Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-27 / 174. szám

Elemző képek, (ö) Varga Árpád gyulai festő is részt vett társadalomelemző szürrealista képeivel Sop­ronban, a Nosztalgia Képző­művész Kör tárlatán, melyet dr. Fülöp József, a vendég­látó város alpolgármestere nyitott meg a napokban. Varga Árpád elmondta: re­méli, hogy az ország és a megye visszatérése Európá­hoz lassú, de biztos szemlé­letváltozást hoz a képzőmű­vészet kritikai ágának elfo­gadásában is. Idősek Keienmw. (1) Kevermes önkormányzata a megyei területfejlesztési ta­nácstól céljellegű decentra­lizált támogatásként 3,1 mil­lió forintot kapott az idősek napközi otthona beruházásá­nak befejezéséhez. Az épít­kezést várhatóan helyi kivi­telező végzi, s több ember­nek adnak ezzel év végéig munkalehetőséget. Az ott­hon elkészültével 25 idős embernek tudnak nappali el­látást nyújtani. Benne maradt... (k) Az autótolvajok egyik kedvenc „beszerzőhelyéről”, a gyulai Park Szálló elől vasárnapra virradóan ellopták egy német állampolgár RO-HL-201 rendszámú, metálkék 525-ös BMW-jét, melyben a forgalmi engedély is benne maradt. Rejtélyes halál, (k) Szombaton 23.20-kor Szarva­son leesett kerékpárjáról egy 42 éves férfi, s meghalt. Jelen­leg azt vizsgálják, hogy az eséstől veszíthette életét, vagy rosszullét miatt zuhant az út­testre. Fajgyűlölet Csabán? (k) Két kopaszra nyírt, eddig is­meretlen fiatalember vasár­nap hajnalban a megyeszékhe­lyen (a Szilvia Market előtt), 2 óra körül sörösüveggel fejbe vágott egy színes bőrű nigéria­it, aki a békéscsabai menekült- tábor lakója. A nigériai sérülé­se 8 napon belül gyógyuló. Az eset felveti: létezik-e faji gyű­lölködés errefelé, s ha igen, mi­lyen kiváltó okai lehetnek? Beteg látogatás... (k) Békéscsabán, az Andrássy út egyik lakásából közel kétmilli­ós értékben loptak el aranyat a betörők. Nem tudni, mikor esett meg a dolog, mivel a tu­lajdonos kórházban fekszik. A betörést a rokonok vették ész­re vasárnap. „AZ ASSZONY CSAK AKKOR BOCSÁT MEG, HA NINCS IGAZA.” (Móra Ferenc) Siva-tagi nyomozás (Folytatás az 1. oldalról) Az ügy már csak azért sem nevezhető szokványosnak, mert elterjedt az a vélekedés, hogy a megyei főkapitányság — a gyu­lai önkormányzati vezetőket érintő ügyekhez hasonlóan — magához vonni készül a Siva- nyomozást. A dolgok logikája szerint ennek alighanem csak akkor láthatják szükségét a me­gye rendőrségi vezetői, ha az ügy kapcsán ismét olyan sze­mélyek kerülnek, kerültek az esettel foglalkozók látóterébe, akikkel nem kívánják(?!) ütköz­tetni a helyi rendőröket. Két­ségtelen, az évek során a fürdő­városon kívül több más — me­gyei és települési — önkor­mányzat is nemegyszer került üzleti kapcsolatba a Sivával. Ami a nem önkormányzati szfé­rát illeti, ott ugyancsak az érin­tettek nyugtalansága tapasztal­ható. K. A. J. MEGYEI KÖRKÉP 1998. július 27., hétfő Szegénytől a még szegényebbnek (Folytatás az 1. oldalról) Petru Gherman úr felvette a kapcsolatot a magyarországi testvérvárossal, Battonyával is. Közben a Békés Megyei Víz­művek Rt. is felajánlotta a se­gítségét, szakemberei július 27- én kezdik Lippán a csatornák mosatását, tisztítását. A prefektúra felkarolta a magyar és román állampolgárok kezde­ményezését, s igyekezett meg­könnyíteni a határátkelést. Petru Gherman polgármester beszélgetésünk elején méltatta Battonya és Lippa alig másfél éves testvérvárosi