Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14-15 / 38. szám
A pszi mesterei (26.) Kísértetek kastélya Glamisban Glamis, a kísértetek otthona Folytatva szellemvadász, kőrútunkat a ködös Angolhonban, ismerkedjünk meg egy klasszikus kísértetkastéllyal, Glamisszal. A vár a Jericho, Zoar, Pandanaram nevű falvak alkotta háromszög középpontjában áll már vagy ezer éve. Tulajdonosai, a Strathmore grófok ma köztiszteletben álló személyek Anglia-szerte, de ez nem volt mindig így. Bizonyíték lehet rá talán az a több tucatnyi kísértet is, akiket a századok során a falak között láttak bolyongani. Minden Strathmore gróf, amikor nagykorúvá válik, átesik egy családi beavatási szertartáson. A nemzetség legidősebb férfi tagja elmondja neki a kastély titkát és megnevezi azokat a kísérteteket, akik a falak között fel szoktak bukkanni. A rémségek kezdete és az első fantom megjelenése a családi legendák szerint 1034-re tehető, amikor a kastély egy királygyilkosság helyszíne volt. Itt ölték meg II. Malcolm királyt, kinek kiontott vére még ma is látható a földön, melyet semmivel sem lehet onnan eltüntetni. A szobát pedig, ahol a gaztett megtörtént, Malcolm király szobájának nevezik a mai napig. Az eset óta senki sem aludt a kastélynak ebben a termében, mert a legendák szerint a király szelleme éjjelente itt kísért, fej nélkül, ahogy az egy becsületes szellemtől elvárható. A következő nem éppen szent életű Strathmore egy hölgy, Lady Glamis, aki a fekete mágiának volt a híve. Híres méregkeverő hírében állt, és még azt is beszélték róla, hogy a sátánnal cimborái. Kegyetlenkedései miatt aztán az egyház boszorkányság vádjával megégette. Azóta is látni a kastély folyosóin, és a család csak „Szürke Lady” néven emlegeti. Lady Glamis talán a kastély legzajosabb lakója, mert ha megjelenik, a vár legtávolabbi zugába is elhallatszanak fájdalmas sikolyai. 1486-ban a harmadik Strathmore gróf, Sir Patrik vendégül látta egyik barátját, aki hű társa volt züllött tivornyáin. Valamin azonban összevesztek és a gróf a vár tömlöcében halálra éheztette a barátját. Szellemét ma is gyakran látni a várban. Szürke szakál- lát tépkedve, halkan nyöszörög egykori börtöne környékén. Ennek a grófnak a nevéhez fűződik az Ogelvy család több tagjának kiirtása is, akiket egykori barátjához hasonlóan halálra éheztetett. A szerencsétlen foglyok kínjukban egymást falták fel. Az utolsó életben maradt Ogelvy kísérteiét szintén gyakran látni Glamisban. Csontvázsoványnak írják le a szemtanúk, aki tébolyult kacajjal rohangál a várudvaron. Még nevet is adtak neki. „Rohanó Jack”-kénl emlegetik. Egy fiatal néger szolga — aki pedig nem erőszakos halált halt — szellemét is gyakran lehet a kastélyban látni. Talán a legkellemetlenebb szellem, mert kísértetjárásának helyszínéül a hálószobákat szokta választani. Gyakran több személy is látta egyszerre. A szemtanúk között volt a szellemekben egyáltalán nem hívő Winston Churchill is, aki ekkor a várban vendégeskedett. A derék miniszter nagy szemekkel nézte esti szivarja mögül, ahogy a fantom végigvonult hálószobájában és a szemközti falban eltűnt. Van azonban egy helyiség a kastélyban, a Kék Szoba, ahová a legerősebb idegzetű Strathmore grófok is csak kísérettel hajlandók bemenni. A termet csak a rémségek szobájaként emlegetik. Hogy milyen titkot rejt, azt senkinek sem árulják el. A faggatózásra is csak annyit mondanak: „Adjanak hálát az égnek, hogy tudatlanok.” Egy hölgy, Lady Elizabeth azonban végére akart járni a titoknak, és belépett a Kék Szobába. Öt perc telt csak el. amikor az első sikolyt meghallották és kihozták a rémült grófnőt. Lady Elizabeth ez alatt az öt perc alatt azonban teljesen megőszült és örök életére megnémult. A titok tehát továbbra is feltáratlan maradt. Glamis a mai napig őrzi titkát. Falai közt kísértetektől körülvéve laknak ma is a Strathmore-ok, azon kisszámú személyzettel, akiket nem zavarnak a zajos fantomok. Összeállította: Miki Ottó fehéren Ez közbiztonság? Azt mondja a miniszterelnök, ami van, az nem közbiztonság. A miniszterelnök úrnak teljesen igaza van. Csupán azt nem tudni, miért csak most mond ilyeneket. Amikor halomra lőtték a csóró kereskedőket, robbantak autók a vállalkozók alatt, s végeztek ki prisztásokat, akkor még volt közbiztonság? A logika szabályai szerint: igen. Hiszen