Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-13-14 / 137. szám

A Békés Megyei Hírlap Melléklete Testőrök Mit kell tudni a test őröknek, kiket és mennyiért védenek? 8 Portré Mr. Bean angol humo­rista pályafutásáról, sike rének titkáról olvashatnak 8 Pozsár Gabi és Öcsi bácsi... Rangsor A világ harminc leggaz­dagabb embere Bili Gatestől a Nestlé r\ tulajdonosáig tJ Egy tizenhét éves, békéscsabai fiatalember, Pozsár Gábor valószínű még nagypapa korában is emlegetni fogja, mi minden történt vele 1998. májusá­ban, annak is közepén. És lehet, hogy addig gyakran felvillan benne: tényleg nem csak álom volt, hogy Puskás Ferenc és az Aranycsapat másik három tagja, Hidegkúti Nándor, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő társaságában csaknem két hetet töltött Amerikában. E sorok írója éppen tíz esztendővel ez­előtt kóstolhatott bele Amerikába, ép­pen azoknak a vendéglátóknak a jóvol­tából, akik az utazást most is megszer­vezték. Pozsár Gabi, a Békéscsabai Előre ifjú futballistája a minneapolisi tornák egyikén korosztálya legjobb já­tékosa lett. Nevét akkor jegyezte meg jobban Palotás János, aki tíz éve sokak jó barátja Békéscsabán, elnökhelyette­se a kinti klubnak és nagyon sokat tesz azért, hogy ez a sajátos magyar kap­csolat egy pillanatig se szüneteljen. O volt az egyik aláírója annak a meghí­vónak is, amelyből az alábbi kis törté­net kikerekedhetett. — Gabi! Kezdjük az elején. Mikor tudtad meg, hogy ilyen túrára invitál­nak? — Április elején, az egyik edzés után hivatott Kovács Géza elnök úr, hogy átnyújt egy meghívót. Majd ha­nyatt estem, még az is megfordult a fe­jemben. hogy késő áprilisi tréfáról van szó. Már az is fantasztikus volt, hogy jelen lehetek a New York-iak jubileu­mi tornáján, de hogy Puskás Öcsi bácsikkal együtt utazhatom, tényleg szóhoz sem tudtam jutni. — A magyar ifjúsági válogatott tag­jaként, mi több csapatkapitányaként, éppenséggel már gyakorlott utazó vagy, mégis... — Valóban sokszor jártam már külföldön is, de magyarok közé men­ni külföldön mindig felemelő él­mény. Már a repülőtéren megfogja az embert az a tisztelet és szeretet, ami­vel mi irántunk viseltetnek a kinti magyarok. És hozzá sem kell tennem talán, kivált, amikor egy igazán vi­lághírű magyar, Puskás Öcsi bácsi is jelen van. — Próbáljuk meg feleleveníteni a ti­zenkét nap eseményeit! — Május 17-én rendezték a látoga­tás legfontosabb eseményét, a majális­sal egybekötött sportnapot, mégpedig New Jersey állam Woodbridge városá­ban lévő magyar házban és annak sporttelepén. Talán mondanom sem kell, hogy a Philadelphia, egy lengyel egy ukrán és a mi csapatunk részvéte­lével rendezett jubileumi négyes torna nagyszabású majális közepette kezdő­dött meg. .Lacipecsenye, kirakodóvá­sár, lángossütők, volt ott minden, ami a jó hangulathoz kell. A legnagyobb örö­met persze az jelentette, hogy meg­nyertük az öles serleget és ezt, mint tiszteletbeli csapatkapitány én vehet­tem át. Ha nem tolakodó, még hozzáte- hetem, hogy három gólt sikerült sze­reznem és két gólpasszt adtam-. No, in­nen kezdve ültetett mindig maga mellé az asztalnál Öcsi bácsi... Az egész na­pos bulin legalább kétezren ünnepel­tek, szórakoztak. Este a magyar ház dísztermében ünnepi műsor, majd bál következett, óriási ünneplésben része­sítették az Aranycsapat játékosait, na­gyon felemelő és szívszorongató érzés volt számomra is. — Aztán irány Kanada! — Torontóban a helyi Mátyás pin­cében „kezdtünk”’, majd másnap ma­gyar házban a látogatás fénypontját ün­nepi bankett jelentette. Legalább hat- százan voltunk, mindenkit egyenként mutattak be közülünk és érdekesség, hogy ott volt Gyenge Valéria egykori úszó olimpiai bajnok is. Volt időnk megnézni a varázslatos Varsity stadi­ont is, ahol mellesleg a Toronto Hun­gária barátságos meccset játszott a Croatia csapatával és a kezdőrúgást Szerényen és alázattal a sport iránt. Ezt a két jelzőt sokszor hallotta Gabi Amerikában FOTÓ: PALOTÁS JÁNOS Öcsi bácsiék végezték el, mi több,Öcsi bácsi játszott is egy félidőt. Láttuk az 58 ezer nézőt befogadó Skydomot. A baseballstadion 20 perc alatt válik fe­detté... Grosics Gyulát baseball- kesztyűvel, minket ütővel fotóztak, majd Öcsi bácsival dekáztunk egyet a műfüves pálya közepén — népes új­ságírói érdeklődés mellett. Végül át­mentünk a közeli CN Towerba, amely 500 méterével a világ legmagasabb épülete. Ennek tetejéről aztán különö­sen csodaszép Toronto. — Szóval, a protokoll mellett jutott idő a városnézésre is. — Jó, hogy tetszik említeni. Mert a New York-i magyar főkonzul, Kovács István fogadása még kiemelkedett a lá­togatás eseményei közül, ezen jelen volt Bollok Ferenc, a New York Hun­gária elnöke és Palotás Jani bácsi is. A helyi tévé előtt azt mondta rólam Ko­vács István, hogy reméli, egyszer én is olyan sokra viszem, mint az Aranycsa­pat tagjai. No én erre sóhajtottam egyet. Azóta sokszor eszembe jutnak Öcsi bácsi tanácsai és példái. — Mondd el ennek két címszavát! — Szerénység és alázat a sport iránt. — Úgy tudjuk, mindenütt sok aján­dékot kaptatok. Melyiket teszed vitri­ned főhelyére? — A jubileumi tornán nyert, három­lábú díszes serleget ugyan én vettem át, de ez természetesen a csapat vitrin­jébe kerül. Sok-sok tárgyi ajándékot hozhattam haza magammal, én mégis ezt az albumot helyezem mindegyik fölé, amelyet Palotás Jani bácsitól kap­tam és megörökíti az út minden moz­zanatát. Örök, életreszóló élmény, ami mindennél többet ér. Már búcsúzunk Gabitől, jó vakációt kívánva, amikor arra kér: egy valami feltétlenül szerepeljen ebben a riport­ban. Felfedezőjének, testnevelő tanárá­nak a neve. Kmács István kezei alatt négy évig ismerkedett a foci alapjaival. Neki is köszönheti, hogy most újból Amerikában járhatott. Fábián István Feretén-fehéreiv Paliország palimagyarjai Akkor most „külpolitizáljunk” egy kicsit! Azt nyilatkozta a minap valamelyik európai (az Európa szó itt nem földrajzi értelemben használtatik, hanem politikailag, vagyis a tő­lünk nyugatra eső minőség szinonimájaként) külügyminisz­ter, hogy a Nyugat nem fogja megengedni Koszovóban az etnikai tisztogatást. A nagybritánn, vagy a gall külügyér marha nagy dolgot mondott (különben igazat), foltos nad­rágba bújtatott fenekünket örömünkben akár földhöz is ver­hetnénk. Miként hetekkel ezelőtt, amikor az északír béke- szerződést aláírták, talán negyvenévi háborúskodás után. Közreműködéséért Clinton, a Bili, hirtelen babért is raka­tott a fejére, egyesek pedig Nobel-díjat kezdtek rebesgetni jutalmául. Felőlem akár meg is kaphatná, ám nekem, a Kár­pát-medencébe idekozmált nagymagyamak az egész észak­ír paktumnak az a büdös nagy üzenete, hogy Nagy Britan­nia kész lemondani Észak-írországról, ha az északírek többsége népszavazáson ezt úgy akarja. Gyakorlatilag per­sze ennek kicsi az esélye, de elvileg minden lehet, még egy ósdi térkép átrajzolása is. Na, most tessenek higgadtan végiggondolni a következő­ket! Jugoszlávia szétesett, Csehszlovákia szintén, a Szov­jetunió dettó. Idő kérdése és Koszovó egyesül az anyaor­szággal (Albániával), Moldávia (ha a románok nem fékezik őket eléggé) ugyancsak (mármint az anyaországgal — nem Albániával), az északírek pedig visszacsatlakoznak Íror­szághoz. Mivelhogy Ájrópa (kiejtve: Európa) megmondta: nincs etnikai tisztogatás. Fegyverrel. Különben lehet, a múltban különösen. Hogy a szomszédokban egész ország­részek (pölö: Erdély, Felvidék, Kárpátalja, horribile dictu, Burgenland) etnikai térképét átrendezték, az más káposzta. Az régen volt, akkor, még a Nyugat sem tartozott Jurophoz (magyarul: Európához — naná, hogy politikailag, s nem földrajzilag). Csakhogy egy szép napon arra ébredünk majd, hogy itt aztán minden visszarendeződött az első világháború (értsd: Trianon) előtti határok mögé. A rohadt életbe! Mi pedig itt maradunk, a mieink meg ott maradnak (a határon túl), ahol vagyunk, s vannak. Aztán megállapíthatjuk: már megint pa­lira vettek bennünket. Paliország palimagyarjait! Arpási Zoltán Gyopáros-Fürdő 1918. Egy képeslap a „községi szálloda kertrészleté­vel” abból az időből, amikor még voltak árnyas kisvendéglők, s amikor még a pincérek az asztalok mellett, állva fogadták a kedves vendéget. A lapot Hercsi Gusztávné úrnőnek címezték Egerbe, s hátoldalán Muci a következőket írja: „Mi sokat lustálkodunk, s járunk Gyopárosra fürödni. Sanyi igen élvezi, lévén sok szép úrnő.” Azért a világ mégse változott sokat. Legalábbis a Sanyikat és az úr­nőket illetően

Next

/
Oldalképek
Tartalom