Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-15 / 215. szám
1997. szeptember 15., hétfő MEGYEI KÖRKÉP »BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Exportképes cégeket keresnek A LOCKHEED MARTIN TACTICAL AIRCRAFT SYSTEMS egy ellentételezési kereskedelmi ügylet keretében exportképes termékeket gyártó cégeket, magyarországi befektetési lehetőségeket keres. Ezen üzleti partnerek megtalálása érdekében üzletember-találkozókkal egybekötött gazdasági konferenciákat szervez, melyekre kiválasztás útján kerülhetnek a pályázók. A kiválasztást az amerikai fél végzi. A régiót érintő találkozó előreláthatólag október 6-án lesz Debrecenben. Várják olyan Békés megyei cégek jelentkezését, akik a programban részt kívánnak venni. Jelentkezni írásban (levélben vagy telefaxon) lehet a következő adatok feltüntetésével: cég neve; címe, telefon-, telefax száma; kapcsolattartó neve, beosztása; alkalmazottak száma; forgalom; a cég pályázattal összefüggő tevékenységei!) (TÉÁOR-kóddal is); a felkínált együttműködési formák, termékek felsorolása. A jelentkezések beérkezési határideje: 1997. szeptember 18. 10 óra. A jelentkezéseket a Békés Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány címére kell elküldeni (5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 5.). A pályázatban preferált termékcsoportokról és befektetési területekről részletes információ kérhető az alapítvány (66) 442-520-as tele- fon/telefax számán Kucsera Mihálytól vagy Vincze Andreától. Vissza a feladónak! Nagylak térségében két szíriai állampolgár, egy féri és egy nő illegálisan lépte át a Magyar Köztársaság határát szeptember lián. A román határőrizeti szervek értesítése alapján az Orosházi Határőr Igazgatóság járőrei Nagylak és Kövegy között tartóztatták fel a párost; beutazási és tartózkodási tilalomra vonatkozó javaslattal adták vissza őket a román hatóságoknak. Biharkeresztesen a nemzetközi vasútvonal mellett egy román férfi gyalogolt át Magyarországra. Nem jutott messzire, csak a helyi benzinkútig. Állítása szerint a jobb megélhetés reményében hagyta el hazáját. Neki is ugyanaz lett a sorsa, mint a szíriaiaknak: visszairányították Romániába. (gh) A bíróságok első hét hónapja A Békés megye hét városi bíróságának idei tevékenységét jellemző adatokról a napokban adott tájékoztatást a megyei bíróság elnökhelyettese, dr. Baur Péter. Ily’ módon január 1 -je és július 31-e között a városi bíróságokra összesen 4004 polgári peres ügy érkezett, 5 százalékkal több, mint 1996-ban ugyanebben az időszakban. A friss gazdasági peres ügyek száma 278 (a tavalyi adatokhoz képest 16 százalékkal kevesebb), míg a vádemeléssel érkezett büntetőügyek száma 2 ezer 304 (+ 17 százalék). Elsőfokon eljárva a bíróságok 4 ezer 430 polgári peres ügyet fejeztek be (12 százalékkal többet, mint 1996 első hét hónapjában), a gazdasági peres ügyekben ez a szám 339 (-20 százalék), a vádemeléssel érkezett büntetőügyek körében pedig 2 ezer 251 (+ 22 százalék). A befejezett ügyek időtartamát négy kategóriába sorolja a bírósági statisztika. Az alábbiakban közölt táblázatok a százalékos megoszlásban kifejezett idei és a tavalyi adatok összehasonlítására nyújtanak lehetőséget. (Az időtartamok azt jelzik, hogy mennyi idő alatt fejeződtek be az ügyek a bíróságokon.) Á megyei bíróságra 567 fellebbezett peres ügy érkezett, a tavalyi statisztikához képest 3 százalékkal kevesebb. A megfellebbezett gazdasági peres ügyek száma 84, a tavalyi adatokhoz hasonlítva 23 százalékos a csökkenés. A büntető ügyek kategóriájában 339 fellebbezés született az első hét hónapban, 28 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakba —e— Időtartam Büntetőügyek polgári peres ügyek gazdasági (1997. január L-július 31., zárójelben 1996 I. —VII. hónap adatai) I. 1—3 hónap 66 (68) % 52 (54) % 42 (45) % II. 3—6 hónap 8 (9)% 26 (23) % 38 (29)% III. 6—12 hónap 11 (13)% 16(16)% 15 (19)% IV. 1 év felett 15 (10)% 6 (7)% 5 (7)% Fellebbezett ügyek: I. 1—3 hónap 45 (47) % 60 (60) % 80 (77) % II. 3—6 hónap 16(16)% 34 (35) % 11 (14)% III. 6—12 hónap 33 (31) % 5 (5) % 8 (9) % VI. 1 év felett 6 (6) % 1 (0) % 1 (0) % A mátrai ózon és Gabi néni... Páratlan panorámát kínál a Kecske-bérc Ősidők óta megállja a helyét a mondás: a természet tavasszal, a legszebb, no meg nyáron, nem kevéssé ősszel, és persze télen... Sokezer idei nyári barangolóval együtt tanúsíthatom, nyár-ősz fordulóján is gyönyörű a cser- és gyertyános tölgyes erdő. A Kékes csúcsa felé bandukolunk kimért léptekkel, néha lihegve és csodálva, néha egy-egy szál sugárkankalinért vagy farkasölő sisakvirágért lehajolva, s közben arra gondolva, mennyi megismer- nivaló várja az idelátogatót a Mátra szívében. A Hotel Ózonban kapott színes turistatérképet szorongatva rájövünk: már csak egy kilométerre a páratlan panorámát kínáló Kecske-bérc, és jó egyóra járás csak a mátraházi főelágazás, ahonnan megközelítjük Magyarország csúcsát... A Kékes környéki állapotokról — jóról, rosszról — sokat lehetne mesélni, ezúttal inkább maradjunk vendéglátóinknál, annál is inkább, mert a Mátraháza „alatti", három és félhektáros őspark közepén található Hotel Ózon igazgatója, Simkó Éva jónéhány kedvezményes hétközi kínálattal szolgál az ősszel útrakelőknek, főként nyugdíjasoknak és diákoknak. — A főidény elmúltával nem csak azokra gondolunk, akiknek több a pénze... Úgy hiszem, csoportok, klubok jól kihasználhatják a hétfőtől péntekig érvényes kedvezményeinket. Kezdjük a kétcsillagos különépülettel, ahol — 15 tagú csoport esetén — kétágyas szobánkat ezer forintért kínáljuk éjszakánként személyenként, de hatszázért hárman is lakhatnak egy szobában. Ha kell, teljes napi panziós ellátást is megszervezünk, akárcsak a közeli tíz üdülőhelyre csoportos túrát, képzett idegenvezetővel. Hasonló a kínlatunk a nyugdíjasoknak, mert ha öt napig itt pihennek, egy szobát egy házaspárnak 3 ezer forintért biztosítunk. „Születésnapi” akciónkat meghosszabbítottuk az év végéig. Itt a gyerekere is gondoltunk, és ha már a legkisebbeknél tartunk, akkor bízzák nyugodtan csemetéiket Gabi nénire, aki egész napi programjukat megszervezi. Főállású óvónőnk gyurmázik, sző a gyerekekkel, ki mit szeretne leginkább. Szülőként magam is tudom, ha a kicsit is magával viszi az ember, nem sok nyugta marad... Nos, erre is gondoltunk, ezért is mondhatom nyugodtan, a mi Hunguest szállónk tényleg más egy kicsit... (fábián) Megkérdeztük olvasóinkat Vásárolnak-e a nyár végi kiárusításokon? Ramos Géza, 28 éves, kever- mesi munkanélküli: — Nagyon hasznosnak tartom ezeket az akciókat, mert ilyenkor szinte mindent olcsóbban lehet beszerezni. Ha van pénzünk, mi mindig élünk az ilyen lehetőségekkel, hiszen három gyermeket nevelünk, s hä mindegyiknek megvesszük a szükséges holmikat, bizony, jelentős megtakarításra tehetünk szert. Lehet, hogy az eredeti áron nem is futná mindenre. Rácz Zoltánné, 30 éves, kever- mesi háztartásbeli: — Nem tudok vásárolni, mert nincs miből. Egyedül nevelek hat gyereket, a polgár- mesteri hivatal támogatta a tankönyvvásárlást, de a füzetek megvásárlásában már nem segített. Beázik a házam, arra sem adtak segélyt. Akármivel fordulok hozzájuk, mindig elutasítanak, csak az 500 forintos vásárlási utalványt adják. Bezzeg van, akinek jár a 6-8 ezres rendszeres segély. Gergely Istvánná, 36 éves, kunágotai takarítónő: — A szezon végi leértékelések elsősorban a nagyobb városokban élőknek jelentenek megtakarítási lehetőséget. Faluhelyen olyan kicsi a választék, hogy azt az egy-két jobb minőségű, tetszetősebb darabot pillanatok alatt elkapkodják. Ha meg kocsiba ülünk, hogy Békéscsabán, Gyulán vagy Orosházán vásároljunk, akkor többe kerül a hús, mint a leves. Torma Béláné, 57 éves, batto- nyai nyugdíjas kereskedő: — Nincsenek már leértékeléskor olyan jó dolgok, mint régen. Talán ezért is alakult úgy, hogy az emberek többsége akkor vásárol, amikor meglátja a neki tetsző árucikket, és persze a pénze is megvan a költekezéshez. Aki kifejezetten olcsón szeretne hozzájutni valamihez, az meg kimegy a piacra, ahol egész évben tart a leértékelés. M. Gy. A SZERZŐ FELVÉTELEI Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondaniEz is a nép hangja Piaci nap. A busz tele van utasokkal, elsősorban asszonyokkal. A társalgás egyre hangosabb. Itt-ott dühös is. Először a magas árakat szidják, majd a kormány kerül szóba ,,kereset len” szavakkal. Megállapodnak, hogy nem mennek szavazni. „Mert hogy kire? Ezekre? A Horn-kormány eladta az ország maradékát. Már minket is árul, valamilyen „nátónak”.” Erre hogy szavazzunk? Ha Torgyánra, győz, háborúzni fog. Visszafoglalja Erdélyt, délvidéket, felvidéket. Háborúból van elegünk. Menjen ő egyedül. Orbán a nyolcszázezreket bedöngöli a sárga földbe. Ezt ígérte pár évvel ezelőtt. A keresztények sem keresztények. Mari, te mit szólsz, szólnak át a másik ablakhoz. Egye meg őket a fene. Hát így politizál a nép. Lejegyezte: Bagyinka György, Békéscsaba • • Onkezével... ...vetett véget életének, olvashatjuk szinte nap mint nap a Hírlap hasábjain. A „csúcsot” a szeptember 2-ai számban olvashattuk: a címoldalon egy, az apró betűs jelentésekben két tragikus eseményről szerezhettünk tudomást. Számomra betelt a pohár, hiszen augusztus végén kislányom óvodás csoporttársának családjában történt öngyilkosság, és máig szorongatja a torkomat az év eleji, lakóházunkban történt tragédia. Ki figyel erre az „illetékesek” közül? Ki figyel oda a megyei statisztikai hivatal kimutatásaira? Vagy ez is „csak egy adat”? Mikor látják be mélyen tisztelt, gazdasági kérdésekben oly jártas képviselőink, hogy pszichológiai-mentális munkára nem szabadna sajnálni a pénzt? Vagy van pénz, csak „elvész az útvesztőkben”? Ki végez a városban „védőháló” munkát, hol jelennek meg a különböző segítségnyújtási lehetőségek? A válasz: senki és sehol. Itt van előttem Lindau, egy 30 ezres kisváros amolyan „Heti Mérleg” -je — körülbelül húszszoros terjedelemben —, ahol egy egész oldalt tölt be a különböző egyházi, karitatív, országos hálózatú civil szervezeti tájékoztatója: 27-féle lehetőség az anyagilag-lel- kileg elesettek részére. Személyes, illetve csoportfoglalkozási lehetőségek, nemcsak az újságban néznek ki szépen, hanem valóságos, élő, aktív munkát végeznek. Hja, hogy az a Németország? Állítólag mi is arrafelé igyekszünk, mégpedig öt-hatéves távlatban. Nem 27, csak egyetlen lehetőségre lenne szükség, mégpedig égetően: és rém kevés letudni a dolgot egyetlen lelkisegély-telefonnal. Még mindig nem általános a telefon jelenléte otthonainkban, de ha egy-egy öngyilkosjelöltnek van is telefonja, kétlem, hogy családja elól szekrénybe bújva feltárcsázza a számot, és közli: végzetes dologra készülök. Senki nem látja el megyénkben — hazánkban — a meggyőzés feladatát. Egy emberöltőt éltünk le úgy, hogy vodkába kellett fojtani a negatív megkülönböztetés vagy az egyéb „nem létező lelki problémák” okozta fájdalmat. Nem volt szokás segítségért fordulni, a legtöbben meg sem tudták fogalmazni bánatukat. Vissza kell térni a jól bevált jézusi, apostoli munkamódszerhez: meg kell keresni ezeket az embereket. A média és technika eszközeivel ez manapság nem okozhat gondot, csak akarni kell. Mondom: akarni kell és erről a kormányról és korrupt kiszolgálóiról még azt is nyugodtan feltételezem: nem érdekli a népességfogyás sem effajta, se születéscsökkenés útján történő megvalósulása, a lényeg: kevesebb emberrel kevesebb gond! Kell nekünk ilyen kormány, amelynek az emberi élet a nullával egyenlő? Gondoljunk a holnapi és holnaputáni öngyilkosokra, akik kilátástalanságukat a még tíz után is foggal-körömmel hatalomhoz ragaszkodó komcsiknak köszönhetik! Fehér Ibolya, Békéscsaba
