Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13-14 / 137. szám
8 Hétvégi magazin 1998. június 13-14., szombat-vasárnap ______________Kétféle testőr létezik: a gyors és a halott testőr______________ Fe ltűnés nélkül, keményen Nem csak politikusokat, színészeket is védenek — Madonna testőreivel Verselő Új rovatunkban ezúttal Niedzielsky Katalin felelős szerkesztő választott verset. — Könnyebb lett volna tíz kedves költőm imádott verseit sorolni, mint egyetlen kedvencet említeni. Legyen Ady! A századvég bonyolult korszakának, a modem ember érzésvilágának zseniális költője; magyarságát büszkén vállalva európai gondolkodó, bölcsessége, filozófiája, világirodalmi rangú lírája, a költői nyelv, amit teremtett, lenyűgöző, elhivatottsága, őszintesége, bátor szókimondása példaértékű. Ember az embertelenségben verse történelmi, erkölcsi hiszekegy, eligazodásunkat segítheti, tartásunkhoz vigaszt, erőt nyújthat. Ezért szeretem nagyon. __________Ady Endre__________ Em ber AZ EMBERTELENSÉGBEN Szívemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről. Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerőn, Mint régen-régen cselekedted. Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Újból-élő és makacs halott. Rég elmúltak azok az idők, amikor a személyi testőröket — bodyguardokat (GBs) — hatalmas termetükről, dagadó izmaikról azonnal meg tudták különböztetni a védett személytől. A mai testőr biztosan mozog az előkelő társaságban, de kemény, ha a helyzet úgy kívánja. Otthonos a harcművészetekben, speciális gépkocsivezetői és terrorista-ellenes tanfolyamot végez, elsajátítja az elsősegélynyújtás alapjait. Jó pszichológus és megfigyelő, aki előre megérzi a veszélyt, leleplezi az elkövetőt, és már akkor beavatkozik, mielőtt bármi történne. Legalábbis erre tanítják. Amikor Reagan elnök ellen merényletet kíséreltek meg, a testőrök hosszú kabátot és sötét szemüveget viseltek, így könnyű volt őket megkülönböztetni. Ma már ilyen ,,baki” nem fordulhat elő. Ha például Clinton elnök golfozni indul, a testőrök hasonló szerelésben követik. A pápa esetében ez — érthetően — kissé másként fest. Őt a speciális, gépkocsija védi (papamobil), de testőrökből is legalább harminc követi. A testőrök kiképzésével egyre több cég foglalkozik világszerte. Ez érthető, hiszen nagy üzletről van szó, a testőrök iránti kereslet egyre nagyobb. Nemcsak államférfiakat, híres politikusokat, üzletembereket, színészeket, énekeseket, bankárokat kell védeni, hanem azok családtagjait is. A testőrök kiválasztása és kiképzése a brit SAS vagy az amerikai SEALs elit alakulatok újoncainak kiképzéséhez hasonlít. A kitűnő egészségi állapot és a feddhetetlen múlt természetes követelmény. A leendő testőrök alapszabálya, íratlan törvénye, hogy kétféle testőr létezik: a gyors és a halott testőr. Munkájuk során alapkövetelmény, hogy a védett személyt bármi áron, a saját életük kockáztatásával is meg kell védeni. Az eleven védőpajzsnak ezenkívül mobilisnak kell lennie: készen arra, hogy bármikor bárhová útra kelhessen. Fizetésük természetesen kiemelt, s talán ez a legnagyobb vonzereje a veszélyes szakmának. Napi bérük 80— 500 font között mozog. A testőrök feladata az is, hogy megvédjék az illetőt a szemtelen fotósok tolakodása elől. Az amerikai és angol testőrök kvalitásai, kiképzésük dacára az orosz testőröket tartják a legjobbaknak a világon. Többnyire az egykori KGB-ből verbuválják őket, vagy az Afganisztánban szolgált speciális egységek soraiból, ahol kegyetlen kiképzésen estek át. Alapvető jelszavuk: nincs leküzdhetetlen akadály. Ez ugyan nem hangzik valami fennkölten, mint ahogyan a főiskolai képzettség is alacsony arányú az esetükben, ám annál keményebbek az eszközeik. Az orosz testőrök nem lehetnek dohányosok és nem fogyaszthatnak szeszes italt. Senki sem ismeri a kiképzést végző szervezet nevét, a helyszínt, a kiképzés pontos módját, ám a szakemberek szerint az orosz testőrök a legjobbak közé tartoznak. Sőt: abszolút mértékben ők a legjobbak. Testőrtörténelem A személyi testőrség mai változatát Lucien V. Ott francia ezredes alapozta meg az ötvenes évek végén. Az ezredes feladatul kapta egy elit alakulat létrehozását Charles de Gaulle elnök védelmére. A mai testőrök felszerelése: bilincs, mobiltelefon, golyóálló mellény, speciális gumibot. Az USA-ban, Oroszországban és másutt lőfegyvert hordanak, Nagy-Britanniában ez tilos. Borzalmak tiport országútján, Tetőn, ahogy mindég akartam, Révedtem által a szörnyüket: Milyen baj esett a magyarban S az Isten néha milyen gyenge. _______'_______________Mr. Bean, a humorspecialista most először egész estét betöltő filmben játszik__________________________ Hu morával Anglia egyik legkelendőbb exportcikke lett Es élni kell ma oly halottnak, Olyan igazán szenvedőnek, Ki beteg szívvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe S vél őrizni egy szebb tegnapot. Óh, minden gyászok, be értelek, Óh, minden Jövő, be féltelek (Bár föltámadt holthoz nem illik) S hogy szánom menekülő fajtám. Aztán rossz szívemből szakajtván Eszembe jut és eszembe jut: Szívemet a puska-tus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. (1916. szeptember) „Minél több marhaságot csinálok, az emberek annál jobban imádnak.” Napjainkban Anglia egyik legkelendőbb exportcikke Mr. Bean. Rowan Atkinson éppen húsz éve alkotta meg ez;t a gyermeteg lelkű, esetlen figurát; aki most egész estés játékfilmben mutatkozik meg a maga teljességében. „Mr. Bean számára nem léteznek az együttélési szabályok, a legelemibb viselkedési normákat sem képes betartani. A gyerekek imádják, mert magukra ismernek benne, a felnőttek irigylik, mert meg meri tenni azt, amit ők sohasem mernének.” A szerep egyszerű paródiának indult egy olyan emberről, aki nem tud ébren maradni. A bombasiker hatására kezdte felépíteni Atkinson a Bean- arculatot: a nem túl határozott fellépésű, kacsázó járású, csetlő-botló balek az elmaradhatatlan tweedzakóban, rövidre szabott pantallójában már mosolyt fakaszt. Már kissrác korában szeretett bohóckodni Jól kihasználja testi adottságát is, főleg nyaktól fölfelé: kocsányon ülő gülüszemeinek forgatása, ajkai közül sokszor kitüremkedő, duzzadt nyelve, a heves érzelmeket kifejező grimaszok és mimikák arzenálja mindmind humorforrás. Mindezt remekül fűszerezi helyzetkomikummal, gesztusbeszéddel, valamint pontos idő- és ritmusérzékkel. Leghétköznapibb cselekvéseink nála visszájára fordulnak, bármihez nyúl is, az balul üt ki, s amikor már fellélegzünk, hogy éppen semmi galibát nem okozott, akkor még bom- basztikusabb marhasággal áll elő. Mindent pontosan megtervez. „A humoristákkal ellentétben — akik spontánul viccesek — én színésznek tartom magam, akinek specialitása a humor.” Rowan Atkinson egy vidéki család Oxfordban végzett tudós gyermeke, ki a biztos és kényelmes mérnöki karriert hagyta ott a kabarék és vígjátékok bizonytalan világáért. Úgy emlékszik, már kissrác korában szeretett bohóckodni. Öt-hat évesen páratlan pantomimképességnek adta tanújelét, amikor a környezetében élőket kifigurázta. Egyetemistaként cingár termete nem hagyta, hogy társaihoz hasonlóan ő is a sportban tűnjön ki, így hogy elfogadják, a jó duma mellett a komikusi arcvonásai adta lehetőséget kamatoztatta. „Amíg tanultam, a színészet csak a hobbim volt, később a hobbim lett a munkám.” Azért van még egy szerelme: a sebesség. Sportkocsi-gyűjteményében van egy Ferrari, egy Austin Martin Vantege és egy Renault Turbo, az az autó, amellyel maga is versenyzett a nyolcvanas években. „Maximalista vagyok. A versenyzés, a következő kanyar bevétele pont olyan, mint a vígjáték: mindig meg akarom ismételni, és persze mindig jobban.” Az ötvenedik születésnapján elhatározta, hogy még egyszer megpróbálja. Két éve, hogy kijött a börtönből, azóta nagyon vigyázott, persze, erre minden oka meg is volt, tudta, ha megint elkapják, aggastyánként kerül ki a rácsok mögül. Becsületesen kellett tehát élnie, alkalmi munkát vállalt, legutóbb pedig kertészként