinek anyja szerepét kellene eljátszania, de saját gyermekeinek sem tud igazi anyja lenni, a köztársaság híve, de 44 éven át Európa egyik nagyhatalmának uralkodónője. Emancipálódni szeretne, de ez abban a korban lehetetlen. A születendő új világhoz kötődik, de mindenki (gyilkosa is) a régi megtestesítőjét látja benne, Sok jó jellemvonása volt, hiábavalóan elfecsérelve. S az a tragikus vég! Talán ez tette minden kritika mellett is, hogy mégis, még most is rokonszenves ez a modem nő, egy régi, ekkor már igencsak roskatag trónon. Németh Csaba Olvastuk Nyilvánvaló, hogy a kormány ellen a médiumokban és más területeken folyó akciók mozgásterünk szűkítését célozzák. Hosszabb távon a magyar közélet szereplői a világos szerepmegosztásban érdekeltek: a kormány kormányozzon, az ellenzék bíráljon, de ne járassa le sajtóbefolyása segítségével a demokratikus kormányzást. A rágalmak, sejtetések helyett a tények beszéljenek. (Stumpf István, a Miniszter- elnöki Hivatalt vezető miniszter) Megint a régi nóta. „Nyilvánvaló, hogy a kormány ellen a médiumokban és más területeken folyó akciók mozgásterünk szűkítését célozzák.” Ez a mondat attól a nemrég még politológusként ismert mgyar jogásztól származik (...), aki ma miniszteri rangban a Miniszterelnöki Hivatal vezetője. Néhány hét elég volt számára ahhoz, hogy új pozíciójában olyasmit állítson, amit független értelmiségiként feltehetően soha nem tett volna, hiszen tanulmányaiból jól tudta: a demokrácia sajtója nem „mozgásszűkítő” akciókat folytat a mindenkori kormány ellen, ha annak működésével, döntéseivel, netán személyi politikájával kapcsolatban kérdéseket tesz fel. (Mészáros Tamás újságíró) Könyv A DUNA! RIPORT BŐS-NAGYMAROSRÓL Ég a Duna Akit érdekel, hogy mi a kutyagumi ez a Bős—Nagymaros, az vegye meg Moldova György legújabb könyvét! Az író a tőle megszokott bulldog természettel végigjárta a vízlépcső-építés hazai és külföldi (szlovák és osztrák) helyszíneit és tanúit, majd megírta — túlzás nélkül állíthatjuk — az évszázad hazai botrányának történetét. Az Ég a Duna nem csak szakmai riport, hanem hiteles és pontos vízlépcsőtörténet, s kegyetlen leleplezés azokról, akik politikát csináltak a Dunából. „Meztelen a király!” — szisszenünk fel többször, amikor Moldova finom életrajzi utalásokat tesz arra, hogy ki honnan jött, ki kit (és miért épp őt) szolgálja). Az olvasó a 334 oldal elolvasása után végre megtudhatja, hogy mi micsoda a Duna régi és új medrében, ki kicsoda a nagy folyam partján, s szembesülhet a rideg ténnyel: itt bizony politikai manipuláció és maszato- lás folyik immár két évtizede. Olyan maszatolás, amelynek számláját mi, adófizetők egyenlítjük ki, sajnos nem egyszer, s feltételezhetően nem utoljára. Hatvan tájékán is a csúcson és Németországban már a reklámipar is felfigyelt az új jelenségre. A Levi’s már nemcsak kidolgozott hasizomzatú huszonévesekkel, hanem idősebb urakkal is reklámozza farmerjait, azt hirdetve, hogy akár élete végéig is járhat az ember a jól bevált, vastag, kék nadrágban. Hogy kit mi tart fiatalon sok mindentől függ. Ha a sztárokat kérdezzük, többnyire az egészséges életmódra esküsznek. A1 Pacino például soha nem nősült meg, de a bulvárlapok tíz „hivatalos” barátnőről tudnak élete során. 53 éves korában lett először apa. Az 58 éves sztár nem iszik és nem dohányzik. A 61 éves Robert Redford arcán ugyan több a barázda, mint 30 évvel ezelőtt, de mosolya még mindig kisfiús. O vegetáriánus, gabonán és zöldségen él. Az 56 éves Harrison Ford a friss levegőre és a fizikai munkára eskü szik. Szabadidejében eredeti mesterségét, az asztalosságot gyakorolja, hobbija új bútorokkal berendezni a lakást. Csak frissen préselt narancslevet iszik. 60 éves a német nők kedvence, Götz George, akit legutóbb a Gazem bér című háromrészes filmben láthattunk. A színész cowboycsizmában és farmerben jár, legfeljebb jó negyvenesnek néz ki. Kondícióját síeléssel, búvárkodással, kocogással és kerékpározással őrzi. Ferenczy Europress Robert Redford, a kisfiús mosolyú Vannak olyan típusú férfiak, akik nem tudnak megöregedni. Akár hatvan fölött is fiatalosan csillog a szemük, mosolyuk lenyűgöző, frizurájuk és öltözködésük hanyag eleganciájú, alakjuk, mozgásuk akár a negyvenéveseké. Őket nevezik irigy férfitársaik a nők bálványának. Ide, a kortalanok csoportjába tartozik például Robert Redford, Harrison Ford, A1 Pacino vagy éppen Götz George. A mai hatvanévesek úgy néznek ki, mint korábban az ötvenévesek. Az utóbbi három-négy évtizedben mind a férfiak, mind a nők öt-tíz évet fiatalodtak, akár a külsőt, akár a teljesítményt nézzük — állítják egyöntetűen a pszichológusok és a gerontológusok. Ez nem a génektől függ, hanem az egészségesebb életmód következménye. „Ez a generáció már fiatalkorában megtanulta, hogy a zöldség és a gyümölcs egészségesebb, mint a hús és a fiatalság megőrzését nagyban elősegíti a rendszeres sportolás. Aki ügyel a súlyára, sportol, nem iszik és nem dohányzik, minden esélye megvan arra, hogy hatvanéves korára is ereje teljében legyen” — hangsúlyozza dr. Michael Michaelis gerontológus. Harrison Ford szereti a friss levegőt Hazunkban még nem, de az Egyesült Államokban
