Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-26 / 21. szám

^ REKES MEGYEI HIRLAP­VISSZHANG 1998. január 26„ hétfő g V A Pelikán története, avagy a régi, jól bevált recept Lapunk január 6-ai számában Mivel etetik a Pelikánt című cikkünkre a következő válasz érkezett. A fordulópont Az országgyűlés 1996. június 18-ai ülésnapján el­fogadta az új vadászati törvényt. Aznap nagyon meleg nap volt. Minden vadászterületet a sarkad! önkormányzatnak A vadászati törvény 14. § 3. bekezdése tartal­mazza azt, hogy „amennyiben a földtulajdo­nosok — a magyar állam kivételével — a ki­alakítandó vadászterületen külön-külön 30 hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkez­nek és e tulajdonosok a határozathozatal idő­pontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fek­vésének helye szerint illetékes települési ön- kormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1) (2) bekezdésben foglal­tak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondos­kodott.” A 14. § (3) bekezdését több önkormányzat úgy értelmezte, hogy ez azt jelenti, hogy az önkor­mányzati közigazgatási területen az önkormány­zaté a vadászati jog. Sarkadon más vidékről va­dászati szakértők lettek felkérve, ugyan írják már le, mennyi lenne ebből az önkormányzat nyere­sége. A szakértők óvatosan kezelték a kérdést. Nem véletlenül. Értették a szakmájukat. Negatív lett a szaldó. Nem baj, akkor itt van még a Peli­kán. Béküljünk ki, én odaadom az önkormányza­ti földem: „Tisztelt Vezetőség! Önkormányzatunk Képviselő-testületének 195/1996. sz. határozata alapján a 374 ha földtu­lajdonhoz kapcsolódó vadászati jogunkat ha­szonbérbe kívánjuk adni. Ezen haszonbérleti jog az Önök bejelentkezése alapján vadásztársaságu­kat illeti meg abban az esetben, ha a földtulajdo­nosok többsége is így fog dönteni. Önkormányzatunk jognyilatkozatának feltét­elei: Kérjük a Pelikán Vadásztársaságot, hogy a vadgazdálkodási egység kialakításánál tűzze ki célul azt, hogy Önkormányzatunk közigazgatási területét minél nagyobb mértékben fedje le az új vadászati egység. Önkormányzatunk kölcsönös megegyezés alapján tudomásul véve a vadásztársaság műkö­dési szabályzatát egy fő jelölési jogával kíván él­ni a társaság vezetőségében. Önkormányzatunk tagfelvétel esetén vadgaz­dálkodási üzemterv időszakán belül 4 fő delegá­lási joggal kíván élni a vadásztársaság tagjainak sorába. Sarkad, 1996. szeptember 30. Tisztelettel: Tóth Imre polgármester” Minden föld a Pelikánnak, avagy az önkormányzat első kívánsága 'Az intéző bizottság megnyugodott, mögöttünk az önkormányzat. Miénk a terület, lehetőleg minél több, majd adunk a szomszédoknak is. Szép nagyra sikerült a terület térképe. Olvashatták, lát­hatták is az emberek egy hónapon kérészül az ön- kormányzat hirdetőtábláján kirakott hirdetményt. Még a felügyelőnek is jutott egy példány, vadászi üdvözlettel elküldve. Bruttó terület: 14 425 ha Nettó terület: 12 355 ha Más erdeje, más földje, vagy az önkormányzat második kívánsága Eljött a nagy nap. A határozathozatal napja. Győzött a Pelikán. 51,3%-os döntő szótöbbség­gel. 4 földtulajdonosi közös képviselőt válasz­tottak. Idézet a földtulajdonosi jegyzőkönyv­ből: „Tehát a 4 képviselő: Jakó István Tóth Imre Puskás Lajos Fodor Gábor A vadászterület határánál már könnyű dologról van szó, mondja Fodor Gábor levezető elnök úr, a hirdetményben megjelent és kifüggesztett va­dászterületet bocsájtunk szavazásra.” Már mehet is a határozat az FM-hivatalhoz, lássuk mit kez­denek vele. Egyezzenek meg, uraim írtuk le és mondtuk, hiszen a vadászati törvény is ezt diktálta. A megegyezésre tett hivatali fel­szólítások eredménytelenül teltek el. A sarkadi földtulajdonosok kijelentették: „mindenféle mó­don meg fogjuk akadályozni, hogy idegen va­dászcsizmák tapossák a sarkadi földeket, ha kell, sorfalat állunk a határon. Nem lesz békés szomszédság.” Mivel nem született egyezség, a vadászterület határait hivatalból kellett megálla­pítanunk. Jó ügyvéd, ügyészség, bíróság, feljelentések a miniszternek, jó sajtó. Olvassák az emberek, hogy milyen égbekiáltó igazságtalanság történt a sarkadi földtulajdono­sokkal. Az FM-hivatal nem akarja kijelölni nekik más erdejét, más földjét. Az ügyvéd jól tudja, hogy nem jogsértő az FM-határozat. Próbáljuk meg.másként. Egy kis ügyészségi vizsgálat jól jö­het. Nem árt, ha a földművelésügyi miniszter is tud a dologról és hát persze a közvélemény. Jó új­ságíró is van. Oknyomozó. Szakmailag hozzáér­tő. Ért az államigazgatáshoz és a vadgazdálko­dáshoz is. Mindezek a kisujjában vannak. Olvas­ni meg tud. ha éppen a vadászati törvényt akarná elolvasni. Jó cikkek jelennek meg. Alátámasztják a Pelikán igazát. Az ügyvéd úr ismerte a régi re­ceptet. Régi recept 1. Választasd meg magad. 2. Aki akadékoskodik, jelentsd föl. 3. Amíg az eljárás folyik, tiéd a terület. Az FM-hivatal nem érti a dolgát A felügyelőnek vadászati.vállalkozása van, fő­vadász akar lenni a szomszédban, rokona a fő­osztályvezetőnek. A hivatalvezető is földet bérel a szomszédtól, meg mindketten vadászni is jár­nak. Na ez már aztán sok. Mit tehet a hivatal? Ügyészi óvás alapján visszavonja határozatát. És jön a Győr-Moson-Sopron Megyei Hivatal és meghozza a határozatát. Kicsit a széleken ugyan elnézte a határvonalakat, de majd a Békés me­gyei hivatal megoldja. A Pelikán letudva. Csak egy bírósági kereset érkezett Győrbe a városi bí­rósághoz a Pelikán szomszédjától. A Pelikán közben vadászni szeretne. Nem érti, hogy miért nem vadászhat már úgy, mint a többiek Békés megyében. Igaz ugyan, hogy nincs jogerős hatá­rozat, ami kijelölné a vadászterületet, mert ami volt, azt megtámadta mindenütt, ahol lehetséges, és hát igaz ami igaz, ez a Győr-Moson-Sopron megye is olyan lassan hozta meg a határozatot, így eltelt a nyár. De végre itt a határozat Győr­ből. Igaz, hogy azt írja: „Felhívom a sarkadi földtuíajdonosi közösséget, hogy a vad védeb mérői, a vadgazdálkodásról, valamint a vadá­szatról szóló 1996. évi LV. törvény 12. § a. és c. pontja szerinti kérdésekben hozott határozatukat legkésőbb 1997. augusztus 25-ig jelen határoza­tom figyelembevételével erősítsék meg, vagy amennyiben szükséges, módosítsák azokat.” De most erre nincs idő, mert már nagyon kellene vadászni. Mert már annyi a vad, hogy már kárt is okoznak. A tulajdonosi közgyűlést ráérünk összehívni, csak a nyilvántartásba vételünk le­gyen már meg. Gyorsan adjuk be a nyilvántartá­si kérelmet. így is történt,-1997. 07. 23-án, mert még az FM-hivatalnak meg kell vizsgálni ezt- azt. Micsoda dolog kérem. Nos igen. Van két átfedő határozat. Egy korábbi, Békés megyei FM-es és egy későbbi, Győr-Moson-Sopron me­gyei FM-es. Az átfedő területen legjobb lesz, ha addig nem vadászik senki, amíg a Győri Városi Bíróság nem dönt a kérdésben. így is történt. Ezt a területet mindkét szomszédnak vadászati kí­méled területnek jelöltük ki. A sarkadiak látszó­lag tudomásul is vették a hivatali döntést. Még­is kisvártatva megfellebbezték azt, nem tetszett a döntés. Ejnye-ejnye, Pelikán. Jól van az úgy, ahogy az FM-hivatal leírta, kapták meg a választ a minisztériumból. De hát nagyon kevés az er­dőnk, nincs hol vadásszunk, érvelt szakmailag a Pelikán. Régen volt egy IB Akkor még békében vadásztak a szomszédokkal Sarkadon. Még egymást is meghívták vadászni. Az erdő nem volt sok akkor sem, lévén, hogy Bé­kés megyében vagyunk és nem a Hargitán. A va­dászok akkor úgy döntöttek, ha kevés az erdőnk, akkor telepítsünk magunknak. És telepítettek is. De ez már régen volt. Az az idő elmúlt, most új IB van a Pelikánnál a régi helyett. A régi recept itt is bevált. A régi IB félre lett állítva, nem is akárhogyan. Szupervadász a fővadász Most már van területünk, van időnk is a vadászat­hoz, de a felügyelő már megint kitalált valamit. Méghogy nekünk felsőfokú végzettségű főva­dász! Minek az? Látjuk mi, hogy mit akarunk lő­ni! Méghogy nagyvadállomány kezelése, még­hogy élőhely-fejlesztés, méghogy okszerű vad- gazdálkodás! Tudjuk azt magunktól is, nem kell ide fővadász. Végül azonban mivel vannak a társaságon belül, akik másképp látják ezeket a szakmai dolgokat, lett