Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-15 / 215. szám

1997. szeptember 15., hétfő MEGYEI KÖRKÉP »BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Exportképes cégeket keresnek A LOCKHEED MARTIN TACTICAL AIRCRAFT SYSTEMS egy ellentételezési kereskedelmi ügylet keretében exportképes termékeket gyártó cégeket, magyarországi befek­tetési lehetőségeket keres. Ezen üzleti partnerek megtalálása ér­dekében üzletember-találko­zókkal egybekötött gazdasági konferenciákat szervez, me­lyekre kiválasztás útján kerül­hetnek a pályázók. A kiválasz­tást az amerikai fél végzi. A ré­giót érintő találkozó előrelátha­tólag október 6-án lesz Debre­cenben. Várják olyan Békés megyei cégek jelentkezését, akik a programban részt kíván­nak venni. Jelentkezni írásban (levélben vagy telefaxon) lehet a következő adatok feltünteté­sével: cég neve; címe, telefon-, telefax száma; kapcsolattartó neve, beosztása; alkalmazottak száma; forgalom; a cég pályá­zattal összefüggő tevékeny­ségei!) (TÉÁOR-kóddal is); a felkínált együttműködési for­mák, termékek felsorolása. A jelentkezések beérkezési határideje: 1997. szeptember 18. 10 óra. A jelentkezéseket a Békés Megyei Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány címére kell elküldeni (5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 5.). A pályázatban preferált termékcsoportokról és befektetési területekről részle­tes információ kérhető az ala­pítvány (66) 442-520-as tele- fon/telefax számán Kucsera Mihálytól vagy Vincze Andre­ától. Vissza a feladónak! Nagylak térségében két szíriai ál­lampolgár, egy féri és egy nő il­legálisan lépte át a Magyar Köz­társaság határát szeptember li­án. A román határőrizeti szervek értesítése alapján az Orosházi Határőr Igazgatóság járőrei Nagylak és Kövegy között tar­tóztatták fel a párost; beutazási és tartózkodási tilalomra vonat­kozó javaslattal adták vissza őket a román hatóságoknak. Biharkeresztesen a nemzet­közi vasútvonal mellett egy ro­mán férfi gyalogolt át Magyaror­szágra. Nem jutott messzire, csak a helyi benzinkútig. Állítá­sa szerint a jobb megélhetés re­ményében hagyta el hazáját. Neki is ugyanaz lett a sorsa, mint a szíriaiaknak: visszairá­nyították Romániába. (gh) A bíróságok első hét hónapja A Békés megye hét városi bíró­ságának idei tevékenységét jel­lemző adatokról a napokban adott tájékoztatást a megyei bí­róság elnökhelyettese, dr. Baur Péter. Ily’ módon január 1 -je és július 31-e között a városi bíróságokra összesen 4004 pol­gári peres ügy érkezett, 5 szá­zalékkal több, mint 1996-ban ugyanebben az időszakban. A friss gazdasági peres ügyek száma 278 (a tavalyi adatokhoz képest 16 százalékkal keve­sebb), míg a vádemeléssel ér­kezett büntetőügyek száma 2 ezer 304 (+ 17 százalék). Elsőfokon eljárva a bírósá­gok 4 ezer 430 polgári peres ügyet fejeztek be (12 száza­lékkal többet, mint 1996 első hét hónapjában), a gazdasági peres ügyekben ez a szám 339 (-20 százalék), a vádemeléssel érkezett büntetőügyek köré­ben pedig 2 ezer 251 (+ 22 százalék). A befejezett ügyek időtar­tamát négy kategóriába sorol­ja a bírósági statisztika. Az alábbiakban közölt táblázatok a százalékos megoszlásban ki­fejezett idei és a tavalyi ada­tok összehasonlítására nyújta­nak lehetőséget. (Az időtar­tamok azt jelzik, hogy mennyi idő alatt fejeződtek be az ügyek a bíróságokon.) Á megyei bíróságra 567 fel­lebbezett peres ügy érkezett, a tavalyi statisztikához képest 3 százalékkal kevesebb. A meg­fellebbezett gazdasági peres ügyek száma 84, a tavalyi adatokhoz hasonlítva 23 szá­zalékos a csökkenés. A bünte­tő ügyek kategóriájában 339 fellebbezés született az első hét hónapban, 28 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakba —e— Időtartam Büntetőügyek polgári peres ügyek gazdasági (1997. január L­-július 31., zárójelben 1996 I. —VII. hónap adatai) I. 1—3 hónap 66 (68) % 52 (54) % 42 (45) % II. 3—6 hónap 8 (9)% 26 (23) % 38 (29)% III. 6—12 hónap 11 (13)% 16(16)% 15 (19)% IV. 1 év felett 15 (10)% 6 (7)% 5 (7)% Fellebbezett ügyek: I. 1—3 hónap 45 (47) % 60 (60) % 80 (77) % II. 3—6 hónap 16(16)% 34 (35) % 11 (14)% III. 6—12 hónap 33 (31) % 5 (5) % 8 (9) % VI. 1 év felett 6 (6) % 1 (0) % 1 (0) % A mátrai ózon és Gabi néni... Páratlan panorámát kínál a Kecske-bérc Ősidők óta megállja a he­lyét a mondás: a természet tavasszal, a legszebb, no meg nyáron, nem kevéssé ősszel, és persze télen... Sokezer idei nyári baran­golóval együtt tanúsít­hatom, nyár-ősz fordulóján is gyönyörű a cser- és gyertyános tölgyes erdő. A Kékes csúcsa felé bandu­kolunk kimért léptekkel, néha lihegve és csodálva, néha egy-egy szál sugár­kankalinért vagy far­kasölő sisakvirágért leha­jolva, s közben arra gon­dolva, mennyi megismer- nivaló várja az idelátoga­tót a Mátra szívében. A Hotel Ózonban kapott szí­nes turistatérképet szo­rongatva rájövünk: már csak egy kilométerre a pá­ratlan panorámát kínáló Kecske-bérc, és jó egyóra járás csak a mátraházi fő­elágazás, ahonnan megkö­zelítjük Magyarország csúcsát... A Kékes környéki álla­potokról — jóról, rosszról — sokat lehetne mesélni, ezúttal inkább maradjunk vendéglátóinknál, annál is inkább, mert a Mátraháza „alatti", három és félhek­táros őspark közepén talál­ható Hotel Ózon igazgató­ja, Simkó Éva jónéhány kedvezményes hétközi kí­nálattal szolgál az ősszel útrakelőknek, főként nyug­díjasoknak és diákoknak. — A főidény elmúltával nem csak azokra gondo­lunk, akiknek több a pén­ze... Úgy hiszem, csopor­tok, klubok jól kihasznál­hatják a hétfőtől péntekig érvényes kedvezményein­ket. Kezdjük a kétcsillagos különépülettel, ahol — 15 tagú csoport esetén — két­ágyas szobánkat ezer fo­rintért kínáljuk éjszakán­ként személyenként, de hatszázért hárman is lak­hatnak egy szobában. Ha kell, teljes napi panziós el­látást is megszervezünk, akárcsak a közeli tíz üdü­lőhelyre csoportos túrát, képzett idegenvezetővel. Hasonló a kínlatunk a nyugdíjasoknak, mert ha öt napig itt pihennek, egy szobát egy házaspárnak 3 ezer forintért biztosítunk. „Születésnapi” akciónkat meghosszabbítottuk az év végéig. Itt a gyerekere is gondoltunk, és ha már a legkisebbeknél tartunk, ak­kor bízzák nyugodtan cse­metéiket Gabi nénire, aki egész napi programjukat megszervezi. Főállású óvónőnk gyurmázik, sző a gyerekekkel, ki mit szeret­ne leginkább. Szülőként magam is tudom, ha a ki­csit is magával viszi az ember, nem sok nyugta marad... Nos, erre is gon­doltunk, ezért is mondha­tom nyugodtan, a mi Hunguest szállónk tényleg más egy kicsit... (fábián) Megkérdeztük olvasóinkat Vásárolnak-e a nyár végi kiárusításokon? Ramos Géza, 28 éves, kever- mesi munkanélküli: — Nagyon hasznosnak tar­tom ezeket az akciókat, mert ilyenkor szinte mindent olcsób­ban lehet beszerezni. Ha van pénzünk, mi mindig élünk az ilyen lehetőségekkel, hiszen három gyermeket nevelünk, s hä mindegyiknek megvesszük a szükséges holmikat, bizony, jelentős megtakarításra tehe­tünk szert. Lehet, hogy az ere­deti áron nem is futná minden­re. Rácz Zoltánné, 30 éves, kever- mesi háztartásbeli: — Nem tudok vásárolni, mert nincs miből. Egyedül ne­velek hat gyereket, a polgár- mesteri hivatal támogatta a tan­könyvvásárlást, de a füzetek megvásárlásában már nem se­gített. Beázik a házam, arra sem adtak segélyt. Akármivel fordu­lok hozzájuk, mindig elutasíta­nak, csak az 500 forintos vásár­lási utalványt adják. Bezzeg van, akinek jár a 6-8 ezres rend­szeres segély. Gergely Istvánná, 36 éves, kunágotai takarítónő: — A szezon végi leértékelé­sek elsősorban a nagyobb vá­rosokban élőknek jelentenek megtakarítási lehetőséget. Fa­luhelyen olyan kicsi a válasz­ték, hogy azt az egy-két jobb minőségű, tetszetősebb dara­bot pillanatok alatt elkapkod­ják. Ha meg kocsiba ülünk, hogy Békéscsabán, Gyulán vagy Orosházán vásároljunk, akkor többe kerül a hús, mint a leves. Torma Béláné, 57 éves, batto- nyai nyugdíjas kereskedő: — Nincsenek már leértékelés­kor olyan jó dolgok, mint régen. Talán ezért is alakult úgy, hogy az emberek többsége akkor vá­sárol, amikor meglátja a neki tetsző árucikket, és persze a pénze is megvan a költekezés­hez. Aki kifejezetten olcsón szeretne hozzájutni valamihez, az meg kimegy a piacra, ahol egész évben tart a leértékelés. M. Gy. A SZERZŐ FELVÉTELEI Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondani­Ez is a nép hangja Piaci nap. A busz tele van utasokkal, elsősorban asszonyokkal. A társalgás egyre hangosabb. Itt-ott dühös is. Először a magas ára­kat szidják, majd a kormány kerül szóba ,,kereset len” szavakkal. Megállapodnak, hogy nem mennek szavazni. „Mert hogy kire? Ezekre? A Horn-kormány eladta az ország maradékát. Már minket is árul, valamilyen „nátónak”.” Erre hogy szavazzunk? Ha Torgyánra, győz, háborúzni fog. Visszafoglalja Erdélyt, délvidéket, felvidéket. Háborúból van elegünk. Menjen ő egyedül. Orbán a nyolcszázezreket bedöngöli a sárga földbe. Ezt ígérte pár évvel ez­előtt. A keresztények sem keresztények. Mari, te mit szólsz, szólnak át a másik ablakhoz. Egye meg őket a fene. Hát így politizál a nép. Lejegyezte: Bagyinka György, Békéscsaba • • Onkezével... ...vetett véget életének, olvashatjuk szinte nap mint nap a Hírlap ha­sábjain. A „csúcsot” a szeptember 2-ai számban olvashattuk: a cím­oldalon egy, az apró betűs jelentésekben két tragikus eseményről sze­rezhettünk tudomást. Számomra betelt a pohár, hiszen augusztus vé­gén kislányom óvodás csoporttársának családjában történt öngyil­kosság, és máig szorongatja a torkomat az év eleji, lakóházunkban történt tragédia. Ki figyel erre az „illetékesek” közül? Ki figyel oda a megyei statisztikai hivatal kimutatásaira? Vagy ez is „csak egy adat”? Mikor látják be mélyen tisztelt, gazdasági kérdésekben oly jártas képviselőink, hogy pszichológiai-mentális munkára nem sza­badna sajnálni a pénzt? Vagy van pénz, csak „elvész az útvesztők­ben”? Ki végez a városban „védőháló” munkát, hol jelennek meg a különböző segítségnyújtási lehetőségek? A válasz: senki és sehol. Itt van előttem Lindau, egy 30 ezres kisváros amolyan „Heti Mérleg” -je — körülbelül húszszoros terjedelemben —, ahol egy egész oldalt tölt be a különböző egyházi, karitatív, országos hálóza­tú civil szervezeti tájékoztatója: 27-féle lehetőség az anyagilag-lel- kileg elesettek részére. Személyes, illetve csoportfoglalkozási lehető­ségek, nemcsak az újságban néznek ki szépen, hanem valóságos, élő, aktív munkát végeznek. Hja, hogy az a Németország? Állítólag mi is arrafelé igyekszünk, mégpedig öt-hatéves távlatban. Nem 27, csak egyetlen lehetőségre lenne szükség, mégpedig égetően: és rém kevés letudni a dolgot egyetlen lelkisegély-telefonnal. Még mindig nem ál­talános a telefon jelenléte otthonainkban, de ha egy-egy öngyilkos­jelöltnek van is telefonja, kétlem, hogy családja elól szekrénybe búj­va feltárcsázza a számot, és közli: végzetes dologra készülök. Senki nem látja el megyénkben — hazánkban — a meggyőzés fel­adatát. Egy emberöltőt éltünk le úgy, hogy vodkába kellett fojtani a negatív megkülönböztetés vagy az egyéb „nem létező lelki problé­mák” okozta fájdalmat. Nem volt szokás segítségért fordulni, a leg­többen meg sem tudták fogalmazni bánatukat. Vissza kell térni a jól bevált jézusi, apostoli munkamódszerhez: meg kell keresni ezeket az embereket. A média és technika eszközeivel ez manapság nem okozhat gondot, csak akarni kell. Mondom: akarni kell és erről a kormányról és korrupt kiszolgálóiról még azt is nyugodtan feltéte­lezem: nem érdekli a népességfogyás sem effajta, se születéscsökke­nés útján történő megvalósulása, a lényeg: kevesebb emberrel ke­vesebb gond! Kell nekünk ilyen kormány, amelynek az emberi élet a nullával egyenlő? Gondoljunk a holnapi és holnaputáni öngyil­kosokra, akik kilátástalanságukat a még tíz után is foggal-köröm­mel hatalomhoz ragaszkodó komcsiknak köszönhetik! Fehér Ibolya, Békéscsaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom