Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27-28 / 301. szám
Götz-bababirodalom Olyanok, mint az igaziak — Mami, mami! Nézd! Götz babák! — szépen öltöztetett kislány lelkesen visong a kirakat előtt és húzza nagymamája kezét Budapesten, a Váci utcában lévő Götz bababolt belseje felé. Nem nyugszik, míg belülről is meg nem néznek minden egyes babát. Ez pedig nem kis teljesítmény, hiszen van vagy százötven különböző méretű és ruhájú baba. A márka Európa — ha nem az egész világ — összes országában ismert. Mit ismert? Elismert. Hiszen a Götz babákat nem csak a kicsik, a felnőttek is számon tartják. Sőt, gyűjtik. A mami arcán látom, karácsonyra megkapja a kicsi azt a babát, amelyiket a legtovább szorítja magához. Az üzletben legalább hatan nézegetünk. A piros ruhába öltöztetett hölgy művészbaba, ára közel nyolcvanezer forint — gyűjtőknek készült — Talán ajándék lesz a csodás baba karácsonyra? — szólítom meg a sarkiróka bundába bur- kolódzott szőke hölgyet. Egy indiai babát tart a kezében. Ez a gyönyörűség a megszólalásig élethű. Az árát le sem merem írni. Egy négytagú család havi megélhetését, ha szerényen is, de fedezné az összeg. — Ajándék, magamnak! — mondja a hölgy mosolyogva. — Sajnos a jó isten nem ajándékozott meg gyerekkel, s tíz éve a Götz babákat gyűjtöm. 1986- ban láttam meg Bécsben egy pólyás változatot, tényleg úgy nézett ki, mintha élne. Azonnal beleszerettem, s azóta nem tudok lemondani róluk. Nekem ők a családom. — Nagyon szép, de egy vagyonba kerül!-— Ezek nagyon kevés példányban készülnek. Gondolom, mások is gyűjtik épp úgy, mint én. Bevallom, a férjemtől minden karácsonyra egy babát kérek, s már ő is belenyugodott, hogy bolondulok értük... ♦ Zötyög velünk a 13-as villamos a Bihari út felé. — Itt a babagyár, leszállhatnak! — figyelmeztet egy asz- szonyság, aki hallhatta tanácstalanságunkat, ugyan hol is lépjünk le a villamosról, hogy ne sokat kelljen gyalogolni a Götz- Budapest Kft. székházához. Onucsán Ibolya, a gyár ügyvezető igazgatója határozott egyéniség benyomását kelti. Jó másfél órás gyárlátogatásunk alatt sikerült is megerősítenie ebben a hitünkben. Hárompercenként keresik valamiért személyesen vagy telefonon. Nem győz elnézést kérni tőlünk. De a munka nem várhat, ezt meg kell értenünk. Mi addig lelkesen böngésszük a prospektusokat, amelyek pompás kivitelben mutatják be a Magyarországon készült babákat, ruháikat és másfajta játékokat. Merthogy nem csak baba készül a babagyárban. A gyerek 12 éves koráig sok minden megtalálható Götz fémjelzéssel. Például ruha, bútor, gyerekkocsi, autó-ülés, cipő. Aztán Onucsán Ibolya leül velünk szemben és várja a kérdéseket. Legszívesebben minden babát kézbe vennék, hogy végig- simogassam, mint az a kislány a Váci utcában. De hát nem ezért jöttünk. így elsőként az indulásról kérdezzük, hiszen a Götz babákat csak az utóbbi években lehet Magyarországon kapni. — Egészen a háborúig kell visszamennünk — kezdi az igazgatónő —, a 15 éves Franz Götz ekkor került ki Temesvárról Bajorországba. Édesanyja babagyárban dolgozott, ő tanította meg fiát a kislányok kedvenc játékának készítésére. Franz fiatalon nősült, a családját el kellett tartania. Hitelt hitel után vett fel, de kitartás jellemezte és jellemzi azóta is a családot. Első kiállítótermük a konyhájuk volt. Ötven évvel ezelőtt kezdték a Götz babákat készíteni. Óriási munkával