Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-06-07 / 131. szám

Hírek

Várakoznak, (i) Okányban az önkormányzat 15 millió 550 ezer forintos bekerülési költséggel szeretné megvalósítani az iskolai vizesblokkot és a fűtéskorszerűsítést. A kiadás 70 százalékának támogatására az önkormányzat pályázatot nyújtott be a területfejlesztési tanácshoz. Ez a pályázat a napokban került elbírálásra, ám mivel az illetékes szakminisztérium vétójoggal élhet, ezért a döntést csak 15 napon belül hozzák az érintettek tudomására.

Megalakultak, (i) Nemrég alakult meg - hatvanöt alapító család részvételével — a Nagycsaládosok Dévaványai Egyesülete. Az öt tagú vezetőségbe Bukva Miklósáét, Csatári Lajosnét, Csillag Istvánnét, Tóth Ferencnét és Vass Bálintnét választották.

Támogatják, (i) Dévavá- nyán a katolikus egyház és a művelődési ház közösen rendezi majd meg a Pax Vobis Pax Et Bonum ifjúsági énekegyüttes koncertjét. Ezt a programot a nagyközség önkormányzata 50 ezer forinttal támogatja.

Két helyszínen, (i) A Sárréti Társastáncklub több külföldi csapat és táncpár részvételével június 20-21-én rendezi meg a X. Jubileumi Nemzetközi Gyermektáncversenyt.

A csapatversenyt a szeghami Péter András Gimnázium tornatermében, az egyéni megmérettetést pedig a vésztői Sinka István Művelődési Központ és Zeneiskola épületében tartják majd.

Traktor kellene, (i) A település-üzemelési feladatok ellátására kistraktort (több tartozékkal együtt) kíván beszerezni az okányi önkormányzat. A beruházás 2 millió 60 ezer forintba kerülne. Ennek az összegnek a 70 százalékára pályázatot nyújtottak be a területfejlesztési tanácshoz, amely úgy döntött, hogy az esetleges támogatásról csak később határoz.

Feljelentést tett. (cs) Orosházán a Sámsoni utca egyik ingatlanába jutott be ismeretlen tettes és a házból ellopott egy házilag gyártott kompresszort, egy szigetelő pisztolyt és egy kétkerekű kézi kocsit. A kár 35 ezer forint.

Soha nem szabad feladni!

A Piroska — Puckal kezdte 35 éve Békéscsabán

Amikor a virágot veszem, a virágárusnő megkérdezi, kinek lesz ez a szép szál szegfű. Dénes Piroskának — válaszolom —, hiszen hozzá, a csabai színjátszás nagyasszonyához készülök — és ezt nem az általa eljátszott szerepek körére értettem, hanem ott nyújtott alakításainak emberi és művészi hitelére. Mondja meg neki — köti a telkemre —, hogy üdvözlöm, és nagyon hiányzik, hogy nem látjuk már a színpadon.

■ Lengyel Menyhért Róza néni című darabjában, a címpszerepben (1993). (Archív kép.)

Előzetes telefonbeszélgetésünk visszaköszön, amíg a megadott címet keresem a Kazinczy lakótelep házai között.

Kedveském — mondta Dénes Piroska —, a betegségem óta már nem vagyok én olyan állapotban, hogy engem az újságjukba betegyenek. Nagyon szép maguktól, hogy nem felejtettek el és gondoltak rám. Csak egy beszélgetés lesz, jegyeztem meg. Az más, beszélgetni még tudok. Mikor alkalmas? — kérdeztem vissza. Bármelyik nap, drágám, hiszen mindig itthon vagyok. Pont ez a bajom, hogy nem tudom elhagyni a lakást. Ha jön, délelőtt jöjjön, akkor élénkebb vagyok! Hangos igennel invitál be, amikor megérkezem. Épp a konyhában teázik.

— Nem győztem már várni magát, töltöttem magamnak egy teát — mondja. — Természetesen a riportot — különös gonddal ejti ki az ,,r”-t — nem itt csináljuk.

Dénes Piroska beinvitál a nagyszobába. Bátorít, hogy nézzem meg a családi fotókat, elhunyt férje, a fia, és unokái képmásait amíg ő kényelmesen elhelyezkedik az ágya szélén. Az egyetlen fekete-fehér fotón fiatal lány néz illedelmes mosollyal a lencsébe.

— Az is én voltam ám egykor. 1959-ben készült, amikor ide jöttem Békéscsabára.

Ahogy megálltam a vasútállomás előtt és körülnéztem, azt mondtam magamnak, jó kis hely, meg lesz itt mindig a kenyerem. Csajági János, az akkori igazgató boldogan fogadott.