fővadász. A fellebbezés a minisz­terhez a rend kedvéért itt sem maradhatott el. Később azonban eleget tettek az alkalmazási kötelezettségnek, és munkaszerződést kötöttek egy vadgazdálkodási felsőfokú végzettségű kol­légával, úgy, ahogy azt a vadászati törvény elő­írja. Béke van Sarkadon. Látszólag. Sarkadon a földtulajdonosok hallgatnak. Nem jöttek még rá, hogy hiába fogadta el az ország- gyűlés 1996. június 18-án a vadászati törvényt, helyettük és nevükben még mások élnek az őket megillető vadászati jogukkal. Miért nincs még béke? Mert van, akinek jól jön, hogy ha az emberek tudnak róla, így a vá­lasztások előtt hogyan, s mivel etetik Sarkadon a Pelikánt. Vagy talán ez lenne az önkormányzat harma­dik kívánsága? Békéscsaba, 1998. január 8. Páskai Sándor vadászati és halászati főfelügyelő A Pelikán-dossziét a Békés Megyei Földművelés- ügyi Hivatal lezártnak tekinti. Békéscsaba, 1998. január 8. Dr. Papp Tibor hivatalvezető ♦ ♦ ♦ A hivatal (Peli)kánkánja Páskai úr fergetegese akaratlanul is igen pikáns dolgokat láttat velünk. Persze — mint rendesen — igazából nem az az izgalmas, amit megmu­tat, hanem amit szemérmesen eltakarni szándé­kozik. Idézetei idecitálását nem nagyon értem. Olyan, mintha találomra húzott volna ki néhány lapot tekintélyes „Pelikán-dossziéjukból”. Nem dolgunk mások helyett válaszolni, ám Páskai úr az újságírónak is odavetett egy „Adj’ Istent”-t. Furcsa, hogy a cikk megírása előtt elzárkózott informálásunk elől, hivatalvezetője meg beje­lentette: ő sem mond semmit, munkatársai szá­jára pedig a bíróság döntéséig állítólag lakatot tett — noha törvényes kötelezettségük lett vol­na a tájékoztatás. Meglepve olvassuk, hogy Páskai úr e tilalom ellenére szerepelni kíván, dr. Papp Tibor pedig lezár egy olyan dossziét, melynek bizony nyitva kell maradnia a per jog­erős lezárásáig. Egy ellentmondás: Páskai úr miként írhatja, hogy nem jogsértő a hivatala által hozott határo­zat,amikor rögtön ki is derül, hogy az ügyészség törvényességi észrevételére önmaguk semmisí­tették meg azt, felügyeleti szervük pedig egy másik megye hivatalát jelölte ki az új eljárásra?! Ráadásul a Győrben hozott határozat döntő mér­tékben igazat adott a sarkadiaknak. Vagy talán a győriek, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozók is hülyék? S vajon nem joga-e bárki­nek ebben az országban a nyilvánosság elé vin­ni másként nem rendezhetőnek vélt ügyét? Elnézést, ha kivételesen a cikk írója magáról is kénytelen szót ejteni. Az újságírás szempont­jából nincs jelentősége, de véletlenül képesíté­sem, egy-két évtizedes államigazgatási gyakor­latom alapján talán még szakemberszámba ve­hető is vagyok. Kellene értenem a vadgazdálko­dáshoz? Gondolom, az ügyben eljáró bíróságok sem Páskai úrral azonos szinten állókból tevőd­nek össze. Páskai úrnak amúgy is nyilván nem vadgazdálkodási tevékenysége, hanem közigaz­gatási baklövései miatt vannak mostanában kel­lemetlenségei. Valamit nem értek. Vajon miért csak „szomszédként” említi Páskai úr a Pelikánnal jogvitában álló gazdasági szervezetet? Köze nem lehet hozzá, hiszen akkor az őket érintő ügyekben nem járt volna el: akár tavalyi cik­künkből is tudhatja, ilyesmi kizárná az eljárás­ból. S vajon egy köztisztviselő miért áll ki oly nagyon a Pelikán régi Intéző Bizottságért? Úgy tudjuk, hogy a régi ÍB 5 tagja közül négy ellen indult büntetőeljárás, mely tisztázza majd fele­lősségüket. S egyáltalán: feladata-e, joga-e a közigazgatás bármely dolgozójának beleszólni abba, hogy egy egyesület kiket választ meg ve­zetőinek?! A sarkadiak csupán jogaikat szeretnék érvé­nyesíteni, végre vadászni szeretnének, s unják ,,a hivatal packázásait”. Azt mondják, az indokolatlan huzavona komoly károkat okoz az egyesületnek. De kinek kell majd állnia a szám­lát? Kiss A. János Ha ez a szám ar mm «* jo szám hallható ■ iái sikerek és a 80-90-es évek legjobb zenéje a Danubius Rádióban. A legnépszerűbb műsorvezetők. iMez már az Ön otthonában is hallható 24 órán át. Danubius Rádió

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom