Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-15-16 / 267. szám

aKÉKÉS MEGYEI HÍRLAPA HÉT TÉMÁJA

1997. november 15-16., szombat-vasárnap

o

Mezőhegyes sorsa megpecsételődni látszik, Sarkadon viszont még él a remény

Csupán cukorporhintés folyt idáig?

Két cukorgyári városunkban, Mezőhegyesen és Sarkadon egyre elkeseredettebb a hangulat a tervezett gyárbezárások miatt. Mindinkább úgy néz ki, rövidebb-hosszabb idő után a cukor- gyártás több, mint egy évszázados története Békés megyében véget ér. Amit idő nem végzett el, azt a privatizáció, a gyárak külföldi kézbe adása elvégzi. A jelek szerint Mezőhegyesen ez az utolsó kampány, Sarkadon viszont a halál beálltáig talán még van pár év. Munkatársaink annak jártak után, mi a pillanatnyi helyzet Mezőhegyesen és Sarkadon.

Meddig füstölnek a kémények, meddig fűtik be őszönként a kazánokat a mezőhegyesi és a sarkadi cukorgyárakban — ki tudja? ARCHÍV FELVÉTEL

Számos mendemonda kering már hónapok óta a megye cukorgyárainak bezárásáról, természetesen az érintett Sarkadon is. Elsősorban ezért sürgette Sarkad önkormányzata a mielőbbi találkozást a gyárak többségi tulajdonosával, az osztrák Agrana céggel. A sarkadi önkormányzat vezetői által áhított találkozóra végül csütörtökön este került sor a sarkadi városházán.

A vendéglátók részéről természetesek voltak a kérdések: Általában mi a helyzet ma a cukoriparban? A tulajdonosok milyen sorsot szánnak a két Békés megyei gyárnak?

A válaszokat Walter Grausam- tól, az Agrana Rt. elnökségi tagjától kapták:

—- Már számtalanszor nyilatkoztam a médiáknak, ám az újságokból valahogy sohasem ismertem a saját mondataimra, ezért is tartom fontosnak, hogy közvetlenül adjak tájékoztatást a cégem nevében a két Békés megyei gyárnak. Nos, a magyar cukorpiacon az utóbbi kampányévben 15 százalékkal kevesebb cukrot értékesítettünk, mint amennyit a gyárak megtermeltek. Bezáródtak előttünk a hagyományos exportpiacok is Horvátországban, Szlovéniában, Romániában. Manapság nagyon nehéz vagy lehetetlen cukrot exportálni Magyarországról. Ezt még csak tetézi, hogy csökkent a cukor világpiaci ára. Ilyen előzményekkel kezdődött az idei kampány. Jövőre a belföldi fogyasztást 380 ezer tonnára becsüljük, míg a jelen kampányban 460-480 ezer tonna cukor előállítása várható. Következésképp további 100 ezer tonna cukorfelesleggel számolhatunk. A kereskedelmi egységek között folyó árverseny miatt alacsonyak a cukorárak, ugyanakkor magasak az előállítási költségek. Az olló egyre nyílik. A Magyar Cukor Rt.-nek — amibe a két békési gyár is tartozik — milliárdon felüli veszteséggel kell számolnia. Ez számunkra katasztrófa, így valószínűleg érthető, hogy mindent megteszünk a gyáraink ésszerű

nak a cukorgyárat, ha a város kifizetné ugyanazt a vételi árat, amit a kabaiak ígértek. (Információink szerint a két békési gyárat közel hárommilliárd forintért adják át Kábának.) Grausam minderre diplomatikusan azt válaszolta, van már vevőjük, akivel megszületett a megállapodás, ezért ez a kérdés fel sem merülhet.

Minthogy a tárgyaláson jelen volt a leendő új tulajdonosok képviseletében Bonnay László, a Kaba Cukor Rt. elnök-ügyvezető igazgatója, így a következő kérdést — miszerint Kábának mi a célja a sarkadi gyárral? — hozzá intézte Sarkad polgármestere. Bonnay László elmondta, hogy rövid távon cukorgyárként kívánják működtetni, ám a cukorpiacon való versenyképességük megerősítése érdekében középtávon szeretnék megszüntetni a cukortermelést a gyárban. Tóth Imre ekkor arra volt kíváncsi, hány évet jelent a rövid és középtáv. A kábái igazgató szerint ezt nem lehet pontosan meghatározni, mert az ütemezés több tényezőtől is függ. Mindenesetre szeretnének elegendő időt hagyni arra, hogy a sarkadi gyár munkatársaival, vezetőivel közösen állapodjanak meg e kérdésben, hiszen szeretnék a lehető legemberibb módon és legfájdalommentesebben megoldani ezt a kérdést.

Nagy István sarkadi alpolgármester arról érdeklődött, vajon mi lesz a gyár további sorsa a szóban forgó „középtáv”, vagyis a gyárkapuk bezárása után. Bonnay László megnyugtató választ próbált adni a feszülten figyelő sarkadiaknak:

— Szeretnénk a gyárban dolgozó munkatársakkal és vezetőikkel közösen eldönteni, milyen más tevékenységet tudnánk a későbbiekben Sarkadra telepíteni. (Ez vonatkozik a mezőhegyesi gyárra is!) Két igazgatóhelyettesem máris megbízást kapott, hogy a két békési gyárral szoros kapcsolatot tartson, és koordináló munkát végezzen. Sarkadon Hubai Gyula, a kábái gyár műszaki igazgatóhelyettese, Mezőhegyesen pedig dr. Juhász Lajos, a mezőgazdasági helyettes végzi ezt a tevékenységet.

A témához hozzászólt Christian Laur, a kábái gyár tulajdonosi körét képviselő Keleti Cukor igazgatósági tagja is. Elmondta, hogy cégük a világ élvonalába tartozó angol és francia érdekeltségekből tevődik össze, így biztosan segíteni tudnak abban, hogy

A cukoripar értékesítése

(ezer tonna)

45«

381

220

9 Belker., egyéb ■ Ipar

S3 Tartalékgazd. Kht. B Export

1989-90

1994-95

1995-96

1996-97*

1996. X. 1.-1997. Vili. 1.

mind Sarkadon, mind Mezőhegyesen hosszú távon megtalálják a lehető legjobb megoldást a további működtetésre.

A sarkadiak — bár mint Tóth Imre megjegyezte, nem volt kellemes tudomásul venniük a tényeket — felajánlották, hogy amennyiben az új profil telepítéséhez majdan szükség lesz különböző adatokra, felmérésekre, Kaba számíthat a város segítségére. Ugyanakkor kérték, az Agrana és az új tulajdonosok a későbbiek

részt vettek a cukorgyár vezetőségi ülésén, ahol megnyugtatták a munkatársakat: egy-két évig még biztos lesz kampány Sarkadon, s utána sem hagyják sorsára a gyárat.

Ezzel szemben Mezőhegyesen tegnap bizonyossá vált az, amitől a privatizáció kezdete óta családok százai tartottak: bezárják a cukorgyárat! A jelenlegi és a leendő tulajdonosnak, az Agraná- nak és a Kaba Cukor Rt.-nek a képviselői hivatalosan tegnap kovégleges döntés, és azt sem, hogy folyik-e majd valamilyen termelő tevékenység a gyárban, s ha igen, hány fővel. A kábái rt. elnök-ügyvezetője, Bonnay László mindenesetre alternatív foglalkoztatási megoldásokat helyezett kilátásba, mint mondta, ennek érdekében hajlandóak mozgósítani a kábái erőforrásokat. A végkielégítéssel és egyéb, munkajoggal kapcsolatos kérdésekre azt a választ adta, hogy a részletek kidolgozására közös munkacsoportokat kívánGyártörténelmek 1889-től napjainkig