— Emlékszik még az első békéscsabai szerepére?

— Hogyne, hiszen főszerep volt! Puckot játszottam a Szentivánéji álomban. Kötélen engedtek le a színpadra; a

közönség hátrahőkölt a meglepetéstől.- Harmincöt év nagy idő, nem tudjuk minden alakítását sorra venni. Mégis, melyik volt a legkedvesebb?- Nagyon szerettem a Rózsakeringő Mináját és Kodolányi Földindulásának anygyalcsináló öregasszonyát. A Koldusoperában pedig először Pollyt játszottam el, húsz évvel később pedig az anyját.

— Szerepeinek köszönhetően mindvégig a közönség sze- retete vette körül. A szakma is elismerte, 1978-ban Jászai- díjat kapott, négy alkalommal pedig SZOT-díjat. 1985- ben megkapta a Gobbi Hilda által alapított Őze-díjat is. Mindig szerettem volna megkérdezni, mire gondol a színész, amikor előadás végén meghajol.

— Ezt a férjem is kérdezte egyszer. Én arra, hogy kell-e vennem este kenyeret, meg mit főzzek holnap. Sose tartottam magam olyan művésznek, akit lila köd vesz körül. Egy pillanatra sem hagytam figyelmen kívül, hogy családom van, férjem, gyerekem. Egyszer mondtam az én megboldogult Jánosomnak, hogy

nekem a legszebb virág a petrezselyem. A következő premieremre abból kaptam tőle egy nagy csokorral.

— Férje, Bodri János is színházi ember volt, pozanos a színház zenekarában.

— Korán ment el mellőlem, 56 éves volt. Négy éve lesz most nyáron, hogy meghalt. Szerencsére nem élte meg, hogy a zenészeket elküldik a színházból, mert abba halt

volna bele. Naponta jártam ki hozzá a temetőbe, a szomszédasszonyok kérdezték is: a fiatal sírásó miatt megyek annyit? A rosszullét is akkor fogott el, amikor hazajöttem tőle. Azt vettem észre, hogy nem érzem a karom, a lábam; a féloldalam lebénult. Azonnal mentőt hívtak. Egy nővér a kórházban ott hagyott az ágy lábánál, amíg kicserélte a lepedőt. Hát nem elvesztettem az eszméletemet, persze, pont fejre estem. Az arcom csupa vér volt, átvittek a beire, hogy befoltozzanak. Sokáig tartott, nem láttam ki a műanyagfi- tyula alól. A végén a fiatal orvos megkérdezte: elvesztette az eszméletét a néni? Ki tudnak akasztani a nénizéssel, mondják azt, hogy asszonyom!- Most hogy érzi magát?- Könnyű lett volná hanyattvágni magam, drámai alaphelyzet: sors, itt vagyok, ez a vég, hagyom magam. Soha nem szabad feladni! Járok gyógytornára. Egy kézzel takarítok, mosok, főzök. Leülök a székre, úgy porszívótok, ha egy résszel megvagyok, arrébb teszem a széket, és jöhet a következő. Járkálok a szobában, mint valami várúrnő, úgy fogom fel az egészet, hogy ez is szerep. A Dezső — a botomat hívom így —, nagy segítségemre van; az első lépéseimet is vele tettem meg. Együtt sétálgatunk. Annak kell örülni, hogy megmaradt az étvágy, a látás, a beszéd — a többit vigye a macska! A szomszédasszonyaim naponta rám néznek, egy fiatal- asszony rendszeresen hozza az ebédet. Olyan hentesem van — ezt írja meg —, hogy a kért húst a legapróbb darabokra vágja fel,

hogy ne kelljen vele vacakolnom, amikor főzőcskézek.- Kollegái látogatják?- Konter Laci, az igazgatóm a kórházba is bejött, itthon is meglátogatott. Hívott volna szerintem, de én még nem tudok felmenni a színpadra; a lépcsőn se tudok járni sajnos. Látta a Berek Katit a Nap fiaiban? Neki is agyvérzése volt, három év alatt jött rendbe. Nekem még van

egy évem, csak második éve javulgatok. Azt szoktam mondani, ha még egy gutaütést nem kapok, meggyógyulok. A gázszerelő jól megvigasztalt. Azt mondta, az ő nagyapját a második elvitte. Én megfogadtam, ki fogom bírni, meggyógyulok.- Az előző kérdéssel színész kollégáira gondoltam...- Ők nem jönnek. Telefonálgatnak, ígérgetik, hogy ekkor, meg akkor jönnek, de nem érnek ide. Féltik a lelkűket. A színésznek az agya a munkaeszköze. Ugye, nem vagyok én olyan iszonyatos látvány? írja le kérem, hogy várok mindenkit!

