Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01-02 / 179. szám
6 HÉTVÉGI MAGAZIN 1998. augusztus 1-2., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk munkatársa, Both Imre választotta ki kedvenc versét. A transzszilván lét, a kisebbségi sorsban elfogyasztott kenyér savanyúsága, a mindennapok nehézsége képsorokban sűrűsödik a helikoni triász tagjának költeményében. Áprily Lajos, Kos Károly „Kiáltó szavával” egy időben (1921-ben) szólt népéhez. Burkoltan buzdítva a kor és a földrajzi egység magyarjait, önazonosságuk és emberi méltóságuk megőrzésére. Életem nehéz pillanataiban e sorok adtak, adnak erőt, kitartást, buzdítást, hitet. Az Irisórai szarvas Virradt. A fákra egyre csendesebben rivallt alá a mély felhő-torok. Gáncsot vető boróka-rengetegben akadtak rá a csorda-pásztorok. A gornyikhoz levitte nemsokára tarkóra vetve egy szilaj csobán, s megvolt az alku egykettőre: ára egy korty fenyővíz s egy marék dohány. A simmentali borjának fogadta fakorlátos, legeltető helyen, tőgyén mohón csüngött az istenadta, és elfeledte, hogy testvérieden. És elfeledte a futó erecskét, amely bukfenceket kacagva hányt, s mely hús homályba fogta gyenge testét, el a zuzmószakállú ősmagányt. És elfeledte a forrás kis odvát, amelynek tükre csábító titok, s ha eltikkadva meg-megszomja- zott, hát napverte, langyos vályúból ivott. Kristály-tükörben nem láthatta — mását, mikor a szarva büszkén ütközött, meg nem sejthette büszke származását, és borjúnak nőtt fel borjak között. És lett pompás agancsú háziállat, vadász-szívekbe dobbantó remek, s csudáivá nézte, rajta mit csudáinak csudálkozó kiránduló-szemek... De nyárutón, mikor a kék havasról omlott a köd s leszállt az ősz vele, beláthatatlan ködruhás magasból szarvasbőgés búgott a völgybe le. S akkor: párát zihált remegve szá- ja, idegen lett palánkos otthona, idegen lett testvére, mostohája — s a ködbe hördült, mint az orgona. Egy csabai lány, teljes menetfelszerelésben a Bakonytól a Balatonig Túlélő túra után viperatábor... A részvételi beugró egy rejtvény volt. A megfejtés helyszínéről, Bakonybélből több mint kétszázan indultak új és új célok felé. Keményen megmérettettek. Fiúk, lányok egyaránt. Menetfelszerelésben hegyet másztak, lajhármászásban kötélhágcsón keltek át a patakon, az ellenőrzőpontokon tíz fekvőtámaszt kellett lenyomniuk, fólia alatt aludtak, s útközben még dárdát és nyilat faragtak természetes anyagokból. A fiatal békéscsabai lány, Vozár Ágnes egy túlélő táborban töltött élményeit ajánlotta fel az olvasóknak. A 20 éves főiskolai hallgató egyedül képviselte megyénket. — Nem hallottam arról, hogy Magyarországon hasonló rendezvény lett volna. — így igaz. Úgy hirdették: „Az első egyetemes túlélő túra”. Az egyetemes szó azt jelezte, hogy egyetemistáknak, főiskolásoknak rendezték. — Félelmetes az elnevezés. Túlélő tábor! Katasztrófát sejtet... — Szó sincs róla. Ä tábor fővédnöke Végh Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka volt. S aki minket segített ezen a túrán, Makrai Ferenc alezredes, katonai túlélési szakértő. Az volt a céljuk, hogy szakadjunk el a civilizációtól, s a városi élet után térjünk vissza a természethez, s ott próbáljuk megállni a helyünket. — Kik jelentkeztek erre a túrára? Szabtak-e feltételeket? — Csak annyit, hogy a jelentkező jártas legyen szárazföldi és vízi sportokban. Tudjon úszni, evezni, futni... — Amikor megfejtették, hogy hol lesz a kiindulási helyszín, hányán és mivel indultak Bakonybélbe? — Nyolcvanan érkeztünk Bakonybélbe. Nyolc-tizenkét fős csapatokba osztottak. Iszonyatos meleget fogtunk ki. S amikor megtudtuk, mit kell teljesítenünk, teljes menetfelszerelésben, „dög melegben”, öt csoport feladta. Felfogták, hogy nem nászmenetről van szó. — Mi volt a legnehezebb az egyhetes