a miniszterelnök úr akkor még nem tartotta fontosnak a főrendőrök azonnali berendelését és beszámoltatását, a belügyminiszternek sem szabta feladatul, tegyen az asztalra intézkedési tervet a külföldiek beszivárgásának megakadályozására. Mit mondjak, eléggé farizeus a magatartás, amelynek egy ország szem- és fültanúja, s amelyre jobb híján most azt mondjuk: „na végre...” Csak éppen évek óta tudja mindenki — a miniszterelnök úron kívül(?) —, hogy kétségbeejtően romlik a közbiztonság, s ami itt van, az hovatovább Chicago. Úgy tűnik, a miniszterelnök úr rádöbbent, még két gyilkosság és pártja elveszíti a választást. A rettegésben élő ország úgy dönt, jöjjön más, akárki, aki képes biztonságot teremteni vállalkozónak, polgárnak egyaránt. Mert az istenadta nép sorolja ám a kérdéseket. Miért van az, hogy Amerikában, a demokrácia őshazájában ki lehet végezni gyilkosokat, nálunk nem. Miért van az, hogy szintén Amerikában, ha a kocsiból kirángatott személy nem teszi az autó tetejére a kezeit, a zsaruk úgy lelövik, mint a kutyát, közben nálunk a zsandárok nem mernek fegyvert használni még nyilvánvaló esetekben sem, mert megütik a bokájukat. Miért van az, hogy amikor az ántivilágban a csendőr végigment az utcán, a stricik a környékről is elpucoltak, ezzel szemben a mai rendőr hangosan se mer szólni, mert bíróság elé citálják. Ne kábítsuk egymást! Úgy grasszálnak itt rablók és gyilkosok, mint széplányok vasárnap délután a Duna-parti korzón. Megnyíltak a határok, eltöröltük a halálbüntetést, érvényesülnek a szabadságjogok, zöld a lámpa az Európába vezető úton — hangoztatják nagy boldogan a politikusaink. Csak közben az ország félelemben él és azt mormogja: ilyen áron nem kell Európa! Jó ez nekünk? Arpási Zoltán ÚjKÍGYÓSI FALEMEZÜZEM Bt. Wi dll5661 Újkígyós, Petőfi u. 2. (1. sz. telep) Tel./fax: (66) 356-284. JÍTIbA Tormási u. (2. sz. telep) Tel./fax: (66) 356-111, 356-505. tSWTOflMiaiMMt Postacím: 5661 Újkígyós, Pf. 14. A Tormási úti II. sz. telephehünk raktárboltiában az alábbiakban felsorolt árukészlettel állunk vásárlóink rendelkezésére: színfumérozott, enyvezett, rétegelt lemezek, színfurnérozott farostlemezek (ajtóméret), színfumérozott falburkolók és faforgácslapok, tölgy és nyár lépcsőlap rétegelt lemezből, fumérbetétes bútorlapok, natúr és festett farostlemezek, natúr faforgácslapok és OSB lapok, laminált lap tölgy és fehér színben, székülés + támla, bútoripari szerelvények, vasalható élfumér, dekoritlemez, tűzifa, osztályos bükk rétegelt léc, borovifenyő-palló asztalos minőségben, borovi- és lucfenyő-palló építőipari minőségben, tölgy-, bükkpalló késeit furnérok (tölgy, bükk, fenyő, dió, jávor, egzóták). Továbbá kínálatunk között szerepelnek az. alábbiak: komódok, tv-, videotartók, előszobaszekrények, fémvázas székek,, asztalok. Újdonság: kiváló minőségű, az olasz Sigmar cég által gyártott kétkomponensű, poliuretán alapú lakkok, a vizes bázisú és szesz alapú pácok értékesítésével bővítjük termékskálánkat. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30—16.30 óráig. Az alábbi telefonszámokon bővebb felvilávosítássa! szolválhatunk: 254-676, 356-505, 356-111. | MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK! A farsang a föld népének pihenője A farsang vízkereszt napjától hamvazó szerdáig tartó időszak, amely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. A farsang neve a német faseln szóból keletkezett, ami mókázást, vígságot jelent, Velencében már karácsonykor, a Jézus születése utáni napon kezdődik a farsang, míg Spanyolországban csak december 20- án, Rómában ellenben csupán a hamvazószerdát megelőző 11 nap a farsang, amit karneválnak neveznek. Ez a szó az olasz carnevale (hús, isten veled!) szólamból ered. A farsang igazi hazája Olaszország, ahol annak megünneplése a régi római Satumalia-ünnepekből származott. (így nevezte a pogány Róma a Satumus isten temploma előtt rendezett ünnepet, amelyen nagy áldozatokat mutattak be és lakomákat tartottak, ahol a rabszolgák közös asztalnál ültek uraikkal, akik ilyenkor őket szolgálták ki). Ezt a pogány ünnepet nem lehetett a nép tudatából kiirtani, miért is keresztény színezettel ruházták fel. Az olasz, legfőként a velencei karnevál utolsó hete változatos látványosságai folytán világhírre emelkedett, s ma is az idegenek ezrei tódulnak annak