fogadták fel, s hozzá nem is akárki: egy dúsgazdag úr, aki nagy házat vitt, politikusok is jártak hozzá. Willy kertészfizetése természetesen nem volt magas, ez bosszantotta is, meg aztán a gyomlálás sem volt a kedvére való. Az életét szebbé tette, hogy jóban volt a szakácsnővel, aki eleinte pompás falatokkal traktálta, aztán pedig rákapott az információira is. Az ostoba némber elpletykálta, hogy az úr páncélszekrényében annyi a pénz, hogy abból bizony, szépen lehetne élni, munka nélkül is. Willy a tömött mackó gondolatára is hőhullámot érzett, és egyre erősebb vágyat, hogy megnézze, csakugyan igaz- e, amit a szakácsnő fecseg. Utoljára, persze meg lehetne próbálkozni vele... Áttanulmányozta a villa beosztását. A szakácsnő ebben is sokat segített, gyanútlanul válaszolgatott minden kérdésére. Már azt is tudta, hogy éjszakára bekapcsolják a riasztóberendezést. Úgy döntött, hogy a házhoz épített garázs kis ablakán jut be a villába. A szakácsnő még a széfet is megmutatta: egy festmény mögött, a falban volt. „Nem a legújabb modell” — gondolta megkönnyebbülten. Az alkalom hamarosan el is érkezett. Az úr családostul Londonba utazott, a villa üres, a házmester öreg és különben is az alagsorban lakik. Már az első éjszakán a cselekvés mellett döntött. Átugrott a sövényen, melyet aznap gondosan alacsonyra nyírt és a garázshoz lopakodott. A tapadókorongot az ablakra tette, körbevágta, aztán a koronggal együtt, zajtalanul kivette az üveget. Benyúlt, kinyitotta az ablakot. A házba vezető ajtót ugyan zárva találta, de ennek kinyitása nem okozott különösebb gondot. A riasztót ártalmatlanná tette. „így ni!” — mondta nyugodtan, és bekapcsolta a P. Berthold A BALEK zseblámpát, majd egyenesen a széfhez ment. „Hát akkor lássuk a beteget” — motyogta, miközben elővette a sztetoszkópot és forgatni kezdte a szekrény számkerekét. Végtelennek tűnt az idő, bár csak egy óráig ügyeskedett. Aztán kinyílt az ajtó. Erezte, hogy a verejték a hátán is csordogál. A szekrény csakugyan tele volt pénzzel és különféle dobozokkal. Határozott mozdulattal rakodni kezdett, amikor hirtelen felgyulladt a villany. — Ne mozduljon! Fel a kezekkel! Willy tudta, hogy ilyenkor engedelmeskedni kell, megfordult és elképed- ten nézett az előtte álló rendőrfelügyelőre. — Nézd csak! Hát te vagy az, Willy? — fakadt ki a rendőrtiszt meglepetten. — Hát megint találkoztunk, öreg fiú?! Egyébként gratulálok. Kitűnő munkát végeztél. Willy némán, földbe gyökerezetten állt és nézte, amint a felügyelő lázasan turkálni kezdett a széfben, de szemmel láthatóan nem a pénzkötegek érdekelték.-— Nahát, akkor ez megvolna! — kiáltott fel hirtelen. — Finomított heroin és legalább félmilliót ér. Végre, elkaptuk! Willy egy kukkot sem értett az egészből. — Hát, nincs szerencséd, öregem! — mondta a felügyelő, aztán a szavakat nyomatékosítva hozzátette: — De nagyon nagy szolgálatot tettél nekünk. — Én? Hogyan? — Már jó ideje gyanítjuk, hogy az itt lakó úr vastagon benne van a kábítószer-kereskedelemben. De olyan kapcsolatai vannak, hogy nincs az a bíró, aki kiadná nekem a házkutatási engedélyt. Most már a villát is figyeltük, de hiába. És ekkor jöttél te, ahogyan ez egy régi ismerőshöz illik. Willy végre megértette, miért örült a felügyelő. — Persze, maguk meg várták, hogy kinyissam a mackót, igaz? Ä felügyelő biccentett. — Ilyen az élet, Willy. Mindig a kisember a balek. Te azonban segítettél nekünk egy nagykutya befogásában. — Hú, de boldog vagyok... A felügyelő a megroggyant kasszafúró vállára tette a kezét. — Öreg, már több, mint húsz éve ismerjük egymást. Azt is mondhatnám, hogy barátok vagyunk, te a törvény egyik, én a másik oldalán. Azt akarom, hogy ezt az ügyet is intézzük el baráti alapon. Willy kérdően nézett rá. — Te most, itt megígéred, hogy ez volt az utolsó dobásod. Mi pedig azt írjuk a jegyzőkönyvbe, hogy nem kaptuk el a tettest. Oké? — És én akkor?! — Úristen, ilyen hülyét — sóhajtott a felügyelő. — Tűnés... Willy most már csakugyan nem kérdezett többet.