jutottak el a mai sikerekhez. — így kezdődött a Götz- sztori Bajorországban, de hogyan jutottak a babák Magyarországra? — Babaruha-készítéssel indultunk 1990-ben. Ma már a babák is, a kiegészítők is magyar termékek. Innen kerülnek az anyacéghez, s onnan a világ minden részébe. — Mondja, gyerekfényképek- ró'l készülnek a babák, vagy élő modelleket alkalmaznak? — Is, is.,. — Hány baba készül a budapesti gyárban és milyen anyagot használnak? — Millióban számolunk. Az idén például 2 és fél millió babaruhát gyártottunk. Több kom- ponensű műanyagból öntik a babák fejét, kezét, lábát... A hajuk az igazihoz hasonlóan viselkedik. Fésülhetik, moshatják. —A Götz babáknak két kategóriája van. Az úgynevezett művészbabákat általában gyűjtők veszik. A másik kategória a játék baba. Ezek a nagyközönségnek készülnek. A laikusok azt látják: baba, baba. A piacon játékbabákat negyedáron lehet kapni... — Azt hiszem itt meg kell állítanom. Hiszen a mi babáinkat nem lehet egy napon említeni a piacon kapott olcsó játékokkal. — Nem sértő szándékkal említettem, példaként hoztam fel a piaci babát. — A mi babáink a legjobb minőségben készülnek, egészségre ártalmas anyagot például nem tartalmaznak. Azt gondolom, ez sem elhanyagolandó. Sőt! — Mennyire engedhetik meg a magyar szülők, hogy Götz babával lepjék meg csemetéjüket? — Olyannyira, hogy boltjaink forgalma az idén 30 millió forint volt. — Egyre több vidéki boltban is találkozhatunk Götz babákkal, de úgynevezett művészbabákat csak a Váci utcában láttunk. — Az országban valóban hetven partnerbolttal tartjuk a kapcsolatot. A művészbabákat viszont valóban csak a Váci utcai boltban találják meg a vevőink. A gyűjtők tudják, hogy ott kell keresni. — Erről jut eszembe: ezeket a különleges igényességgel elkészült babákat milyen példány- számban készítik? — Attól függ. Száz és ötszáz között. Béla Vali A szeretni való játékbabák: hajuk fésülhető, mosható FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A Parnasszus betölti hivatását Battonyai kislány egzotikus földön muzsikál Hodászi Klára Kínában is hegedülhet? Egy Kínába utazó magyar gyermekküldöttség tagjává választotta a Soong Ching Ling Magyar Gyermekbarátság Alapítvány kuratóriuma a 12 éves Hodászi Klárát, a Battonyai Állami Zeneiskola növendékét. Juhász Julianna tanítványa 462 magyarországi pályázó közül jutott a 12 fős csapatba úgy, hogy hegedűjátékával valósággal elkápráztatta a budapesti zsűrit. A magyar gyermekek kínai vendégszereplése 1998. június 26-ától július 10-éig tart. Egy gyermek utazási költsége Hodászi Klára, a tehetség FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE 360 ezer Ft, melynek felét az alapítvány fizeti, a másik felét pedig a szülőknek kell biztosítaniuk. Battonya büszkeségének, Hodászi Klárának a szülei pedagógusok, édesanyja éppen gyesen van harmadik gyermekével; az utazáshoz szükséges 180 ezer Ft előteremtése szinte reménytelennek látszik. Hacsak... A segíteni szándékozók telefonhívását lapunk battonyai szerkesztőségében a (68) 456-310- es vagy a (60) 302-933-as számon várjuk. M. Gy. Az utóbbi években a kultúra mindinkább kiszorul a mindennapi társadalomból. Ezért a mai világban költészeti folyóirat indítása komoly kihívást jelent. A mindezekből eredő hatalmas kockázatot vállalta fel Turczi István (a többkötetes költő korábban a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban már szerkesztett költészeti műsorokat), amikor 1995-ben elindította a Parnasszus költészeti folyóiratot. A próbálkozás egyedülálló: korábban sohasem volt Magyarországon olyan folyóirat, amely kizárólag csak verseket és versfordításokat közölt volna. Sőt jelenleg Európában is csak egyetlen hasonló folyóirat működik Franciaországban. Turczi István nemes elképzelésének megvalósulását a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Köz- alapítvány, az Adóholding Rt. és Pénzes Károly nyomdájának hathatós támogatása tette lehetővé. A Parnasszus (1126 Budapest, Márvány u. 29.) mind a hazai, mind a határontúli magyar költők kéziratait várja. A szerkesztők csupán egyetlen szempont, az igényesség alapján válogatnak. Magyar költők költeményeinek közlése mellett a környékbeli népek poétáinak versfordításait is örömmel fogadják. Nemrég pedig új rovatot indítottak, ahol mindig egy hazai irodalmi folyóirat mutatkozik be. A Parnasszus évente négyszer, kétezer példányban jelenik meg, s a visszamaradó példányok száma nagyon kevés. Ez azt bizonyítja, hogy mai elanya- giasodott világunkban is vannak még kultúrabarát emberek, akik ragaszkodnak a költészethez. A folyóirat szerkesztői a fiatalokat is mindinkább be szeretnék vonni a Parnasszus olvasóinak táborába. Ezt az óhajt erősíti az a tény, hogy egy hathatós szponzor támogatásával a továbbiakban minden hazai gimnázium kap egy-egy példányt a folyóiratból. Ä Parnasszus új lapszámait élő bemutatók révén is népszerűsítik. A nemrég megjelent legújabb lapszám élő bemutatóját előbb Szolnokon, majd két nappal később Budapesten tartották. De mint Turczi István főszerkesztő megjegyezte: meghívás esetén Békés megyében is bármikor szívesen rendeznének élő bemutatót. S végezetül itt jegyezzük meg, hogy a Parnasszus legújabb számához közvetett módon lapunk is kötődik: munkatársunk, Magyari Barna négy költeménnyel (Isten borítéka. Valóság áttetsző pongyolában, Magyar ősz, Kamera rögzíti a csöndet) szerepel a költészeti folyóiratban. Bíró László Óriásmotor műalkotásként Az Indián Álom Gép a címe Sophie Garland 4 méter magas és 10 méter hosszú alkotásának. A művész az alkotásával a világ békéért szeretne üzenni. FOTÓ: FEB-REUTERS Magyari Barna: A disztichonon nem jár gyorsvonat konstans és komor az ősz már lehullott a metaforák levele Párizsban a Gare de l’Est-en egy kötetben sárgul Ady Endre a disztichonon ma nem jár a gyors csak József Attila személy robog csipkére csöndre csukódnak évszakok a mindenségből mégis maradnak olvasation lapok a szürke ködben szőkék a tények kémények sörényét fésüli a látvány valahol a combok trópusában tudom egy szép asszony rám vár Valóság áttetsző pongyolában amikor lapostetűt találtak egy szonett szőrzetében hirtelen megszakadt az irodalmi konferencia de a nagynevű irodalomkritikus a folyosón még el tudta mondani hogy elektronmikroszkóppal már észrevehetők a kezdő költők kéziratai ha kedvet érzel hozzá ma ingyen utazhatsz a kassák pályaudvarról személyvonattal a dadaizmusba áramszünet van ám a szerkesztőségekben mindjárt lesz feszültség az avantgárdreaktorban már melegszenek a nehézversmolekulák javul a közbiztonság a szombat éjszakai razzián a rendőrök már nem fésülik át rímbokraimat amúgy piacgazdaság van a miniszter több mázsa kérdőjelt árul Léda leveleiből teát főzhetsz cukor sem kell hozzá csak két kiskanál Ady
