Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-04-05 / 155. szám
... jy| V, • ' % V . Verselő fii A Beszélgetés Különlegesség Ezúttal László —... \ Bálint Gyuri bácsi Erzsébet választott Mftw j \ bölcseleté ifjakról verset g VHÉáT \ és idősekről g irtíl 1 A földön ragadt magyar űrhajós: Magyari Béla ^ } ^ „Európa vére bennünk kering, a magyarság ezért is olyan tehetséges nép” A Fuszulykától az avar sírokig Csárdaszállás határában, másfél méter mély árokban sikerült a régészeti leletmentést vezető dr. Havassy Péterrel, a gyulai múzeum igazgatójával találkozni és megismerkedni. „Nézzenek csak szét — mondja —, az erre autózó néhány magasabb partot lát, régész-szemmel viszont a Körös egykori mellékágának kiszáradt medrét találjuk, amelynek egyik oldalán 1500-1700 évvel ezelőtt egy szarmata település állt, míg a másik parton a falu temetője.” Havassy Pétert a múltról faggatjuk. Indulása éveiről. — Mikor döntött úgy, hogy a régmúlttal kíván foglalkozni? — Az ismeretlen dolgok feltárása utáni vágy gyermekkoromtól kezdve hajt, dacára annak, hogy a középiskolában rossz tanuló voltam. A művészetek és a történelem iránti szeretetet és érdeklődést édesapám testvére, Havassy Pál ébresztette fel bennem, aki az akkori Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség helyettes igazgatójaként a világ legjelentősebb műemlékeit csodálhatta meg. Ásatáson először 1973 nyarán — még diákként — Pusztaszeren vettem részt, ahová még két nyári szünetben visszatértem. — Iskolaévei alatt mely tantárgyakhoz vonzódott? — Az életemben a történelem, a földrajz, a zene meghatározó szerepet játszott. A történelmi korok közül leginkább a középkor ragadott meg, ezért szakdolgozatom témájának is azt választottam. A történelem iránt olyannyira elköteleztem megam, hogy hat évet tanítottam az ELTE-n, és ez alatt Európa történeti földrajzáról egyetemi jegyzetet szerkesztettem, jelenleg Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen oktatok. Ezzel kapcsolatosan Gömör vármegye 1802-ig terjedő történetéről és a Kárpát-medence történeti földrajzáról írok könyvet. Az írásban nagy segítségemre van a levéltárosi múltam, ugyanis hat évig levéltárosként is dolgoztam. — Mivel tölti a szabadidejét? — A napi munka után az összegyűjtött anyag rendszerezésében, a könyvírásban, szerkesztésben pihenem ki magam. Emellett szívesen hallgatok zenét, elsősorban magyar, ír, dél-amerikai népzenét, de a jó rock és heavy- metal sem idegen tőlem. A zene mindig is sokat jelentett számomra, hiszen a hangszerek közül a gitár, majd a furulya után végül a bőgőt választottam, és a Fuszulyka együttes tagjaként a Népművészet Ifjú Mestere címet is elnyertem. — Kérem, beszéljen a régészettel kapcsolatos munkáiról! — Legtöbbet Trogmayer Ottó, Szabó János Győző és Selmeczi László régészek mellett dolgoztam. Büszke vagyok arra, hogy több régészeti sorozatot és katalógust szerkesztettem, így többek között a Budapest Régiségei és a Gyulai Katalógusok kiadványokat, utóbbi sorozatban jelent meg a „Látták Trója kapuit”, illetve a „Zúduló sasok”, mindkettő kötelező irodalom az egyetemen. Az előbbi a bronzkort, az utóbbi pedig a besenyők, a jászok, valamint a kunok történetét és régészeti hagyatékát mutatja be. Ezenkívül több időszaki kiállítást rendeztem, melyek közül kiemelkedett a Budavári Palotában bemutatott Mátyás királyról szóló tárlat, állandó munkáim közül pedig legjelentősebbek az egri várban és a gyöngyösi múzeumban most is látható kiállításaim. Jelenleg az Alföld Program keretében egy, az egész régióra kiterjedő, a szarmatákról szóló kiállításon dolgozom. — Úgy tudom, nerr idevalósi. Hogyan érzi magát régiónkban? — Nógrád megyei létemre nem érzem magamat idegennek a síkságon; ez talán annak tudhatí be, hogy renge| „Nézzenek csak szét, a Körös egykori, kiszáradt mellékágának egyik oldalán egy szarmata település állt, a másikon a falu temetője. ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER teg ásatáson vettem részt az Alföldön, továbbá 1976-tól napjainkig tagja vagyok a Tisza-vidék néprajzát és történetét kutató csapatnak. Ez a táj nem idegen tőlem, de számomra sokkal fontosabbak az itt élő emberek. Gyulát pedig már idekerülésem előtt megismertem, bár akkor még „ellenségként”, hiszen az 1986-os „Várjátékok” című televíziós vetélkedő idején még az Egri vár régészeti osztályának vezetőjeként az egri csapat kapitánya voltam. Hazánk — és különösen az alföldi terület — fekvésénél fogva a különböző régészeti kultúrák szinte minden népének rövidebb-hosszabb ideig otthont nyújtott. Itt, a csárdaszállási ásatás területén is bronzkori, szkíta, szarmata, avar és Árpád-kori emlékek nyomaira bukkantunk. Népünk története Európáétól már csak emiatt is elválaszthatatlan. Magyarország területe, ezen belül az Alföld az ismert történeti események miatt többször (tatárjárás, török hódoltság) szinte lakatlanná vált, és újbóli benépesítésében Európa majdnem minden népe részt vett. Európa az ereinkben kering, melynek a mai napig köszönhető az, hogy a magyarság genetikai állománya „friss” maradt. Többek között ezért is olyan tehetséges a magyar nép. — Hogyan telnek a hétköznapjai a hivatalban? — A régészettel — múzeumigazgatóként — négy éve kerültem napi kapcsolatba. 1994-től kezdve ugyanis a nagy földmunkát igényelő építkezések miatt minden évben óriási mennyiségű régészeti munkát kell a békéscsabai és a gyulai múzeumok munkatársainak elvégezniük. Az ásatásokon rendszerint február közepétől decemberig dolgozunk; akár esik, akár fúj. Ezt a munkát csak a múzeumban és a feltárásokon tevékenykedő munkatársaimmal kialakult baráti, családias közösségnek köszönhetően tudjuk elvégezni. Életem vezérfonalának tartom: ha emberségünk van, akkor mindenünk van. (MR) Szókoptatás polgáréknál Nem is tudom, mivel kezdődött a mi közös, nagy történelmünk? Ahonnan mérve egyetlen szó kimondásakor minden magyarnak hasra (más megközelítésben hapták- ba) kellett volna vágnia magát. Talán az internacionalizmus, pontosabban a proletár-internacionalizmus lehetett az a szó, amelynek hallatán csettintenünk illett: ez igen, mi is közéjük tartozunk, a világ több, mint egyhatodához, a szocializmust építő népek boldog, büszke, baráti közösségéhez. Ami ugye erőt ad, felemel, lelkesít. Kis idővel errébb új jelszó született: Európa. Amely ránk vár, amely a minőség szinonimája, amely üzenet: mi is hozzátartozunk, az európai népek boldog, büszke, baráti közösségéhez. Ami ugye erőt ad, felemel, lelkesít. Változott az idő, újabb jelszó született: polgár. Ma máf úton-útfélen hallani. Aki értéket akar kifejezni, az bizonyosan polgározik. Mert polgárnak lenni minőséget jelent, érték a polgárok boldog, büszke, baráti közösségéhez tartozni. Erőt ad, felemel, lelkesít. Nos, itt tartunk most, hagyományosan csépelünk íl szavakat, tesszük tönkre jó ízüket. Szánkban — ahojy egyre gyakrabban forgatjuk őket — megkeserednek, ízetlenné válnak, megcsömörlünk tőlük. Pedig legújabb kori történelmünk divatszavai valóban hordoznak értékeket. Csak nem kellene agyoncsépelni őket. Ráadásul egyszer- másszor a lényegről is jó lenne szót ejteni. Arról például, hogy a polgár nem burzsujt jelent — mint próbálták a szocialisták a választási kampányban elhitetni —, hanem valós értéket. Mondjuk az olyannyira ritka pontosságot, megbízhatóságot, korrektséget, az emberi méltóság tiszteletét, a környezet védelmét, az ország és a lakóhely sze- retetét. Polgárnak lenni mentalitást jelent: áldozatvállalást, mások segítését, a többiek jogainak tiszteletben tartását. S végül — ne feledjük — polgári anyagi biztonságot is feltételez. Polgár — kopik a szó, naponta koptatják politikusok, mamelukok odafönn, idelenn, míg elegünk nem lesz belőle, mint a proletár-internacionalizmusból, az Európából, miegymásból. Kár lenne végleg elkoptatni. Legalább addig kitarthatna, míg végre tényleg polgárok leszünk. Pár évtized, nem több az egész. Árpási Zoltán Gyoma, 1912. A Petőfi tér, amikor még Lach Fülöpnek borbélyműhelye volt ott. Különben a lapot Jordáky Lajosnak címezték Kolozsvárra, s a következőkről értesítik: „Este érkeztünk be Gyomára. Ipartestületi székház nincs, nyomdászt nem találtunk, tehát a községházát kerestük fel. Nem akartak szállást adni, de mi nem tágítottunk. így aztán szépen bezártak reggelig. Ott volt elzárva egy béres verekedésért három napra, a kit szépen levágtunk egy vacsora erejéig.”
