Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-26 / 21. szám
^ 1998. január 26., hétfő VÉLEMÉNYEK Q „Ne legyen több áldozat! ” Egy ember meghalt a szomszédok zaklatása miatt. Gyetvai Pál 1938 decemberében született Gyulán. Sokat dolgozott a városért, gyakran se vasárnapja, se ünnepnapja nem volt, mert berendelték dolgozni, ha valami meghibásodott. Víz-, gáz-, központifűtés-szerelő és bádogos munkákat végzett. Sokan tanultak és kértek tőle tanácsot, segítséget. Sokáig futballozott. 1980-ban kezdődött a betegsége, mind a két válla ízületes lett. 1981-ben hajszálon múlt az élete, szérummérgezés miatt. Ettől kezdve nagyon beteg volt, ínzsugorodás kezdődött a végtagjaiban. 1991 decemberében leszázalékolták, 5900 Ft nyugdíjat kapott, 39 évi munka után ennyit állapítottak meg neki. Ezért disznót tartottunk és földet béreltünk, hogy hat személy élelmét előállítsuk. Fia- mékkal — akiknek két kiskorú gyermekük van — éltünk együtt. Gyulán lakunk, 1971-ben építettünk, azóta tartunk a ház mellett disznót. Tavaly a szülői házat lebontottuk és a melléképületet a mezsgyére húztuk fel. Attól kezdve a szomszéd állandóan zaklatott bennünket. Június 20-án vásároltunk 3 darab 7 hetes malacot, 30- án már felszólított, szüntessük meg a disznótartást, autószerelést és az épületet bontsuk le. Mivel ezt nem tettük meg, feljelentett bennünket. Az első feljelentés után férjem szívinfarktust kapott. A hatóság háromszor járt nálunk, mivel háromszor jelentett fel. Mindent rendben találtak, csak a két ház között nincs meg a távolság, így a disznótartást fel kell számoljuk. Férjemet a sok egyéb cirkusz annyira megrendítette, hogy december végén a galbácskerti lejárónál összeesett és a kiérkező mentőben meghalt. Az állattartás miatt nagyon sok kispénzű ember él ilyen zaklatások között. Azért írtam e sorokat, hogy ne legyen több áldozat, mert a Krinolinban és a Galbácskertben minden háznál meg lehetne szüntetni a disznótartást. Ennek ellenére higiénikus környezetben két disznót fogok felnevelni, mivel kispénzű emberek vagyunk. Míg élek, nem engedem, hogy a feljelentők és a tilalom miatt a családom éhezzen. Férjem hamvát hazahoztuk, hogy köztünk éljen tovább. Tisztelettel: özv. Gyetvai Pálné, Gyula Korrupt állam, avagy nálunk minden gazember azt csinál, amit akar... A Hírlap 13-ai számában, a második oldalon olvashattuk: mit gondolnak rólunk a sógorok. ,,Korrupt gazdálkodás, a lakosság mégis szimpatizál velük.” Eszerint a sógorék hisznek az uralkodó pártok által finanszírozott közvélemény-kutatásnak — hja, a többinek nincs pénze erre. Tény,, hogy a lakosságnak tetszik a korrupció, a feketegazdaság, hiszen .felháborító", ha egy szolgáltató számlát akar kiállítani és ezzel adójával, áfával növelt bevételt kasszírozni. „Ugye számla nélkül olcsóbb” —hiszi mindenki, és fogalma sincs arról, hogy legtöbbször alaposan átverik. Nem akarunk felhagyni a múlt rendszer praktikáival, „írjál már ennyit meg annyit a kereseti kimutatásra”, „szerezz egy céget, aki az áfát nekem visszaigényli" stb.