Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14-15 / 38. szám
em pesti sztár akart lenni Kalapos László: karakterszínész, fotóművész és nagyapa! Kalapos Lászlót szeretik a csabaiak, Kalapos László szereti a csabaiakat. Színművész, negyven éve a pályán, tizenöt éve a Békés Megyei Jókai Színházban. A nyáron töltötte be a hatvanadik életévét, az idei az elsó' nyugdíjas, de korántsem tétlen esztendeje. Színházban és fotóban művész Harsány, szeretetteljes üdvözlettel tárja szét a karját, így fogadja vendégeit, ha azok számára kedvesek. Étkezőjük, nappalijuk, párjával, Edittel közös otthonuk kellemes. A pamlagon vastag bundájú cica gömbölyödik nyugalmat sugározva. Kajla füle kandúrcsatákról árulkodik, mély hangú dorombolása kávézásunk, beszélgetésünk aláfestő zenéje. — Én nem is tagadom, hogy többször nősültem és váltam — mosolyog a művész —, azért jöttek a nők, mert színész vagyok és azért mentek, mert színész vagyok. Az Ózd melletti Hódoscsépányban sétáltam még pen- delyes kölyökként, ott tanított édesapám. Mint afféle néptanító, mindennel foglalkozott a faluban. Volt önkéntes tűzoltó, de a helyi színkör vezetője, rendezője is. Kilencévesen kerültem Miskolcra, ott érettségiztem. Másfélszeri sikertelen főiskolai próbálkozás után (egyszer nem vettek fel, másodszor igen, akkor pedig évfolyam nem indult) elkerültem a Rózsahegyi-stúdióba. Már akkor eljegyeztem magam a karakter szerepekkel. Eldöntöttem, én nem pesti színész vagy sztár akarok lenni, hanem része valaminek és az akkor már jó. — Voltak nagy kanyarok is az életében, nem könnyű a helykeresés, a vidéki színházi élet. — Majdnem szerződést kaptam már, amikor 28 hónapra behívtak katonának. Ott sem „szabadultam” a színháztól, a Központi Művészegyüttesben dolgoztam Budapesten. Egyazon Üllői úti laktanyában voltunk Sas Jóskával, sokat bohóckodtunk együtt. Majd a Miskolci Nemzeti Színház, a faluszínház következett, Eger, újra Miskolc és 15 évvel ezelőtt Békéscsaba. —Az idei a 16. évadja itt. — Az egyik legkedvesebb szerep éve volt, Szabó Magda Kiálts, városában a görög. Boldogabban eljátszom egy évben nyolc kisebb-nagyobb epizódot, ha mód van rá, lehetőleg nyolcféleképpen, mint két hőst kétféleképpen. — A tekintetének fiatalossága meghazudtolja korát, valami elgondolkodó borongást (?) mégis felfedezni vélek... Elégedett ember, művész Ón? — Ez a rév Békéscsabán, ahol már kikötöttem, ezzel elégedett vagyok. Az örök elégedetlenség azért persze, hogy bujkál bennem, hiszen maximalistának születtem. Nagy szükségem van a rendezőre, akarom, hogy jó legyek, de segítsen az a rendező, aki lentről néz és alakít. Nem született meg az a színész, akinek nincs szüksége a jó rendezőre. —Az elmúlt 15 évben milyen kedves szerepeire emlékezik vissza? — Giricz rendezésében Az éjjeli menedékhely Tatárja emlékezetes előadás volt az egész együttes számára. Jevgenyij Svarc: Az árnyék című darabjában kitűnő karakterszerep a Fogadósé. A dédelgetett, édesapámra emlékeztető figura, A légy jó mindhalálig iskolaigazgatója. Zenés darabokban Stolz: Vénuszról szóló darabjának bohém papját, a La Mancha lovagja kormányzóját szerettem nagyon. Igazán boldog színésszel nem találkoztam, aki erre a pályára szerződött, a boldogtalansággal jegyezte el magát. — Hogyan érvényesül a magánéletben az érzékeny színész? — Itt találkoztam az életem legideálisabb társával, empátia, együtt- munkálkodás az egyéniségének a része. Van egy nagy fiam és ami a csúcs, két unokám, a nagyobbik 5 éves múlt, a másik 4. Székesfehérvárott élnek, évente két-háromszor találkozunk, nagyon jó a kapcsolatunk és magas a telefonszámlánk. Amikor bejelentkezem, ki vagyok — Kalapos László nagyapa — mondom büszkén. — Milyen kapcsolatban van a kollégáival és az életét kiegészítő hobbijaival? — Minimum jó kapcsolatban állunk, de igazából a legtöbben a barátaim, remélem. Édesapám öröksége egy muzeális fotómasina, ereklye, a szenvedélyét átvettem, magam is laborálok. 1985 körül teljesen erőt vett rajtam a fotózási vágy, ezt Váradi Zoltán barátságának köszönhetem. Fotogramot is készítek, amelyhez nem kell fényképezőgép, csak a fényképezés tárgya, de nemcsak ezt a műfajt művelem. Volt már néhány képem a Fotóművészek Szövetségének biennáléján, a pesti Vigadó Galériájában, a Budapest Galériában, itt a Jókai Színházban, nemzetközi premfotókiállí- táson egy szerény harmadik díj volt a jutalmam. — Hegyi ember él a személyében a teljesen sík alföldön... — Nagyon szeretem a természetet, imádom a komoly zenét. Fáradtan szívesen hallgatom Mahler valamelyik szimfóniáját, vagy Csajkovszkij patetikusát. Szeretek főzni, a nagybátyám szakács volt, nagyanyám, édesanyám megtanított már 13 évesen néhány alapvető dologra. A paprikáskrumpli, a lencseleves is lehet alkotás, amit meg kell csinálni, az ízek harmóniáját megtalálni. A színészetről vallom, nem lehet abbahagyni, vagy eltiltják tőle az embert, vagy elmúlik az élete... Bede Zsóka A fotómontázson társ és tárgy az alkotásban: Edit FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Operettgála a Jókai Színházban Operettgála házigazdája lesz a Békés Megyei Jókai Színház. A rendezvény garantáltan teltházas, hiszen az összes jegy elkelt, sót, az esetleges májusi ismétlésre is akadtak már jelentkezőit — tudtuk meg Bardócz Ágnes szervezó'tól. Február 16-án fű- városi művészek részvételével rendez operettgálát a K-Etele Bt., ahol a bt. ügyvezetője, a csabai közönség előtt is jól ismert Kovács Etele tenorista is fellép. A művésszel az ötlet megszületéséről és a megvalósításról beszélgettünk. — Mi késztette arra, hogy operettet rendezzen? — kérdeztük a magánénekestől. — Két éve foglalkozom operettgálák rendezésével, a közönség igényli a kikapcsolódást, a mindennapok nehézségei után szórakozásra vágynak az emberek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a vidéki színházak nagyon ritkán rendeznek és akkor is csak korlátozott előadásszámban játszanak operettet. Úgy érzem, a közönség által megfogalmazott igénynek eleget kell tenni. A műfaj iránti igényt mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy múlt év májusában Tiszaújvárosban nagyszabású fesztiválsorozat megnyitására kértek fel, sőt — amint azt már jelezték is — idén is visszavárnak. — Hol léptek és tépnek fel? — Debrecenben, Budapesten voltak fellépéseink. A csabai bemutatkozásunk után márciusban Egerben, áprilisban Debrecenben állunk a deszkákra. — Kiket láthat az operettkedvelő közönség? — A minőségre helyezzük a hangsúlyt. Mind zenekarilag, mind a tánc szempontjából a legprofibbakkal próbáljuk megvalósítani a produkciót. A csabai, kétszer negyvenöt perces előadás folyamán Leblanc Győző, Csonka Zsuzsa, Bardóczy Attila, Zalay Lídia, Bellái Judit és többek közt jómagam lépünk fel. A zenét a Kálmán Imre Zenekar szolgáltatja, Gulyás Lajos vezényel, közreműködik a Fortuna Táncegyüttes. — Both — Felvételünkön Csonka Zsuzsa és Leblanc Győző Hogyan készült a csabai Csipkerózsika zenéje? Dallamfőzés a Gulyás-konyhán A békéscsabai Jókai Színházban január végén mutatták be a Grimm meséje nyomán írt Csipkerózsika című gyermekszíndarabot. Az előadás szerzői gárdájának névsorában találjuk a fiatal békéscsabai tehetséget, Gulyás Leventét. Megbízását a Csipkerózsika zenéjének megkomponálására kapta Konter László igazgató-főrendezőtől. A 28 éves fiatalember találkozásunkkor így vallott magáról: — Még nem nevezném magam zeneszerzőnek, csak szeretnék az lenni. Először Budapesten tanultam dzsessz- elméletet, majd ugyanitt különböző könnyűzenei sztárcsapatoknál (Manhattan, Szandi) szereztem tapasztalatokat, mint kísérő zenész. Azután elvégeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola zene és karvezető szakát. Végig arról ábrándoztam, hogy magam is kipróbálom a zeneszerzést. Amikor rájöttem, számomra túl drága a fővárosi élet, és a szegedi főiskola padjait is végigkoptattam, hazajöttem. Itthon a Hevesi Imre és barátai zenekarban játszottam tovább (velük már az alapítás óta együtt vagyok), s eközben egyre több kísérletet tettem a zeneszerzésre. Gyakran dolgoztam a csabai színi stúdiósokkal. A legnagyobb munkám a Júlia szép lány című balladafeldolgozás zenéjének a megkomponálá- sa volt. Ezt követően kért fel Konter László a Csipkerózsikára. Megtiszteltetés és egyben kihívás is volt számomra a mesejáték zenei részének elkészítése. Az ifjú zeneszerző az olyan kulisszatitkokba is beavatott, amelyekből kiderült, hogyan „főttek, Totyogtak a dallamok a Gulyás-konyhán”: — Október közepétől dolgoztam a Csipkerózsika zenéjén. A dalszövegeket, amelyeket a budapesti Háy János írt, előre megkaptam. Úgy kellett adagolnom a megzenésített részleteket, ahogyan a színházi próbákkal haÖsszesen 38 zenei megszólalást készítettem, közülük több mint húsz a dalok száma... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER ladtak előre. Hogy naponta mennyit dolgoztam, az mindig a hangulatomtól függött. Gondolom, ez minden alkotómunkát végző embernél így van. Volt, hogy egy nap nem jutottam egy zenei rész végére, máskor kettőt is megírtam. Nehezítette a munkát, hogy Seregi Zoltán rendezővel csak januárban találkoztam, így nem mindenben ismertem az elképzeléseit. Akadtak dalok, amit később át kellett komponálnom. Szeretem, ha az általam szerzett zene egy kicsit érik bennem, mielőtt közönség elé viszem, de itt sajnos erre nemigen volt lehetőség. Mindazonáltal nagyon hozzám nőtt a darab. Összesen 38 zenei megszólalást készítettem, ezek egy része zenei effekt vagy jelenetátkötő, több mint húsz pedig dal. Az egyik legnagyobb segítségem egyébként a menyasszonyom volt, aki még az éles megmutatkozás előtt a közönséget reprezentálta számomra... Magyar Mária