túrán? — A gyaloglás. Mindenki nyűgös, fáradt volt, a harmadik-negyedik napon már egymást is nehezen viseltük el. Hálózsákban aludtunk. Megtámadtak minket a szúnyogok, szívták a vérünket a kullancsok... A víz nagyon nagy kincs volt. Kétliteres flakonokban vittük, s amikor egy forráshoz értünk, újratöltöttük. — Hol ettek és mit? — Amit vittünk. Konzerveket. Az evést menet közben intéztük el, hiszen mindent időre kellett elvégeznünk. A 90 kilométer nem kevés. Ezt kellett két nap alatt teljesíteni. Egyik célpont Tapolca volt, a Dunántúl katonai kiképző központja. Itt már gyakorlópályán „gályáztunk”. Cölöpök között futni, alagútban kúszni, kétméteres kerítésen átmászni, a végén váltófutásban kellett jeleskednünk, aztán célba lövés következett. Pedig a mi csapatunkból négy lány és egy fiú lőtt célba. — Milyen volt az arány fiúk és lányok között? — Voltak olyan csoportok, amelyekben csak fiúk voltak, de vegyesen is indultunk. Talán valamivel többen voltak a fiúk. De nem sokkal. A lányok is becsülettel végigcsinálták a túrát. — Baleset nem történt? — Egy srác leesett a szikláról, de nem történt komoly baja. Az utolsó napon letáboroztunk Badacsonyban. Mert úgy időzítettek, hogy a Balaton-átúszáson is elinduljunk. — Volt tétje is a tábornak? — Az első helyezett egy szedett-vedett társaság volt, ők egyenként érkeztek, s úgy csoportosították össze őket. Az volt a nevük, hogy ÁJ QJU FALYTERZ magyarul: Iku harcosok... Megérdemelten lettek az elsők. Ok egyhetes kaland túrán vehetnek részt Afrikában. — Mi lesz a következő kaland, amiben részt vesz? — Mire a cikk negjelenik, már egy viperatáborban leszek, a Kiskunsági Teljes menetfelszerelésben, étlen-szomjan... A az életet jelentő forrásvizet adta... kút Nemzeti Parkban. Magyarországon egyedül itt él a parlagi vipera, kihaló- félben lévő faj. A tábor résztvevőinek az a feladata, hogy állományfelmérést végezzen. Ezen veszek részt. Béla Vali Torockó Kolozsvártól délre, Fehér megyében található, 500 méter tengerszint feletti magasságban. Az Aranyos folyásával párhuzamos szűk völgyben fekvő falut keleten az 1131 méter magas Székely kő mészkő sziklatömbje határolja, nyugaton pedig az 1220 méter magas Ordaskő és a Tilalmas csúcsai ölelik körül. E hegy lejtőjét szántóföldek, erdők, legelők borítják. A sziklák és erdők között rejtőzködő falu megőrizte jellegzetes arculatát, viseletét és hagyományait. Miért érdemes Torockóra látogatni? Elsősorban azért, mert a Földünkön két olyan hely található, ahol kettős napkeltében gyönyörködhetünk: a finnországi Ava Saxa sziklaszirt előfokán és Torockón. E természeti tünemény májusban és júniusban tekinthető meg. A Nap először a Székelykő északi végénél lévő Csegeszi Geszteg sziklacsúcsának lejtőjén, az úgynevezett csegeszi nyugvónál kel fel, majd a Föld forgása következtében a Csegeszi Geszteg sziklaelőtt elterülő térről szemlélhető a legjobban. A településnek a népi építészetet őrző házai vannak. Utcai homlokzatuk kéttengelyes, oromzatuk csonkán kontyolt. Áz ereszpárkány vonalában cserépfedésű vízvetővel rendelkeznek. A pincemennyezet vonalában övpárkány húzódik végig. Ezek a házak az 1870- es tűzvész után épültek. Az épületek fehérre meszeltek és klasszicista díszítéseket viselnek. Berendezésük festett népi bútorokból és gazdagon hímzett varrottasokból állnak. Torockó népviselete is igen híres. Az 1952-ben megnyílt múzeum a községháza emeletén 5 szobában mutatja be a település ipari és népművészeti emlékeit. Megemlítendő még Torockó kiváló forrásvize és működő vízimalmai, tiszta levegője és csendje. Ezek, valamint a lakosság vendégszeretete-ked- vessége teszik felejthetetlenné Torockót az ide látogatók számára. D. Nagy András Kettős napkelte Torockón csúcs eltakarja a Napot és a táj bealkonyul. Bő 1 óra múlva a Csegeszi Geszteg sziklacsúcs tetején újból felkel a Nap, ez a második napfelkelte. A tünemény a Felső piacsor házai ■ , + Mister Lassiter olyan gömbölyű volt, akár egy glóbusz. Ügyvédi irodát vezetett. Imádta a humort és szívesen elblődlizett a gépírókisasszonnyal. Egyszer azt mondta neki, hogy innen meg kellene szökni. Máskor — akkor az ügyvéd rosszkedvű volt — sápadtan közölte Hannával: — Itt az idő, lógjunk meg. Lógjunk meg együtt. A nejem boldog lesz, ha megszabadul tőlem. Igaz, nehezen egyezne bele a válásba... Hanna hangosan felkacagott. — Ebben az esetben a nyanyát át kell segíteni a másvilágra. Mit bámulsz? Erre már te is gondoltál, nem? Azon az estén Mr. Lassiter a vacsora után azt mondta a nejének, Darlingnak: — Megyünk, szívem a pincébe. Ne kérdezd, minek. Manapság már alig járunk a pincébe, nem vetted észre? — Ha az emlékezetem nem csal, mi sohasem jártunk le a pincébe. Nem akarok meghalni. Nem megyek le oda. — Mit szólnál hozzá, ha nekem ez sokat jelentene? — Mit csinálnánk odalent? — Összeszedhetjük a szénkockákat, és játszadozhatnánk velük. Gyere, odalent is lehet olvasni... — Gyönge a világítás. — Ördög és pokol! Egy becsületes házastárs lemenne a pincébe! Hm... várj. Őszinte leszek. Meg akarok szabadulni tőled, mert beleestem Hannába. Szeretném ágyba vinni az aranyost. — Ezt már megtárgyaltuk. — Te azt gondolod, azért hívlak a pincébe, hogy a szénkockákkal rögbizzünk? — Mindent tudok. A pincében fel akarsz húzni. Abban a pillanatban, amikor beléptél az ajtón, tudtam, hogy ma este belém akarod fojtani a szuszt. Van egy hagyma a fejemben, s ez a hagyma ma este kicsírázott. — Hanna nem tud semmiről. Azt mondom majd neki, hogy meglátogatWesley Montana: Csónakban született tad azt a lepratelepet, ahol a rokonaid laknak. Lebuktál a lépcsőkről, és beadtad a kulcsot. Hanna egyébként azt tanácsolja, hogy váljunk el. — Megölhetsz, de a válásba nem egyezem bele. — Merő dacból nem egyezel bele, mi? — Igen. Szeretnélek már lilában látni, és legyen vége ennek a cirkusznak. Érted? — Te fajbarom. Arra nem gondoltál, hogy elcsípnek? A gyilkost mindig elcsípik. Na... Gyerünk! Gyerünk aludni! — Van a pincében egy szép sarok. Ott akarlak elföldelni. — Öregem, te víziló. Ha lemegyek veled a pincébe, akkor abbahagyod ezt a süket dumát? Egy ideig legalább békén hagysz? — Mindent elrontottál ezzel a rideg hozzáállással. — O, igen. Mindent én rontok el. Miattad hagytam abba az olvasást. Sohasem fogom megtudni, hogy mi lesz a gróffal és a szegény árva lánnyal a regény végén. Te persze ezzel nem törődsz. — Minek kezdtél bele az olvasásba? — mondta Mr. Lassiter, és kinyitotta a pincébe nyíló csapóajtót. — Gyerünk, szívem. Te menj előre. Darling szót fogadott. — Brrr — mondta fázósan. — Hiszen itt jéghideg van. Erre nem gondoltál? Minden rendes házastárs meleg helyen gyilkolja meg a nejét. — Az ember nem számítógép. — Milyen poros itt minden. Mi bajod, öregem? Mit csinálsz? — Ezzel a vastag deszkával a fejedre csapok. — Mi a szösz? Ezt a változatot verd ki a fejedből. Azt akarod, hogy a rendőrség azonnal elkapjon? Menj ki az utcára és találj egy vasrudat. Olyasmit, ami nem a te tulajdonod. — Igazad van. — Mint mindig. — Honnan szerzek én az utcán egy vasrudat? — Aki keres, az talál. Ne maradj sokáig. Nehogy valahol leragadj! Cigarettát se vásárolj, nem akarom az egész éjszakát ebben a pincében tölteni. Még majd megfagyok. — Igazad van, szívem. Sietek, szívem. — Csukd be magad mögött az ajtót. Csónakban születtél? ¥ Itt befejezem a novellámat. Milyen szép is lenne. Ez az igazi happy end. Legalább így, olvasás közben érezze magát az ember egy másik, egy boldogabb világban, amelyben a darlingok önként mennek a másvilágra. A természeti tünemény májusban és júniusban látható