Egyedül Szentirmay Évike, volt kolléganőm, ő is nyugdíjas, van segítségemre. Mindig felhív, ha készül a

postára, hivatalba, vagy piacra, szükségem van-e valamire?

— Súlyos betegsége mellett, amennyire tudta, megőrizte jókedélyét. Ha sikerül felépülnie, színpadra lépne újra?

— Persze. A remény nem veszett el bennem, és ha az Isten ad elég erőt hozzá, igen. De csak, ha meggyógyultam. Azt akarom, hogy fénykoromból emlékezzenek rám, és ne erre a beteg cso- roszlyára!

William Golding angol író azt írta a reményről, hogy növényként él az emberben, és mindig újabb és újabb hajtásokat terem. Dénes Piroskának csak azt kívánhatjuk, ezek a hajtások, hozzák is meg gyümölcsüket.

Pánics Szabó Ferenc

,,Nekem a legszebb virág a petrezselyem...”

VASÁRNAPI

ÉKES MEGYEI HÍRUP

Közéleti lap

Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc.

Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre.

HU ISSN 12151068

Parányi Párizs perectésztából

Párizs ékessége, az Eif- fel-torony ezekben a napokban Dóvaványán is megtekinthető. No, nem a helyi önkormányzat épített hasonló nagyságú monstrumot. A ványai Elffel-torony mindössze 125 centiméter magas, alsó szélessége 54 centi, és sósperec-tésztából készült. Alkotója Szilágyi Ferenc, a helyi Sütőipari Kft. ügyvezetője.

Szilágyi Ferenc elmondta: nagyon szereti a focit, s mivel idén Franciaországban lesz a világbajnokság, sokat gondolkozott azon, hogyan tudna ezzel kapcsolatban valami rendhagyót alkotni. Nemrég tette le a mesterpék-vizsgát, s ott egy díszmunkát is kellett készíteI A francia főváros jelképe a foci világbajnoksághoz is kapcsolódik

ni. Ekkor úgy döntött, a Párizs legismertebb objektumát, az Eiffel-tornyot mintázza meg.

A díszmunka elkészítésére három óra állt Szilágyi Ferenc rendelkezésére. Ennyi idő alatt kellett a dagasztástól a kisülésig megalkotnia az Eiffel- tornyot, amellyel a maximum pontszámot kapta. A tornyot mind a vizsgáztató iskola (Szabadkígyóson), mind az Iparkamara meg szerette volna kapni. Ám Szilágyi úr azt a ványai Sütőipari Kft. boltjának kirakatában állította ki.

Akik viszont elszalasztották volna a dévaványai Eiffel-to- rony látványát, azok se bánkódjanak! Szilágyi Ferenc megígérte, hogy az augusztus 20-ai Ványa Expóra ismét elkészíti a tornyot, és az a változat még mívesebb lesz. M. B.

Linda rajzaival sikeres

A családi fotóalbumot fellapozva idéztük fel az óvodás emlékeket: már akkor nyert a kicsi lány egy rajzpályázaton. Négyévesen megihlette az otthonteremtés, pontosabban azt rajzolta meg, hogyan képzeli berendezni leendő lakását. A zsűri úgy értékelte, díjazásra alkalmas az orosházi kislány munkája.

Az eltelt évek sem szegték kedvét a közben felcseperedett diáknak — jelenleg a IV. számú általános iskola 7. osztályosa —, amikor teheti, rajzol. így jutott tudomására egy újabb pályázat, amit „Champy és a TopJoy rajzpályázat” néven hirdettek meg. A felhívásra 3 ezer 700 iskola

nevezett, közülük a legügyesebb 100 alkotást értékelték.

— Az ünnepélyes díjkiosztóra — iskolám képviseltében — kaptam meghívást az elmúlt héten — újságolta hazaérkezése után Vári- Szabó Linda.

— A BM Duna Palota Művelődési Központban a gyermekrajzokból kiállítást szerveztek, láttam a saját munkámat is. Én valójában ceruzarajzot készítettem, a TopJoy üdítős doboz köré az atlétikai versenyszámokat sugárirányban örökítettem meg, mert az volt a lényeg, hogy a Budapesti Atlétikai Európa-baj- nokságra koncentrálva bármilyen technika felhasználásával oldjuk meg a feladatot. A zsűri megítélése szerint az én munkám is a legjobbak közé került. Cs. /.