megtekintésére. A régi magyarok farsangja lakomá- zás, ének, tánc, zene, ünnepélyes felvonulások és körmenetek sorozatából állott. írásos emlékeink nem maradtak a régi magyar farsang ünnepélyéről, szokásairól. Csak a hagyományok és a népszokások őrizték meg ezeknek emlékeit, s belőlük állíthatjuk össze tíz ősmagyar farsang mulatozásait. A régi magyarok farsangja az egész háznépet, sőt az egész falut foglalkoztatta, hiszen a lakodalmak nagyobb része erre az időre esett, s ősi szokásnak megfelelően a házasságok is a farsangban köttettek. Ilyenkor legjobban ráérnek az emberek a lakodalmi mulatságok megtartására. A farsang igazi ünnepe azonban annak három utolsó napja volt. Erre készültek, mikor már belefáradtak a táncba. A gyerekek sípot, kereplőt faragtak, csengőt, kolompot kerestek elő, a leányok, legények maskarákon jártat- ták az eszüket, az asszonyok a sok eszem-iszom után újra sütöttek-főztek, s a gazdák lefejtették a hordókban még megmaradt italokat, dohányról gondoskodtak. A farsang három napjának duhajsá- gait azonban a fiatalság körmenete előzte meg, zenés, lármás felvonulás, amelyben részt vett az egész falu. A gyerekek ugráltak, a fiatalok énekeltek, táncoltak, amíg ki nem kötöttek a mezőn, ahol szalonnát sütöttek, tojásokat ütöttek össze, vagy ha nem volt alkalmas az idő, a menet befordult a korcsmába, a tánchelyre vagy e célra emelt sátorba, és ott mulatott tovább. A magyar emberben mindig sok volt a lelemény. Se szeri, se száma nem volt tehát a kitalálásoknak. Maskarás leá- nyok-legények koledáltak (kéregettek) a kolompot rázva, a nyert adományokat (csupa enni-innivalót) kosarukba gyűjtötték. Kellett az a megújuló esti tánchoz. Legények birkóztak a virtusért, s a győztes kalapját felvirágozták. Ilyenkor járta a kakascséplés is, amely ma már nem szokás, de vidékenként más-más volt. Baranyában a század elején az udvaron földbe ásott cövek- hez kötik a kakast, 20 lépésnyire a hordótól, amelyben jófajta bor van elkészítve az ünnepségre. A legényt a hordóhoz állítják, kezébe adva egy cséplőt, aztán bekötik a szemét, párszor a hordó körül vezetik, majd szembeállítják a kakassal. A legény kimért léptekkel akar közelíteni a kakashoz, s mikor azt hiszi, már elérte, nagyot suhint a cséplővel. Ha előszörre eltalálja, ő a nap hőse. Csakhogy ritkán találja el egyszerre, és sikertelen hadonászása fokozza a derűt, majd másik legényt állítanak helyébe, azt is ide-oda taszi- gálják, hangos kacagással, míg végre akad pgy, aki leüti a vergődő állatot, amely a vacsora pecsenyéje lesz. Hogy a farsangi ünnepeknek a tavasz érkezésével ősi kapcsolata volt, mutatja a farsang eltemetésének szokása is. Hamvazószerda délutánján egy férfialakot kitömnek szalmával, mint valami halottat, kiterítik a korcsma asztalára, mire valaki hosszút ingbe öltözve beszédet mond a múlandóságról. Ez a beszéd tele van tréfákkal a hallgatóság mulattatására, majd kiviszik a bábut a falu végére, ahol elégetik, utána pedig virradatig tartó tort ülnek. Hasonló szokás volt, hogy farsang keddjén két szalmabábot öltöztetnek fel, s fejükre papírkoronát illesztenek. Az egyik a Csont király, a másik a Cibere fejedelem. Már a nevük is elárulja, hogy a húsos farsang és a nagyböjt (tél-tavasz) képviselői. Mindkettőt külön menet hordozza a faluban, s mikor összetalálkoznak, tréfás veszekedést rendeznek. Cibere fejedelem pártja Csont királyt szidja, a pokolba küldi, végén elégetik vagy a patakba dobják, hogy az vigye el tőlük a telet minél messzebb. Ha tűzön pusztul el Csont király, a tüzet énekelve körültáncolják. Ennek a táncnak a vége a hajnalozás, tudniillik a mulatozók hajnalban járják be a házakat, s ahol kapnak, reggelihez ülnek. De a szerda már a pihenés napja, a hamvazkodásé. Vége a farsangnak! Azaz egyes helyeken még a zabá- ló csütörtököt is megtartják, az utolsó vendégeskedést, amelyen a maradékokat elfogyasztják. A mai szegény, szomorú magyarok farsangja nyomába se léphet a réginek. Sok sajnálnivaló a régi eszem-iszom, lármás, duhaj farsangok múlásán nincs, de annál több van azon, hogy a jókedvre minden okunk kiveszett ebben a hajdan vidám országban. S ha a régi magyar farsangok feltámadását nem is várjuk, annál inkább mindennapi imánk annak a Magyarországnak eljövetele, amelyben őseink gondtalanul ülték meg a farsang idejét. Várady L.