Sarkadon az Almássy és a Wenckheim grófok uradalmai közötti vasúti vita miatt a tervezettnél egy évvel később, 1912 szeptemberére készült el a gyár. A hely kiválasztásában (Vésztővel szemben) szerepet játszott a Fekete-Körös és a vasútállomás közelsége. A község ingyenes földterületet adott az építkezéshez és 15 éves adómentességet a működéshez. A gyár megsínylette az 1914-ben kitört világháborút, az őszirózsás forradalom után pedig kifosztották a gyárat, a berendezéseket tönkretették. Az 1919-es román megszállás újabb károkkal járt. Az inflációs évek alatt ha feszültségekkel terhesen is, de működött a gyár, a második világháború idején viszont hadiüzemmé alakították át. Az elsőfelújításra 1957-ben került sor, a teljes rekonstrukcióra a következő öt évben. A rekordot az 1963—64- es kampány idején állították fel: 342 ezer tonna répából 47 ezer tonna cukrot gyártottak. A sarkadi cukorgyár az ország cukortermelésének mintegy 10 százalékát adta a nyolcvanas évek végén.

Az állami ménesbirtok kezdeményezésére épített mezőhegyesi cukorgyár 1889. november l-jén napi 300 tonna répa feldolgozásával kezdte meg működését. Az első üzemévben 124 nap alatt 37 ezer 120 tonna répát dolgoztak fel.

A gyár terveit a későbbi műszaki igazgató, Martens Cézár közreműködésével Strummer Károly cége készítette el. A gépeket, valamint a technológiai berendezéseket—amelyek akkor a legmodernebbnek számítottak — a brünni Brand és Lhuillier cégek szállították. A gyár építésén elsősorban cseh és osztrák szakemberek dolgoztak. A kezdeti teljesítmény mára megtízszereződött: Mezőhegyes névleges napi kapacitása 3 ezer tonna. A tegnapi Centrál-beli tájékoztatón az egyik települési képviselő a sors keserű fintorának nevezte, hogy a gyárat 108 évvel ezelőtt egy osztrák cég építette, s (végső soron) a bezárásáról is osztrákok döntöttek.

során is adjanak meg minden tájékozatatást a sarkadi önkormányzatnak.

Mint Molnár Tibortól, a sarkadi gyár igazgatójától megtudtuk. a vendégek tegnap délelőtt

ra délután tájékoztatták a döntésről a gyár vezetőit, középvezetőit és az érdekképviseleti szerveket. A konkrét kérdésekre kevésbé konkrét válaszokat kaptak a kérdezők. Nem tudni, mikor születik

Megkérdeztük olvasóinkat

Mi a véleményük a cukorgyárak körül kialakult helyzetről?

Nagygyörgy Jánosné targoncás, Mezőhegyes:

— A dolgozóknak a kialakult helyzetről senki nem mondott semmit. Hiába érdeklődtünk, a vezetéstől semmiféle tájékoztatást nem kaptunk. Mi mindany- nyian dolgozni szeretnénk. Én például tizenhét éve vagyok a mezőhegyesi gyárban, de van akinek itt dolgozik a férje, felesége. Mit tegyünk, ha bezár a cukorgyár? A környéken más munkalehetőség nincs, az emberek nem tudnak hová menni. Akinek gyermekei vannak, hogyan vállalja az ingázást, miből tartsa el a családját az, aki utcára kerül?

Besenyei János nyugdíjas műszerész, Mezőhegyes:

— A gyár dolgozóit alattomos módon kijátszották, az utolsó percig nem közöltek velük semmit. Azért, hogy a cukorgyár idáig jutott, egyedül a vezetés és a városi önkormányzat felel. Az önkormányzat szinte semmit nem tett azért, hogy a gyár megmaradjon. Emberek százai kerülhetnek utcára, és ennyi munkanélkülit a város már képtelen eltartani. Negyven évig dolgoztam a gyárban. Nincs joga senkinek elkótyavetyélni azt a cukorgyárat, amit egy életen át felépítettünk és rendben tartottunk.

Bereczki László agrármérnök, Sarkad:

— Idénymunkásként, mint minősítő dolgozom a cukorgyárban. Úgy néz ki, hogy a gyár a közeljövőben bezár, de a pontos okát nem tudom megmondani. Ha egy külföldi tőkés megvesz egy gyárat, akkor bizonyára tudja mi a célja vele a későbbiekben. Lehetséges, hogy a sarkadi cukorgyár bezárását már akkor eldöntötték, amikor megvették. Ősszel, az idénymunkások felvételekor a vezetés azt mondta, 2002-ig biztosított a gyár működése. Azóta semmilyen más információt nem kaptunk.

Bujdosó János gazdálkodó, Sarkad:

— Huszonnyolc évig dolgoztam a gyárban, és nem örülnék neki ha bezárnák. Sok embernek elvész a kenyere, ha a cukorgyár nem üzemel, és ez komoly problémát jelent a családok megélhetésében. Én a kenyerem javát a gyárban ettem meg. Voltam zsákoló, rakodógépkezelő, teherautó-sofőr. Jó volt a gyárban dolgozni, semmi rosszat nem mondhatok. A családtagok között is van, aki itt dolgozik. Nem lehet tudni, hogy a mostani helyzet hová vezet. Megmarad-e a sarkadi cukorgyár vagy sem? K. A.

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

nak létrehozni. A mezőhegyesi ügyek intézésével máris megbízta egyik helyettesét.

Miközben tartott a tájékoztató, az utcán 50-60 elkeseredett munkás demonstrált. „Minek megyünk mi Európába? Koldusnak!” — kezdte nyilatkozatát az egyik tüntető. Társa a bent hallottakat kommentálta. „Kaba legyártja a mezőhegyesi mennyiséget is? Érdekes! És az már nem eladhatatlan a piacon, csak az, amit itt állítunk elő!?”

A két külföldi érdekeltségű részvénytársaság vezetői három órakor a városi önkormányzat képviselő-testületét is hasonló szellemben tájékoztatták. Guti Pál képviselő — utalva az eddigi információhiányra — megjegyezte: „A legutóbbi napokig ment a cukorporhintés.” Az egyelőre beláthatatlan gazdasági és szociális következményekkel járó döntés nem csak Mezőhegyest, hanem a gyár vonzáskörzetébe tartozó 10-12 települést is sújtja — hangsúlyozták más felszólalók. Tóth Sándor, aki a körzet országgyűlési képviselőjeként a magánosítás kezdetétől végigkísérte a gyár sorsát, hangsúlyozta, hogy a Kaba Cukor Rt. által kilátásba helyezett együttműködésen túl minden lehetséges módon gondoskodni kell a gyár dolgozóiról és a térség mezőgazdasági termelőiről. „Mi nem szociálpolitikai megoldásokat várunk el a Magyar Cukor Rt.-től, illetve Kábától, hanem közös gondolkodást. A problémakör kezeléséhez természetesen szükség van az ön- kormányzat, a különböző alapok és az illetékes kormányszervek támogatására is” — mondotta.

Magyar Mária-Ménesi György

működtetéséért. Ebbe a folyamatba tartozik, hogy intenzíven foglalkoztunk a Kaba Cukor Rt. ajánlatával, miszerint 1998-tól megvásárolnák a két Békés megyei gyárat. A kábái gyár angol és francia tulajdonosaival még nem írtuk alá a szerződést, de a szándék részünkről és részükről is komoly.

Walter Grausam válaszaiból további kérdések indukálódtak a Sarkad városát képviselő oldalon. Tóth Imre sarkadi polgármester azt kérdezte az Agrana képviselőjétől, hogy Walter Grausam szerint az Agrana eladná-e Sarkad-