együttműkö­dését. Elmondta, hogy a június 16. és 24. közötti árvíz követ­keztében a város mezőgazdasá­gi termelőinek kára meghaladta a 8 milliárd lejt. Emellett lakó­épületekben és más létesítmé­nyekben is keletkeztek károk. — Ekkora baj közepette az ember elsősorban a testvérétől remél segítséget, ezért fordul­tam közvetlenül a batto- nyaiakhoz. Egy héten belül je­lezték, hogy 100 tonna búzát hoznak. Köszönet érte! A júli­us 27-ével kezdődő héten szét­osztjuk a károsultaknak. Hogy kenyérnek vagy vetőmagnak használják-e fel az adományt, azt az érintettekre bízzuk. Ne kerüljön rá sor, de jó szívvel kijelentem: hasonló helyzetben a lippai polgárok is kinyújta­nák segítő kezüket a batto- nyaiakért. Battonyán szinte órák alatt összegyűlt a lippaiaknak szánt 100 tonna búza. De vajon ho­gyan jut át a határon? — tették fel szorongva a kérdést a jó szívvel adakozók. — Pallag László FKGP-s képviselő úr közbenjárására a Földművelési és Vidékfejlesz­tési Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, valamint a Vám- és Pénzügyőrség — meg­értve az akció lényegét és jelen­tőségét — első szóra engedé­lyezte az úgynevezett mellék- útón történő (áru)szállítást — mondja Kreszta Traján, a battonyai önkormányzat képvi­selője. A bukaresti engedélye­ket pedig személyes kapcsolata­im révén sikerült megszerez­nünk. A „búzaégető” battonyai gazdajegyző), dr. Karsai Jó­zsef fátyolos szemmel nézte vé­gig, amint a Marketing Transz Kft. négy kamionja lebillentette a lippai hűtőházban a 100 tonna búzát. — Arad megyében a ke­nyérgabona 20-25 mázsát ho­zott hektáronként. Ezt figye­lembe véve most 40-50 hektár termését adtuk át a lippaiaknak. Látva, hogy mek­kora szeretettel fogadják, eszembe jut a mondás: jobb adni, mint kapni. Tudjuk: a bajban mi is számíthatunk ro­mániai barátainkra. Mégis azt kívánom nekik is, és nekünk is, hogy a mostani búzánkat soha ne kelljen visszaadniuk. Nem tagadom, boldog vagyok, hiszen a gazdák, a Május 1. és a Petőfi Mezőgazdasági Szö­vetkezet jóvoltából megmutat­hattuk a világnak a másik ar­cunkat is. Szegény segített a még szegényebben, mert — ne szépítsünk! — a kifejezetten módos gazdálkodók mereven elzárkóztak a felajánlástól. Ménesi György Hitélet nélkül elmúlik a világ Füzesgyarmaton találkoztak az unitárius egyház hívei Az együvé tartozás érzése gyűjtötte csokorba tegnap Füzes­gyarmaton az unitárius egyház híveit Nagyenyedtől Kaposvá­rig. Az alföldi unitárius találkozót megtisztelte jelenlétével Beticze Márton, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöke és dr. Murvai Sándor főgondnok is. — A nagyhatalmak határokat húztak a magyarok közé, de a hitnek nagyobb ereje van, mint a katonai csizmáknak és ágyúk­nak. Az új, felnövekvő generá­ciót meg kell tanítani arra, hogy mi határon innen és túl össze­tartoztunk, tartozunk. Ezt a ta­nítást pecsételi meg kétezer éves kereszténységünk is. A székely és a magyar ruhás le­ányka mai közös hittétele szin­tén ezt az összetartozást jelké­pezi — fogalmazott Balázsi László füzesgyarmati unitárius lelkész. A lelkész beszédében azt is kiemelte: a jövő század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz semmi, mert morál, erkölcs és hitélet nélkül elmúlik a világ. Az embert pedig nem akkor fe­lejtik el, amikor a hat szál desz­kából készült koporsójára rá­dobják a göröngyöt, hanem ak­kor, ha senki sem fog emlegetni bennünket, hogy itt jártunk, itt éltünk. Az unitárius találkozó kere­tében két lány, a helyi Simon Anna és a nagyenyedi születé­sű, Gáboralján élő Sági Hanga a hitéről tett bizonyságot. Ez­után fogadta őket tagjai sorába a Füzesgyarmati Unitárius Egy­házközség. A találkozó végén Bencze Márton püspök és Balázsi Lász­ló lelkész úrvacsorát adott a je­lenlévőknek. Magyari Barna Húskombinát: félúton a felújítás (Folytatás az 1. oldalról) figyelemmel a legnagyobb sú­lyú berendezés beemelését. A holland gépek a hét végén a helyükre kerülnek, ma kez­dődhet a készre szerelés a gyártó cég szakemberének irá­nyításával. Az új sertés­vágóvonal az EU és az USDA (amerikai mezőgazdasági mi­nisztérium elvárásai) szerinti higiéniai előírásoknak megfe­lelően működik majd. Teljesít­ménye 240 darab óránként, ami hasonló a régi berendezé­séhez, ez az ország egyik leg­nagyobb kapacitású vágóvona­la. Á hét végén mintegy hetve­nen dolgoztak a húskombinát­ban, a hazai kivitelező cégek és a kombinát szakemberei. A tervek szerint augusztus 20-án átadják a megújult csarnokot, a próbaüzemet augusztus 24- én kezdik meg. A felújítás ideje alatt is vágnak folyamatosan sertése­ket egy másik üzemépületben, biztosítják a kombinát alap­anyag-szükségletét. Minden belföldi és külföldi megren­delést teljesítenek változatla­nul — tájékoztatott Szabó László. Sz. M. A készre szerelés ma kez­dődhet a gyártó cég szakem­berének irányításával FOTÓ: SUCH TAMÁS VÉLEMÉNYEK Nép(büfé)sirató Ki emlékszik már Csabán az Andrássy úti bü­fére? Ott az Univerzál mellett a túloldalon, a volt Skála sarokkal szemben (ahol, mondják, a háború előtt szálló és kupleráj üzemelt). Ott, ahol nem messze valamikor réges-régen a Bri­gád Mozi állt, most lakóház, alatta bank. Én még láttam ott a Tecumseht Gojko Miticcsel. Ki emlékszik már a büfére, ott az Andrássy sarkán, ahová a frissen épülő Lencsésiről minden hétvégén bejártunk habos mákost enni hét ötvenért, és ahol egy tizes volt a sült krumpli mustárral, még jóval a rendszerváltás előtt. A népbüfére ki emlékszik már, hisz’ bezárt. Megszűnt a terasz, ahol nyakkendős úrigyerek békésen megfért a mun­kából hazafelé tartó festékes ingű melóssal. Hiszen a hideg sör és a napsütés elmossa az osztálykülönbséget. Mivé lesz a büfé több, mint harminc év után, ahová hétvé­genként, amikor még nem volt mindennap sütés, kenyeret, tejet hoztak, és parizert is mértek, de csak vasárnap. A büfé, ami már-már az öröklétet hirdette a folyamatosan változó belváros egyik sarkán, és amiről senki nem hitte volna, egy napon elhullik, kész, vége lesz. (A régiek közül már csak az Univerzál maradt, biztos túl nagy ahhoz, hogy lebontsák.) Mivé lesz a büfé? Bank, bank lesz belőle. Légkondicionáló ontotta hűvösséget érzünk majd a „nyakkendős” portál mö­gül kávéillat helyett. Kamatlábakat osztanak a pultnál, nem pedig sült krumplit. Meccseredmények helyett üzletekről tárgyalnak kivasalt ingű bankhivatalnokok, és sör sem lesz, csak biztonsági őr, s kamerák az ajtó fölött. Szép új bank lesz ott a sarkon a régi népbüfé helyén, felújított homlokzat­tal, kifényezett üvegablakokkal. Belvárosi bank, hiszen egy magára valamit adó pénzintézet nem lehet akárhol, csakis a belvárosban. Mindenkinek látni kell, kinek megy jól, és ki kényszerül eldugott kis mellékutcákba. Ki emlékszik már a büfére Csabán, ott az Andrássy sar­kán? S mondják meg, a Fiúméból az Olvasó hová lett? Kovács Attila Meddig bírjuk energiával? „A rendelet kimondja, hogy a forint leértéke­lésének hatását negyedévenként végig kell pörgetni az árakon” — olvasható a gazdasági miniszter közleményében, aki úgy döntött, hogy a Magyar Energiahivatal javaslatára au­gusztustól megemelik a villamos energia árát. A többi energiahordozóról még nem esett szó, de feltehetően előbb vagy utóbb minden sorra kerül. — Ez a kormány se különb, mint a régi, mert megint a kis­embereken kezdi az „adóbehajtást” — zsörtölődött a szom­széd Józsi bácsi a hír hallatán. — Igaz, kaptunk egy kis hala­dékot, mivel év elején (a nyárra?!) nem emelkedett a fűtés és világítás ára, de ősztől duplán megfizethetjük. Nem értem én ezt a politikát — magyarázta —, csak azt látom, hogy míg egyik kézzel bőségesen osztogatnak, addig a másikkal meg úgy megszorongatják a polgárokat, hogy lassan levegőt se kapnak. Vegyük például az OTP lakáshitel-tartozásokat, amelyeket állítólag sokan „önhibájukon kívül” halmoztak fel. Áz a gyanúm, hogy az adósság éppen azért szaporodott hónapról hónapra, mert a lakosok zöme először a gáz-, a vil­lany- és a vízdíj számláit igyekezett kifizetni, ugyanis az energiahordozók órái könnyen kikapcsolhatok. A XX. század végét viszont nehéz e szolgáltatások nélkül (melyekről a gáz­kikötéssel sújtott társasházak lakói mesélhetnének!) elkép­zelni. Az élelmiszerekről már nem is beszélünk, hisz’ a na­ponta tapasztalható változások miatt még a kereskedők sem tudják megjegyezni az árakat. Erről jut eszembe — mondta a szomszéd —, minden nap arról hallani, hogy nem kell a búza, a takarmány, és olcsó a sertés, ám a boltokban se a kenyér, se a hús ára nem lett ke­vesebb. Ráadásul a háztartás költségei is évről évre emelked­nek, csak azt nem tudni, hogy meddig bírjuk még energiával? Halasi Mária Egy kis középkor Gyulán Helyben termett a legvitézebb bajvívó A Végvári esték ’98 esemé­nyei ismét remek hangulat­ban zajlottak a hét végén Gyulán. A jó időnek kö­szönhetően végig sokan kí­sérték figyelemmel az ese­ményeket a vár tövében és környékén. A péntek délelőttől vasárnap késő estig tartó programok kö­zött voltak végvári játékok, kö­zépkori zene, bajvívás, íjászbe­mutató és sok más érdekes program, amelyek közül min­den idelátogató megtalálta az ízlésének és igényeinek megfe­lelőt, így mindenki számára ki- kapcsolódást jelenthetett. Nap­közben vidám játékos vetélke­dők, táncos fellépők, este pe­dig remek hangulatú koncertek várták a fiatalokat és az idő­sebbeket egyaránt. Mint min­dén évben, most is elmaradha­tatlan volt a vásár, ahol lehető­ségünk volt szétnézni vagy akár kedvünkre vásárolni is. S ezek mind a középkort idézhet­ték fel bennünk. Tegnap dél­után például újból megrendez­ték a Végvári Vitéz Viadalt, amelynek verseny számaira 10 bátor fiatalember jelentkezett. A győztes, a tavalyi második helyezett Fülöp János gyulai játékos lett, aki javított korábbi eredményén. Elmondása sze­rint a versenyszámok elég ne­hezek voltak. Az eseménysoro­zat vendége, Gyula testvérvá­rosának csapata, Ditzingen volt. Ok nem először jártak itt, de mindvégig jól érezték ma­gukat, akárcsak azok, akik el­látogattak a színes programok­ra. Kriskó Edina A battonyaiak adományát a Marketing Transz Kft. kamion­jai ingyen elszállították Lippára a szerző felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom