Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-06-07 / 131. szám
Két nász a szabadban Először az árokban győztek az ösztönök A mi fiatalságunk idején a szerelmesek még csak nem is Ismerkedtek az utcán. A mai világban viszont már nemcsak az ismerkedés történik meg az utcán. Szemérmetlenebb lett a szex, s ez szerintem borzasztó — fakadt ki a minap egy idős szeghalmi hölgy. Az életkorában a nyolcadik iksz felé tendáló nő elmondta: negyedszázada lakik Szeghalmon, a ... utcában, s azóta tudomása szerint kétszer történt ott olyan dolog, amely értékítélete szerint csak két házas ember között és a hálószobában záródhatott volna le. Ráadásul mindkét kalandban komoly erkölcsök estek el, ugyanis információi szerint mindkét eset alkalmi élményszerzés volt. Hírforrásunk története szerint az első utcai násznak az árok volt a helyszíne. Akkor egy helybéli férfi, s egy férje által- néhány napra egyedül hagyott hölgy között esett meg az utcai éden. A flörtben felhevült pár már nem bírta ki a nő lakásáig. A pár életében franciaágynál jóval keskenyebb árokban győztek először az ösztönök. A másik nász már a járdán történt. Igaz ebben az esetben főleg az alkohol hozta „felkoholt” állapotba az alkalmi résztvevőket. A nő néhány újabb pia-adagért ment bele a szokatlan mámormanőverbe. - i Masina-mámor százhúsz tételben Nem számrendszere, pénztárcája lett hiányos * A gyors meggazdagodás reményében pénznyerő játékgéppel szövetkezett a minap egy körös- nagyharsányl férfi. Ám a történet végül nem happy enddel, hanem bűncselekménnyel zárult. Az esetről a pletykái hírszolgálat tájékoztatta lapunkat. A férfi betért egy harsányi italkimérésbe, ahol megpillantotta a csábító gépet. Kísértést érzett: képzeletben pénznyerési paktumot kötött a masinával. Majd elkezdte az „aktust”. Dobálta és dobálta bele a százasokat pontosan százhúsz alkalommal. Ekkor hirtelen abbamaradt a masina-mámor. Mint kiderült, nem „emberünk” szám- rendszere, hanem pénztárcája lett hiányos. A bedühödött férfi sajnálkozva konstatálta: bukszájából kimerült a készpénz készlet. A csábító gép viszont csak nem akart segíteni. A pórul járt tudatában hirtelen felvillant a felismerés: „Tizenkétezer forintot buktam!” S abban a pülanat- ban már ütött is. Az első pofonok hatására egyetlen petákot sem adott vissza a masina. Ám a begerjedt vesztes nem állt meg: szétverte a gépet. így aztán a történetben „emberünk” nemcsak 12 ezer forintját, hanem jóhírét is elvesztette. Az esetre pedig még hosszan emlékezteti majd a cselekmény következménye, a büntetőeljárás. - t Beszédes ágyneműtartó Csabán A nyitva hagyott ablakon keresztül ugrott be egy akkor még ismeretlen elkövető Békéscsabán, a Táncsics utca egyik házába a napokban. Magához vette a szobában a videomagnót, majd a belülről bezárt kiskaput a benne lévő kulccsal kinyitotta, és távozott a helyszínről. A gazda otthon tartózkodott, de a hátsó udvarban ténykedett. Mikor észrevette a video eltűnését, jelezte szomszédjának. A szomszéd elmondta neki: ő látta, hogy egy fiatal hölgy lépett ki a kapun. A pontos személyleírás alapján a rendőrök tudták, hol kell keresni az elkövetőt. A Toldi utca egyik házában megtalálták a cselekménnyel alaposan gyanúsítható, fiatalkorú tettest, aki először ártatlan szemekkel nézett a nyomozókra. Beszédesebb volt azonban az ágyneműtartó, ahol a rendőrök megtalálták az eltulajdonított videomagnót. (c) Söprik a csabai utcát Szemét van lakossági, meg termelési... A békéscsabai sétálóutcát vasárnap is takarítják A szociológia különbséget tesz kultúra és kultúra között. Van tehát az úgynevezett magas kultúra, ennek tartományába például József Attia, vagy Bartók Béla életműve tartozik. A mindennapi kultúrába például az, hogy az üres műanyagpohárral vagy az elhasznált papírzsebkendővel odalépünk-e a szemeteshez, vagy csak simán a járdára ejtjük. Magyarán: szemetelünk. Kik és hogyan végzik a megyeszékhelyen a takarítást, ezekre a kérdésekre kerestük a választ. nek, a szél azután össsze- vissza hordja az egészet. Szeretném megjegyezni, hogy mi nem csak az Andrássyt takarítjuk, hanem a Bartókot is, vagy a Lepény Pál utcát. A párhuzamos utcákat végig az állomásig. — Ételmaradék előfordul a — A szemétkérdés Békéscsabán két különböző feladatkörre oszlik — kaptunk felvilágosítást Bánfi Ádám főmérnöktől, Békéscsaba Polgármesteri Hivatala Városüzemeltetési irodájának vezetőjétől. — A város közterületeit, utcákat, tereket, parkokat, sétányokat a város takarítja. Van feladatuk az ingatlan tulajdonosoknak is, ők tizenöt méteres „szélességben” felelnek saját portájuk tisztaságáért. A város megpályáztatta a szemét eltakarítást és szállítást, melyet 2001-ig szerződésben rögzítettek. A Lencsési úti lakótelepen a Tappe kft., a város egyéb burkolt területein a városüzemeltetői kft. munkatársai végzik a munkát. A zöldterületeket a Csaba-Kert kft. dolgozói gondozzák. — Hányféle szemetet különböztetnek meg? — A lakosságnál kommunális hulladék gyűlik össze. Termelési maradék a gazdasági szervezeteknél képződik. — A közelmúltban milyen problémát sikerült megoldani? — Az Andrássy út viszonylag szemetes volt. Szerencsére már nem az, mert vasárnap is takarítjuk. * Torma Lajosné öt éve dolgozik a Városüzemeltetési kitinéi. — A Barneválnál megszűnt a munkaviszonyom, segélyre küldtek. Itt munkatársakat kerestek, idejöttem. Ha az ember elmúlt már negyven, mint én is, nem nagyon válogathat az állások között, különösen a mai világban nem.- Az Andrássy utat takarítják. Önök másképp nézik a sétálóutcát... — Külösen hét végén gyűlik össze sok hulladék. Cigaretta- csikkek, üres cigarettásdobozok, papírzsebkendők borítják a járdát. A kihelyezett szeméttárolók hamar megtelhulladék között? — Ritkán.- Mi az, ami kelemetlen- séget okoz? — Ha a szökőkutat teledobálják kólás, meg sörös üvegekkel, mint legutóbb.- Ilyenkor be kell mászni értük a medencébe? — Nem. Lapáttal, gereblyé- vel kiszedjük, amit elérünk.- Ha esik az eső, akkor is dolgoznak? — Igen, van esőköpenyünk is.- Télen is dolgoznak?- Igen, a hó sem mindent lep el, meg aztán nem tart örökké.- A kocsi, amit visznek magukkal, mire szolgál?- Abban vannak a szerszámok.- Mi az, amit kéme a járókelőktől? — Sok vandálsággal találkozik az ember. Ismeretlenek rongálják a padokat, a virágtartókat, kihúzgálják a növényeket. Pedig ezek nem zavarnak, épp a pihenést szolgálnák, és a kulturáltabb városképet. P. Sz.F. ,,Sok vandálsággal találkozik az ember. ” Egyszer már kimondtuk az örök Igazságot: a férfi nem attól férfi, hogy nadrágot hord. Anélkül, hogy változtatnánk rajta, és anélkül, hogy ismételnénk magunkat, adjuk közre a következő, legalább húszéves történetet, a férfiről, aki... Pistát és Erzsikét jól ismertem. Nem csak azért, mert az utcánkban laktak, hanem azért, mert együtt jártunk a lányok után legénykorunkban. Akkoriban Pista még nem ivott annyira, mint történetünk idején. Persze szeretett akkor is minden „a” Erős feleség a sikeres házasság záloga betűsét. Aki még nem ismerné: a sört, a bort, a pálinkát — de mértékkel fogyasztotta valamennyit. Vagy akkor még nem volt, aki elszámoltassa? Mert a mértéket mi, cimborák határoztuk meg. Erzsiké a feleségem barátnője volt, mi mutattuk be őket egymásnak. Vékony, magas lány volt Erzsi, a terhessége alatt sem hízott meg. A kenyérgyárban dolgozott. Nehéz munka volt egy férfinak is, amit csinált, a kelő tésztát dagasztotta. Idővel olyan muszklikat szedett össze, amit sok férfi mpg- irigyelhetett volna. Pista villanyszerelőként dolgozott a TSZ-ben. Alacsony srác volt mindig, Erzsiké magasabb is volt nála. Az esküvői fényképük is, a nagyalakos, én tudom, úgy készült, hogy Pistának egy dobogóra kellett felállnia, hogy Erzsikéje a válára hajthassá a fejét. Pista az évek múlásával csak egy kis pocakot szedett össze. És az évek múlásával, egyre többet nézett a pohár fenekére. Erzsiké nem panaszkodott, de ő nem is az a fajta volt soha. Pistát gyakran én fuvaroztam haza a munkahelyi bulikról. Kt mást hívott volna fel, ha nem a barátját, mikor elfogyott az utolsó fillérje is?! Gyakran előfordult, hogy olyan részeg volt, hogy beszélni alig tudott. Egyre több alkalommal fizetésnap estéjén is haza kellett fuvaroznom az én barátomat. Erzsiké szó nélkül átvette a kapuban mindannyiszor. Egy ilyen borgőzös este után az én barátom sehogy sem akart beszállni a kocsimba, pedig ő hívta ki. A kesztyűm, hajtogatta, meg kell keresni a bőrkesztyűmet. Hónapok óta hányódott egy a kocsimban, nem jött érte a tulajdonosa, gondoltam, neki adom. De Pistának a sajátja kellett. A kocsiban elkezdett sírni, mit fog szólni Erzsiké? Egy kesztyű nem a világ, neki adtam az enyémet, egyformát hordtunk, nekem jó lesz az a másik. Pista annyira hálás volt, mint a kutya, amikor visszakapja a játékát. Otthon a feleségem világosított fel. Igaz, hogy Erzsiké az utcán nem csinál jelenetet, amikor télikabát, vagy irhasapka, vagy a fél fizetése nélkül átadod neki a férjét, de otthon bizony előkerül a mángorlófa. Nem a te Pista barátod veri a feleségét, hanem a felesége őt. Ha nem szeretik egymást, kérdeztem, miért nem válnak el? Nem értesz te semmit. Nem egyszer hozzám jött az Erzsi tejet kérni, mert a másnaposságtól fáj a Pista gyomra... Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon megkeresett olvasóinktól a pedagógusnap alkalmából afelől érdeklődtünk, hogyan emlékeznek vissza kedvenc tanáraikra? Dr. Tímár Judit, 43 éves tudományos kutató, Békéscsaba: Általános iskolától az egyetemig mindenütt voltak kedvenc tanáraim. A jó pedagógus szereti hivatását és a gyermekeket. Véleményem szerint tanítani és nevelni egyszerre kell. Huszárlk Mihályné, 38 éves adminisztrátor. Szarvas: Húsz éve érettségiztem, azóta biztos változtak a pedagógusok és a diákok is. El kell mondjam, hogy mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban volt kedvenc tanárom, máig tisztelem őket munkájukért. Szabó Péterné, 52 éves közalkalmazott, Gyula: Egykori tanítónőm, Asztalos Gyuláné, Ági néni emléke előtt most is tisztelettel adózom, valahányszor eszembe jutnak a vele eltöltött órák.Jgazi pedagógus volt, értett a diákok nyelvén. Szabó Ilona tanár, a sarkadi művelődési központ igazgatója: A jó tanár közvetlen és partnerként kezeli a tanulókat. Mindenképp meg kell említenem dr. Békési Imre professzor urat, aki főiskolás koromban tanított meg arra, hogy ezt a szakmát csak alázattal lehet művelni. B. I. Nosztalgiázunk „Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút..." - hallgatom a mostanában népszerű rádióműsort, amelyben a 60-as, 70-es évek slágereit idézik fel a szerkesztők. Reggel elmegyek a büfébe a gyereknek egy szendvicsért és ugyancsak a huszon-harminc évvel ezelőtti zene szól. Később betérve az áruházba akár folytathatom a dallamot, mivel itt is a megszokott slágereket sugározza diszkréten a hangszóró. A fodrásznál már nem is lepődöm meg, de hogy még a gyereknapon is a régről ismert énekesek és együttesek adják a hangulati aláfestőt, már egy kicsit furcsállom. — Mi bajod van a régi zenészekkel? Közöttük legalább volt néhány egyéniség, ami manapság ritka - vont kérdőre a férjem. Örüljünk, hogy újra fiata- labbnak érezhetjük magunkat - mondta és máris fütyülte a kedvenc Illés együttes régi slágerét. Mégis van visszaút, ha másban nem, hát a dalok felidézte emlékeinkben, amelyekre a rohanó mindennapokban alig marad időnk. És talán így vannak ezzel mások is, hisz korosztályunk mellett, a még idősebbek, sőt az egészen fiatalok is szívesen hallgatják az ismert dalokat, melyekkel együtt nosztalgiázik az ország. H. M.