-k nélkül a mindennapok el sem képzelhetőek. Olyan polgári öntudat, ami szerint saját magunkat fosztogatjuk ezzel—el sem képzelhető, mindenki csak az orráig lát, a pillanatnyi haszonszerzés a célja. Tény, hogy a kormány is korrupt, nemzetgazdasági érdekek, jövőpolitika helyett „borítékos" lobbik érvényesülnek, olyan törvények születnek, amelyek ezen minimális létszámú érdekcsoportokat szolgálnak ki. Közgazdasági tudásom, értésem majdnem nulla, mert nem is akarom elfogadni a farkastörvényeket, amelyek pusztán feltevések, amerikai, nyugat-európai — dugába dőlt — tapasztalatok szüleménye. A cikk szerint a GDP nagyobb mértékben NÖVEKEDETT, mint a tervezett, de ez a NÉP KIFOSZTÁSA ÁRÁN, .4 CSALÁDOK LEÍRÁSA, JÖVŐNK, GYERMEKEINK JÖVŐJE ÁRÁN! Csökkent a munkanélküliség? Nem igaz, nem szabad elfelejteni, hogy ezek a számok statisztikai mutatók! Konkrét szám szerint SOKKÁL magasabb a munkanélküliek száma, mint 1-2-3 évvel ezelőtt, de bolond lenne megjelentetni ilyet a kormány hazug számokkal tűzdelt kampánya során. Vajon miért akar a nép mégis ilyen kormányt? Nagyon egyszerű a válasz: 4 év alatt egyetlen lépés nem történt a fekete-foglalkoztatás felszámolására, se a szürkére — lásd félállásos, minimálbéres papíron való foglalkoztatás — és sajnos, az emberek csak az orrukig látva örömmel teszik zsebre a sok adómentes pénzt. Baj csak akkor van, ha komolyan beteg lesz, netán hosszú időre, mert akkor 5— 6 ezer forint táppénzből kell megélnie, nem tud kölcsönt felvenni stb. Egyetlen új munkahely nem létesült az elmúlt években, igaz, az államapparátust folyamatosan komoly létszámmal bővítették. Érdekes, hogy ezekről nem is lehet tudni, „belső pályázatokon” elkelnek a biztos köztisztviselői állások (sógor, koma, jóbarát). Egy ilyen kormányra akarunk szavazni? Bedőlni hazugságoknak, amikor magunk körül egészen mást látunk?! Legalább magunknak ne hazudjunk! Hogy melyik pártra kellene szavazni? Amelyik programjában elhangzik az „ember” szó! (Név és cím a szerkesztőségben) Legszebb éveim Boldog gyermekkoromat ifjú éveim követték. Egész évi munka jutalmaként minden évben elmentünk nyaralni a családdal. Sőt, bejártam Közép-Kelet-Európát. Barátaimmal Drezdába jártunk szilveszterezni. Külföldön nagy barátságok köttettek más népek fiataljaival. Bérből, fizetésből éltem, és biztonságban éreztem magam. Nem volt kunszt műszak után egy-egy kolléganőmet meghívni vendéglőbe vacsorázni. A szorgalmas emberek mindegyike lakáshoz jutott vagy családi házat épített. Elegendő volt szorgalmasan dolgozni. Az akkori társadalmiforma minden szorgalmas, becsületes embernek biztosította a lakáshoz jutást, a megélhetést, az utazást, a szórakozást, a tanulás lehetőségét és mindent, ami az emberi jogok fogalomkörébe beletartozik. Azt hittem, hogy mindig kék az ég, de sötétség borult Európára. Az Elba-parti séták, a drezdai képtár látványa és a balatoni hajókirándulások már csak emlékeimben élnek. Máról holnapra élünk, és sokaknak a megélhetés sem adatik meg. Aki elszegényedik és „padlót fog", annak nincs visszaút. Sajnálom a gyerekeinket, akik talán a Balatont sem fogják megismerni. Ifj. Salamon György, Békéscsaba Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Köszönet a szeretetért Sok újságcikket olvastam már a dr. Jánki Béla igazgató úr által vezetett békési Hajnal István Szeretetotthonról: jót és rosszat egyaránt. Most olyan „dologról” írok, amit hiba lenne elhallgatni. Több éven át dolgoztam én is azért, hogy más szüleit megérdemelt szeretettel vegyük körül. Sajnos most, amikor a saját szüléimről van szó, nem tehetem ugyanezt. Már-már lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy a kórházból kikerült édesapámat nem tudom ápolni, gondozni. Nagyon féltem a gondolattól, mi lesz vele? Más szüleiről gondoskodhattam, az én apám meg ezt érdemli? Kilenc gyermeket neveltek fel becsülettel, szeretettel. Ki fogja őt most ápolni? Mennyire igaz: amit az ember ad, azt valamikor vissza is kapja. Ezért ragadtam tollat, ezt történt most velem is. A szeretetotthon, amit Jánki doktor úr vezet, nem csak annyit ad, amit most én a helyzetemből adódóan tudnék adni szüleimnek, hanem sokkal többet! Azt, hogy súlyosan beteg apám ágyánál édesanyám reggeltől estig ott lehet, hogy együtt lehetnek! Azt a szakmai hozzáértést, amivel az otthon munkatársai ápolják, a türelmet, szeretetet, amivel körülveszik, a patyolattisztaságot, ami az otthonra jellemző, azt, hogy éjjelnappal az ajtó nyitva áll előttünk— és még sorolhatnám. Mindezeket szeretném megköszönni, az otthon munkatársainak és minden kedves lakójának eredményekben gazdag, boldog új évet kívánni. „Egy gyermek a sok közül” (Név és cím a szerkesztőségben) A politikai csatározások stílusáról Korunk divatos jelenségei közé tartoznak a politikai jellegű viták. A magyar nép a rendszerváltás után megtanult néhány dolgot. Ma már merünk kényesebbnél kényesebb kérdéseket felvetni. Merünk bírálni, kritizálni, választott elöljáróinktól kérdezni. Ma már tudjuk, hogy életünk, sorsunk alakulása tőlünk is függ. Nem kell véka alá rejteni gondolatainkat. Nincs szükség arra, hogy véleményünket mindig a jelenlévők „szájízéhez”, a hatalom koncepciójához igazítsuk. A demokráciákban ez nem szokás. Persze még sok minden nem úgy működik, ahogy kellene. Bizony, bizony, gyakran előfordul, hogy a viták ízléstelen személyeskedéssé fajulnak. Arra is akad példa bőven, hogy amikor valaki a másikat észérvekkel, megcáfolhatatlan tényekkel nem tudja meggyőzni, akkor primitív, közönséges módon próbálja meg ellenfelét nevetségessé tenni. Felháborító, ha vita során ellenfelünkbe úgy „rúgunk bele", hogy vitapartnerünk legközvetlenebb hozzátartozóit sértőbbnél sértőbb jelzőkkel minősítjük. Ha a vitába nem tudunk tényeket, érveket felsorakoztatni , akkor ismerjük el, hogy ,,alulmaradtunk”. Ne akarjunk minden áron győztesként kikerülni a vitából. Különösen ne keverjük bele a vitába ellenfelünk házastársát, gyerekét, testvérét, szüleit, unokáit. Több okból. Ez ízléstelen dolog, komoly emberhez méltatlan. Másrészt mindenkinek fáj a saját hozzátartozója. Vitáinkat egymással rendezzük le! Ez a minimális figyelmesség, tapintat még az ellenfélnek is kijár. Ha vitapartnerünket nem sértjük meg emberi méltóságában, akkor saját emberségünket tudjuk igazolni mások előtt. Endrédi Károly, Kötegyán (jfr "AT--^— megmarad Nem tudom pontosan, milyen író lehetek, de az PW biztos, V ^- » , ° olvasó Sokat olvaspk, elméül i fürdőbe. A lapozás pcrcegese édes zene Nekem j oh érnek ä borúlátó jósok, aki szerint a könyvnek vagy az újsigna befellegzett, mert evőz a’film, a tévé. szamrtóept, . ... ’ ' z . a oikll u.yU/' a használ^' Átnézek sokra Weu Tls, de nem hJ vSt v olV*n volna, mintha aze iv . aSy a szereimeskede. Nettesitenénk pirulákká1 ~ tolag már ezen is dolgoznak. Sebaj, csak ne legyen kötelező. Tévé vagy számítógép nélkül tudnék élni, olvasás (és írás) nélkül nem. Olvasni arany. ' oUfórs í Hjé ■ ••tnfiltfMAGYÁR. LAPKIADÓK EGYESÜLETE
